Codex Angelico Ferrum

AZ ACÉLANGYALOK KÓDEXE Általános adatok Név: Angelico Ferrum Birodalmi elnevezés: Acélangyalok Anyarendház: Sötét Angyalok Alapítás éve: 979M39 Erődvilág: Ultima Segmentum, Nox rendszer, Nox II. Fentartott erődök: nincs Nagymester: Lord Benedict, az Ájtatos Jelmondat: Imperatoris et Ferro! Címer: Fekete alapon olvadtacél-színű félkörök, melyeket egy vékony sáv kapcsol össze. Szín: Acélszürke és mélykék Történelem 960M39 A 39. évezred 960. esztendejében a Sötét Angyalok egy különítménye hazafelé tartott egy, a sötét eldák ellen vívott harcból. Hajóik megsérültek a harc során, így megálltak a Nox rendszerben, ami egy rendkívűl forgalmas közlekedési csomópont. Ennek oka, hogy itt számos fontos hipertéri útvonal keresztezi egymást, és a környéken nincs semmi, ami akadályozná a hipertéri közlekedést. Jó néhány távoli szegmense is könnyen elérhető innen az űrnek, sőt, közvetlen út vezet innen magára a Terrára is! Itt pihentek meg hát a Sötét Angyalok, akiket a Halálszárny egy veterán osztaga vezetett. Parancsnokuk Mortimer de’Valera őrmester volt. Amíg a hajót javították, óriási, romlottságot okádó fertelmek bukkantak fel hipertérből. Oldalukon a vér hamis démonának jelét mázolták tisztátalan kezek, gyomrukból vég nélkül özönlöttek a Császár elfajzott gyermekei. Közben a bolygón is kitört a lázadás. Valószínű, hogy a megrontott eretnekek azt hitték, a Sötét Angyalok rájuk vadásznak a bolygón, ezért robbantották ki időnek elötte a lázadást. De a túlerő így is majdnem elsöpörte az űrgárdistákat, és a lojalista véderőket. A káosz erői leszálltak a bolygóra, és iszonyatos küzdelem vette kezdetét. Az Angyalok megtudták egy elfogott lázadótól, hogy az árulók végső célja csapást mérni a Terrára. Nem hitték, hogy elfoglalják, de tudták, millió világon rendül meg az ájtatos hit pajzsa, ha megtudják, a gonosz már a Birodalom szívéig ért! Egy gigászi csatahajót, a Khorne Pörölyét indították útnak. A Sötét Angyalok kétségbeesett támadást indítottak az űrkikötő ellen, és sikerült is az egykori kormányzó jachtját elfoglalni. Megpakolták robbanóanyaggal, és egy önként jelentkező űrgárdista – Rod Aquerra – vezetésével, és egy helyi navigátorral a Khorne Pörölye után indult. A Sötét Angyalok – akik ebben az akcióban elvesztették létszámuk több, mint felét – visszavonultak a Kohónak nevezett hatalmas fémmegmunkáló csarnokba. Az építmény egy kialudt vulkán kürtőjébe épült, és sok kilométer mélységben fúrta keresztül – kasul a hegyet. Ide vette be magát a megmaradt négy szakasznyi Angyal, és a Birodalmi Őrség maradéka. Felkészültek a halálra, és megesküdtek, hogy nem adják olcsón az életüket. Eközben a fiatal űrgárdista ájtatos dalokat énekelve száguldott célja felé. De a Császár nem hagyta el gyermekeit. Találkozott egy kereskedelmi hajóval, aminek a fedélzetén egy asztropata is utazott. Sürgős üzenetet küldött a Sötét Angyalok rendházának, majd folytatta útját. Elérte a Khorne Pörölyét, és egyenesen nekivezetve hajóját a pusztulásba rántotta a káosz mocskait. A Kohó körül dühöngött a harc. Az iparvilág bővelkedett fegyvergyárakban, így nem okozott gondot az utánpótlás, de az ellenség túlereje kezdett nyomasztóvá válni. Négy hónapnyi szakadadtlan csatározások után meghasadt az ég, és egy óriási démon ereszkedett alá az űrből. Elhallgatta a fegyverek, előszőr