Mint az őszi szél a faleveleket...

Megtörtént események alapján…     A nap és a két hold most egyszerre volt fent az égen. Nemsokára eléri emelkedési pályája csúcsát. Bár meleg nem volt, erősen sütött. Gorzuk Corax erősen hunyorgott a napsütésben. Csürhéjét előre küldték felderíteni, feladata a megmaradt bolygóvédelmi erők felszámolása. A nyomik nem voltak ellenfelek. Kevesen voltak. Népe áradata úgy söpörte el őket, mint az őszi szél a faleveleket. A bolygó érdekes volt Gorzuk számára. Itt a szél mindig fújt. Hol erősebben, hol lágyabban. Függetlenül a naptól, az évszakoktól, a bolygó holdjainak állásától. Gorzuknak tetszett a bolygó. A humanoidok megteremtették a feltételeket ahhoz, hogy Gorzuk Corax végre megalapíthassa saját WARBAND-ját. Ha majd elég nagy lesz a csürhe, tovább támad a birodalom belseje felé, hogy minél nagyobb szeletet hasítson ki az ÓBERHÉ területeiből a saját népének. Az ork nem letelepedős fajta. Megszáll és kizsigerel minden bolygót, ami az útjába kerül, majd tovább áll. Ahogy látta, vagy inkább agyaskodta – valljuk be, ez nem volt az erőssége – alapvetően a földművelésből éltek itt a nyomik. Nagyobb részüket nem irtották ki, jók lesznek rabszolgának, hogy építsenek erődöket, dolgozzanak az orkoknak. Az ork nem szeret dolgozni. Dolgoztatja a leigázott humanoidokat. A bolygóra szállás alkalmával kevés hajó volt a kikötőben. Talán nem kereskednek sok másik bolygóval. Ez azonban nem nagyon érdekelte.   Gorzuk Corax szokott néha agyaskodni. Bár nem szeretett, mert az agyaskodás unalmas, és fárasztó. Gorzuk a harcnak élt. Ez az, ami az Ő életében számított. Csürhéjével tört, zúzott, pusztított mindent, ami az útjába került. Mióta az eszét tudta, harcolt. Sok helyen járt már az univerzumban. Sokféle ellenséggel harcolt már. Harcolt már a robotszerű humanoidok ellen is. Tanyuk, tanyák… talán így hívják őket. Nem számít, mi a nevük. Gyengék voltak az Ő csürhéjéhez képest. Az Ő csürhéje jó csürhe volt. A TAPOSÓ EMBERGYILKOS SKACOK. Így hívták őket. MEGA ZŐD!!!!! Harcolt már az eltorzult, piros páncélos böszmék ellen is, akiknek idétlen freskók voltak a páncélzatukon. A böszmék kemények voltak. Jó gyakás volt. Csúnyán megverték Gorzuk csürhéjét. Volt velük valami hatalmas szörny is, a szörny trófeáját előbb-utóbb megszerzi magának. Jól fog mutatni a já’gányán. A veszteségek nem szokták érdekelni. Az orkokból sok volt, mindig tudták pótolni a harctéri veszteségeket. Csürhéje a sok harc miatt egyre jobb, egyre erősebb lett. Csak idő kérdése, mikor mehet tovább távolabbi bolygókra, hogy minél több csatát vívhasson, minél több trófeát gyűjthessen, minél többet pusztíthasson a humanoid birodalomban. Erről szól az élet. Mi más éltetné a ZŐD népet, mint a pusztítás, a harc. Most is érezte a szagát a levegőben. Nagyokat és mélyeket szippantott belőle. Torz fején vigyorra nyílt a szája, és kivillantak hatalmas harci agyarai. Energia karmát, mely régebb óta pótolta elveszett karját, mintsem emlékezne rá, elégedetten mozgatta. Mekkull, a mérnork, építette neki. A szervomotorok zúgása, nyikorgása élete szerves részét képezték. Vágyott már a karmok által összezúzódó páncélok recsegésére, a bordák roppanásaira. Harci üvöltésének hatására földre lapultak a brunyik. Ha elkapja a hév, a harci láz, és nincs a közelben ellenség, akkor a brunyikra szomorú sors vár, de a brunyiknak ez volt a sorsa. Szolgálni az orkokat. Ők vannak a társadalmi hierarchia – valószínűleg Gorzuk ezt a szót nem ismeri – és a táplálék lánc alján.   Már kétszer jött fel az éjszakai égboltra a bolygó árva, harmadik holdja, mióta felkerekedett a csürhe és elindult. Energia karmát a levegőbe emelte, és az egésznek az „ÁLLJ” jelet adta. Csürhéje szavak nélkül is tudta, mit jelent a jelzés. Mióta együtt portyáznak gyorsan megtanulták, hogy mi mit jelent Gorzuk jelzéseiből. Roppant termete és ereje előtt fejet hajtott mindenki. Senki nem mert ellent mondani. És ha mégis megpróbálná valaki… Gorzuk orkot is ölt már… Ölni jó, a trófea szép. A baj abból szokott származni, hogy Gorzuk jelzéstárháza nagyon kevés jelből állt. Némelyik skac törött harci agyara bizonyítja, hogy nem mindig tudták, Gorzuk