A Medusa V

A 38. évezred korai éveiben benépesítve, a Medusa V viszonylag békés történelmet élvezett, csupán mostanában ereszkedve a zűrzavarba. A POKOL PARITTYAKÖVE A Hipertér-jelenség, melyet Van Grothe Cikázása néven ismernek, a Birodalom Keleti Peremén pulzál. Ez egy lila, ragyogó pusztításörvény, ami fényévekre kiterjed, és pusztulást hoz mindazokra, akik elég elszántak, vagy nemtörődömök ahhoz, hogy óvatlanul belemerészkedjenek. Mindazonáltal , a Cikázásnak meg van a maga haszna, mert bár veszélyes, a Mechanicus Observatorok viszonylag stabilnak ítélték. Ebben felbecsülhetetlen szerep van az Explorator flottáknak, és a Kalmár Kószáknak, akik rendszeresen átutaztak a régión. Ha megfelelően kelnek át rajta, egy hipertéri hajót képes átlökni az éter hullámain olyan sebességgel, hogy egy ilyen utazás hónapokkal, ha nem évekkel lerövidülhet. Ennek, és a hihetetlenül veszélyes természetének köszönhetően a Cikázás kiérdemelte magának a Pokol Parittyaköve becenevet. A 241.M37-es felfedezést követően a Birodalmi Flotta, és az Adeptus Mechanicus megegyezett abban, hogy ha kellő odafigyeléssel használják, a Cikázás sok hasznot hajthat. Így Carral Van Grothét, a hipertér-anomália eredeti megtalálóját megbízták, hogy keressen egy lakható világot a közelben, amely útiállomásként, és kiindulópontként szolgáljanak a járművek számára, amelyek használni kívánják. Kiterjedt kutatás után találtak egy rendszert, mely két benépesíthető világgal bírt. Egy Explorator Flotta, a Vaskezek Káptlan egy Klánszázadának védelme alatt elkezdte a benépesítés folyamatát. A Vaskezek dicsőségére, akik kivégezték a bennszülött populációt, a rendszert Medusának nevezték el, tisztelgésként az otthonviláguk felé. EGY VILÁG SZÜLETÉSE A két lakható bolygó közül a Medusa IV volt a nagyobb, és gazdagabb, és az Explorator flotta nagy erőkkel leereszkedett. A bolygóbenépesítés művészetének mestereiként az Exploratorok gyorsan a Császár uralma alá hajtották a Medusa IV-t. Hónapokon belül hatalmas városok emelkedtek, hatalmas fémszörnyeket hozva létre. Hatalmas, bolyvilágokról elragadott polgároktól roskadozó telepes űrhajó hozta a lakosokat a bolygóra, készségeseket, és vonakodóakat egyaránt. A Medusa V, összehasonlításképp, csak részben népesült be. A Vaskezek megvetették a lábukat, jellegzetes hatékonysággal egy egész kontinenst uralva, de a további hódítások elmaradtak. A rendházat egy halaszthatatlan hívás vitte el, mely egy lázadás leverésében kért segítséget, az Explorator flotta pedig egyedül a saját útjait járta egy darabig. Mivel már értékes bányászati régiókat alapoztak meg, a további felfedezés, és benépesítés szükségtelennek ítéltetett, és bizonytalan időre elhalasztódott. Vitathatatlan előnyei  – ásványkincsgazdasága, és a Pokol Parittyakövéhez való közelsége -  ellenére a Medusa rendszernek volt egy hibája. Rendszeresen ütötték fel a fejüket a Cikázásból származó komoly viharok, elvágva a rendszert a külvilágtól, néha hónapokra, néha évekre, vagy akár évtizedekre. A kapcsolatot minden alkalommal gyorsan visszaállították a vihar végeztével, és a lakosok üzenete mindig ugyanaz volt: Minden rendben. A Medusa IV egy hatalmas civilizációs központtá vált; a bőséges élelmiszerellátás, és a kellemes éghajlat