azóta, hogy a harc megkezdődött, és a káosz híveinek vinnyogása töltötte be a levegőt. Mortimer deValera imára hívta maroknyi seregét. Mivel a káplánjuk elesett a harcokban, ő maga citálta a szent szövegeket, az Isteni Halhatatlan áldását kérve küzdelmükre. Innen ered az Acélangyalok azon szokása, hogy seregükben az őrmesterek feladata csatatestvéreik lelki üdvéről gondoskodni. Csakhamar megindult az ármádia. Két napon és két éjszakán át dühöngött a legvadabb harc, és hiába volt minden hősies erőfeszítés, a létszámfölény győzedelmeskedni látszott. A végén Mortimer őrmester és négy társa beszorult a központi olvasztóterembe. Már csak ők öten éltek a védők közül, és velük szemben ott magasodott Khorne démona, és jó néhány áruló űrgárdista, a démonok vihogó hordáiről nem is beszélve. Ekkor Mortimer beindította a kohót, és meltagránátjával lyukat robbantott a tartály oldalába. A kiömlő acélfolyam maga alá temette a démonokat, elsodorta és kipurgálta a romlott árulókat. Az ellenség visszavonult. Másnap hajnalra megérkeztek a Sötét Angyalok mélyzöld űrhajói, de addigra már nyoma sem maradt a démonoknak. 979M39 A Noxon kivívott győzelem emlékére, és a terület védelmének biztosítására a Császár és a Terra Nagyurai úgy döntöttek, hogy létrehoznak egy űrgárdista rendházat, amely a nox-i csatát túlélt öt hős génállományára alapul. Az új rendház neve Acélangyalok lett, emlékeztetve arra, hogy miféle tűzben kovácsolódott ez a nemes káptalan. Azért, mert a többi rendháztól eltérően az Aélangyalok pontosan tudják, kiknek a génrúnáit hordozzák magukban, hajlamosak Mortimer deValerát „Primarcha” néven emlegetni. Ez természetesen időnként irritálja az első alapítású rendházakat, de ez az Acélangyalokat cseppet sem érdekli. Konokak és önfejűek, épp úgy, mint alapítóik. 037-043M40 Az Acélangyalok első nagy kereszteshadjárata, a Törött Agyar orkhorda ellen. Itt esik el Sir Theo Razor, a Gyémánt Osztag egyik tagja. Sikerül a hordát csaknem teljesen felszámolni. 057M40 Az első csata a sötét eldákkal. A Smaragd kabal azóta is vissza-visszatérő ellenfele az Angyaloknak. 135M40 Az első hadjárat az Ezer Ifjak káoszrendház ellen. A csaták eredménye döntetlen. 180M40 Mortimer deValera, az Alapító elindul a Hősök útjára. Mikor közeledni érezte végzetét, elindult egy egyszemélyes kis űrhajóval az Iszonyat Szeme felé. Soha többé nem hallottak róla. Több évtizeddel később egy kapszula csapódott a Nox talajába. Benne kilenc összezúzott sisak, és a primarcha kalapácsa feküdt. 213-265M40 Lord Gottfried Nagymester egy, az Ezer Ifjakkal vívott csatában eltűnik. Két évvel a csata után ismét megjelent, egy káoszgárdistákból álló sereg élén. Az Angyalok elpusztították a csőcseléket. Lord Valerius nagymester, aki annak idején Lord Gottfried testőre volt, önmagát vádolja, és ötven éves vezeklést ír elő. A fél évszázados hadjárat jelentős veszteségeket okoz a Rendnek, de az Acélangyalok testben és lélekben megerősödve kerülnek ki a harcból. Lord Valerius elesik a hadjárat hetedik évében. Utódja, Lord Crom kiadja az „Elveszettek Gyásza” néven elhíresült parancsát, ami kimondja, hogy ha egy Acélangyal fogságba esik, akkor köteles öngyilkosságot elkövetni. Ezért egy új implantátumot építenek a kadétokba, a "Crom-mirigyet". Ez a mirigy halálos mérget választ ki, amennyiben a gazdája egy mentális parancsal aktiválja azt. Ennek hatA mirigynek a Smaragd kabal ellen vívott harcokban mutatkozik meg az előnye, hiszen így az eldák nem tudnak fogjokat ejtni szentségtelen rítusaikhoz. 