A Vaslovagok Légiójának rövid története (Iron Warriors)

Keserű fordulat : A Vaslovagok

A Vaslovagok Légiója a Birodalom faltörő kosa volt, őket hajszolták neki
minden bevehetetlen citadellának és betörhetetlen falnak, ami a
galaxis és a Császár közé állt. Bár mindig sikerrel jártak, vérrel és
verítékkel megszerzett sikereik porrá omlottak, dicsőségük semmivé
foszlott, mikor Horusz mellé álltak a Nagy Lázadás idején.

Eredet

A Vaslovagok Légióját akkor alapították, mikor a Birodalom még fiatal
volt, és a Császár még az emberek közt járt. Akárcsak a többi Légiót,
őket is azután teremtették, hogy a Káosz elrabolta a még bölcsőben
fekvő primarkákat, szétszórva őket a galaxisban. Bár a Vaslovagok így
nem ismerhették primarkájukat, mégis már az alapításuk utáni első
években kitűnt harcosaik közös karakterisztikája: vonzalom és értelem
a technika felé, és hűvös logikus gondolkodás. Bár ezek a
tulajdonságok a harctéren nagyszerű előnyükké váltak, mégis volt
hátrányuk is: a materiális Vaslovagok nem hittek semmiben. És éppen
ez okozta későbbi vesztüket: végül olyan veszedelemmel kellett
szembenézniük, mellyel szemben az egyetlen védelem a törhetetlen hit
lett volna…

Perturabo

Mikor a Káosz szétszórta a primarkákat a galaxisban, Perturabo az
Olympiára került. Az Olympia akkor már tízezer éve elveszett bolygó
volt az emberiség számára, száraz, sziklás, hegyes felszínén nem sok
élet akadt. Az emberek legnagyobb része városállamokba tömörülve élt
a bolygó lakható részein. A hatalom szempontjából kulcsfontosságú,
stratégiai jelentőséggel bírt a hegyek közti hágók, ösvények, fennsíkok
birtoklása és őrzése. Perturabot egy hegyi járőrcsapat fedezte fel: az
alig pár hónapos gyermek a puszta sziklán kapaszkodott a Lochos
városállam alatti szakadékban, lába alatt több száz méter mélység. A
járőr rögtön látta, hogy nem átlagos gyermekről van szó, és Perturabot
a városállam uralkodója, Damnekos elé vitte. Az uralkodó befogadta a
furcsa, sötét gyermeket családjába, és sajátjaként nevelte. Bár
Damnekos mindent megtett, hogy elnyerje a fiú bizalmát és szeretetét,
Perturabo mégsem válaszolt soha melegséggel, és sosem bízott meg
apjában, de az olympiaiakban sem. Perturabot sokan hideg,
érzelemmentes, melankolikus fiatalként látták borotvaéles értelemmel,
és bár furcsa volt, sokan megértették, hiszen egyedül, emlékek és cél
nélkül jött ismeretlen helyről, olyan képességekkel, melyekkel még
maga sem volt tisztában.

Mikor az Uralkodó Nagy Hódítása (Great Crusade) elérte Olympiát,
Perturabo Lochos uralkodójának hadura volt, egy szuper stratéga,
akinek védelmén senki nem törhetett át, és akinek ostromait semmilyen
városállam fala nem állhatta. A Császár rögtön felismerte benne a
Vaslovagok primarkáját. Perturabo hűséget fogadott neki, és a Légió
parancsnoka lett, Olympia pedig a Légió otthonvilága. Bár ez
előrelépést jelentett, furcsa módon mégis olyan helyzetbe hozta a sors,
hogy nem mutathatta meg igazi felsőbbrendűségét még légiója élén
sem. A Légió nekivágott a galaxis nmeghódításának, Perturabo
nevelőapja pedig élete utolsó éveit a bolygó visszahódításának
szentelte. Damnekos nem járt sikerrel,de tettei olyan általános
nyugtalanságot eredményeztek az emberekben, amelynek néhány
múlva katasztroófális következményei lettek.

