Erowani Szamurájok

Helyszín: Erowan, Ultima Segmentum közel a Gryphonne IV-hez Idő: a Császár 40988. éve Aki ismeri az univerzum eme tájékát töviről-hegyire, a legjobb pilóta vagy kipróbált kalandor sem biztos, hogy hallott már az Adpetus Mechanicus által is csak harmadlagos világnak aposztrofált Erowan nevű kis égszínkék gyöngyszemről, mely a Gryphonne IV-hez közel kering az űr végtelen sötétjében. Nagysága és természetes erőforrásai sem adtak okot arra, hogy különösebb jelentőséget tulajdonítsanak neki, mostanáig. Ugyan kolonizálása már rég zajlott le, a bolygó alig 40% volt lakottnak mondható. Az itteniek megbecsülték bolygójuk tisztaságát, és békés egyensúlyban éltek a természet csodáival, mely sok világnak sosem adatott meg. Ilyen közel a Földhöz mindenki nyugalomban élt, a gazdasági bevételek minden képzeletet felülmúltak és a kereskedelem is virágkorát élte. Mindemellett azonban a legfelsőbb vezetők beleegyezésével kísérletek zajlottak a bolygó egy elhagyatott pontján, a Genthral-szurdokban. A borotvaéles sziklaperemmel övezett vidék szinte mindig homályba borult, egy a kezdetek óta ismeretlen eredetű galaktikus ködfolt miatt, mely az egész környékre árnyékleplet bocsátott. Itt semmi sem élt meg, és a kontraszt a bolygó többi részéhez képest hihetetlennek tűnt. Bármerre nézett az ember mindenhol csak a kopár hegyvidéket látta. Ám a magas csúcsok alatt, nagyon mélyen, ott voltak a végeláthatatlan labirintusok, melyek laboratóriumok ezreit rejtették. Talán éppen jelentéktelensége miatt döntöttek úgy a birodalmi képviselők, hogy egy ilyen helyen tökéletes körülmények alakíthatók ki, akár nagyobb kaliberű kutatások kivitelezéséhez is. Itt munkálkodott egy kutatócsoport, mely külön megbízásra egy merész, sokak szemében őrült elven működő, új űrfegyveren dolgozott. Az alapkoncepció az lett volna, hogy bármely holddal rendelkező, a felszínen csak idegeneket vagy ellenséges erőket tartalmazó bolygó megtisztítható, ha a holdja elég nagy sebességgel csapódik bele. A becsapódás porfelhőt kavart volna elzárva a Nap sugarait és igen nagy rádiuszban, mindenre pusztulást hozott volna, anélkül, hogy a tábornokok saját csapataik jelentős százalékát kockáztatták volna azok felszínre való szállítása közben. A művelet természetesen mindent romba döntött volna, így utolsó megoldásként akarták volna felhasználni. A folyamatot a kutatók irányítani szerették volna, erre szolgálhatott volna a speciális szerkezet, melynek gyakorlati tesztelései az évek folytán sajnos sorra kudarcot vallottak, így a projektet lezárták. Hiba volt… Egy káosz szekta, nem tudni hogyan (isteni sugallat?), de tudomást szerzett a dologról, és maga köré gyűjtve a védtelen tudósok nagy részét áttelepült Erowan holdjára, a kevésbé ellenőrzött Nacrus-ra. Itt alig 1 év alatt befejezték az űrfegyvert, és dacára a mindenféle csatornán folyó felderítésnek pályára állították, majd megnyomták a gombot… Azóta a túlélők maroknyi csoportja itt él a Genthral-szurdok labirintusaiban, melyek folyamatosan bővülnek, ám a kinti világgal való érintkezés, és a felszínen való lét a katasztrófa óta nagyon nehéz, szinte lehetetlen. A fegyver olyannyira tökéletesen működött, hogy nem tudni hogyan, de azóta is a bolygóhoz vonzza a szomszédos meteorit rajokat, melyek szüntelenül