561-600M40 Az Interregnum – az Acélangyalok összecsapnak egy elda mestervilág seregeivel. A csatát elvesztik, és súlyos veszteségeket szenvednek. Az eközben védtelenül hagyott Noxot sötét elda támadás éri. A Smaragd kabal összefog több másik kalózcsapattal, és meglepetésszerűen támadva elsöprik a Birodalmi Őrség csapatait. A hazatérő Acélangyalok azonnal csatába bocsátkoznak velük, és a fellázadó lakosság segítségével elűzik őket. Azonban szörnyű veszteségeket szenvednek, alig tizenkét Acélangyal és tizenkilenc kadét éli túl a csatát. Wilhelm őrmester, a legmagasabb rangú életben maradt tiszt sürgős üzenetet küld a Sötét Angyaloknak, hogy segítsenek. Ők azonban nem tudnak, mivel minden egységükre szükség van a harcokban. Végül a Karmazsin Öklök Rendháza küld erősítést a védtelen Noxnak. Visszaverik a Smaragd kabal ismételt támadását. Don Fransisco Nuiez százados vezeti a rendet, amíg át nem adhatja azt Lord Wilhelmnek. A szörnyű veszteség, és a Karmazsin Öklök hatása azonban nem múlt el nyomtalanul. A seregek taktikai újjáépítése az Index Astartes alapján történt, így a rendház elvesztette azokat a szervezeti jellemzőit, amik a Sötét Angyalokra hasonlítottak. Illetve az addig egységesen fémszínű páncélok színe mélykék lett a gyalogság és a tüzérség esetében, tisztelegve a Karmazsin Öklök elött. Megerősítik a Kohó védelmét, és a szabályzatba foglalják, hogy azt egy század csak a Kohó védelméért felelős. Őket Nox Bástyáinak nevezik el. A név eredete a sötét eldákat elűző lázadásra nyúlik vissza, mikor is így nevezték a lázadó szabadcsapatokat. Az Acélangyalok ezenkívül kimondják azt is, hogy egy harcoló századnak mindig a Noxon kell tartózkodnia, illetve, hogy egyszerre egy helyen csak a haderő fele lehet jelen. Ettől csak nagyon indokolt esetben lehet eltérni. 950M40 Valter Donath, a második század sárga szakaszának őrmester eléri a háromszáz éves kort, és részesül abban a dicsőségben, hogy a Hősök Útjára léphessen. Elindul a Smaragd kabal főhadiszállása felé, ahol is a hírek szerint nyolc Boszorkánnyal végez párbajban, mielött elesne. 013-087M41 Lord Saladin nagymester regnálása. Sokak szerint a rend legnagyobb hadvezére volt. Több száz csatát vívott meg, és bár nem nyerte meg mindet, egy háborút sem vesztett el. A mai napig, ha az Angyalok csapdát állítanak, azt mondják: „Felállítottuk Saladin szobrát” Leghíresebb győzelmét egy lázadó kormányzó ellen aratta, mikor is egyetlen szakasszal, és hátirakétákkal felszerelve behatolt az ostromlott palotába, és a lázadó nagyurat a hadserege szeme láttáta dobta ki a palota tornyából. Azóta él a mondás az Angyalok között: „Bukott mint Werin főkonzul” 110M41 A Vezeklés Éve. Ebben az évben az Acélangyalok nem kevesebb, mint 3 Nagymestert vesztenek. Lord Dain a Smaragd kaballal vívott ütközetekben veszti életét, Lord Wilson a Gepida szektorbeli lázadás leverésekor szenved halálos űrhajóbalesetet. Utódja Lord Sebastian, aki a Gepidán állomásozó erők parancsnoka lesz az utódja. Kinevezésének napján esik el a lázadók főhadiszállásának ostromakor. Mivel nem volt ideje utódot kinevezni, Lord Robert, a negyedik század parancsnoka lett az ideiglenes Nagymester. Csakhamar leverte a Gepidán lévő ellenséget, és példát statuált rajtuk. Hazatérve a Noxra a Századparancsnokok Gyűlése jóváhagyta Nagymesteri címét. 