RHINO Páncélozott Csapatszállító


A Császár szolgái galaxisszerte vassal és tűzzel üldözik az Emberiség ellenségeit; ezeket az erős hitűt harcosokat a Rhinoknak nevezett járművek szállítják a csatatéren. Ezek a megszentelt járművek védelmezik a Birodalom harcosait a lövedékek poklától és a Császár tüzes bosszújának ígéretét hordozza az ellenség számára. A Rhino immár tíz évezrede szolgálja a birodalmi erőket, a jármű eredete pedig az emberiség hajnaláig, a űratazások kezdetének koráig nyúlik vissza.



A FELFEDEZÉSEK KORA


Az emberiség első lépései a csillagok világa felé fájdalmasan lassúak voltak; már más bolygók elérése is nehéznek bizonyult, ráadásul a megérkező telepesek nem rendelkeztek egy olyan általános célú járművel, amivel sikerrel feltérképezhették volna az ismeretlen, gyakran nehéz és ellenséges tereppel rendelkező világokat. Ez az állapot a Mars kolonizálásával és felderítésével hamarosan megváltozott, az újonnan kifejlesztett hiperhajtóműveknek és a Standard Sablongyártó Rendszernek (SSR) köszönhetően. Az SSR rendszer pontos eredéről szoló tudás ugyan már évezredekkel ezelőtt elveszett, a felfedezése által vetett kolosszális hullámok azonban még a 41. évezredben is érezhetők. Az SSR lenyűgöző sokoldalúsága lehetővé tette a korai kolonizáló csapatoknak, hogy egyszerűen a gépbe táplálják a problémát és a rendelekezésre álló adatokat, a rendszer pedig megtervezi a legmegfelelőbb szerkezetet a kolónia számára, legyen az egy jármű, vagy épület.

Az SSR lehetővé tette, hogy a kolonizálók az éppen kéznél lévő anyagokból építsenek maguknak gépeket, és azokat tetszőleges üzemanyaggal hajtsák meg. Az idők folyamán a Standard Sablongyártó rendszereket újabb és újabb fejlesztésekkel látták el; a legrégebbi SSR-ek állítólag már képesek voltak a tanulásra és önmaguk tökéletesítésére is. A Rendszerek egyre hatékonyabbak lettek, fejlődésűkkel pedig az űrbéli terjeszkedés robbanásszerűen felgyorsult. A csillaghajók egyre nagyobb távolságokat voltak képesek áthidalni, s új aranykor köszöntött a világra: úgy tűnt, az Emberi Faj terjeszkedésének semmi sem szabhat határt.


A LEGKORÁBBI RHINO PÁNCÉLOSOK


A egyre újabb és újabb bolygók kolonizálását célzó erőfeszítések nagy lökést kaptak egy új fejlesztés által: ez volt a RHINO Lánctalpas Felderítő és Többcélú Védelmi Jármű - avagy egyszerűen csak Rhino, ahogy a telepesek nevezték. A Rhino nem volt más, mint egy lánctalpakkal felszerelt csapatszállító, mely ellenséges környezeti viszonyok között is képes hatékonyan operálni és megvédeni a belsejében lévő értékes rakományt, legyen az ember vagy gép. A Rhino olyan eredményesnek bizonyult, hogy a jármű alapjai legnagyobb részt változatlanok maradtak az eltelt évezredek alatt; a Rhino a valaha készített legmegbízhatóbb és legellenállób konstrukció, amelyet szinte bármilyen nyersanyag felhasználásával el lehetett készíteni, és az összes ismert üzemanyagot fel lehetett használni a meghajtására. A jármű gyorsan elterjedt, s egy évtizeden belül a bimbozó bolygószövetségek mindegyikének volt saját, sorozatgyártott Rhino-vatiánsa. A jármű katonai alkalmazásának lehetősége is korán felmerült: a Rhino kiválló képességeit látva az akkori fegyveres erők vezetői gyorsan használatba állították az új konstrukciót, fegyverekkel és erősebb hajtóművekkel látva el a Rhinokat.