ostromolják a felszínt. A bolygó már inkább hasonlít egy tömör kőből lévő ementáli sajtra, mint a régi, dicső, ám letűnt kor virágzó planétájára. Erről a kopár szikláról indult el az a pár ember, akiket most úgy ismernek, mint az Erowani Szamurájok… Erowan számára most újra van remény. A legjobb tudósok dolgoznak azon, hogy a meteorzáporoknak ellenálló védőpajzsot hozzanak létre, mely alatt akár újra a felszínen élhetnének az emberek. De a remény most nem élhetne tovább az emberi szívekben, ha nincs az a maroknyi ember, aki megmentette a bolygót egy Tyranida inváziótól. Még a dicső korban kezdték kiképezni azokat az elit-alakulatokat, akik mára harcedzett veteránokká váltak. Hiába honolt béke a planétán, a legfelsőbb vezetők tudták, hogy az univerzum távoli részein szükség van jól felszerelt, kiválóan képzett katonákra, és mivel itt, minden veszélytől távol megvolt rá a lehetőség, azonnali hatállyal megkezdődött az első Erowan-i Birodalmi Gárda felszerelése. A katasztrófa előtt nem sokkal fejeződött be az első alakulatok kiképzése, melyek mind készen álltak, hogy útnak induljanak távoli világok felé életeket menteni, és békét teremteni. A parancsnokok fontosnak tartották a katonai rendet, így minden kisebb egység kiképzésének felügyeletét egy-egy komisszárra bízták, ám nem feledkezetek meg arról sem, hogy a katonák nem tárgyak, hanem egytől-egyig indivídumok, tehát úgy is kell bánni velük. A két igen nehezen összeegyeztethető eszmét tökéletesen kombinálták, a több tízezer évvel ezelőtt létezett tradicionális harcmodort megtestesítő, és különös, ám nyugodtságot és bölcsességet sugárzó filozófiát valló, szamuráj oktatás bevezetésével. Ezen elméleti tudást átadva, a katonák joggal érezhették úgy, hogy van értelme annak, amit véghez vihetnek otthonuktól, szeretteiktől távol. Így a seregben bárkit megkérdezhetett az ember, egy sem mondta, hogy gyilkolni megy, hiszen kioltani egy másik életet, legyen az egy alacsony intelligenciájú, becstelen káosz-fattyú, akkor sem erényes cselekedet. A megfogalmazott alapelvek nyomvonalán kialakították a modern szamuráj hadsereget, melyben a fegyelem és a bölcsesség egyszerre manifesztálódott, ugyanakkor nagy hangsúlyt fektettek a hit kérdésébe. No persze nem azt kell gondolni, hogy megkérdőjelezték volna az Istencsászárt, valójában csak kiegészítették azzal, hogy aki hisz abban, hogy élete során véghezvitt tettei alapján ítéltetik meg, az bármit elérhet. A katasztrófa azonban mindent megváltoztatott, és a regiment megmaradt tagjai, szabályosan a bolygón rekedtek. Így utólag szerencsés módon, hiszen 8 évvel később, a Császár 40997. esztendejében egy Tyranida flotta állt bolygó-körüli pályára. Tudvalévő, hogy ezek a bestiák telepeket létesítenek elhagyatott kopár bolygókon, és a mélybe ássák magukat, ahol védve vannak a Birodalmi Flotta fegyverarzenáljától, és háborítatlanul szaporodhatnak tovább. Ha életet is találnak az adott planétán, éhségük még vadabbul hajtja őket előre. Az adott helyzet még jobban kedvezett az univerzum legalacsonyabb-rendűnek tartott, ám alighanem a legjobban rettegett fajának, mivel ha egyszer megtelepedtek volna itt, a bolygót sújtó meteorzáporok miatt a Birodalmi Flotta valószínűleg soha nem kísérelte volna meg őket kiűzni onnan, így várható volt, hogy a Kaptár-Tudat