jelzése milyen agyaskodás egyszerűsített szüleménye. Gorbag öles léptekkel megindult felé. Döngő lépéseinek – valószínűleg egyik birodalmi színház sem alkalmazná balett-táncosnak – hatására, talán kazánból készült mellvértje ritmusosan csapódott az övcsatjába ágyazott humanoid koponyának. Nyuvasztója, mely sok csatát látott, most a hátára volt szíjazva. Pukkantója a combján, a nyomi bőrből készült tokban pihent. Harci felszereléseihez tartozott még a felkarjára húzott lőszertartó, egyéb okosságok és kések, ezeket a nyomik kardnak használták valaha. Ruhája egy piros nadrágból állt… egykoron piros volt. A főnök já’gánya gyors. A piros gatyában Gorbag is gyors. Gorbag nem szokott agyaskodni. Gorbag csak ölni, enni, és aludni szokott.   Eddig nem érkezett jelzés az előőrs skacoktól. Eddig még nem ütköztek ellenségbe. Skarkull jó harcos. Elöl ő volt a tankbustás skacokkal. Biztosan jelezne, ha ellenséget látna. Az előőrs már beért az előttük elterülő városba, inkább település lehetett valaha. Régóta lakatlan lehetett. A falak rogyadoztak, ameddig ellátott, az utcákon törmelék hevert mindenütt. A nyomik évekkel ezelőtt elhagyták ezt a helyet. Nem baj. Biztosan akad itt még valami, ami hasznosítható, ami később jól jöhet a já’gányokra, vagy a motrokra. Ezen majd Mekkull fog agyaskodni. Corax ezért vette be a csürhébe. Mekkull jól agyaskodik, ha építeni kell a já’gányokat. A gyilkos konzerveket, és a Taposót is ő tartja működő állapotban. Korábban a skacok alatt többször leálltak a lépegetők. Mióta Mekkull a csürhében van, a já’gányok jól működnek. Többet füstölnek és hangosabbak ugyan, de ez nem számít. Gyorsak és jól páncélozottak, jól harcolnak! A romok felől ügyetlen mozgással, suta lábait gyorsan szedve egy brunyi közeledett. Corax előtt hasra vetette magát, és mivel fejét belefúrta a porba, nem értették mit akart mondani. De nem is kellett. A távolból motorzúgásra emlékeztető hangok érkeztek, melyeket Skarkull harci üvöltései tettek szaggatottá. Corax ráállt a brunyi hátára, hogy jobban lásson, de a brunyi Corax súlya alatt kilapult. Így Corax megint a földön állt.   Harci üvöltések harsogtak a csürhéből, harci szag érződött a levegőben. A csürhe megindult előre, bár még azt sem tudták ki az ellenség.   Megérkezett Corax já’gánya, de megállni nem tudott, mivel a mérnork nem szerelt a gépbe féket. Corax termetét meghazudtoló fürgeséggel termett a jármű platóján, harci agyarai teljes méretükben villantak elő a pofájából. Csúnyák és sárgák voltak, de félelmetesek. A já’gány teljes sebességre kapcsolt - ez általában azt jelentette, hogy a vezető felállt az ülésből és teljes súlyával ránehezedett a gázpedálra - és megiramodott előre. Mekkull átalakította a já’gányt. Csak a gázt kellet nyomni és a jármű gyorsult. A sebességváltó mely más ork kocsikban szerepel, ki lett szerelve, mert Corax vezetője a harci láz miatt általában kitépte. A já’gány jó! Piros, ezért gyors. Ezt mindenki tudja. Mekkull és a skacok sok páncélt raktak rá. Sajnos nem mindegyik páncél került megfelelő helyre. A vezető előtti például kifejezetten rossz helyen volt. De ez a vezetőt nem zavarta, mert a böszmék egyik ronccsá lőtt járművéből szedték össze. És a böszmék okos dolgokat tudnak építeni. Inkább kihajolt és úgy vezetett. Corax gépén sok trófea és mindenféle agyas dolog volt. A böszme az elején dicsőséges trófea volt. A skacok láncolták oda, miután megmakkantották egy csatában. Fekete színű páncélja azóta megkopott és úgy nézett ki, mint egy szita, de jó páncél volt. A fejét a doki valami csúfos löttyel tartósította, a többi valószínű már elporladt. A páncélból mindig büdös szagok jöttek ki, de kemény volt. A gyilkos konzervek és a lépegetők is a város felé kezdtek rohanni. Már ha az ide-oda dülöngélő, a bolygó gravitációját megcsúfoló mozgásukat rohanásnak lehet nevezni. Mozgásuk közben megpróbáltak harci alakzatot felvenni, kevés sikerrel. Valószínű, hogy a kezelőiket, a skacokat, nem érdekelte más, csak minél előbb harcolni. A tűzzel való fedezés nem biztos, hogy szerepel az ork harci taktikák kézikönyvében, mert valószínűtlen, hogy van ilyen könyv. Mekkull mögöttük rohant, és próbálta tartani a lépést velük. A mérnork a hátizsákjában élt. Volt abban minden jó, melyekkel tunyingolni lehet a já’gányokat. A járművek jobban érdekelték, mint saját maga. A zsákban a legnagyobb kincs az összegányolt akksi volt, mert ez generálta a lépegetőket védő mezőt. A generáló sok munkába került, de Mekkull jól agyaskodik, mert csak ehhez ért.   