A Rhino katonai alkalmazásáról szóló legkorábbi jelentés egy megfakult tekercsen található, melyet a Liber Armorum archívumaiban őriznek: Torben Világának hadserege szállt szembe egy kegyetlen idegen fajjal, melyek a termékeny bolygó dús, nyugati mezőin rendezték be otthonukat. Ezek a területek hosszú idő óta vitatottak voltak, mivel az idegenek szent erőt és rendkívüli fontosságot tulajdonítottak nekik. Mikor több, a vitatott területek határán épült emberi falut támadás ért - melyek során az ott élőket kíméletleneül lemészárolták - a válaszcsapás gyors volt és kegyetlen.

Háromszáz Rhino sorakozott fel a legnagyobb idegen város előtt elterülő mezőn: a támadás teljes meglepetésként érte a lakosokat. Az idegenek haditechnikája a puskaporra épült, s míg fegyvereik óriási károkat tudtak okozni a gyalogszerrel támadó ellenség soraiban, a Rhinok páncélzata ellen esélyük sem volt. A Rhinok körülfogták a települést, halálos tűzesőt zúdítva a szedett-vedett építményekre, mielőtt csörömpölve rohamoztak volna a pánikba esett idegenek közé. Mikor a Rhinok hamarosan visszavonultak, semmi más nem maradt utánuk, csak egy füstölgő romhalmaz és majdnem háromezer idegen harcos összezúzott teteme. A település elpusztítása eltörte az idegenek "birodalmának" gerincét, s az emberek hamarosan az utolsó szálig elpusztították őket; Torben Világának kolonizálása ezek után további gondok nélkül folytatódhatott. A sikeres támadás híre hamar elterjedt, s tovább finomította a Rhinok alkalmazására vonatkozó taktikákat.

A Rhino vált a hadseregek szabvány csapatszállítójává galaxisszerte, fülönféle változatok jelentek meg és tűntek el, ahogyan az Emberiség egyre újabb és újabb ellenséges idegen fajokkal és csatamezőkkel kerültek szembe. A terjeszkedés egyre több bolygót vont az emberiség uralma alá, és az SSR segítségével pedig egyre újabb és újabb Rhino-variánsokat állítottak szolgálatba, például a Ragadozót (Predator), az Áldozót (Immolator) és a Forgószelet (Whirlwind).

Azonban az Aranykor hamarosan végetért, s az utókor számára a Viszály Koraként ismert időszak elképzelhetetlen mértékű szenvedést és háborúskodást hozott az Emberiség számára. Az ekkoriban kitört háborúk az egész galaxist elnyelték, nem volt egy bolygó sem, hol a vérontás ne jelent volna meg. Szövetségek omlottak össze, ahogyan az egykor vállt-vállnak vetve küzdő bolygórendszerek örjöngve estek egymásnak: a Rhinok és leszármazottaik pedig valamennyi világ valamennyi csatamezején feltűntek, és félelmetes hatékonysággal tevékenykedtek.


A TUDÁS HALÁLA


Egész bolygók pusztultak el, a felbecsülhetetlen értékű SSR Könyvtárak pedig százszámra pusztultak el. Rengeteg technológia örökre elveszett azokban a sötét időkben, sok SSR javíthatatlan károkat szenvedett. Mire a háborúk végetértek, és az Emberiség újra egyesült a Csásázár zászlaja alatt, csupán maroknyi SSr és tervrajz maradt épen. Ezeket aztán értékes relikviaként tisztelték: a tudás apáról fiúra szállt, s a beavatottak féltékenyen védték az ősi bölcsességet a külvilágtól. Az idők folyamán aztán a terveket egyre inkább szent szövegekként, a Császár isteni bölcsességének lenyomataiként lezdték tisztelni. A Standard Sablongyártó Rendszerek már rég a semmibe vesztek, de az általuk készített tervrajzok és ábrák a Szent Grált jelentették az Adeptus Mechanikus számára; a szervezet mindent megtett, hogy akár a legapróbb tervtöredéket is megkaparintsa magának. Az évezredek folyamán jónéhány eltűntnek hitt tervet sikerült megszerezniük, melynek eredményeképpen évezredek harcjárművek bukkantak fel újra a Birodalom lobogói alatt. Az Adepta Sororitas Csatanővérei által használt Áldozó tank egy jó példe erre: a harckocsi tervrajzait egy ősi gyárkomplexum mélyén fedezték fel a Forloth bolygón, az Icaria Kereszteshadjárat idején.