mindent el fog követni annak érdekében, hogy megkaparintsa Erowan-t. Az invázió megindultáról, a radarokról értesültek a Genthral-szurdok-béli túlélők, és megszervezték a védelmet, mivel sejtették, hogy a Kaptár-Tudat értesült a labirintusrendszer létéről, mely tökéletes helyszínt szolgáltatna a telep központjának. Nem csalatkoztak, és az Erowani Szamurájok első, legfontosabb csatája megkezdődött. A helyzet kilátástalan volt, hiszen a Kaptár teljes állománya hadrendben állt a Szamurájok maroknyi csapatával szemben. Hónapokon keresztül több hullámban ostromolták a kapukat, több helyen áttörtek, de a Szamurájok bátran küzdöttek és mindig visszaszorították az előrenyomulást. Fél év múltán, egy bátor ellentámadással végre sikerült egy a szurdokon kívüli bunkerből üzenetet továbbítani a közeli Gryphonne IV-re, ahonnan nem késett a segítség. A Kaptár-Tudat látva a reménytelen helyzetet, mind a Szamurájokkal, mind a meteor-záporokkal, mind pedig a közeledő Adeptus Mechanicus-al vívott és vívandó harcai kapcsán a visszavonulás mellett döntött, és a Tyranida flotta elhagyta Erowan-t. Győzelem volt ez a javából, nemcsak otthonuk megvédése miatt, hanem mert ez önbizalmat adott a Szamurájoknak. Így válhattak mára az egyik legjobban képzett elit egységgé, akik még ekkora túlerővel szemben is tartani tudták magukat. A felszabadulás (mely napjától kezdve nemzeti ünnep) óta a bolygón egyre több meteor-elhárító pajzs működik, és folytatódik a Szamurájok kiképzése, amelyben napjainkra már szerepet kapott a Tyranidák elleni küzdelem. Utóbbiban valószínűsíthetően nincs párjuk univerzum-szerte. Az Erowan-i Birodalmi Gárda felépítése Erowan vezetői a később levonult Leviathan Flotta inváziója után belátták, ha a továbbiakban fenn akarnak maradni, illetve tovább akarják növelni a Szamurájok hírnevét nem elég egy-két ezred felállítása, melyek ugyan speciálisan képzettek, de a nagy számok törvénye szerint csekély erőt képviselnek. Ám ehhez sorozásra váró újoncok kellettek, ezért a felhalmozott pénzből és a lassan újra beinduló ipari és kereskedelmi jövedelmekből próbálták fedezni az iszonyúan nagy hadi kiadások mellett a bolygó második kolonizációját, melynek során a kicsiny kis bolygót meteorelhárító pajzsoktól védett városok sokasága lepte el. A továbbiakban döntöttek a Szamurájok támogatását nyújtó ezredek kiképzéséről, melyek között a hagyományos gyalogsági ezredek tucatjai mellett az itteni gazdagságot és specialitást tükrözni kívánóak is megjelentek: Tüzérségi Ezred: Ezen csapatok ereje csak nagyobb csatáknál mutatkozik meg, ezért nagy ritkán hagyják el a bolygót, de akkor fantasztikust látványt nyújtanak. Amellett, hogy az általános és jól bevált Leman Russ-t igen jól felszerelt formában küldik a frontra, mellette sorakoznak a nagyon drága, ám igen hatékony Demolisher-ek is illetve a gyalogság soraiban is dominálnak a nehéz harci fegyverekkel operáló 2 fős osztagok. A gyalogságot minden esetben Chimera-k szállítják a célterületre, ezért az ezred mobilitása kimagasló. A gépek javítását természetesen a misztikus, ám kiváló munkát végző Techpriest-ek végzik. A tüzérség munkáját gyakran segítik az elit Storm Trooper-ek, akiket Erowan, gazdagsága folytán majd minden ezredénél képes fenntartani. A tankokkal vonuló gyalogosok nyugodtan