A Warhammer 40000 univerzumában csak az „átkozott alapítás” néven emlegetik a balszerencsés 21.-et, mikor hét új káptalan született, de mindet balsors üldözi. Sok közülük irányíthatatlan mutációkat volt kénytelen elszenvedni és ezért néhányat teljesen ki is pusztítottak. Ez az alapítás éppen a „Hitehagyás kora” elé esett, vészterhes polgárháborúval fenyegető időszak elé, amikor Lord Vandire őrültsége miatt világok pusztultak el. Talán e sötét korszak ómenjei közé tartozott a Fekete Sárkányok elrettentő mutációja. Fekete sárkányok (~Black Dragons) Lehet, hogy kezdettől fogva meg volt a hiba a Sárkányok gén-magjában vagy a Magos Biologis sebészeinek hibás rituáléi rontották meg, már soha nem derül ki. Akármi is volt az ok, nem kellett sok idő, hogy nyilvánvalóvá váljon az elváltozás hatása a gárdistákon. A Fekete Sárkányok Ossmodula szerve abnormálisan működik, így a gárdisták közül soknak a homlokán, alkarján és könyökén pengeszerű kinövések keletkeznek. Hasonlóan a Véres Angyalok „halál századához”, a Fekete Sárkányok is egy elkülönített elit harci egységben vetik be ezeket a mutációval sújtott harcosokat. Ezt a századot hívják „Sárkánykarmoknak”(~Dragon Claws), mert csontkinövéseiket pengeélesre csiszolják és adamantiummal vonják be, hogy hihetetlenül erős közelharci fegyverekként használhassák őket. Ez a gyakorlat és magának a mutációnak a puszta léte a végletekig próbára teszi az Inkvizíció türelmét, és emellett néhány űrgárdista légió (mint például a Sötét Angyalok és a 'Malevolent' Gárdisták(~Marines Malevolent) )nem hajlandó az oldalukon harcolni. Bizonytalan információk vannak arról is, hogy a Fekete Sárkányok apotekáriusai szándékosan próbálnak előidézni csontkinövéseket, ezért még hibás implantokat is képesek beültetni újoncokba, annak ellenére, hogy ez rendkívül veszélyes és tiltott a birodalmi törvények szerint. Ám a régi hagyományok nehezen halnak ki, mert a rend vezetői nagyra becsülik a különleges század elsöprő vadságát. Minden egyes űrgárdista rendnek el kell küldenie génanyagának 5%-át a Marsra az Adeptus Mechanicusnak. Ez a „tized” két célt szolgál: lehetővé teszi az Adeptus Mechanicusnak a káptalanok génanyagának folyamatos ellenőrzését, és alapanyagul szolgál jövőbeli rendek alapításához. Az Adeptus Mechanicus többször is katonai erő alkalmazásával fenyegette már a Fekete Sárkányokat, hogy mondjanak le a tiltott génmanipulációkkal, és mindig rendszeresen küldjék a kötelező 5%-ot génmagjukból. Még azon alkalmakkor is, amikor a Sárkányok rendben megküldték a mintákat, fokozott vizsgálatoknak vetették őket alá az állandóan fönnálló gyanú miatt. A részletes vizsgálatok mindeddig nem találtak semmiféle elváltozást, ezért gyanítja az Adeptus Mechanicus, hogy a káptalan nem saját mintákat küld. Ám, hogy ezt hogyan valósítják meg: rejtély. Egy biztos még sokáig nem kerülhetnek ki a Fekete Sárkányok a Mechanicus figyelő tekintete elől. Tűz sólymok (~Fire Hawks) Egyike a 21. átkozott alapításból származó rendeknek, Ultragárdista génsarjból erednek. A 41. évezredben eltűntek egy hipertéri utazás közben és hivatalosan is elveszettnek nyilvánították őket. Röviddel ezután szellemszerű űrgárdisták jelentek meg különböző harctereken. A jelenséget az „Elátkozottak légiója” néven emlegetik, aminek