158M41 Lord Cornelius nagymester először csap össze tyranida seregekkel. Az eredmény elkeserítő. A bogarak nagyarányú győzelmet aratnak az Angyalok fölött. A Predator kaptárflotta egyenesen a Nox rendszer felé veszi az útját. 162M41 A Bosszú éve. Lord Cornelius átszervezi az Acélangyalok seregét, ami ekkor nyeri el végső formáját. Kialakítja a tíz harcoló századot, a tizenegyedik, azaz Kisegítő századot, és a tizenketteseket, a Nox Bástyáit. A Karmazsin Öklökkel és a Sötét Angyalokkal, valamint a Birodalmi Haditengerészet MCXII. Flottájával, illetve a Birodalmi Őrség LXVII „Angyali Légió” regimenttel együtt megtámadják a Predator kaptárflottát. Jelentős veszteségek árán, de megsemmisítik a támadó tyranidákat. A Rosett és a Mymon rendszer lakhatatlanná válik a harcokban. 456M41 A Smaragd kaballal vívott reon-i ütközetek kezdete. Az ősi ellentét ismét erőre kap, és hosszú véres harcokba torkollik az értékes agrárvilág birtoklásáért. 472M41 A reon-i csaták vége. A Smaragd kabal vereséget szenved. Az Angyalok elégtételt vesznek az Interregnumot okozó csapásért, de néhány eldának sikerül elmenekülnie. A Reon rendszer ismét a Birodalom része. 540-555M41 A Solon-i kereszteshadjárat. A Solon rendszerbe jelentős démoni erők manifesztálódnak. A rendszer fellázad a Birodalom ellen, és nyíltan Khorne-t, a vér és a pusztítás démonát kezdik el imádni. Jelentős számú gárdaegységek is melléjük állnak, és több káosz-légiós is felbukkan. A Terra Nagyurai kereszteshadjáratot hirdettek, amiben az Ezüst Koponyák, a Fehér Párducok és az Acélangyalok vesznek részt. A hadjárat választott parancsnoka Lord Gawain, az Acélangyalok Nagymestere lett. Az Interegnum óta most először vonták össze az Angyalok erőik jelentős részét egy hadszintérre. Kilenc harcoló század (720 űrgárdista) és a XI. század nagyrésze részt vett a harcokban. A tizenöt éven keresztül folyó hadjárat dicsőséges győzelemmel ért véget. Az Ordo Malleus Nagymestere külön köszönetet mondott az Acélangyaloknak, a "Birodalom Oszlopának" nevezve a Rendet. A kereszteshadjáratban a három Rendből összesen kilencszázharmincnégy űrgárdista halt hősi halált. A Birodalmi Gárda veszteségei elérték a másfél milliárd főt. A lázadók veszteségeiről nincsenek adatok, becslések szerint a rendszer kilencvenmilliárd lakosának 40-50%-a vált a harcok áldozatává. 543M41 Karl von Maxheim százados, a kilencedik század parancsnoka, eléri a háromszáz éves kort, és harmadikként a Rend történelmében a Hősök útjára indul. Célja egy tyranida megszállás alatt lévő világ. Sisakkamerájának képeit húsz év múlva fogja az Angyalok egy felderítőrobotja. A villódzó képeken egy roncsolt koponyájú szörny látható, kinek a mellkasából egy energiakard markolata áll ki. A szörnyel később carnifexként azonosították. 572M41 Napra pontosan száz évvel a Reonért vívott utolsó ütközet után a Smaragd kabal ismét lecsap. A negyedik század kék szakaszát támadják meg, és fogják el. Egy hírmondó kivételével megölik az összes foglyot. A harc folytatódik tehát. 