Csatatestvérek

A folyosó néma volt és kietlen. A mennyezet a magasban beleveszett a hideg tapintású sötétségbe. Erőtlen fényű lámpák vívták harcukat a mindent elnyelő éhségével, de hatásuk a falaktól néhány méterre kifáradva veszett bele az árnyékok birodalmába. Az örök harc, ez volt a sorsuk. Mintha csak a Császárba vetett hit, illetve az ellene törő gyűlöletes vágyaktól hajtott, förtelmes káosz hitetlenségét próbálnák szemünk elé tárni.   Odin falkavezér – Feketesörényes Ragnar farkas hadúr egyik legrettegettebb parancsnoka – léptei magányosan hangoztak a vastag kősziklába vájt, plasztacél és keramiterősítésű falak között. Félelemmel vegyes tisztelettel szívta be a nagy fészek hideg levegőjét. Idejét se tudja már, mióta szolgálta a legnagyobb farkast dicsőséges csaták során át, mégis óvatosan haladt célja felé. A hideget, mely a falakból áradt, már régen megszokta.  Az erődítmény közepén végigfutó hőakna mely ellátta a gyárakat és a különböző létesítményeket energiával, meleget is adott, de a hideg ettől még érezhető volt. Magasan felette a sziklára épülve törte át a felhőket az Űrfarkas űrgárdisták erődrendházának otthont adó tornya, mely agyarra emlékeztetve magasodott a bolygó legnagyobb földrészén. Gyér ruházata ellenére sem törődött a hideggel. Gyermekkorában a törzsénél töltött évek alatt keményebb időket is megélt már a tél harapós acsarkodása miatt.   A folyosó végén hatalmas, kétszárnyú ajtó zárta el az utat. Farkasbőr és koponyák, rúnák díszítették a vasalt, nehéz ajtót. Kopogására, mely normál méretű, egyszerű ajtót pozdorjává zúzott volna, mély morgásra emlékeztető hang volt a válasz.    - Gyere!                                  Az űrgárdista egyszerű emberekét meghaladó fizikai ereje által könnyedén tolta meg az egyik szárnyat. Bent, a barlangszerű lakrészben, biccentéssel köszöntötte az előtte állókat. Szemei önkéntelenül is végigszaladtak a falakon, ahol hatalmas freskók örökítették meg az űrfarkasok történelmét. Páncélos harcosok martak a káosz hömpölygő mocskába, mint lézerszike a fertőzött sebbe. Hatalmas fejszékkel vívó gárdisták álltak lerombolhatatlan falként az ork hordák útjába. Rovarok tömege próbált kitérni az energiafegyverek ritmikus tánca elől, de a próbálkozásaik reménytelennek tűntek. Hatalmas farkasok agyarai villantak fenyegetően, és zárultak satuként az elda harcosok kecses végtagjain. Dicsőséges hadjáratoknak állítottak örök emléket szorgos jobbágyok által makulátlanul tisztán tartott falak.  - Fogadd tiszteletem és hódolatom Slagfid, farkastestvéreim kiválasztója és Hreidmár, bölcsek atyja!   A rúnapap, aki előtte állt, egy fejjel alacsonyabb lehetett nála, de a hatalma jelentősen meghaladta az övét. Korban is idősebb volt nála, több tavaszt látott már, erre egyértelműen utaltak a genetikus instabilitás miatt meghosszabbodott szemfogai. Szemei hidegek voltak és szürkék, mint a többnapos hó. Arcát tetoválások díszítették, melyek alaposabb szemlélése után bárki tudhatta, hogy a rúnapap élete az örök harc volt. Ruházata hasonlóan egyszerű volt, mint sajátja, de vállát a nagy falka tagjait megillető, fehér színű, rovásírással díszített köpeny takarta.   - Mondd Odin, Ragnar harcosa, mi hozzám jöveteled célja?  - A nagyúr küldött hozzád, Nagytiszteletű. Arra kér, ha méltó rá, hogy hatalmad révén mely uralja az idő végtelenét, segíts Neki a csontokkal.  - Eretnek gondolataid a Császár ellen valók, de rendünk erejét adó, ősi énekeinkben megőrzött hőseink atyja is Ő. Nevük feledésbe nem merült, és hatalmuk, erejük bennünk  örökké él!  - Áldás az Ő nevére, és halál az ellenségeire!   A rúnapap megfordult, és lakóhelyisége egyik falát teljesen betakaró polcokhoz lépett. Kis zacskót vett le a polcról, és a szoba közepén álló asztalhoz lépett. Az asztalon hatalmas farkas fej vicsorgott rá, fém színű fogai csontot roppantanának, húst marcangolnának, ha gazdájuk élne.   Hreidmár az asztalra köpött, a csontokat középre szórta, és elkeverte a nyállal. A bolygón használatos nyelven imát mormolt. Törzsi rítus volt. Fenris bolygó sámánjai által használatos ősi tradíciókat követő szertartás, melynek célja ismereteket szerezni, és kifürkészni a jövőt. A csontok legyőzött ellenségek testéből származtak, melyeket nagy erejű rúnákkal díszítettek. - A siker kézzel fogható, de elillanhat, akár a nyári nap által életre keltett délibáb. Többen is ott lesznek, hogy meghiúsítsák terveinket, és a káosz mocska is beszennyezte már a bolygót. Ők semmi mást nem akarnak, csak pusztítani. Förtelmes ivadékaikkal a Szem hatalmát fitogtatni. Sajnos az Ő jelenlétük megzavarja a csontokat, így nem vagyok biztos.   A farkas pap a vezérhez fordult: - Elkísérlek benneteket, hogy óvjam a lelketeket, erőt adjak a harchoz, és a farkaspapok szent szimbólumával hirdessem a Birodalom örökkévalóságát!   Hangja egyre erőteljesebben zengett a falak között, ereje miatt a sötétség árnyai ijedten húzódtak a legtávolabbi sarkokba. -A hitetlenek kétkedéseire haraggal és acéllal sújtok le!     Odin falkavezér a szavak hallatára érezte az ereiben szétáradó harci késztetést. Tenyere már érezte a belesimuló energiafejsze bőrrel bevont nyelének száraz érintését. Fejét hátraszegte, tekintetét a mennyezetre szegezve, farkasok hangját utánzó vonyítással jelezte a papnak, Ő készen áll a harcra.     A készülődés a megszokott mederben folyt. Szorgos szervitorok sürgölődtek a ládák és rakodó gépek között. A szállítóhajók bedokkolva várták, hogy hatalmas raktáraik kapacitását kihasználva a bolygó körüli orbitális pályán keringő űrgárdista csatabárkára átdobják a küldetéshez szükséges anyagi készleteket. Az egyik hajó rámpájára éppen egy Predator Annihilator állt rá, hogy farral betolasson a hajó gyomrába. A tank kezelőszemélyzete hűen a rendhez, egy farkas fejével és bőrével díszítette a torony lövegpajzsát. A páncéltestre különböző szimbólumokat festettek fel. Többek között Feketesörényes Ragnar farkaslord személyes jelképét is. Fegyvereiket gondos kezek készítették fel, motorja elégedetten duruzsolt. A dokkoló hangárba több folyosó is betorkollott, ahonnan különböző anyagokat szállítottak a hajókhoz.       Az egyik sötétbe vesző folyosóról döngő léptek hallatszottak. Több fiatal űrgárdista fordította a hang irányába a fejét, melynek tulajdonosa erőtől duzzadó, büszke vértezetben öltött alakot, ahogy a folyosóról a hangárba lépkedett. A véres mancsok osztagainak több tagja még sohasem látott ősi lépegetőt. Csak a legnagyobb hősök ölthettek dreadnought páncélzatot, hogy így szolgálják tovább a lordokat, illetve a Császár mindenhatóságát. Őket felébreszteni azt jelentette nagy csata várható, ahol az ifjak dicsőséget szerezhetnek önmaguknak, és biztosíthatják, hogy nevük hősi ének által szálljon nemzedékről-nemzedékre.          