A folyamatban lévő Nagy Hódítás nem késlekedhetett, így a Légió
nekiindult a galaxisnak. Perturabo az Olympiáról toborzott új
Vaslovagokat, első villámháborúja pedig a közeli Igazság Sziklája
(Justice Rock),az eretnek Fekete Bírók világa ellen folyt. A véres
küzdelemben a Vaslovagok letarolták a sziklát, az olypiai újoncok
remekül beváltak. Egész Olympia ünnepelte a győzteseket, győzelmi
menetüket a Palimodes freskó örökítette meg, melynek nagyszerű
képéről már csak töredezett holofelvételek maradtak.
Ahogy az idő haladt, a Vaslovagok az ostromlás harci művészetének
igazi mestereivé váltak, nagyszerű mérnökök lettek, kiknek számításait
semmi világi nem zavarhatta meg, technikai tudásukat pedig a Marson
végzett keresztképzés is bővítette. Bolygóról bolygóra haladva gyorsan
építették amúgy is félélmetes tiszteletkörüket. Bár a Vaslovagok a
Császár szolgálatára készültek, specializációjuk lett vesztük is. Az
ostromlás harca töri meg leginkább a lelket: hosszú, fáradságos
munka, fedezéképítés, állóháború, néha a legbrutálisabb harccal
megtörve. És bár az űrgárdisták emberfelettiek, még ők sem képesek
örökké elviselni ezt a poklot: a harci fáradtság kezdett eluralkodni a
légión, sokszor kegyetlenkedés és brutalitás formájában mutatkozva
meg. A Vaslovagok nem teketóriáztak: amint bezárult az ostromgyűrű,
az ostromlottak választhattak: vagy megadják magukat, vagy
elpusztulnak mind egy szálig. Minden egyes új háborúval a Vaslovagok
egyre inkább az utóbbit preferálták. Számukra a csata felszabadulást
jelentett a lövészárkok szörnyűségei alól.

Ahogy a Hódítás haladt előre, sok bolygón hoztak létre Vaslovag-
citadellákat, hogy biztosítsák a bolygókat és a kommunikáció
zavartalanságát. A történelem iróniája, hogy ezen citadellák első és
utolsó katonai feladata a Hórusz-eretnekség alatt volt, Hórusz
flottájának támogatása és utántöltése a Föld felé menet. A citadellákat
alig néhány Vaslovag őrizte, és ezek a helyőrségek bizony acélkemények voltak. A Delgas II vascitadellájában alig egy szakasznyi, vagyis tíz Vaslovag Őrizte a bolygó 130 milliós népségét… De rengeteg bolygón volt ilyen helyőrség,
és ahol Magnus vagy Leman Russ nem volt hajlandó megosztani
légióját hogy helyőrséget hagyjon, ott Perturabo keserű szájízzel
engedelmeskedett a parancsnak. A Vaslovagok erejének jó része
szétforgácsolódott a Birodalomban, helyőrségi légió lett. Emiatt aztán az egész légióban ellenérzések kezdtek felgyülemleni, és magában Perturaboban is.

Az évek múlása és a Lázadás miatti felforulás már rég elpusztította annak nyomait, miért is kezelték ezt a légiót ilyen méltatlanul. Mikor egyesült légiójával, Perturabo még úgy érezte, végre megtalálta élete értelmét, és szinte fanatikusan vetette bele magát a Nagy Hódításba, olyan küldetéseket is elvállalva, amit más primarchák inkább elkerültek. Talán ezért, a Vaslovagok kezdeti gyros sikerei miatt lett a légió beskatulyázva: bármikor ha helyőrségi feladatról vagy ostromról volt szó, automatikusan a Vaslovagokra esett a választás. De monden csapatnak időről időre szüksége van pihenésre és újraszerveződésre, ha a jó kondícióban akarnak maradni. Úgy látszik, valamilyen erők mégis konstans mozgásban tartották a Vaslovagokat, annak ellenére, hogy tudták, milyen kárt eredményeznek ezzel. Eleinte talán a Császár tesztelte gyermeke kitartását és hitét, de a későbbiekben már szinte biztos, hogy a minden egyes hadmozdulatért felelős Hórusz hadúr tervezte így az eseményeket. Mikor a Lázadás kitört, tisztán látszott, hogy Hórusz már folytatott tárgyalásokat egyes légiókkal, többek közt a Vaslovagokkal is, “beszélte a Nyelvüket”. Mégis úgy tűnik, Hórusz azon dolgozott, hogy kifárassza és megfossza becsületétől a légiót…