nevezhetők nehézgyalogságnak, hiszen minden gárdista megkapja saját páncélját, melyet ők maguk tartanak rendben, vezetőiket pedig nem mindennapi szigorra tanítják, hogy bármilyen helyzetben feltalálják magukat, és végre tudják hajtani a rájuk bízott feladatot: Doktrínáik => Storm Trooper Squads => Techpriest Engineers => Mechanised => Iron Discipline => Special Equipment: Carapace Armour Egyéb, nem differenciált zászlóaljak: Ezek egyetlen feladata a Genthral szurdoknak és az azt övező egyre növekvő számú pajzzsal védett városnak a védelme. A vezetők véleménye szerint a bolygón koncentrált civil, hadi és vezetői létesítmények védelmét azért nem kell a felszínen túlzásba vinni, mert a pajzsok kiválóan visszaverik a közepes erejű fegyverek bármilyen-fajta támadását, így a cél megakadályozni, egy újabb inváziót vagy, hogy az űrből vegyék célba a „települést". Ennek biztosítása a mára már második üzemképes űrállomás feladata, mely a legkorszerűbb technológiával készült, hála az Adeptus Mechanicus áldásos közreműködésének. Előbbiek ellenére azért találunk a bolygón, pusztán gyalogsági hadtesteket, közöttük (főleg a szurdok védelmét ellátó) a kommandósokéhoz nagyon hasonló kiképzést kapottakat, és olyanokat is, akiket majdnem komisszári szigorral rendelkező vezetővel áldott meg a sors. Persze az előzőek meg sem közelítik a lemásolni kívántak képességeit, mégis kiemelkednek az átlagból. Az itt szolgáló legtöbb katona már régóta a sereg tagja, így mindegyikük kiérdemelte saját nehézpáncélját. Továbbá a bolygón látnak el szolgálatot, a számos csatát látott veterán csapatok is, akiknek megtiszteltetés a dicső harcok színterén szolgálni hátralévő életükben (persze ha úgy hozza a sors fegyvert ragadva veszedelmes ellenfelek, lehetnek bárki számára): Doktrínáik => Storm Trooper Squads => Grenadiers => Veterans => Iron Discipline => Special Equipment: Carapace Armour Erowani Szamurájok: Persze minden újonc álma, hogy a méltán hírhedt Szamurájok ezredeinek egyikébe kerüljön, ám ehhez nagyon jól kell teljesíteni az alapkiképzésen. Ha a legnehezebb próbatételeket is kiállta, egy új világba léphet be. A Birodalmi Gárda hagyományaitól igen nagymértékben eltérő oktatás és képzés folyik itt, nem beszélve a speciális felszerelésekről. A Szamuráj mentalitás átvétele nem csupán bizonyos alapelvek bemagolása és betartása, hanem életforma és életérzés. Felemelő gondolat, hogy az ember szívvel és lélekkel teheti azt, amit tesz, és mindezért elismerést kap, olyanoktól is, akik nem is ismerik. Szülőbolygója vagy új otthona védelmében teljesíthet szolgálatot egy olyan ezrednél, ahol új családra lelhet, melynek legfőbb feladatai az egymás iránti tisztelet és barátság kialakítása a gárdistákban, illetve a becsületes harcra való tanítás. Mindezek után egy igazi Szamuráj a magáénak tudhatja még saját páncélját és kardját. Bizony a Szamurájokat nem a szokványos bajonettel való közelharcra tanítják, hanem a kardforgatás művészetére. Ha az ellenség már elég közel van, mindannyian egyszerre, szinte rituális mozdulatokkal rántják elő félelmetes fegyverüket, és transzba esve küzdenek a végsőkig: Doktrínáik => Storm Trooper Squads => Close Order Drill => Die Hards => Xeno Fighter: Tyranids => Special Equipment: Carapace Armour Erowan ma Mivé lett az egykor