kedvezett a növekedésnek, és hamar emberek tízmilliárdjai tolongtak a feszín gigantikus bolyvárosain. Kontrasztként, a Medusa V puszta maradt. Csupán néhány város létezett, mindegyikük az értékes iridiumérc bányászatára volt ráállva, vagy promethiumfúrásra amely a bolygó kerül keringő űrdokkokban állomásozó birodalmi flottákat látta el. Hajók százai haladtak a Medusa űrdokkjain: a Birodalmi Flotta hajói, állandó utánpótlás-szükségben. Explorator flották, amelyek teljes civilizációs központokat ürítettek ki, hogy mást népesítsenek be, és Kalmár Kószák, akiknek élelmiszerre, és üzemanyagra volt szükségük, mielőtt nekivágnának a Pokol Parittyakövének, hogy tovább haladjanak keletre. Bár a kapcsolat rendszeresen elveszett a Medusa V-tel, az értékét mindenképp tudomásul vették. A MEDUSA SKIZMA A benépesítése óta a Medusa rendszer egy tucat kisebb incidenst élt meg. A szállítmányozást az elda kalózok rendszeres portyái zavarták, míg a Tau birodalom, ahogy erőben és befolyásban növekedett, szintén szemet vetett a világra a saját céljai számára. Sem ezek, sem a tucatnyi másik ellenfél, amely a Birodalom két bolygó feletti uralmát fenyegette, nem jutott olyan közel az iga megtöréséhez, mint amikor kétszázötven évvel ezelőtt a Medusa Skizma végigsöpört a rendszeren, egy elhúzódó izolált szakasz alatt, melyet a Cikázás okozott. A skizma akkor kezdődött, mikor a Medusa IV két legnagyobb bolyvárosa függetlennek nyilvánította magát a Birodalomtól. A bolygó hatóságai gyorsan cselekedtek, a Bolygó Milíciájának három hadtestjét rendelve a lázadók leverésére, és az irányítás visszaállítására. Senki sem tudja, az árulás milyen rég mérgezte a Császár ezen lesüllyedt alattvalóinak szívét, de a fekély, amely a Medusa IV egyik sebezhető pontján tört ki, mélyebb, és gyűlöletesebb volt, mint azt bárki gondolta volna. Jól felszelerve, és a végsőkig fanatizálva,  a Kárhozatos Erők hívei tűzviharral fogadták a Bolygó Milicíáját. A Káosz iránti elkötelezettséget hirdető lobogók bomlottak ki, és napvilágra került a zavargások igazi ok. Degenerált kultisták, ésa Bolygó Milíciája háborúzott a hatalmas bolyvárosok utcáin hetekig, mielőtt a helyzet még rosszabra fordult volna. Újabb bolyvárosok kötelezték el magukat a Káosz mellett, és óriási hadseregek vonultak fel. A Káosz erői buja agrárkörzeteket tettek a lángok martalékává, és milliók haltak meg a menekülés szülte pánik során. Minden eltelt hónappal a népesség egyre nagyobb része degenerálódott az őrültségig, mintha egy mániákus láz ragadta volna el őket, a Sötét Istenek oldalán, és hátat fordítva a Császár fényének. Nemsokára csak néhány nagyobb város maradt hű a Birodalomhoz. Elnyomva, és túlerő által fenyegetve, a hűségesek asztropatikus segélykéréseket küldtek. A kétségbeesett segélykérések nagyrészt válasz nélkül maradtak, és amíg a hiperviharok tartottak, melyek elvágták a rendszert a külvilágtól, segítség nem jöhetett. Csak a Medusa V tudott válaszolni a hívásra, és csodálatra méltó bátorsággal, és megingathatatlan hűséggel a Császár felé, valami seregféle bontakozott ki. Mivel nem volt saját hadserege, a soványka Bolygómilícia készséges bányászok, és földművesek ezreit toboroztak, mielőtt a Medusa IV-re indultak volna a katonai célokra