Köztudott volt a primarkák közt, hogy Perturabo velejéig irigy Rogal Dornra. Dorn mindig is a tökéletesség jelképe volt, ráadásul ugyanúgy kiemelkedő védelmi- és ostromstratéga volt, mint Perturabo, és a Birodalmi Öklök primarkája kezdett nagyképűvé, arrogánsá és túlságosan is magabiztossá válni. Mindez még jobban kiütközött, amikor sokan dícsérték a földi Császári Palota megépítése miatt. Viselkedése sokakban visszatetszést keltett, Perturabo meg egyenesen undorodott Dorntól. Aztán egy közös vacsorán, mikor majdnem minden primarka együtt volt, Hórusz feltette a kérdést: vajon melyikük a jobb stratéga, ki a jobb várvédő? Dorn rögtön hergelni kezdte Perturabot, mondván, a Császári Palota falait senki és semi nem veheti be. Perturabo annyira feldühödött, hogy megfogadta ott helyben: egyszer lerombolja Dorn építményét. Ekkor még nem gondolta senki, mennyire komolyan gondolta. Mindezt… Ami tény, hogy Perturabo és Dorn többet nem beszéltek egymással, az undor, amit Perturabo érzett, gyűlöletté és nyílt ellenségességgé vált Dorn iránt.

Mindemellett tény volt, hogy Dorn mellett a többi primarka is távolságot tartott Perturabotól. Ez talán azzal lehetett összefüggésben, hogy csodálták és félték technológiai képességeit és zsenialitását, mely jóval a többieké fölött járt. Tudásával csak az Adeptus Mechanicus legjobban képzett mágusai vehették fel a versenyt, akár makroágyúkról, akár hiperhajtóműről volt szó. Talán emiatt kerülték testvérei, és ez a félelem és távolságtartás abban is megjelent, ahogy tetteit feljegyezték. Egy ilyen példa amikor Leman Russ és Jaghatai Khan kiirtották Mashogg Fődög orkjait, Perturabo csak mint “egy barát” szerepel, pedig ő számította ki a módját, hogyan kerüljék ki a Fődög orbitális védelmét.

A Hórusz Lázadás

A Vaslovagok épp Hrud Varjait purgálták ki a Gugann bolygóról, mikor maga Hórusz hozta a hírt: Olympia fellázadt, Damnekos meghalt, és a demagóg beszédektől feltüzelt lakosság fegyvert fogott. Perturabo eddigre már belefáradt abba, hogy állandóan hitét és értékességet bizonyítsa, és a gondolat, hogy a Vaslovagok az egyetlen légió ami nem tudja megtartani saját otthonvilágát egyenesen lesújtotta. Hórusz pedig kihasználta az alkalmat. Mielőtt a Vaslovagok hajóra szálltak volna hogy hazaviharozzanak, Hórusz Perturabonak ajándékozta a “Kovácstörő” (Forgebreaker) harci kalapácsot. Voltak találgatások, miért is kapta Perturabo ezt a fegyvert: némelyek a tisztelet jelképét, egy kimondatlan szövetség megpecsételését látták a gesztusban, mások szerint viszont a kalapács démoni fegyver volt, mely lassan megszállta Perturabot és Hórusz kezére játszotta őt.

Perturabo és harcosai leverték a lázadást, és Olympia városállamai sorban dőltek romba. Az eddigi alapelv, a “megadás vagy pusztulás” átváltozott csak “pusztulássá”: a Vaslovagok senkit nem kíméltek. Perturabo mozdulatlanul és hidegen nézte végig, ahogy katonái a saját büszke erődjeit foglalják vissza. Mire az öldöklés véget ért, ötmillió civil halott feküdt a városállamok utcáin.

Ahogy a halotti máglyák bevilágították Olympia sötét éjszakáját, a Vaslovagok lassan ráébredtek tetteik következményére: egyik pillanatban még hősök voltak, akik Hrud Varjait verik le, a másik pillanatban pedig tömeggyilkosok lettek. Perturabo olyan volt, mint egy részegségből ébredőgyilkos, aki látja a vért a kezén, nem is emlékszik, hogy került oda, de a szégyen így is kísérti. Perturabo tudta, az Uralkodó soha nem bocsájt meg neki.