Rognir is közülük való volt. Testét 150 éve helyezték az éltető sztázistartályba, hogy nem érezve az idő múlását, egyesülve az elődök megőrzött esszenciájával harcoljon, megtestesítve a mindenható akaratát. Jobb karja gyanánt hatcsövű rohamgépágyú meredt fenyegetően a gárdistákra, baloldalon pedig egy erőököl jelentette a lépegető halálos erejét. Az ököl, mely közvetlen kapcsolatban állt az űrgárdista központi idegrendszerével, felsokszorozva erejét képes volt tankok páncélzatát papírként hajtogatni, erődök tömör falait bezúzni, de akár a felturbózott űrgárdistákkal is úgy játszadozni, mintha rongybabák lennének. Páncélzatát lenyúzott farkasbőr, szemfogakból készített nyaklánc, és a rend jelvényei díszítették. Zászlótartó rúdjának tetején harci trófeák hirdették dicsőséges csaták sorát, melyben Rognir a farkasokat erősítette.       Egy másik lépegető már a szállítóhajóban volt. Mellette üresen állt egy hasonló méretű konténer hevederekkel, rögzítő mágneses padlóval, hogy a lépegető stabilan álljon szállítás közben. - Dicsőség Leman Russ-nak az alapító atyának, és az Ő leszármazottainak! A harcban bizonyított bátorságotok és esetleges hősi halálotok az egyetlen út, mely után trónja mellett állhattok a Valhallában a harcosok márványtermében. -zengte a veterán hangszórója.       A fiatal véres mancsok osztag tagjai teli torokból vonyítottak a magasban lévő mennyezet lámpáira, mint amikor a bolygó farkasai üdvözlik a teli holdat. Némelyik harcos páncélkesztyűs kezével ütögette a törzsi pajzsát, melyre Ragnar vicsorgó farkasfejet ábrázoló jelét festették.     A thunderhawk kötelék üvöltő hajtóművekkel szelte a bolygó atmoszféráját. Szállítóterükben ott vártak az űrfarkas szürke vadászok, páncélzataik az energiaellátó rendszerre voltak csatlakoztatva, hogy telepeik teljes kapacitással működtessék a vérteket. A kötelék többi tagja a két lépegetőt szállította. Az ő fedezetükben nagyobb méretű, a birodalmi flotta által kölcsönzött hajók repültek, mert a Rhinok és a tank nem fért el a hawkokban.       Először a kisebb kötelék törte át a felhőket, és a pilóták elé tárult a birodalmi adatfeldolgozó hivatalban agrárvilágként regisztrált bolygó felszíne. Lankás dombok, erdőcsoportok, régi romos épületek, illetve újonnan épített bunkerek látványa törte át a jármű szélvédőjét. Látszott, hogy a háború már elkezdődött.  A mezőgazdasági világ nem harcra termett, békés polgárai megpróbálták- eleve esélytelenségre ítélve- felvenni a harcot a káosz romlott űrgárdistáival. Valaha ugyanolyan hűséggel szolgálták a Császárt, mint a farkasok, de lázadásuk, és a Szembe töltött idő kicsavarta, eltorzította a lelküket. A világ felszínét itt-ott kráterek tépték fel, tovább nyomatékosítva a látható helyzetet. A bolygó kikerült a termelő világok sorából, most a háború karmai tépkedték és marcangolták.     Sajnos az űrfarkasok nem a világot jöttek megmenteni, arra elegendőek lesznek a már úton lévő birodalmi flottilla hajói, és a jóval nagyobb létszámú birodalmi gárda, megerősítve a démon vadászok által. Nekik korlátozott célú volt a feladatuk. Megfelelő pozíció elfoglalása után, az elrejtett ereklye megkeresése, és átadása az inkvizíció részére. Az ereklyét a bolygó volt –mára már valószínűleg elpusztult- kormányzó családja kapta emlékbe. Erőskezű, gondos munkájuknak köszönhetően, a bolygó akár egy kisebb rendszert is képes volt megfelelő mennyiségű és minőségű élelemmel ellátni, több generáció óta. Ez pedig a nagy létszámú emberi fajnak fontos volt.     