tagjai a semmiből bukkannak föl, hogy szorongatott birodalmi erőkön segítsenek, csak azért hogy miután a győzelem biztos, nyom nélkül eltűnjenek. Ez a jelenség ad okot a gyanúra, hogy a Tűz sólymokból lett az „Elátkozottak légiója”. A Tűz Sólymok eredeti páncélja túlnyomó részben sárga, az éleken vörös lángokkal. A káptalan szimbóluma egy gombafelhő. Még eltűnésük előtt részt vettek a Badab háborúban és Lord Vandire rémuralmának(~Goge Vandire's Reign of Blood.) legvégén a Szent Terra megtámadásakor a védelemben. Az Elátkozottak légiója (~Legion Of The Damned) A rejtélyes káptalan, mely hirtelen fölszabadítja a körülzárt birodalmi csapattesteket, majd minden nyom nélkül eltűnik, csupán az ellenség soraiban végzett pusztítást hagyva hátra. Más rendekkel ellentétben nincs szigorúan vett, minden katonán egyforma páncélfestésük. Mindegyikük páncélja éjfekete, de teljesen változó rajtuk a lángokból, koponyákból és csontokból álló díszítés. Őket hiszik a Tűz Sólymok utódrendjének. Pontos történetük ismeretlen, de a következő legenda terjedt el eredetükről. "A Tűz Sólymokat az átkozott alapítással hozták létre, de útban egy lázongó bolygó felé elvesztek a hiperűrben. Legalább 20 évig a hiperűr felfoghatatlan hullámain sodródtak, ráadásul egy szörnyű fertőzésnek is áldozatául estek, ami hihetetlen szenvedést okozott minden egyes gárdistának. Mikor végre kiszabadultak a hiperűr fogságából, a rend már a végletekig megtizedelődött a vész miatt és a túlélők is inkább mozgó hullák voltak, mint élők. Húsuk szürke a rothadástól és a szenvedés, amit el kellett viselniük az őrület határára kergette őket, egyvalami után vágyakoztak már csak, felszabadulni a fájdalom alól. Mindezek ellenére még mindig hűséges szolgálói a Császárnak és Őérte az élet minden látszatát föladták, hogy tovább szolgálhassanak. Ezt jelképezi jelszavuk is: „In dedicato imperatum ultra articulo mortis”/ „A Császárt szolgálva a halálon túl is”. Minden rangot megszüntettek, hiszen a halálban mindenki egyenlő. Páncéljukat az örömtelenül vigyorgó koponyák és a purgatórium lángjaiban szenvedő lelkek képeivel díszítették. Már nem voltak többé Tűz Sólymok, most már csak az Elátkozottak légiója. Végzetükben megszállottan többé nem félik a halált, sőt már nem is keresnek mást." Eddig egyetlen egy Elátkozott légióst azonosítottak egyénként, a Centurius kódnév alatt. Koponya szögecsei arra utalnak, hogy életében őrmester volt, most halálában is a Császárt szolgálja. Egy koponya alakú ereklyét visz magával a csatába, ami képes az ellenfelek életenergiáit elszívni. Egy minta oldalt a még nem jelent V. kódexből láthatott a nagyközönség a Baltimore-i Games Day-en, ami szerint az Elátkozottak légiója elérhető lesz támogató egységként a többi hagyományos rend számára. Láng Sólymok (~Flame Falcons) Egyike a hét „átkozott” alapítású rendnek, ám ezt súlytotta a balsors legjobban. Kezdeti ígéretes sikereik ellenére teljesen kiirtotta az Inkvizíció száz éven belül. Kiirtásuk oka, hogy egyik akciójuk során a Láng Sólymok teste lángba borult, de őket egyáltalán nem sebesítette meg. Ezért hitték, hogy a Császár ajándéka és még bátrabban folytatták a harcot, mint annakelőtte. Sajnos az inkvizíció tagjai nem osztották hitüket és egy alkalommal, mikro otthonvilágukon a