+++ A Sors kezünkre játszotta az ellenséges portyázók egyikének maradványait.
A MU-keresést kódolt pszí-jelek követik.
A visszajelzések szerint 98 %-os egyezést találtunk negyvenhét (47) korábbi, szintén Aphis-szektorbeli(102 kód) portyával.
Kereszt-szektor keresése folyamatban.
---Az elfogott ábra letöltése következik---
+++Bio-Típus: gépezet
Gyártó: ismeretlen
A maradvány kora: ~ 1 millió év
+++ISMÉTELT ELEMZÉSI PARAMÉTER ANOMÁLIÁK ----
A maradvány kora:…elemzés megerősítve
Elsődleges anyagok: nem felismerhetők
A fenyegetés aránya: 2+ … felmérésre vár
+++SÜRGŐS!+++
Átirat Vielle testvér vallomásából (kivonatos anyag)
Lévén igaz és biztos följegyzése Vielle testvér szavainak, ki - végrendeletének megfelelően- az Adric IV-esen létesített egyházi remeteszállást ért támadás egyetlen túlélőjeként beszélt az átélt szörnyűségekről, és aki ezt követően sebeinek és emlékeinek gyötrelmes kínjai közt élt halálának napjáig.
Hoth Inqusitor: - Mondj többet a démonokról, akikről tegnap beszéltél!
Vielle: - Én …Ne kérdezd! Nem megy!
Hoth Inquisitor: - Mondd!
Vielle: - Ne! …esedezem…- ne kérdezz Róluk!
Hoth Inquisitor: - Vallató! Állítsd a szerkezetet!
Vielle: (sikolyok törik meg a csendet) … Matins után volt …(a fölvétel kivehetetlen) … mint visszataszító légyrajok csaptak le ránk a Dúlás Szekerein … én …(a fölvétel sírásba torzul) …a harangtoronyba rohantam és megszólaltattam a harangot, mire az égi szekerek egyike kitört a rajból és felém száguldott. Nem volt túl nagy, csak éppen akkora, hogy lovasa elférjen benne, aminek úgy emberi mérete volt, de ezzel minden, emberhez való hasonlatossága véget is ért …Ne! … Ne! …. Adjatok vizet!
Hoth Inquisitor: - Adjatok neki vizet - ne túl sokat, még nem végeztünk!
Vielle: - A Pokol legsötétebb démonai voltak. Acélhullák. Rosszindulatúan bámuló koponyák. Égő szemek, villogón s vörösen. A szekér közelebb jött a harangtoronyhoz, a légben lebegve, hajtója parancsára. A hangja olyan volt, mint a tűzbe dobott darázsfészeké… mégis, valahogy hangosabb és változó magasságú, s sivítóvá vált, amint a szekér az égbe emelkedett. A lovas acélarcába néztem, ő rám pillantott és felnevetett. Gonosz rúnák lángoltak köntösén és ragyogó gyémántok világítottak kísérteties lepléről… kéken, mint az Arilan holdja alatti éj. Ó… az Adric holdjai, mik lakunkban kísértettek és megpecsételték sorsunkat… halálra ítéltettünk… bolondok voltunk, hogy hagytuk magunkat…( a szöveg érthetetlen)
Hoth Inquisitor:- Térítsétek magához. (szünet) Vielle testvér, beszélj nekünk az acéldémonok fegyveres erejéről! Vielle: - Én… nem látom tisztán… talán az, amelyik ledobott a toronyból. Egy fekete, fegyver, amit szikrázó gyémántok borítanak és csillogott, mintha nedves lett volna; alakja pedig nagyonis úgy nézett ki, mint amilyen pisztolyokat a harcosok viselnek. A démon acélkarmába szorította a fegyvert, és én éreztem a kisülést: mintha egy förgeteg kapott volna föl. Az az ismeretlen erő ledobott a torony feljárójára
. Még most is azt hiszem akarattal kímélt meg, mert nem talált telibe, a robbanás csak arrébb lökött , míg a Nagy Harang, Mit az Uralkodó Személyes Érintése Áldott Meg, darabokra törten hevert a földön… törött fém a holttestek között…( a szöveg összefüggéstelen motyogásba fúl)
Hoth Inquisitor: - Figyelj, testvér! A fegyverzetükről mondj el mindent!