igénybevett teherfuvarozó, és ellátó hajókon. EGY BOLYGÓ HALÁLA Két és fél évig a Medusa V gyorsan felállított hadserege óvta meg a teljes pusztulástól a Császárhoz még mindig hű polgárokat, egyik Káosz-rohamot a másik után visszaverve. Noha végül nem születhetett győzelem ilyen körülmények között, még akkor sem, mikor a hipervihar lecsendesült, és az Ultramarinok káptalan második százada végre képes volt a bolygó segítségére sietni. A Szent Inkvizíció ügynököket küldött, hogy megállapítsák az eretnekség mértéket, és végső soron az Exterminatus ítéltetett az egyetlen járható útnak. A Mechanicus Kultusznak, és az Adeptus Administratumnak sikerült elérnie a skizmát megfigyelő Inkvizíciós ügynököknél, hogy elnyújtsák az ügyet addig, amíg a még megmaradt hithű polgárokat evakuálják. Előrejelzések, és újrabenépesítési ütemtervek mutatták, micsoda végzetes hatása lenne az iparra, ha hagynák őket meghalni, így az Inkvizíció egy egyhetes felfüggesztést léptetett érvénybe. Milliókat tereltek szállítóhajókba, amelyeket egyébként élelmiszerszállításra használtak, és elkezdődött a hűséges területek masszív exodusa. Amíg az Ultramarinok, és a Medusa V harcosai hősies utóvédharcot folytattak az őrület végtelen hullámai ellen, az ártatlanokat, akiket meg lehetett menteni, elszállították a világról. Még a szent Astartes is csak kitartani tudott ilyen sokáig ilyen nyomasztó túlerő, és oktalan gyűlölet ellen. Végül ők is visszavonulásra kényszerültek, a sors szeszélyére hagyva az eretnekeket, és a megmaradt polgárok. Egy, a Baptiste Inkvizítor parancsnoksága alatt álló, csillogó Inkvizíciós naszád egyetlen sorozatnyi torpedót lőtt a bolygóra, légköri gyújtóbombák halálos terhét hordozva. A robbanófejek lángra lobbantották a bolygó oxigéndús légkörét, felemésztve mindent egy mindent széttépő tisztítótűzben, ami felperzselt minden életet, olvadt salakká változtatva a fémet, és üveggé a követ, ahogy az Inkvizíció tüzes igazsága érvényét szerezte. A bolygó fényesen égett egy hónapig, és a világuk biztonságából a Medusa V lakói félelemmel telve figyelték, ahogy szomszédjukat felemészti a tisztítótűz. Azok a hithű polgárok, akik elmenekültek, a köszönet imáit rebegték a Császár felé a megmenekülésükért. A Medusa V új lakói milliószámra érkeztek lángoló bolygójukról, és az Inkvizíció várakozó ügynökei üdvözölték őket. Egy elnyújtott ellenőrzési folyamat során kigyomláltak minden eretnekséget a menekültek közül, és sokezren máglyán végezték, ahogy a Inkvizíció biztosította a Medusa V jövőbeni tisztaságát. Az Adeptus Mechanicus gyorsan kolosszális, előregyártott városokat emelt, súlyos épületeket, amelyek sok milliónak tudtak otthont adni. Ezekbe tömegével terelték a menekülteket, az eretnekség ellen megelőző intézkedésként külön tartva őket. Ezek a „menekültvárosok”, bizarr kő- és fémépítmények fokozatosan megtalálták a helyüket a Medusa V társadalmában, kimeríthetetlen munkaerőt biztosítva a bolygó kérgéből kitermelt ércek feldolgozásához. Csupán pár év kellett, hogy a bolygó ott tartson, hogy több üzemanyagot, fémet, és ellátmányt termeljen, mint amiről azelőtt álmodni sem lehetett volna. A MEDUSA V BUKÁSA A Skizma óta eltelt kétszáz évben a Medusa V folytatta a növekedést, a Van Grothe Cikázásához