580M40 Wagner százados és a Harmadik század a Vorosilovgrádi rendszerbe indult, amit egy tyranida kaptárflotta fenyegetett. Megérkezésük után azonban különös dolgok történtek a rendszerben. Eldák, Inkvizítorok és a Káosz erői jelentek meg a színen, és tovább pusztították a már így is több sebből vérző világot. Egy ütközet során Wotan főkönyvtáros egy fura tekercsre bukkant, ami a káosz rúnáitól volt terhes. Jelentést küldött Lord Benedict Nagymesternek, aki azonnal Vorosilovgrádba indult hat harcoló századdal. Wagner százados eközben megerősített egy gyártelepet, és a császárhű erők maradékával makacsul védte azt az orkok és eldák ostromaival szemben. Lord Benedict megérkeztekor támadást indítottal -***censored***- hívei ellen. Sikeresen elragadtak egy rejtélyes ládát, és a teljes sereg elhagyta a bolygót. Orbitális pályán átadták a ládát az Ordo Malleus inkvizitrainak, akik ezt követően Exterminatust hajtottak végre a Vorosilovgrádon. Lord Benedict győzelemnek minősítette a hadjáratot, de megtiltotta, hogy az itt történteket felvéssék a Dicsőség Kapujára. Szokások és rituálék Az Acélangyalok életét számos szokás és rituálé kíséri, amiből most azokat emelem ki, amelyek eltérnek a más rendházaknál megszokottaktól. A szakasz Az Angyalok harci doktrinái szerint a jól felkészült, egy konkrét feladatra specializált osztag a siker kulcsa. Emellett a Rend hagyományaihoz híven, nem csatakáplánok, hanem az őrmesterek gondoskodnak a testvérek lelki szükségleteiről. Ezeknek a körülményeknek, és a primarcha és a Gyémánt Szakasz példájának köszönhetően a szakaszon bellüli összetartás páratlanul erős. Nem tartják nyilván az egyéni hőstetteket, de a szakasz történelmét sokan egészen az interregnum idejéig vissza tudják vezetni. Sőt, a harmadik század sárga szakaszának történelme egészen az alapításig nyúlik vissza! Ha egy szakasz túlélő nélkül odavész a harcban akkor a szakasz zászlaját és évkönyvét az egész rendház jelenlétében elhelyezik a Hősök Termének polcain, és a szakasz valamennyi egykori tagjának nevét felvésik a Dicsőség Kapujára. A párbaj Az Acélangyalok pont az erős szakszbéli összetartásnak hála, kissé máshogy párbajoznak, mint más káptalanok harcosai. Itt, ha valakit inzultus ér, akkor arra az egész szakasz adja meg a kihívást. Ekkor a két összezördült csapat megküzd a Párbajcsarnokban, ami egy akadályokkal, csapdákkal és fedezékekkel zsúfolt terem a Kohó szívében. A rendtagok kivetítőkön követik figyelemmel az eseményt. Temetés Egy űrgárdista halála tragikus, de egyben dicsőséges esemény is. Az elhunytat először felravatalozzák a szakasz szentélyében. Az őrmester beírja a szakasz könyvébe azokat a hőstetteket, amelyek megmaradtak a társak emlékezetében. Ezután vérüket az elhunyt sisakjába csorgatják, és azt az áldozati kemencéjükbe vetik. Az összeolvadt acélgolyót aztán elhelyezik az Emlékezés falán, de elötte belevésik a halott nevét, és szolgálati idejének kezdetét és végét. Ezután vállukon viszik a testet egészen a ravatalozóig, ahol már sorfalat állnak társaik. Itt gázmáglyán égetik el a testet. Ezután az elhunyt szakasztársai tort ülnek a megüresedett cellában, ahová mindenki tiszteletét teszi, aki ennek szükségét érzi. Beavatás Az újoncokat, miután méltónak bizonyulnak a beavatásra, az egész rend jelenlétében sorolják be az eljövendő szakaszaikhoz. Ekkor egyesével szólítják őket, és arcuk jobb felére tüzes billoggal a századuk számát, míg bal felére a szakasz számát sütik. Ezután minden