Vielle: - Másfelé csak kifacsart fényeket láttam, meg párát, ami olyan volt, mint a legforróbb nyarak hősége a leszállópálya fölött, ahonnan visszavonultunk. A levegő torzulása valami ilyesmi volt – csakhogy ez a levegőt magát változtatta, nem láng vagy fény vagy ragyogó napsütés jött belőle, mint amilyent a mi fegyvereink okádnak ellenségeinkre. Mégis, ahová a sugárlándzsák lecsaptak, ott elképzelhetetlen pusztítást kovácsoltak a semmiből! A mi Abbénkat is láttam egy ilyen dárdán táncolni haláltusájában, húsát rétegről rétegre hántotta le az a valami, bőrét nyúzta le elsőnek a véres húsáról, aztán húsát az inakig, a belekig és a porcokig, aztán csupán csontjai maradtak s végül semmi! Az egészet így, világosan láttam, az Abbém haláltusáját, mert nem egyszerűen megölték, hanem élve boncolták föl, ebben biztos vagyok, míg végül teljesen nyoma veszett… s még az egész csak egy szívdobbanásnyi idő alatt történt… szívdobbanás (nevetés, majd csönd)
Vallató: - Nem tudom magához téríteni, uram.
Hoth Inqusitor: - Akkor engedjük meg neki, hogy olyan békét találjon, amelyet a sírnak ezen oldalán csak föllelhet.
**** TILTOTT HOZZÁFÉRÉS ****
+++ Inqusitio kód: 6/Bh. 5432 KÓDOLT ÜZENET
+++Pszí-továbítás kódja: 06 Alázatos
+++Közvetítő sorrend: 01. 2376. 02. 569
+++Biztonsági szint: ALFA VÖRÖS EGYES
Üzenet érkezik…
--- Miféle cél lehet e mészárlás mögött? Mészárlás- valójában kivégzés, merthogy egy ilyen hideg értelemmel végrehajtott tett az, s oly kegyetlen, hogy szinte égeti az elmét a gondolkodás irányába. Ez nem élelemért ölő vadállatok mészárlása volt, ezért még inkább bestiális a maga szabadjára engedett irgalmatlanságában. Mi célból csonkították meg a holttesteket, kiknek szervei kiterítve feküsznek e helyt? Meg nem magyarázhatom e dolgokat, s bár kezdem sejteni, mégis félem saját gondolataimat, mert nem vagyok képes megosztani senkivel ezt a rettegést. Persze tévedhetek is, s nem fogom szükségtelenül magamra venni az eretnekség béklyóit.
Ez minden, mit mondhatok, s ennyi elég volt a rettegésből. A Kutatók igazolták az eseményeket, egyszáz és hat főt megszámlálva, kivéve három további áldozatot. Mindannyian halottak voltak a már lefestett módon, mezítelenül, kibelezve és az alapos vizsgálat idegen és kiszámított jegyeit viselték. A másik háromból semmit sem találtunk. Nem sikerült megtalálnunk egyetlen nyomát sem vérüknek, még abban a tárolóban sem, ahová az ismeretlenek a többiek vérét öntötték.
A támadást átvészelt keresőműszer része töredékes és leromlott adatokat tartalmaz. Az információ jó része ugyanúgy törlődött, mint egyéb elektromos és kristály-elven működő felvevőké, valamint a Kutatók táborában lévő sok felszerelési tárgy és fegyver. Úgy tűnik, a támadók birtokában van valamilyen fajtájú működésképtelenséget okozó eszköz, amely képes fegyverzetünket és a megfigyeléseket tartalmazó fölvételeinket kiütni.
Ezen módon elkerülve az azonosítást, nem is fedeztük volna föl őket, ha ez az esély nem kínálkozik.