Ahogyan pontos felépítésük titka elhalványult, az elhasználódás kezdte megszedni a vámját a galaxisban szétszóródott Rhinok közül. A karbantartás rituáléi egyre kevésbé voltak hatékonyak, ahogyan a pontos módszerek lassan homályba vesztek. Néhányan azonban megőrizték az ősi tudást: közülük kerültek ki az újonnan megalapított Legiones Astartes Techgárdistái, és az Adeptus Mechanicus Techpapjai, akik szigorú szabályokat hoztak a Rhinok építésével, felszentelésével és karbantartásával kapcsolatban. Épüljön akár a Mars fegyvergyáraiban, akár az Űrgárdisták erődjeiben, a kiválasztottak jól tudják, hogy a Rhino spirituális tisztasága és gondozása legalább annyira fontos, mint az építők képességei.


AZ ÉPÍTÉS RITUÁLÉJA


Egy Rhino összeállításának minden szakaszában megszentelt olajokat kennek a járműre, és illatos, tisztító füstölőket égetnek. A páncéllemezekbe védelmező rúnákat és pecséteket vésnek, és imaszövegek kántálása közepette rögzítik őket a páncélos testére. Minden egyes alkatrészt gondosan ellenőriznek és felszentelnek a beszerelés előtt, s ahogy a munka a végéhez közeledik, a építők a Gép Szellemét hívják magukhoz, hogy erejének egy részét plántálja a frissen elkészült Rhinoba. A járművet ezután aktiválják: háromszor sújtanak le a páncéltestre, a motorokat pontosan a harmadik ütéssel egyidőben idítják be. Ha a hajtómű elsőre beindul, azt különösen jó ómennek tartják a páncélosra és az általa hordozott harcosokra nézve. A gyárból kigördülú Rhinonak ezután méltó nevet adnak, majd elküldik, hogy örökre a háború útját járja a csillagok között.

Az Adeptus Astartes Űrgárdistáin kívül csupán néhány kiválasztott birodalmi szervezet juthat hozzá egy Rhinohoz, mert a gyártásukhoz és karbantartásukhoz szükséges technológia túlságosan is értékes ahhoz, hogy egy egyszerű katonai osztagra bízzák. Az Adepta Sororitas és az Adeptus Arbites rendelkezik néhánnyal ezek közül a szent járművek közül, s mindkét szervezet speciálisan képzett, felszentelt és tiszta szívű emberekre bízza a Rhinokkal való törődést. Több éves kiképzés kell ahhoz, hogy valaki egy ilyen csoport tagja lehessen: a feltörekvő technikusoknak meg kell tanulniuk a gépészet isteni rúnáinak használatát, memorizálniuk kell a karbantartás liturgiáit és folyamatosan tanulmányozniuk kell a szervízeléssel kapcsolatos tudnivalókat. Óriási megtiszteltetés, ha valaki ebbe a pozicióba emelkedik, és a páncélosok által a csatába hordozott harcosok is nagy tiszteletben tartják a Rhino szellemét.

Egy Rhino elvesztése hatalmas tragédia a karbantartásával megbízottak számára, s sokszor kegyetlen harcot folytatnak, hogy visszaszerezzék a kiégett páncéltestet, és méltóképpen elbúcsúzzanak lelkétől. A Naeuysk George-i csata után a Császári Öklök Rendháza tizennégy Rhinot volt kénytelen magára hagyni, miután az Éjurak eretnekei rajtuk ütöttek az Űrgárdisták menetoszlopán, amikor az éppen egy hídon kelt át. A Káoszgárdisták elpusztították a legelső, és a leghátsó járműveket, csapdába ejtve ezzel a többi Rhinot. Az Éjurak ekkor felrobbantották a híd talapzatára helyezett robbanótölteteket, s a híd összeroncsolódott maradványai az összes Rhinot magukkal rántották a harminc méteres mélységbe. A birodalmi túlélők visszasiettek bázisaikra, az Éjurak neve pedig örökre bekerült a Császári Öklök "Gyűlölet Litániájába". (Traitoris Extremis Légió, megtagadták a Császárt, 10.000 éve öldösik a Birodalom népét, a leggonoszabb Eretnek Légió, na ezek szerint mindez kevés volt hogy bekerüljenek. De lezúztak 14 csapatszállítót, "ÚRISTEN, MEGÖLTÉK KENNY-T! SZEMETEK!" írjuk csak fel őket gyorsan!!! OMFG. Retardált Öklök/GW... - a ford. ) A rákövetkező nap egy vakmerő támadás visszaverte az Éjurakat a híd másik oldalán lévő hegyek közé, így az Öklök csapatokat küldhettek a Rhinok és elesett társaik tetemeinek visszaszerzésére. A hegyekben vívott csata harminc órán át tombolt, az Öklök pedig 85 %-os veszteségeket szenvedtek, ahogyan megpróbáltak időt nyerni a Rhinokon dolgozó Techgárdistáknak. A visszaszerzett járművek közül többet sikerült megjavítani; a Rhinok szellemei pedig bosszúra éhesen várják az alkalmat, amikor lemoshatják magukról a rajtaütés szégyenét.