szakasz a saját szokásai szerint folytatja az ünnepséget. Színek Egyenruhák - A páncélok kétféle színben pompáznak. A gyalogság és a tüzérség energiavértjei karmazsinkékek, tisztelegve a Karmazsin Öklök elött, akik az Interregnum éveiben segítették a Rendet. A járművek is hasonló színben pompáznak. A rohamcsapatok és a parancsnoki osztagok ezüstszürke páncélja az acél színeit idézi, emlékeztetve a gárdistákat az acélkemény elszánás fontosságára. Címer - Az Acélangyalok címere fekete alapon két olvadtfém-sárga félkör, amit egy vékony sáv tart össze. Ennek többrétegű értelmezése van. A vulgáris, Renden kívűl ismert jelentése két fém angyalszárny. Másodlagos, a rend tagjainak tanított jelentése szerint a címer a Birodalom két védelmező pajzsát jelképezi, a Császárt és az Acélt. A két felet összekötő kapocs az akarat, amely nem engedi, hogy a Birodalom részekre szakadjon, miképp történt az oly sok évvel ezelött. Az űrgárdista tiszta szívvel hisz az elsőben, és tudja, hogy az emberiség számára ő jelenti az Acélt. Emlékezteti őket az akarat fontosságára, hogy egy pillanatra ne inogjanak meg, mert akkor a kapocs elpattan, és soha nem jön létre ismét. Harmadlagos, csak a századparancsnokok elött ismert jelentése szerint a fekete alap a Káosz óceánját szinbolizálja, és a rajta lebegő olvadtfém szárny csupán a mi valóságunk. Az Acélangyalok küldetése pedig védelmezni ezt a valóságot, nehogy a pislákoló fény elvesszen a sötétség óceánjában. Az Angyali régió Az Acélangyalok központi rendháza a Nox rendszer második, Nox II nevű bolygólyán áll. A rendszer két bolygóból áll. Napja a Helio. A rendszer környékén a hipertér feltűnően nyugodt, ezáltal kiválló pihenő és navigációs bázist nyújtva az utazóknak. Számos kereskedelmi útvonal érinti, és az Angyalbázis piaca galaxisszerte híres. A Nox I egy kisméretű, ásványi anyagokban és fémekben rendkívűl gazdag égitest. Intenzív bányászat folyik itt, elsősorban wolfrámot, titániumot, és jó minőségű vasércet bányásznak. Lakossága 3 000 000 fő. Nox II: Kellemes éghajlatú, vulkánikusan aktív égitest. Fémbányászata jelentős, de rengeteg értékes kristályt bányásznak itt. Jelentős gyémánt és pszikurium lelőhelyei vannak. Ipara gépgyártásra és acélfeldolgozásra épült. Jelentős lőszergyáraknak is otthont ad. Mezőgazdaságilag önellátó, a rajta lévő szárazföldeken összesen egy beltenger található. Felülete 93%-ban beépített. Lakossága: 25 000 000 000 fő. Angyalbázis: a Nox rendszer peremén található gigantikus állomás, amely az erre futó kereskedelmi hiperútvonalon utazók kiszolgálására szakosodott. Egy kisbolygó átalakításával hatalmas befogadókapacitású űrhajójavító telepei és a galaxis egyik legnagyobb piaca található itt. Biztonsága ezért több, mint kétes, így több birodalmi egység is igyekszik a törvényesség fenntartására. Többek között a Birodalmi Haditengerészet MCXII. Flottájának, és a Birodalmi Őrség LXVII „Angyali Légió” regimentjének állandó állomáshelye. Lakossága: 1.5 millió civil A Nox egy erősen militarizált bolygó, ahol a népesség több mint 90%-a katona. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ez a hatalmas létszám mind bevethető katonát takar. A Noxon az élet minden területét a hadsereg uralja – illetve ezen keresztül az Acélangyalok. A sereg rendelkezik a Nox I. Bányatelepei felett, az NSI (Nox Steel Industries) üzemei és gyárai mind-mind katonák irányitása alatt vannak. A Noxon ingyenes az étkezés, ingyenes a lakhatás, a ruházkodás, és az orvosi ellátás, illetve az oktatás, de csak és kizárólag a hadsereg, az „Angyali Légió” tagjainak. Igy lehetséges, hogy a 25 milliárdos lakosságból 24,7 milliárd katona van, akikből egy időben 12-13 milliárd a bevethető. Ennek oka pedig az egész rendszert megreformáló Lord Wilhelm Nagymesternek köszönhető. Az Interregnumot követő első nagymester nem csak az űrgárdistákat szervezte ujjá, hanem a Nox polgári lakosságára is kiható súlyos döntéseket hozott. Ezeket ma Wilhelm-doktrinaként ismerjük. A Wilhelm-doktrina elsődleges, és legfontosabb passzusa a következő: „Csak az az emberi lény adott bizonyságot Császára, faja, és önmaga számára a kiemelkedettségről, aki képes a lehető legnagyobb áldozatra, hogy megvédje Császárát, hitét, és embertársait bármely veszedelemtől, mi őket fenyegeti. Ezt az áldozatot csak önként lehet meghozni, mindennemű külső kényszer hatása nélkül. Igy az, aki vállalta, hogy mindenét feláldozza sokakért, kiérdemelte, hogy amazok halgassanak szavára, és tegyék meg parancsait, miként gyermek engedelmeskedik atyjának, a polgár az űrgárdistának, és mi mindannyian a Császárnak! Ezen bekezdés alapján állt fel úgy a Nox társadalmi rendszere, hogy azok, akik nem részei a seregnek, semmiféle jogokat nem birtokolnak azokkal szemben, kik a sereg tagjai. A hadsereg Mit csinál ez a tömérdek katona, ha a Noxot már nagyon rég óta nem érte közvetlen támadás? Erre a kérdésre a rendszer helyzetéből ered a válasz. Mivel innen számtalan övezete könnyen megközelithető az űrnek, az Angyali Légió mindenhol ott van, ahol a Birodalom érdekei sérülnek, és lázadás üti fel a fejét, vagy pedig idegen lények lakta bolygókra bukkannak. „In nomine Imperator” Ez a fedőneve annak a hadműveletnek, amikor az Angyali Légió olyan világon harcol, amit nem emberek laknak. Ennek a hadműveletnek a lényege nagyon egyszerű. Meglepetésszerűen lerohanják a világot, és teljesen megtisztitják azt az idegen civilizáció mindennemű nyomától – legyen az tárgyi, avagy sem. Hiszen ahogy a Wilhelm-doktrina is kimondja: „az űr mindazon szeglete, ahová a Császár fénye elvetül, az Emberiség jogos kincse. Ahová pedig nem ér el az Ő áldott fénye, oda kötelességünk nekünk elvinni” Ezt követően telepesekkel népesitik be az adott világot, és a vezetését leszolgált katonákra bizzák. Igy a Noxot egyre több, hűséges rendszer veszi körbe, az űr minden szegletében. Pacifizációs Hadművelet Ha egy olyan bolygón tör ki lázadás, ami korábban a Birodalom fennhatósága alá tartozott, akkor kerül sor a Pacifizációs Hadműveletre. A folyamat több száz évig tart, és egy mindent elsöprő invázióval indul. Az ellenállás leverése után megkezdődik a megtorlás, kegyetlenül felszámolják az ellenállás minden gócát. Ekkor a polgári áldozatok száma nem számit, arról a sereg szabályzatai szerint jelentést sem kell tenni. A „gyászos évtizedek” alatt céltudatosan megsemmisitik a kiemelkedő intelligenciával és műveltséggel biró személyeket, eltörlik a bolygó saját múltjára utaló szokásokat, feljegyzéseket. Eközben begyűjtik az intelligens gyermekeket, és szigorú birodalmi nevelésnek vetik alá őket. Majd lassan az ő kezükbe adják a bolygó feletti hatalmat, amit infrastrukturális és ipari