Ilyen elátkozott hangulatban érte a Vaslovagokat az újabb csapás, hírek érkeztek és parancsok: Leman Russ rátámadt Magnusra és Ezer Fiára, Hórusz fellázadt a saját Hórusz fiaival együtt, maga mellé állítva Mortarion Halál Őrségét, és Angron Világfalóit. Fulgrim kérdőre akarta vonni Hóruszt, de ő is a befolyása alá került, a Császár Gyermekeivel együtt. Ilyen hírek magukban is megrázóak lettek volna, de romok és saját halottaik közt hallva egyenesen apokaliptikusak voltak a Vaslovagok számára. A harcosok szinte megőrültek, kezdték úgy érezni, csak akkor lehetnek igazán szabadok, ha a Birodalom lángokban áll, csak akkor váltják meg bűneiket, ha azok már normálisnak számítanak. A légió nekiindult, hogy a parancsot követve az Istvaan V-re menjen.

A többi innentől már legenda, a Vaslovagok leszálltak a bolygóra őrizni a lojalisták állásait és hátát. De amikor Lorgar, Night Haunter és Alpharius is a lázadók mellé állt, a visszavonuló lojalisták két tűz között találták magukat: a Vaslovagok is elárulták őket.
Az Istvaan-incidens után a Vaslovagok iszonyatos energiával töltődtek del: verge megszabadulva elátkozott küldetéseiktől őrjöngve vetették magukat a galaxisra. Több száz világon Vaslovag Hadikovácsok vették át az uralmat, sarcot vetve ki a világokra.
A Vaslovagok nagyja Perturabo vezetésével elkísérte Hóruszt a folder, ahol is a Császári Palota ostromát vezették. Amit még régen ígért Dornnak, Perturabo most valóra válthatta: a Vaslovagok mámoros örömöt leltek az építmény lerombolásában. A vég már közel volt a védők számára, amikor a Császár átteleportált Hórusz hajójára és legyőzte őt. A gonosz követőinek futniuk kellett. Akárcsak más légiók, a Vaslovagok is az Iszonyat Szemében leltek menedékre. A légió maradéka elszántan védte beékelt kis birodalmát Olympia körül, de a lojális légiók dühétől nem menekülhetett. A Birodalmi Öklök és az Ultramarinok majd tíz even keresztül küzdöttek velük, végül felszámolva az utolsó világot is. Bár elpusztultak, mégis a lojalisták úgy találták, olyanok a Vaslovagok, mint a horgas szigony: csak úgy lehet kihúzni az áldozat testéből, ha vele együtt kitépik az áldozat húsának wegy részét is. Sokmillióan haltak meg a Birodalomban a Vaslovagok miatt. Az Olympiai helyőrség két évig állt ellen az ostromnak, végül felrobbantották a lőszerraktárukat. A bázisuk helyén két kilometers kráter maradt, a fél bolygó felperzselődött a tűzijátékban. Az Olympiát Elveszettnek nyilvánították, az Inkvizíció lezárta.

Otthonvilág

A Vaslovagok, mint a többi áruló légiók, saját világot foglaltak maguknak az Iszonyat Szemében. A Káosz világairól csak találgatni lehet, hiszen ritkán marad valami ugyanúgy huzamosabb ideig. Medregard, a Vaslovagok új otthona sokszor mint egy óriási erőd szerepel a leírásokban, eredeti felszíne már láthatatlanná vált a hegyként tornyosuló erődítmények alatt, magját mély pincék és labirintusok szelik át. Természetesen ez csak itt, a Szemben lehetséges, a fizika törvényei itt nem érvényesülnek, a valós univerzumban a Vaslovagok erődjei sokkal tervezettebbek, és a Szem világainak leírásai általában az őrület határán lévő emberek kezéből származik, így semmilyen információt nem lehet biztosnak venni. A 38. évezredben Maul inkvizitor behatolt az Iszonyat Szemébe, hogy az ottani világokat térképezze, és bár nem tért vissza ép ésszel, sok leírást hagyott maga után, hajójának falára írva, saját vérével. Az egyik ilyen leírás Medrengardról szólt, ahol a felszínen rabszolgák hada építi tovább az erődöket, és ahol óriási káosz-csatahajók dokkolnak a legmagasabb tornyokkal, melyekben maguk a Vaslovagok élnek.