Léthén (a feledés folyója az alvilágban/görög mitológiából) ünnepeltek egy Szürke Lovag osztag majdnem teljesen elpusztította őket. Siratók (~Lamenters) Úgy hiszik a Siratókat a Véres Angyalok génmagvából hozták létre, és egy kísérlet keretében, hogy kiküszöböljék a génállomány eredeti hibáit a „Fekete Dühöt”(~Black Rage) és „Vörös Szomjat”(~Red Thirst). Ez részben sikerült is, ám az új génállományban új hibák fejlődtek ki. A Siratók valamiféle konstans búskomorságban szenvednek, ám nem tudni, hogy ez a kísérlet eredménye vagy a csak a sorozatos tragédiáknak, melyek a káptalan sújtották ismételten. Balszerencsés vagy átkozott rendként is emlegetik őket. A 41. évezred első századaiban önhibájukból a rossz oldalt választották a Badab felkelésben, de az utólagos vizsgálatok kimutatták, hogy inkább büszkeségből lázadtak föl, mint a káosz befolyása miatt. Az Impérium támadását az Asztrál Karmok(~Astral Claws) ellen az Astartes önállóságának és becsületének megsértésének tekintették, ezért léptek a felkelők oldalára. Végül felmentették őket az árulás vádja alól, de 100 éves büntető keresztes hadjárat ítélték őket. Balszerencséjük követte őket a kirótt hadjáratukon is: egyenesen a Kraken kaptár flotta útjába kerültek. Habár kulcs szerepet játszották a Tiranidák lelassításában, szörnyű veszteség szenvedtek el a harcokban az undorító idegenek ellen. Az egyik különösen figyelemre méltó csatában hősies ellenállásuk a Malvolion bolygón megengedte, hogy rengeteg birodalmi polgár menekülhessen meg a szörnyek torkából. Végül az utolsó ellenállókat is legyűrte a legyőzhetetlen számbeli fölény. Ennek eredményeképpen ma már éppen, hogy csak ki tudnak állítani a Siratók három felszerelt űrgárdista századot. Páncéljuk eredetileg sárga, kivétel egy vörös csík a sisakjukon és a jobb válllap, mely fekete-fehér kockás és a káptalan jelét viseli: egy vérző szív. The above scheme referred to MkVI Corvus pattern Power Armour. The recent How To Paint Space Marines book includes a MkVII Eagle pattern Power Armour scheme that darkens the armour to a mustard yellow, and (following standard MkVI to MkVII conversion rules) transfers the chapter badge (and the checked pattern) to the left shoulderpad and drops the helmet stripe completely. Mantis Légió (~Mantis Legion) A Mantis Légió volt a három lázadó káptalan egyike a Badab háborúban az Asztrál karmok oldalán. Később szerencsére ismét a Birodalom oldalára álltak és segítették azt Huron Blackheart csapatainak legyőzésében. Hasonlóan a Siratókhoz, a háború végén kegyelmet kaptak, ám nekik is 100 éves büntető keresztes hadjáratra kellett menniük. Anyabolygójukat a mindvégig lojális Űrcápa légió elkobozta. E zavaros időszak óta a Birodalom bizalmatlanul kezeli őket és folytonos megfigyelés alatt állnak. Lázadásuk előtt sok Űrgárdistát küldtek a Deathwatch-ba, ma azonban csekély a felvettek száma. Habár az Inkvizíció újra engedélyezte nekik a sorozást, még mindig nagyon alacsony a létszámuk. A rend eredetileg a Mordriana rendszerből ered, de a lázadás óta nincs jogi önálló anyabolygóra, így űrflottájukon élnek. A Mantis Légió azon harcosai, kik részt vettek a „Békesség hadjáratban” (~Tranquility Campaign) egy külön elit mesterlövész alakulatba tömörülnek 'Tranquility mesterlövész