Fabius Bile

Fabius Bile többet utazott a galaxisban mint bármely más vezére az Áruló Légióknak. A Dimmamaron úgy ismerik mint a Vegymester, az Arden IX és Bray rendszerekben ő az Embernyúzó, a Paramar V feldúlt bolyvárosai között élő nyomorult törzseknek ő a Klónmester. Saját magát "primogenitor"-nak nevezi, és úgy tartja, rájött a Császár titkára, amellyel létrehozta az első Űrgárdista Primarchákat. Bile alkímiai tudását és genetikai beavatkozásainak eredményét bármely bolygó tanúsíthatja, amellyek kapcsolatba került, mivel mindenütt őrült deviánsokat és torz teremtményeket hagyott maga mögött ahol valaha is landolt hajója. Neve átoká vált az Adaptus Terra számára ahogy az emberi génállományt fertőző kísérletei egyre-másra tűntek elő. Egész világok népességét kellett elpusztítania az Adeptus Astartesnek ahogy tűzzel-vassal próbálták kiirtani Bile teremtményeit. Hányszor bukkantak egykoron civilizált bolygókon lealacsonyult, elveszett szörny-hordákra... Azonban a Császár Űrgárdistái számtalanszor találkoztak vad ellenállással, kifejlesztett emberek bandáival, akik a démonok erejével és ravaszságával küzdöttek. Bile kísérleteinek eme módosult fattyai a normál emberekét többszörösen meghaladó erővel, gyorsasággal és intelligenciával bírtak, és züllött, pszichotikus gyilkosok voltak. Ezek Bile legbüszkébb alkotásai, művészetének csúcsai, az Új Emberek, akitet szeretne a galaxisban elterjeszteni: állhatatosak, önzőek, megszállottak, aggresszívek, árulók, gyilkosok. Az emberek legrosszabb tulajdonságait gyúrta beléjük, és mellé párosította a zsarnokok pszichéjét és az őrültek erejét. Még az Inkvizíció sem tudja, hogy hány ilyen teremtmény szökött ki a galaxisba, de szinte lehetetlen rájuk találni mindaddig, amíg lappangó pszichózisuk elő nem tör egy mániákus gyilkos roham során. Bile még saját légiója számára is renegát. Hadnagyként szolgált a Császár Gyermekei légióban a Hórusz Eretnekség idején. A Császár Gyermekei Hórusszal együtt rohanták le a Földet, ám nem vettek részt közvetlenül a palota körüli harcokban. Ehelyett az Administratum civil lakóit támadták meg, a tisztviselők, hivatalnokok, felügyelők és szolgálók összetett infrastruktúráját, amely a messzire nyúló Birodalmat kormányozta. Komor írnokokat és rátarti prefektusokat kaptak el amint családjukkal menekültek a harcok elől, és a Császár Gyermekei szörnyű börtönökbe vetették őket. Több mint egy millió rabot pároltak le hogy ellássák stimulánsokkal és bódító szerekkel a korrupt renegádokat, akik a vad örömöket hajszolták. Talán ekkor lépett Bile arra a sötét ösvényre, mely a balsorsot fogja később jelenteni egész bolygók lakosságának. Egészen bizonyos, hogy ő kísérletezett legszívesebben az élő foglyokon, sokszor akár hetekig életben tartva és kínozva őket. De még az Eretnekség őrületében is inkább az élet érdekelte, mintsem a halál. Bile segítette a Császár gyermekeit hogy jobban befogadhassák Slaanesht, megváltoztatva agyuk kémiáját, így élesítve érzékeiket; összekötötte a gyönyörcentrumukat az idegrendszerükkel, így bármely inger szentségtelen élvezethez juttatta őket. De ahogy a Császár Gyermekei egyre mélyebbre és mélyebbre süllyedtek az érzékiség világába, úgy távolodott tőlük Bile. Bile még Hórusz veresége előtt elhagyta a Földet, egy maroknyi átalakított követőjével. Bolygóról bolygóra utazott a háború tépte Birodalomban, és rendszerről rendszerre felajánlotta a segítségét a lázadó erőknek foglyokért, génállományokért vagy ősi szövegekért cserébe. Számos nagyravágyó bolygó-nagyúr bánta meg később, hogy összeszűrte a levet Fabiussal, mivel cselekedetei és tömeges népirtásai gyakran ellenállásba ütköztek még korábbi támogatóinál is. De a segítség, amit Fabius Bile adni tudott, nagy volt. Szérumai a legjobb esetben átlagos képességű gyalogosokat is vérengző szuperkatonává változtatták, vagy éppen a sötét technológiájával akár hónapok alatt is képes volt klónozni több ezer azonnal bevethető "tökéletes katonát". De Bile kísérleteinek összes fattya sem volt képes visszatartani a császárhű katonák örjőngő tömegét, amely a megtépázott Földről áradt. A bosszú végül utolérte Fabiust az Arden rendszerben, ahol is a renegát Lord Tyrellt segítette kicsapongásaiban, magzatokért cserében. Az Adeptus Astartes a bosszú tüzes angyalaként szállt alá az Arden IX-en. A húsfinomítók és klóntartályok egy nap alatt égtek el a Szalamandrák dühének tüzében, és Bile újra menekülni kényszerült. Ezúttal ő maga is alig menekült meg:  hajóját megsebezte egy Birodalmi Gót osztályú cirkáló, miközben a hipertér nyújtotta menedék felé tartott. Mint oly sok hipertérben hányódó roncs, végül Bile hajója is az Iszonyat Szemében kötött ki. Korokig sodródott, míg véletlenül, vagy valami sötét isten keze által vezényelve, a hajót elkapta egy ősi Démonvilág gravitációs vonzása. Valaha egyike volt az eldák csodás, virágzó világainak, mielőtt azok elveszítették volna hatalmukat. Most már csak egy vénséges bolygó volt, ölelő sötétséggel és őrülettel teli, és Bile itt talált új, torz otthonra. Hamarosan felfedezte, hogy az Iszonyat Szemében élő Áruló Légióknak nagy szükségük van szakértelmére: klónharcosok kellettek nekik és rabszolgák, hatalmas számban, de legjobban az értékes sarjmirigyek kellettek, hogy Űrgárdistákat hozhassanak létre, majd megújult erővel támadják a Birodalmat. Fabius Bile pompás pozícióban alkudozhatott az Áruló Légiókkal. Mindegyiküknek nagy szüksége volt szolgálataira, de nem volt hajlandó bármely Légiónak egynél többször segíteni. Ily módon garantálta saját biztonságát.