A hasonló módon megmentett Rhinokat visszaküldik a javitóműhelyekbe, ahol hozzáértő kezek kijavítják a súlyos sérüléseket, a kisebb karcolásokat és vágásokat azonban meghagyják; ezeket a sebhelyeket büszkén viseli magán a jármű, miküzben az adeptusok a Harc Litániáit szavalják neki. Sok Rhino évezredek óta szolgálatban van már, és szent relikviákká váltak a Űrgárdisták és a kiválasztott birodalmi szervezetek számára. a legöregebb birodalmi Rhino, a Szerenád Kalapácsa, a Szalamandrák birtokában van. Állításuk szerint ez a Rhino legendás Primarchájukat, Vulkant vitte csatába Devlin Fellegvárának Ostromakor. A Kalapács több mint nyolc évezredig szolgálta a Birodalmat, jelenleg pedig a Prometheuson, a Rendház legszentebb relikviái között őrzik a háború szaggatta fémtestet. A rend Techgárdistái számára óriási megtiszteltetés, ha valamelyiküket kiválasztják, hogy viselje gondját a Kalapácsnak. Mindegy új évszázad hajnalán a Rendház Techgárdistái összegyűlnek, és vezetőjük aktiválja a Rhino hajtóműveit. A Szalamandrák számára nagyon rossz ómen, ha az évezredes szerkezet nem indul be elsőre.


A Rhino tovább folytatja karrierjét több birodalmi szervezet szolgálatában, egy újabb SSR felfedezésekor azonban lehetséges lenne, hogy az újabb modellek kiszorítsák a páncélost. Addig a napig azonban a Rhino továbbra is hűségesen szállítja a Birodalom harcosait, készen arra, hogy a Császár Haragjával felvértezett katonákat egyenesen az istenkáromló ellenség szívébe juttassa...


...vagy éppen a Káosz bajnokait zúdítsa a Hamis Császár talpnyalóira. Hiszen a Rhino a legrégebben szolgálatban lévő jármű a Birodalomban, s az Eretnek Légiók sokat magukkal vittek az Iszonyat Szemébe. Ezek a Rhinok már távolról sem emlékeztetnek egykori alakjukra: felületüket istenkáromló rúnák ékesítik, nyilásaikból a Káosz beteges fénye árad, Gépszellemül eltorzult, egyeseket démonok szálltak meg, s inkább élőlények már, mint gépek.

Közülük a leghíresebb a "Barbarus" nevet viselő jármű, amit a Terra Ostrománál láttak először, s azóta sokszor visszatért, hogy romlást hozzon a Birodalomra. A Rhino testét vastövisek borítják, mindegyikre egy birodalmi harcos levágott fejét tűzték. Az Ordo Malleus feljegyzései szerint a Barbarus egykor a Világfalók Légió Harmadik Rohamszázadához, a Solax őrmester által vezetett osztaghoz tartozott. Az őrmestert ma már Kossolax, az Első Esküdt néven ismerik, s ha az Ordo Malleus feltevése helyes, akkor az egykori Solax őrmester immár egy egész századnyi Berzerkernek parancsol; a Barbarus pedig mindvégig híven szolgálta őt és csapatát, immár több mint tíz évezrede.




Fordította: Alexander Jorgensson

Forrás: Index Astartes


Ave Dominus Nox