vezető kapuállomásként működve, készletekkel feltöltve a konvojok járműveit, és millió tonnányit exportálva az értékes ércből a mindig éhes Birodalmi Flottának, és az Adeptus Mechanicusnak. Csupán az elmúlt néhány évben kezdtek felgyorsulni az események, kétségbevonva a Medusa V biztonságát. A Cikázás elkezdett „felforrni”, egy olyan jelenség ment végbe, amely zavarba ejtette még Birodalom legbölcsebb tudósaait, és az Observatorokat is. Kezdetben a hipervihar nem adott okot aggodalomra, de most kevés kétség van afelől, hogy veszélyes mértékben gyarapszik. Változatos teóriák vannak arra, hogy a Cikázás miért ömlik ki nagy terjedelemben az őt körülvevő űrbe. Néhány tudatlan bányász azt állítja, hogy egy második Iszonyat Szeme van kialakulóban. Az Ordo Malleus mesterei azt feltételezik, hogy egy Káoszmágusnak sikerült valami aljas varázslatot rábocsátania, és most megpróbál minden életet felemészteni a galaxisban. Minden kézenfekvő okra jut egy tucat őrült fejtegetés, de végül is mind lényegtelen. Ami viszont az, hogy a Cikázás félelmetes sebességgel terjed szét az űrben, és minden helyőrség, vagy útállomás, amit a hipervihar megérint, elvész: az élet minden jele teljesen megszűnik. Az Adeptus Mechanicus járművei, amelyek megpróbálják megfigyelni a vihart, kiszámították, hogy hónapok, ha nem hetek kérdése, és el fogja érni a Medusa V-öt. A növekvő viharról szóló minden teóriától függetlenül egy dolog biztos: A Medusa V el fog pusztulni. ZŰRZAVAR A MEDUSA V-ÖN Bár a térségben lévő birodalmi erők próbálnak beletörődni ebbe a bizarr, és halálos égi jelenségbe, és tervezik a Medusa V evakuálását, már egyre több baljós esemény bontakozik ki. Nyugtalan forrongások a felszínen, tükrözve a visszataszító hipervihart, amely készül, hogy elérje. Néhány város, amely a Skizma menekültjeinek leszármazottjait hordozza, nyíltan felkelt a bolygó hatóságai ellen. Soloman kormányzó, a világ ura, remélte, hogy ez csak egy reakció a szörnyű fenyegetésre, amely a bolygó sorsát befolyásolja, de a hírek a lázadásról minden eltelt nappal még rosszabbak lesznek. A jelenlévő Techpapok, akik a bolygó körüli űrdokkok súlyos megfigyelőállomásit vezérelték, egy sornyi asztronómiai energiatüskét észleltek.  Az első a Medusa VII-ről eredt, egy felégetett, élettelen bolygóról. Amelyet előzőleg használhatatlannak bélyegeztek. Egy második, és egy harmadik energiakitörést is észleltek, magán a Medusa V-ön, egyet a bolygó lakatlan, déli régiójában, és egyet a Macavius bolyváros külterületein, amely a második legnagyobb népességű központ volt a világon. Pletykák kaptak szárnyra, hogy idegen megszállók vették ostrom alá a várost – ámbár az eddigi nyomozások az okok felderítésére – jelen pillanatban – nem jártak eredménnyel. Három hajó, egy Explorator flotta részei kelet felé tartott, amikor titokzatos körülmények között támadás érte őket, a Medusa V járőrflottájának érzékelési hatótávjában. Néhány fregattot odarendeltek, hogy segítsenek, de a birodalmi hadihajók érkeztükkor csak a sodródó roncsokat találták – minden legénységnek, és utasnak nyoma veszett, és a támadóknak semmi nyoma nem volt. Mintha a dolgok nem álltak volna eddig is elég rosszul, az elmúlt néhány napban több, mint száz, a kontinens északi részén