Stratégiák

A Vaslovagok egyszerű, de hatékony stratégiát fejlesztettek ki támadásra. Mindig hasonló módon támadnak, nem térnek el ettől a bevett stratégiától. Először orbitális bombázást kezdenek, minden rendelkezésükre álló fegyverrel, ezeket az optimális helyekre, légvédelmi és földi védelmi központokra írányítva. Ezek után a leggyengébb védelmi pont mellett érnek földet, mindig csak annyi emberrel, amennyi szükséges, hogy a haderő többi részét frissen tartsák, és gyorsan tűzbázist hoznak létre, orbitális pályáról ledobott komponensekből. Ezt általában gyros támadás követi, hogy ellenfelük ne tudjon ellentámadásba lendülni, míg a gyors építésű erőd kész nincs, ha elkészült, az ellentámadások már lepattannak a beásott Vaslovagokról. Ezek után a káoszgárdisták ostromvonalat állítanak fel, mindig a front más és más oldalán csapva le, elvonva az ellenség figyelmét és erejét. Ahol a csapás komolyabb ellenállásba ütközik, a Vaslovagok osztaga visszavonul, helyi erődjeik tüzébe csalva a védőket. Ha végül áttörik a védelmet egy helyen, a Vaslovagok igazi oldala akkor mutatkozik meg: veteran szakaszok rohamoznak, páncélosok védelmében és támogatásával, tesztelik a védelmet, ha lehet villámgyorsan szélesítve a rést, míg a védelem össze nem omlik. A Vaslovagok a távolsági fegyvereket részesítik előnyben, de ha szükséges, közelharcba is bocsájtkoznak, olyan iszonyatos erővel és elszántsággal, mely felvehetné a versenyt a Véres Angyalokkal vagy Khorne Berzerkerjeivel. Ha már térdre kényszerítették elleneiket, a Vaslovagok sosem kegyesek, örömmel lövik halomra foglyaikat. A Vaslovagok kiváló utászok, aknatelepítés, mérnöki munka, alagútfúrások, robbanótöltetek elhelyezése nem okoz nekik gondot. Évszázados kiképzést kapnak egy ostrom során előforduló minden helyzetből, felszerelésüket mesterfokon használják. Termesz alagútfúrókat és Rettenet (Dreadclaw) támadónaszádokat is használnak. Leviatán szállítósiklókat használnak, és Corvus típusú kapszulákat, melyben szövetséges Káosztitánok érkeznek, ahol csak lehetséges. Ezek a titánok rettenetes tűzerejükkel tovább fokozzák a Vaslovagok támadásának és ostromának erejét. Olyan gyakran láthatóak titánok a Vaslovagok kíséretében, hogy felmerült a lehetőség, hogy ugyanazon zászló alá tartoznak, mint a káoszgárdisták. A Vaslovagok még erős volt-birodalmi tüzérséget is használhatnak, ostromágyúkat, melyek ritkák ugyan a legion belül, de erejük pusztító. Ezek az első század alá tartoznak.

A Légió Szervezése

A Vaslovagok Haderőkbe (Grand Company) tömörülnek, minden Haderőt egy Hadkovács (Warsmith) vezet. Míg az Árulás előtt tizenkét Haderő egyenként nagyjából ezer Vaslovagot foglalt magában (plusz a rengeteg világon hátrahagyott helyőrségek katonái), jelenleg nem tudni, hány Haderő van, és az azokhoz tartozó káoszgárdisták száma is változatos. Vezetőik a Hadkovácsok, akik potens ostromharcosok, stratégák és mérnökök. A Haderőt gyakran osztják uraik kisebb funkcionális egységekre, melyeket egy-egy káoszbajnok vezet csatába. Az osztagok létszáma, bár semmilyen standardot nem követ, mégis mindig a három többszöröse. A Vaslovagok több világról szerzik újoncaikat, akiket akarva-akaratuk ellenére a Medrengardra visznek. Itt aztán a Hadkovácsok tesztelik őket, az alkalmasokat saját Haderejükbe téve tanulni, mígnem egyszer bizonyítják, érdemesek arra, hogy Vaslovagok legyenek.

Az első Megsemmisítők (Obliterator) is a Vaslovagok sorai közt tűntek fel: ezek a harcosok örökre összenőttek fegyvereikkel, szerves egységet képeznek velük. Minden Megsemmisítő egy egyszemélyes tank: Régi terminátorpáncél foszlányi alól lézerágyúk, villámvetők, rohamágyúk csövei merednek elő, testük maga a fegyver, melyet maguk alakítanak és fejlesztenek az idők során.

