Keresztesek

    A negyvenegyedik évezred pusztító csatáiban a Birodalmi Egyház közel sem csak a Csatanővérek fegyveres erejére támaszkodik: fanatikus hívők tömegei készek részt venni a szent háborúban, és lesújtani a hit ellenségeire- akár az egyház fegyveres erejét szabályozó Passzivitási Nyilatkozat kifejezett tiltása ellenére is. G

    A Hitehagyás Kora, és az Administratum őrült Első Lordja, Goge Vandire halála után a Birodalmi Egyház számára megtiltották, hogy hivatásos hadsereget, vagy bármilyen milíciát állítson fel, illetve tartson a szolgálatában. Mivel a törvény szövegében szó szerint csak ,,felfegyverzett férfiak" szerepelnek, azóta az Adepta Sororitas tagjai szolgálnak az Egyház fegyveres erejeként- ők nem férfiak. Krízishelyzetekben azonban a birodalmi hatóságok hallgatólagos beleegyezésével mégis háborúba szokták szólítani a hívőket, hogy az egyházi fegyveres erők oldalán, illetve a Boszorkányvadászok terveinek szolgálatában küzdjenek.

    Ezekbe a fanatizált hívőkből álló hadseregekbe rengetegen lépnek be, a Birodalom normális polgáraitól az eretnekek, hitetlenek és idegenek ellen dühödten harcoló birodalmi szekták tagjaiig. Az ilyen kultuszok mindig hasznos eszközei a Ministoriumnak vagy egy inkvizítornak. Néha persze több kárt csinálnak, mint hasznot: őrjöngésükben könnyen elpusztíthatják azokat is, akiket irányítóik szívesebben látnának rabláncon, mint vérbe fagyva. Ha a Birodalmi Egyház lángoló szavú papjai eléggé felkorbácsolják az indulatokat, gyakran egész falvak, városok indulnak harcba az eretnekek és a kiátkozottak ellen. Bármilyen kezük ügyébe kerülő eszközt fegyerként használva, arcukon vallásos elragadtatással masíroznak a Csatanővérek oldalán. Az összecsapás közeledtével a papok és a prédikátorok körbejárják az összegyűlt híveiket, és hatékonyabb felszereléssel látják el azokat, akikben elég erős a szándék a Császárért mártírhalált halni.

    A harc sűrűjébe vetve magukat, a keresztesek fanatikus dühvel küzdenek. Nem törődnek a veszéllyel, nem félnek a haláltól, minél nagyobb veszélyben forog életük, annál keményebben harcolnak. Nem csoda hát, hogy nem sokan érik meg közülük egy-egy csata végét. De hát a Császár ezt követeli szolgáitól, és mindig lesznek keresztesek, akik készek a papok hívó szavára az életüket is odaadni Őszentségéért.