Az ereklye jogarhoz hasonlóan a kormányzó család törvényesített hatalmát hivatott jelképezni. Apró drágaköveket ágyaztak a majd egy méteres rúdba, ennek tetején pedig egy térdepelő angyal foglalt helyet kiterjesztett szárnyakkal, kezeiben a család címerét tartva.     A feladat azért volt fontos, mert az emberiség nem törik meg a káosz, és az idegen civilizációk nyomása alatt. A birodalom hatalmas kiterjedésű, törékeny. De a Császár vasakarata egyben tartja, és év tízezredek óta biztosítja a faj mindenhatóságát az univerzumban. Továbbá nagyon jó lesz arra, hogy a fiatal harcosok megkóstolják a harc megrészegítő ízét, fürödjenek benne akár az öreg fák a reggeli harmatban. Csaták sorát kell még megvívniuk, mire érett harcos válik belőlük.     A thunderhawk pilóták az előre meghatározott leszálló zónába irányították a járműveket. A célkereső radarok egyelőre nem jeleztek számottevő veszélyt, ami akadályozhatná a leszállást. Először a szürke vadászok és a lépegetők kerülnek ledobásra. Az általuk kialakított biztosítási zóna mögé érkeznek majd, a gyengébb páncélzatú hajók által szállított csapatok. A rhinok, és a tank felzárkózik az előredobott osztagra.     A nehéz csapatszállítók leszálltak, fém talpaik belemartak a puha talajba. A rámpák hidraulikus rendszerei sziszegve hozták működésbe a nehéz ajtókat. Az ajtók még le sem értek, az első űrgárdisták már rohantak is lefele, hogy felvegyék a biztosítási pozícióikat. A két lépegető öles léptekkel indult meg a nyomukban.       Mögöttük érkezett Slagfid csatatestvér. Fekete vértje ragyogott a délelőtti napsütésben. Egész vértjét beborította a fehér farkas bőre, melyet puszta kezeivel ölt meg, amikor teljes jogú tagjává avatták a rendnek. Résnyire szűkült szemei kutakodva vizsgálták a tájat, gyilkos ösztön vezérelte pillantásai meztelenre vetkőztettek mindent, ahol ellenség rejtőzhetett volna. Mozgásával ritmusban mintha a farkasbőr is életre kelt volna a hátán, távoli szemlélődőnek úgy tűnt volna, igazi farkassal áll szemben. A rendháznak otthont adó bolygó bennszülött lakosai rettegtek az ottani csúcsragadozóktól, mert vérszomjas fenevadak voltak. Falkában vadásztak és hatalmas méretük – egy kifejlett űrgárdista derekáig értek- borotvaéles fogaik, karmaik miatt nem volt ellenfelük a bolygó élővilágában. A káplán is csak emberfeletti erejének segítségével győzhetett, mely az űrgárdista rendház orvosainak köszönhető, akik egykori testét genetikailag átformázták, és a faj legtökéletesebb harcosát faragták belőle. Slagfid csatlakozott a szürke vadászok osztagához, és beleszimatolt a levegőbe. A természet illatai elárasztották orrlyukait, melyekbe belekeveredett a közelgő csaták szaga is. Ettől a káplán egyre izgatottabb lett. Leguggolt, és belemarkolt a fekete zsíros földbe. Mélyet szippantott, és rövid imát mormolt az alapító atyához, hogy támogassa őket küldetésükben. Mellette a földre lapult kedvenc farkasa, kinek az izgalomtól felborzolódott a szőre és kivillantak borotvaéles fogai. A farkast kölyök korában vette magához, aki egyedül barangolt a hegyek között. Valószínűleg elkóborolt a falkájától. A farkas agyába számítógép vezérelte microchipet ültettek, hogy csak a káplán parancsainak engedelmeskedjen.         