Az előőrs, a tankbustás skacok, Skarkull vezetésével berohantak az előttük lévő romos épületbe, hogy jó pozíciót tudjanak foglalni, mire az ellenség beérkezik. A csürhe egy nagy áradat gyanánt rohant a romok felé, mert úgy tudták, valahol arra van az ellenség. Azt nem tudták, ki mondta, de nem is érdekelte őket. Corax egyik friss szerzeménye, a nyomiktól zsákmányolt „Nagy Álgyú” is megérkezett, és a skacok, valamint a brunyik elkezdték tüzeléshez előkészíteni. Az egyik tüzér skac egy jól irányzott rúgással kiküldte a legkisebb brunyit, a tűzhelyesbítés érdekében. Az Álgyút egy elhagyott gyárban találták, és a mérnorknak sikerült kiagyaskodnia, hogyan kell átalakítani ahhoz, hogy a tüzér ismeretekkel nem rendelkező skacok tudják kezelni. A csata gyors volt, és könyörtelen. Gorzuk Corax meglepődve tapasztalta, hogy az ÓBERHÉ böszméi bukkantak elő a romok közül. Nem számított rájuk, de annál nagyobb volt az öröme. Megint gyarapíthatja harci trófeáit a böszmék legyőzése után. A birodalmi űrgárdisták is piros páncélt viseltek, talán a nyomik is rájöttek: a piros a jó. Ezt mindenki tudta. A skacok szinte ellenállás nélkül elsöpörték az ellenséget.   Skarkull és a skacok megtompítottak egy nagy harci tankot. A harci tank – egy űrgárdista Land Raider – az épületek között, az úton közeledett a skacok felé, teljes sebességgel. Amikor lőtávolba ért, a forgócsöves pukkantók kinyuvasztottak három skacot a bandából. Skarkull dühös lett. Harci üvöltésére a banda tüzet nyitott, a lőszeres brunyik reszketve adagolták a rakettákat. Skarkull rövid, tömör utasításokkal vezette a tüzet. Nem beszélte a birodalmi gótot, így nem tudott körmondatokban beszélni. Nem is tudhatta, mik azok a körmondatok. Látott már birodalmi tankot, de ezt a monstrumot eddig még nem. A három rakettából, amely eltalálta az űrgárdisták járművét, kettő nem okozott komolyabb károkat. Skarkullban gyorsan szeget vert egy gondolat, inkább annak egy szikrája, a tank nagyon kemény. Azonban a harmadik raketta, hála a totemnek, beütött. A tank a robbanás erejétől lendületét vesztve megállt, füst és lángok törtek elő belsejéből. Az elején egy ajtó kinyílt, valószínűleg a robbanás ereje tönkretette a mechanizmusát, és tehetetlenül csapódott le. A kitámolygó űrgárdistákból csak öten maradtak életben. Skarkull most már örült, mert harci agyarai egyben maradnak. Gorzuk nem veri ki őket, a tank megsemmisítése nagy dicsőség a skacoknak. Majd szól a mérnorknak, talán meg lehet javítani, és jó lesz valamire. Nagy és erős, tud szállítani, és PIROS! Ez kell a csürhének.   Gorzuk Corax nem gondolta volna, hogy találkozhat az ÓBERHÉ egyik nagy harcosával. A fekete páncélos, valamiféle bottal, a társait bátorító űrgárdista, majdnem megölte őt. A gárdista rendkívül erős, és jó harcos volt. De Gorzuk nem csak ZŐD, hanem szerencsés is. A harmadik ütést fejjel tompította, mert az elakadt a fémből készült állkapcsán. Corax minden dühét beleadta az ütéseibe, harci üvöltései szinte elnyomták a csata zaját. A szervomotorok panaszosan nyögve próbálták teljesíteni agyaskodása parancsait. Azonban a fekete páncélt valami kékes, Corax által nem ismert, mező védte. Négy villanás után, melyeknek hatására ütéseinek energiája elveszett, a karom behatolt az adamantium páncélzaton, áttörte a csontpáncéllá forrt bordázatot, és megragadta az űrgárdista gerincét. Gorzuk felemelte a fekete páncélos nyomit, és diadalittas üvöltésébe elveszett a gárdista haláltusájának hangja. Kezéből ledobta a pukkantót, megfogta a sisakot, és a fejjel együtt letépte. Bevégeztetett. A warboss körbenézett és elégedetten vette tudomásul, hogy csürhéje újabb győzelmet aratott. Gorzuk Corax dicsőséges főnök. Neve nagyobb az ÓBERHÉ-nél. Szolgálja a nagy WAAAAAAAAAAAAAAAAGH-t!!!!!!!!!!!!!         Írta: Egill a viking