elhelyezkedő termelőkolóniát teljesen elpusztított egy sor barbár támadás. Úgy néz ki, minden földművelési eszközt elloptak, még a hatalmas aratógépeket sem hagyták hátra, csupán szétszórt holttesteket, és füstölgő romokat. Ennek következtében a megmaradt földművesek elkezdték elhagyni a településeiket, félve a hasonló támadásoktól. Minden nap újabb agrármunkások hagyják el közösségeiket, és az éhínség fenyegetése úgy néz ki, valósággá kezd válni. A Vigyázók rendjének űrgárdistáitól, akiket a Kraken Kaptárflotta megmaradt töredékeinek elpusztításával bíztak meg, egy figyelmeztetés érkezett, hogy a flotta egy jelentős része eltért az útirányától, egy titáni ütközetet követően a Birodalmi Flottával Lycanisnál. Andreas Könyvtáros a Vigyázók rendjétől azt feltételezi, hogy a Cikázás megduzzadt tömege valamiféle irányjelzőként szolgálhatott a tyranidáknak, maga felé csalva az átkos teremtményeket. Az Ordo Xenos   legnagyobb erőfeszítései is hatástalannak bizonyultak aziránt, hogy eltérítség a tyranidákat, és kevesen kérdőjelezik meg, hogy egy teljes körű invázió a telhetetlen lények részéről szintén sújtani fogja a tébolyult helyzetet a Medusa V-ön. FEGYVERBE SZÓLÍTÁS Ahogyan az események egyre inkább kicsúsztak az irányítása alól, Soloman Kormányzó a Szektorparancsnoksághoz fordult, akik felhívták az Inkvizíció figyelmét az ügyre. A Szent Rendek azonnal egy csapat Inkvizítort rendelt, hogy nyomozást folytassanak a bolygó eseményei körül. Néhány héttel a kérés után érkeztek meg, és látták, hogy Euryales bolyváros, a Medusa V fővárosa szintén polgárháborúba süllyedt. A Kormányzó személyes testőrsége, és az Adeptus Arbites reménytelenül próbálta visszaverni a lázadókat. Most nyíltan elhivatottságot hirdetve a Káoszistenek felé, a lakosság súlyos hányada szállt szembe a Birodalommal, és a pletykák, melyek szerint az irtózatos Áruló Légiók irányítják a ténykedésüket, minden hűséges szívet kétségekkel tölt el. Az Inkvizíció nem vesztegette az idejét, és szélesebb körű segélyhívást küldött, mielőtt a bolygót végérvényesen feléli a háború, amely a felszínén tombol. Sicarius kapitány, az Ultramarinoktól volt az első, aki válaszolt a hívásra, elhozva a dicső Második Századot a Medusára – ismét. Egy tucat másik űrgárdista káptalan ajánlotta fel a támogatását, hadtesteket küldve a bolygó utáni hajszába. Egy Birodalmi Gárda kereszteshadjárat, Lord Marsall Hazahn Gróf vezetésével, a Vostroyai Elsőszülöttektől, már most súlyt kapott. Regimenteket emelnek, hogy megküzdjenek a fenyegetéssel, vagy vonnak el más hadjáratokból. Minden eltelt nappal a Cikázás kataklizmatikus hipervihar közelebb, és közelebb ér a Medusához. Soloman Kormányzó jelenti, hogy a zűrzavar erői, a Káosz, és az alávaló idegenek egyre merészebbé, és erősebbé válnak, visszaverve a szétszórt birodalmi védőket. Semmi kétség, ezek a Medusa V végnapjai. A hipervihar el fogja pusztítani a világot, ha a Császár rengeteg ellenfele nem.  A Birodalom még nem fogja feladni a világot a sötétség erőinek, mivel egyetlen nap termelése megéri az emberek feláldozását. Ahogyan a leszállóegységek, és a leszálló hajók tüzes nyomokat húznak maguk után a lángoló égen, az egész világ belesodródik a legnagyobb háborúba, amit valaha is látott.