beruházásokkal tesznek mind szilárdabbá, mondván „a jóllakott birka nem béget” Ezekben az akciókban az Acélangyalok mint elitosztag és parancsnokság vesz részt. Soha nem küzdenek együtt a gárdistákkal, mert az Acélangyalok nem alacsonyodnak le odáig, hogy nálük kevésbé magasabbrendű katonákkal harcoljanak. Ők csak irányitják őket. Általában az űrgárdisták érkeznek meg először, és ők azok, akik helyet csinálnak az érkező Légiónak. Majd ezután kijelölik a feladatokat, és hagyják, hogy a gárda önállóan tevékenykedjen. Az Acélangyalok szervezeti felépitése Az Acélangyalok összesen tizenkét századot tartanak fenn. I. század „Nox Bástyái” Hivatalos létszám: 60 fő Beosztás: az első század soha nem hagyja el a Noxot. Tagjai mind veteránok, sokan közülük sérültek, jó néhányan annyira, hogy már járni sem tudnak. Ennek ellenére félelmetes harcosok, hiszen ők kezelik a Noxot védelmező fegyverrendszereket. Tagjai között sok technikus és orvos van, ako folyamatosan felügyeli a többieket, akik a Rettenthetetlenek életbentartó-készülékeihez hasonló tartályokban lebegnek, mélyen a föld alatt. Agyukhoz azonban hatalmas föld-űr elháritó rakétarendszerek, titángyilkos ionágyúk, és hasonló, gigászi fegyverek csatlakoznak, folyamatosan pásztázva a környező űrt. II. század Hivatalos létszám: 100 fő A IV. század a kislétszámú gyalogságra, és a temérdek járműre, tankra helyezi a hangsúlyt. Minden osztaga kiegészült valamiféle járművel, innen kapták a „dragonyosok” becenevet. Feladata elsősorban azokban a hadműveletekben akad, ahol gyors áttöréseket kell elérni, amit aztán az Angyali Légió használ ki. III. század Hivatalos létszám: 100 fő A III. Század a rend önállóan is tevékenykedő, „expediciós hadteste” Ezt a századot szokták a legtöbb alkalommal bevetni, olyan küldetésekben, ahová nem kiséri el a Légió az Angyalokat. A század erős fegyverzettel bir, nehéztüzérsége képes leküzdeni minden akadályt, ami előgordulhat egy küldetés során. IV.-XV. század Hivatalos létszám: 60 fő A IV. századtól a XV. Századig az egységek a legtöbbször a Pacifikációs Hadműveletekben vesznek részt. Fegyverzetük könnyű, ámde nagy tűzerőt biztosit, hogy minél hatékonyabban készithessék elő a terepet a támadó Angyali Légiónak. Alig használnak tankokat, inkább a mobil tűztámogatásra épitenek, mint amilyenek a nehézfegyveres pusztitó osztagok. XVI. század „A kutatók” Hivatalos létszám: 20 fő A kutatók százada különleges. Ez a húsz űrgárdista-tudós olyan új módszerekkel kisérletezik, amik hasznára válhatnak a Rendnek. Sok találmányuk nem túl sikeres, de némelyik ragyogóan beváltja a hozzájuk fűzött reményeket. Mielött a csapatok használnák az új fegyvereket, azokat maguk a XVI. század tagjai próbálják ki a harcmezőn. Efféle, már bevált találmányuk a Caonozium bolygón talált sauridák alkalmazása. A hatalmas hüllők jóval olcsóbbak és könnyebben előállithatóak, mint a tankok, ezért egyre többet fognak be ezekből az állatokból, hogy aztán ellátva a megfelelő kiberverekkel az Acélangyalokat szolgálják min tankok és csapatszállitók. A Gyémánt Szakasz Az Acélangyaloknál van egy szakasz, ami a szervezeti felépités felett áll, és ez a Gyémánt szakasz, a Rend nagymesterének szakasza. Mindenkor öt terminátorból áll, akik az Acélangyalok legdicsőbb harcosai. A nagymester mindig személyesen vezeti harcba hű kiséretét.