A Vaslovagok hite

A Vaslovagok meggyőződése, hogy a Császár csak kihasználta őket: hagyta, hogy megvívják a Nagy Hódítás legvéresebb csatáit, míg a dicsőséget más primarkák aratták le helyettük.Úgy hiszik, Rogal Dorn lázította fel Olympiát, hogy ezzel is megbecstelenítse a légiót, és hogy feloszlassák őket a Hódítás végén.
Úgy tekintenek magukra, mint régi idők nagyjaira, akiket elárultak és kihasználtak, de most, hogy verge szabadok, azt tehetik, amit csak akarnak, semmilyen emberi törvény nem állíthatja meg őket.
A Káosz istenségeit egységükben tisztelik, nem keresik egyik kegyét sem, alapjáraton nem túl vallásosak.
Egyetlen személyt imádnak csupán: Perturabot, primarkájukat, aki szerintük megmentette őket attól, hogy a Császár feláldozza a Légiót önös céljai elérése érdekében.

Génállomány

A Vaslovagok elsőalapítású légió, Perturabo génállományát hordozza minden tagja. Mióta a Káoszhoz pártoltak, különböző mértékű mutációk jelentek meg a káoszharcosokon, amiket általában eltávolítanak és kibernetikus protézisekkel helyettesítenek. Ahogy a testükbe ivódik primarkájuk génállománya, úgy lesz lelkük része a paranoia és gyanú, nem bíznak senkiben. Ezzel együtt azonban minden Vaslovag természetesen jó problémamegoldó- és remek mérnöki képességekkel rendelkezik.

Csatakiáltás

Csatakiáltásuk egyre erősödő monoton kántálás:
“Kívül vas, belül vas!”