A bunker, amely mellett felvették a biztosítási pozíciót, eltorzította a természetes harmóniát, amit a bolygó mélyen lakozó erői alakítottak ki évmilliók alatt. Az erődöt erősre építették, hogy ellent tudjon állni a támadásoknak, falait kisebb-nagyobb lyukak szabdalták.       A csapatokat szállító kötelék a ledobás után visszatért az űrbe, a flottához. A kísérő dominatoris és dauntless osztályú hajók felvették a biztosítási vonalat, védve a flottát, az űrből érkező esetleges támadásoktól.     A központi harci számítógép a hajók nagy teljesítményű radarjai, illetve a felderítő műholdak, a felszíntapogató szondák által, valamint rákapcsolódva a bolygó körül keringő információs és hadi műholdakra megkezdte az információk elemzését, csoportosítását, letöltését a rhino harci számítógépébe.     A konzolon különböző nézeteket váltogatva, további információkat kérve, Odin falkavezér a terepet, a meteorológiai viszonyokat tanulmányozta, hogy a lehető legrövidebb idő alatt, a lehető legcsendesebben jussanak a célterület közelébe. Felesleges csatákat nem tudott bevállalni, mert sem ideje, sem emberei nem voltak erre.       A monitoron piros ikon kezdett el villogni, a parancsnok pedig nézetet váltott, és újabb információk érkeztek fentről a központi gépből. A felderítés ellenséges csapatmozgásokat észlelt pontosan az elöl biztosító osztag irányából. A központi harci számítógép elemezte a mozgást, a haladás irányát, a sebességet, illetve a műholdak által készített felvételeket. A rendszerben tárolt adatok alapján azonosításra került egy gyors mozgású, erősen gépesített ork csürhe. Nehéz páncélos járművekkel, könnyű teherautókkal, zsákmányolt birodalmi eszközökkel voltak felszerelve. A csürhe nagyjából háromszoros túlerőben lehetett Odin csapataival szemben. Valamit kiszagolhattak, és már jóval korábban érkeztek a bolygóra, mert ellenséges flottamozgásról nem érkezett jelentés a védelmező flottához. A rhino számítógépe folyamatosan töltötte le az adatokat, amelyek tartalmazták a csürhe erejét, fegyverzetét, azok hatásos lőtávolságát. A falkavezérnek több információra volt szüksége, ezért a központi géputasítást adott a bolygó teljes felszínének letapogatására. Több ork csapatot is jeleztek, de ezek egymástól elszakadva, különböző irányokban tevékenykedtek.     A farkasok parancsnoka arra gondolt, a monitoron lefutó adatokat elemezgetve, hogy talán a WAAAAGH! Hívásának engedelmeskedve érkeztek a rendszerbe, különösebb célok nélkül. Odin parancsot adott a csapatszállító vezetőjének, hogy teljes sebességgel haladjanak az előretolt osztag irányába. Értesítette a flottát, a csata nem elkerülhető, harcérintkezésbe fog lépni az ellenséggel, erősítésre lesz szüksége. A már meglévő információkat, taktikai elképzelést, előre tervezett manővereket pedig átküldte Rognir harci számítógépének. Ezzel egy időben Slagfid sisakjának szenzorában is megjelentek az adatok, aki tudatta Odinnal, már látják a porfelhőt is.       