A kereső felvett pár percet a támadásból, de ennél sokkal érdekesebb ellenségünk formája: egy gép, melyet ismeretlen kéz kovácsolt, mégpedig az emberi alak megcsúfolására. Ehelyütt látható a lények közül hét, amint a védőkhöz közelednek. A védők tüzet nyitnak és három fel is bukik az ellenségből, a lézer- és robbanólövedékek találataitól. A többi azonban eltökélten jött az állások felé még a legsűrűbb tűzfüggönyben is. Ahogy a gépezetek előrenyomultak, a mieink lövései gyengülnek, és legalább egy fegyveren világosan látható, hogy besül és kezelője a földre dobja. A kereső filmje véget ér, mikor a támadók a közelbe érnek, bár még két további, említésre méltó részlet is megmenekült.
A három eltalált idegen közül az egyik kétfelé robbant szét, felsőteste pedig pontosan a kép közepére került a 00.17– es pillanatban, s ettől kezdve a roncsok folyamatosan halványulnak el a 00,21 ideig. Ez nem lehetett a fény csalóka játéka vagy a kép rossz minősége miatt, mert a 00,54- es időpontban a maradványok teljesen eltűntek. Hogy valóban eltűnt-e valamely ismeretlen módon vagy egyszerűen feloldódott, azt már nem lehet megmondani. A többi támadó is elesett, de a képernyő hatókörén kívül omlottak magukba. Ott egy bizonyos ideig felismerhetetlen roncsdarabokként helyben maradtak, azután egy későbbi fölvételen az egyik megmozdul, lábra áll, majd csatlakozik az ellenség egyik osztagához. Ezt követően a kép végleg kialszik.
Hű szolgátok
Üzenet vége
+++Az Inqusitio kódolt biztonsági üzenetei nem tartalmazzák sem a küldő, sem a fogadó megnevezését
Feljegyzés: INQ-AA01789
Hivatkozás: HOTH
A Birodalom Kutatói évszázadok óta ismerik a Nekrontyrok (Halott-figyelők) ősi kultúráját –egy olyan fajét, amely több tízmillió éve kihalt (?). Kevés maradt az egykoron technikailag fejlett birodalomból, mely a Galaxist uralta. A valaha létezett felszíni építmények rég eltűntek a Nekrontyrok feltételezett világairól. Létezésüket egyszerűen elmosta az idő árja, ők és alkotásaik porrá omlottak az eonok múlásával.
Csak mélyen a homokba temetve éltek túl mindent e Nekrontyrok hihetetlenül idegen sírtemplomai, természetesen némileg károsodva. Soha egyetlen ép épületegyüttest nem fedeztek föl, amikre pedig ráleltek és amikről feljegyzések készültek, mind romosak és üresek voltak. Hogy mi lehetett a céljuk vagy a tartalmuk vagy esetleg mások fosztották ki őket a kincsek okán, azt lehetetlen utólag megmondani. A legtökéletesebb elemzések is azt jelzik, hogy a Nekrontyr kultúra hanyatlása úgy hatvanmillió évvel ezelőttre tehető, mikor a Föld nevű bolygó még az őskori dzsungel volt és az Ember kifejlődésének kezdete még évmilliókat váratott magára.
Mint oly sok holt kultúra és elfeledett faj, a Nekrontyrok is csak a Kutatók Régész alosztályáak poros irodáiban keltettek érdeklődést. MOSTANÁIG!
Most, hirtelen és váratlanul, egy különös incidens, amely mélyen az Aphis szektorban, egy magányos kis remete-településen történt, ráirányította a nagyok és hatalmasok figyelmét a Halott-figyelőkre.
A Nekrontyr rúnákkal és összetéveszthetetlenül az ő kezük nyomát viselő tervezésű portyázókról sikerült egy kivonatos, képi anyagot rögzíteni. Pillanatnyi képfelvillanásokat tartalmaz a támadókról, mégis olyan kapcsolatot jelent az események láncolatában, ami az egész Galaxisra kiterjed. Kapcsolatot más, furcsa portyákkal, a pusztítás más helyszíneivel, ahol a behatolók szintén nem hagytak nyomokat, s ahol egy egész bolygó információtárait kitörölték.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