alakulatokba'. Híresek kiváló céllövő képességeikről, amit mesterlövészpuskákkal kamatoztatnak a csatatéren. Páncéljuk sárga, fekete tigris csíkos mintával. Egy másik különleges egységgel is büszkélkedhet a káptalan. Ők az „imádkozó sáskák” (~praying mantiade). Ez az elit csapat a rend legelszántabb, leghitbuzgóbb tagjaiból áll, és egyetlen céljuk a Vörös Kalóz(~Red Corsairs) renegát tagjainak levadászása. Az egész testen végigfutó kígyós tetoválásaikról lehet a csapat tagjait felismerni. Annak ellenére, hogy az Ultragárdisták legstabilabb génmagjából hozták őket létre, egy mutáció mégis kialakult bennük. Képesek egy transzhoz hasonló állapot elérésére, amiben a végletekig kiélesednek érzékeik, ezért máshogy érzik a teret és az időt. Ebben az állapotban még az Űrgárdistákhoz képest is sokkal gyorsabban reagálnak és harcolnak. Ők ezt az idő lelassulásában élik meg. Az állapot hátulütője, hogy a harcos haláláig benne marad, így a legvégső esetben használják csak. Másik különlegessége a káptalannak a páncélok módosítása egy közelharci adamantium pengével az alkarokon. A rend hivatalos színe a zöld, szimbólumuk az imádkozó sáskafej, de ez megváltozott csillogó zöldre a mattról arany élekkel. A mostani szimbólum egy lángoló imádkozósáska karom. Minden gárdistának a rendben zöld szeme és hosszú fekete haja van. Néhány híres harcos közülük, kik poszthumus kapták meg a Deathwatch kinevezést csatában tanúsított hősiességük miatt: Shaidan Könyvtáros, Ruinus Őrmester (Devastator), Soron őrmester (Assault). Egy másik híres rendtag Kruidan rohamcsapat őrmester a „Warrior Coven” könyvből. Minotauruszok (~Minotaurs) Ez a káptalan kifejezetten rossz hírrel bír a birodalmi parancsnokok között, megbízhatatlanságuk miatt, emellett különösen xenofóbok is, így sokszor nem hajlandóak a Birodalmi Gárdával együtt harcolni, ahol viszonylag sok Ogryn is szolgálatot teljesít. Egyik ismert hadműveletük a Rynn bolygó visszafoglalására tett kísérlet volt. A leghíresebb akciójuk mégis a Siratók űrhajói ellen végrehajtott véres közelharci csaták voltak a Badab háború alatt. A félelmetes erejük döntőnek bizonyult a hajókon folytatott harcban, így sikerült végleg megtörniük a Siratók rendjét, akiknek végleg vissza kellett vonulniuk a felkelésből. Páncéljuk sárga piros díszítésekkel, szimbólumuk egy kék bika fej. Antaeus fiai (~Sons of Antaeus) (Antaeus a görög mitológiában Gaia és Poseidon óriás fia, aki legyőzhetetlen volt, ha az anyafölddel érintkezett) Erről a rendről igen kevés feljegyzés készült, ezekben a szemtanúk csodálattal adóznak a fekete, szürke páncélzatot viselő alakoknak, kik még a többi Űrgárdistához képest is nagyobbak és sokkal ellenállóbbak. A 41. évezredben eddig csak egyszer látták őket a semmiből előtűnni, hogy az Igázókat (~Subjugators) megmentsék Eldar kalózok támadásától. A csatában az Eldák a hirtelen megjelenő Antaeus fiait kezdték támadni abban a hiszemben, hogy ők a gyengébb ellenfél, ám hamar fordult a kocka, amikor kiderült, hogy túlélnek olyan sérüléseket, ami percek alatt végezne egy másik rendbeli gárdistával. Így a két tűz közé szorult Eldákkal hamar végeztek az Űrgárdisták. A káptalan különleges képességéről sok megbízhatatlan pletyka kering: megerősített különleges csontváz vagy új típusú génmódosítások.