gyönyörű kis zafírkék bolygó? Hová tűnt népének büszkesége és életkedve? Ezek a kérdések már aligha foglalkoztatják Erowan szorgos lakóit, akik világuk újjáépítése mellett megkomolyodtak. Makacsságuk azonban az univerzum érdekeit és békéjét szolgálja, mert a bolygó meteorelhárító pajzsai alatt óriási iparvárosok épültek, melyeknek egyetlen céljuk az Erowani Szamurájok felszerelése és ellátása lett. A békét ugyanis csak súlyos és kemény harcok árán lehet kivívni, mint azzal minden a császár hitét valló polgár tisztában van. A Szamurájok otthonuk megvédése után bosszúhadjáratba kezdtek, és a Leviathan flotta többi támadásának helyszínére sietve ott vetették magukat csatába, ahol szükség volt rájuk. Szinte gondolkodás nélkül, nem a szeretteikért, nem magukért, hanem a becsületükért harcoltak a bestiák tömkelege ellen. Miután ez a veszély elhárult, máshol vetették be őket, így nem csak és kizárólag a Tyranid-ák ellen küzdhettek. Szívük mélyén azonban, mindig is arra vágytak és vágynak most is, hogy ezt az alacsonyrendű fajt visszaszáműzzék oda, ahonnan jött. Eredményességükkel ugyanakkor felhívták magukra a figyelmet, és a birodalmi stratégák már többször bíztak rájuk fontos küldetéseket. Az egyelőre még kevés operáló ezred közül egy mindegyiknél nagyobb hírnévre tett szert. Vezetője az azóta harcedzett veteránná vált Col. Emerald, akinek valódi nevét a seregbe kerülése óta homály fedi. Mégsem titokzatos idegen ő, katonái számára végképp nem, hiszen mindig velük harcol a frontvonalban. Parancsnoksága alatt több győztes csatát vívtak már a Szamurájok, így öregbítve szülőbolygójuk, Erowan nevét. Ugyanakkor Erowan egykori énjéből is megőrződött egy darabka. A békepártiak csoportjai egységes szervezetté kovácsolódtak, akik a városokba vissza akarják csempészni a természeti értékeket. Mindezért sok ezer fényévet is hajlandóak utazni, hogy mindazt, ami egykor a bolygó szerves része volt, visszatelepítsék oda, ahová való. Így egyre több park jön létre a gomolygó füstfelhők és betondzsungelektől övezve, ahol bárki lepihenhet, és egy időre elfelejtheti a mindennapok gondjait. Édeni környezet annyi szent! Ám az ellenség mozgásban van, volt és mindig is lesz, így a figyelemnek nem szabad lankadnia. A Terror Szemét (Eye of Terror) ért támadás után megváltozott valami. Sokkal többen őrültek meg és úgy látszott, a Káosz befolyása mindenre és mindenkire kiterjed. Col. Emerald is tehetetlenül nézte katonáit, akik a hosszú, sokszor értelmetlen pusztítással töltött évek után belefáradtak, és végül saját érdekükben oltották ki életüket társaik. Szomorú, ám elkerülhetetlen vég, ugyanakkor borzalmas, ámde hatékony szelektáló hatás, ami a Szamurájokat még elszántabbá tette, hiszen csak az erős akaratúak maradtak meg soraikban. Így nem csoda, ha a többi ezreddel való közös akciók során nem kedveltették meg magukat többi harcostársukkal. Ez utóbbi azonban előnyükre vált azon az estén. A tervet hagyományos precizitással dolgozták ki. A Szamurájok újonc alakulatok támogatásával frontális támadást hajtanak végre, ezzel elvonva a figyelmet a páncélos hadosztály oldalról kivitelezett támadásáról. Ám Col. Emerald nem akarta magát az újoncokra bízni, akiket harci tapasztalatszerzés céljából vetnek be, így titkos utasítást adott ki a tőlük való