A Vasketrec

A Hórusz Árulás utáni periódusban a Vaslovagok egyetlen igazi győzelme a Vasketrec volt, ennek fényében emelkedett Perturabo démonhercegi rangra. Az Árulás napjaiban a Vaslovagok közel jártak a végső győzelemhez, majdnem áttörték a Palota védelmét, de mindez Hórusz halálával lehetetlenné vált, ráadásul Rogal Dorn Birodalmi Öklei számbeli fölényüknek köszönhetően felszámolták birodalmukat. A Vaslovagok bosszút forraltak: A Sebastus IV bolygón megépítették Perturabo parancsára az Örök Erődöt. Mikor Dorn hírét vette az erődnek, magabiztosan kijelentette: kiássa Perturabot állásaiból és egy vasketrecben fogja a Császár elé vinni. Roboute Guilliman csatlakozni akart Dornhoz hogy segítsen, de ahogyan Perturabo is számította, Dorn arroganciájában elutasította a segítséget és egyedül vvvállalta el a küldetést. Dorn becsületes küzdelemre számított, de Perturabo terve egyáltalán nem ez volt. Az Örök Erőd ravaszul megépített csapda volt. Külső és belső védelmi erődítmények gyűrűi, ötven négyzetkilométernyi térség, bunkerekkel, aknamezőkkel, tankcsapdákkal, tornyokkal, árkokkal és rengeteg szögesdróttal átszőve. Közepén bástya állt, ahonnan Perturabo irányította seregeit, a torony tövéből nyolcágú csillag alakjában alagutak futottak, a védelmi gyűrűket egymáshoz kötve. A legtöbb erőd őriz valamit, a legtöbb bástya valami fontosat véd: az Örök Erőd nem védett semmit. Csak ötven négyzetkilométernyi lőtér volt.
Mikor az Öklök megérkeztek, a Vaslovagok a fold alatt vártak, és amint az orbitális bombázás elkezdődött, távolabbi fegyversilókból válaszoltak a lövésekre. Az Öklök egy része Thunderhawk-támadást indított a silók ellen, a nagyobbik részük pedig az erőd körül ért földet kapszulákkal. Mikor a kisebb csapatok a silókhoz értek, a Vaslovagok távirányítással felrobbantották a rakétaraktárakat. Ezzel nem csak a kis csapatokat semmisítették meg, de egyben többezer tonna földet és port juttattak az atmoszférába: a bolygó sötétbe burkolózott, a flotta és a fold közötti kommunikáció napokig megbénult. A robbanások jeleztek a Vaslovagok flottájának: eddig lesben álltak a bolygó túlsó felén, most megtámadták az Öklök flottáját. A Thunderhawkok és a kapszulák már úton voltak lefelé, és az Öklök flottája megpróbált kitartani, de végül kénytelen volt elhagyni pozícióját. A káoszhajók erősebbek voltak és jónéhány rohamhajójuk Vaslovagokkal volt tele, akik a birodalmi hajók elfoglalására álltak készen. Néhány óra alatt csak néhány pont maradt elérhető a bolygón, és ez a néhány is a Perturabo által előre eltervezett menetrendhez tartozott. Miközben az űrben tűz alatt tartották őket, a földön az Öklök parades formációban vonultak az erőd ellen, négy század széles fronton. Perturabo csapdája tátva állt előttük. Az Öklök először az aknamezőn jutottak át, sok járművet elvesztettek, aztán mikor a külső védelmi gyűrűhöz értek, a Vaslovagok előbújtak az alagutakból és elfoglalták állásaikat. Amíg a lövészárkok lefoglalták a birodalmiak figyelmét, a Vaslovagok egy kisebb különítménye hátba támadta őket az alagutakon keresztül, és hőbombákkal meg krakgránátokkal lerohanták a tankcsapdák miatt kissé lemaradt tankokat. Amire az Öklök megfordultak hogy szembenézzenek az új fenyegetéssel, a tankok kétharmada már megsemmisült. Mikor visszafordultak, megdöbbenve látták, hogy a külső gyűrűt elhagyták a Vaslovagok. Perturabo folytatta az Öklök szétforgácsolását: csapatokat küldött előre, védőket hátra, az Öklök kénytelenek voltak mindig új irányba nézni, ha számolni akartak a védőkkel. Először századokra, majd szakaszokra kellett szétválniuk. Bár a helyzet egyre súlyosabb lett, Dorn még mindig meg volt győzve arról, hogy közel a győzelem, de a hatodik nap végére gyakorlatilag minden Ököl egyedül maradt, egyedül küzdött, különválasztva társaitól, a saját halott testvéreit használva fedezéknek, sárban és koromban kúszva. Ennek ellenére Perturabo még mindig türelmes maradt, hagyta, hogy az arrogáns Dorn fel- és alá mászkáljon az árkok között, az ő nevét ordítva, hogy álljon ki ellene párbajozni. Perturabo tudta, az Öklöket demoralizálja vezérük tehetetlensége.
Az Örök Erőd ostroma még három hétig tartott. Az Öklök beásták magukat az erőd részeibe, de képtelenek voltak menekülni. Bár kapitányai kitörési kísérletet akartak volna, Dorn nem adta ki a parancsot. Nem tudta elhinni nyilvánvaló vereségét és továbbra is egy utolsó Perturabo elleni támadást sürgetett. Az Öklök képtelenek voltak otthagyni primarkájukat, így hát felkészültek rá, hogy vele együtt halnak meg.

Ha Perturabo hibázott valamiben, az az volt, hogy túl sokáig lelte örömét ellene kínzásában, ahelyett, hogy rögtön megsemmisítette volna őket. Rogal Dorn szerencséjére, Roboute Guilliman a Birodalom érdekeit helyezte előtérbe a büszkeségével szemben, és a segítségére sietett. A hatalmas Ultramarin flotta visszavonulásra kényszerítette még az erős Vaslovag-flottát is, csapatszállítóik pedig áttörtek a porfelhőkön és az Öklök evakuálására siettek. Perturabo nem akart egyszerre két légióval harcolni, így visszavonult, és csak arra koncentrált, hogy megakadályozza az Öklöket halottaik elvitelében.
Rogal Dorn megtört ember lett: tizenkilenc évbe tellett, mire az Öklök újra csatába indulhattak. Több mint négyszáz Ököl teste maradt a bolygón, és majdnem ötven fogoly, mindegyikük halálos sebesült, akiket helykiányban kénytelenek voltak hátrahagyni. Perturabo a “zsákmányolt” génmagvakat a sötét istenek tiszteletére feláldozta, cserébe démonherceg lett belőle. Dornon már bosszút állt, már csak a Császáron és Birodalmán kell.