elkülönülésről, és az óvatos előrenyomulásról. Úgy érezte, ha az ellenség tényleg olyan képzetlen, még az újoncoknak sem lehet gondja velük. Tévedett… A támadás megindulta után, parancsának megfelelően a Szamurájok fedezékről-fedezékre haladva nyomultak előre, hagyva társaikat, hogy dicsőséges győzelmet arathassanak. Ekkor valami történt, mert a fülsüketítő csatazaj elnémult. Col. Emerald csak a felkavart porfelhőt látta, és hirtelen nem tudta mire vélni a szituációt. Pár perc múlva feltárult a rideg valóság. Az újonc alakulatokat egyik percről a másikra megszállta valami, és megfordulván, ordibálva, szervezetlenül a Szamurájokra rontottak. Az ezredesen egy pillanatra a félelem lett úrrá, de érzéseit gyorsan háttérbe szorítva összevonta csapatait, és felvette a harcot az új ellenséggel, mely időközben Káosz Kultistákkal (Chaos cultists) egészült ki. A Szamurájok már megszokták a körbezártságot, de most a páncélosok minél gyorsabb felszabadító akciójára vágytak, mert hiába a vérben forgó szemek, vagy az őrült csatakiáltások, emberbarátaikkal kellett harcolniuk, ami nem volt ínyükre. De még hátra volt a java. Az ellenség sorait megtörve óriási porfelhő közeledett állásaik felé, mely csak az utolsó pillanatban öltött formát. Egy Káosz Démon kezdte el marcangolni az embereket, ahol érte, és még ezeknek a bátor katonáknak a szívében is félelmet keltett a brutális lény borzasztó látványa. A csata legsötétebb órájában azonban reménysugár érkezett a csillagos égboltról. Egy fehéren izzó fénypont csapódott be nem messze a harcok középpontjától. Egy Űrgárdisták (Space Marines) által használt Szállítókapszula (Drop Pod) fúródott a földbe, majd hangos robajjal egy rámpa vágódott le róla. Egy pillanatra mintha az idő is megállt volna, de a következőben vakító fénynyalábok törek elő a kapszula belsejéből, majd a forrás is megjelent. Egy páncélos alak lépdelt előre, méltóságteljesen, teljes nyugalomban, egyetlen helyre fókuszálva a tekintetét, közben egyre hangosabban kántálva a Démonvadászok (Daemonhunters) szent szövegét. Mesterien megmunkált Rohamgéppuskájának (Storm Bolter) lövései mind célba találtak és a Démont pár másodperc múlva egy dimenziókapu nyelte el, visszaküldve a bestiát oda, ahonnan jött. Az Ordo Malleus Inkvizítorát (Inquistor) senki sem merte megtámadni, aki mégis közellépett hozzá, azzal két, a titokzatos alak körül álomszerű táncot lejtő csuklyás, a pillanat törtrésze alatt végzett. A Démon eleste után az ellenség viszont nem az Inkvizítorral, még csak nem is a Szamurájokkal kezdett foglalkozni, hanem az igazi veszély, egy sötét árny felé fordult, mely hihetetlen sebességgel hol itt, hol ott villant fel, nem hagyva maga után mást, csak halottakat. A páncélosok megérkeztével a csata véget ért, és Col. Emerald végre személyesen is üdvözölhette az újonnan érkezetteket. Demaron Inkvizítor bemutatkozása után felajánlotta, hogy amíg kötelessége máshová nem szólítja, szívesen maradna a méltán híres Szamurájok eme kötelékében Col. Emerald mellett. Az ezredes szívélyesen fogadta a felajánlást, nem is sejtve, hogy új szövetségesével a titokzatos árnyként tevékenykedő Orgyilkost (Assassin) is megnyerte saját ügyének. Most új kihívások várnak Col. Emerald katonáira, de ők mindent át fognak vészelni, mert ők az Erowani Szamurájok…