A falkavezér utasította a nehéz, támogató motorokat, hogy váljanak ki a harci kötelékből, és a szürke vadászoktól balra lépjék át az arcvonalat, támadják az ork harckocsit. Azonban a motorok szerencsétlenségükre éppen beleszaladtak egy ork mozgó zárótűzbe, és az egyikük megsemmisítő találatot kapott. A motor egyszerűen eltűnt a mindent elnyelő tűzben, izzó alkatrészei pörögve hullottak alá az égből. Az osztag másik tagja lassított, hogy a további becsapódások elől irányváltásokkal próbáljon meg kitérni. A parancsnok kárjelentést kért. Az elöl lévő osztag is veszteséget szenvedett, de harcképes maradt. A számítógép monitorján, amikor a szürke vadászok adatait kérte le, a sorban megjelenő ikonoknál, kettőnél nem jelzett életfunkciókat a kapcsolat. Két űrgárdista halt meg.   - Jó helyük lesz a pricmarcha mellett. – gondolta Odin, és elmondta az űrfarkasok harci fohászát. Rognir harci számítógépe elemezte az eléje táruló képeket. Középen, pontosan velük szemben közeledett egy ork harckocsi. - Nagy monstrum, legalább akkora, mint a mi raiderünk. -mormolta az űrgárdista. A számítógép érzékelte gondolatait, és azonnal letöltötte a rendelkezésre álló adatokat a harci kocsiról. Rognir nyugodtan konstatálta, hogy erőököllel át tud hatolni a páncélzaton. A legnagyobb kárt, hátul a motortérben tudná okozni, ehhez azonban mögé kellene kerülni. Tőle jobbra, távolabb egy baziliszkuszt fedezett fel, melyet a fentről küldött adatok alapján azonosított. Ez a birodalmi gárda standard nehéz tűztámogató eszköze volt, valamelyik szerencsés csatában zsákmányolhatták az orkok. A predator tank kezelőszemélyzetének átküldte az adatokat, és utasította őket a domb takarásában lévő önjáró becserkészésére, megsemmisítésére. Jobb oldalról pedig teherautók, és szöcskék,- az ork technológia legegyszerűbb járművei- közeledtek teljes füstfelhőben.   A két rhino, a fiatal véres mancsok szállítójárművei, abba az irányba igyekezett. A járművek harci alakzata felbomlott, a szállítók jobbra, az annihilator balra mozgott tovább, harci sebességgel.   Odin taktikája egyértelmű volt. Le kell rohanni az ork csürhét, az űrgárdisták lendületét, páncélzatát, fegyvereik tűzerejét kihasználva. Ezzel ellensúlyozni tudja az ellenség számbeli fölényét. A balszárny lerohanásával, folyamatos tűzzel, megfelelő veszteséget tud okozni, és visszavonulásra kényszerítheti őket. Támogatta elképzelését az is, hogy további az orkok által bevethető tartalékról nem kapott jelentést.       A falkavezér által vezetett kötelék teljes sebességgel rohant bele a csatába. A célpont a szélen közeledő teherautó volt, hogy ne tudjon a lerohant ellenség manőverezni. A rhino lassított, éles fordulatot vett, lenyílt a rámpa, és harci tűzben égő, villogó szemű, üvöltő űrgárdisták rohantak az ellenfélre. Dobhártyát szaggatva szólt a csatakiáltás: - Véres mancsok! - Ifjak! - Farkasok! - Győztesek!     A támadás elsöprő erejű volt. Egy emberként vetették magukat az ork harcosokra, kiknek harci üvöltései csak fokozták féktelen harci vágyukat. Az orkokat elöntötte a szürke ár, beborította. Kardok csaptak össze nehéz bárdokkal, pisztolyok ugattak szüntelen, vértek feszültek a zöld testeknek, orkok és farkasok járták egymással halálos táncukat. Odin közel 2 és fél méteres energiafejszéjét két kézre fogva a csapatszállító felső ajtajából ugrott az orkokra. A fejsze körívet írt le, pörgött, húsba mart, csontokat tört, szabályos kört rajzolva az űrgárdista köré. Botor vállalkozás volt e körbe lépni, mert Odin haragja nem hagyott sem időt, sem helyet kilépni a körből. Újabb és újabb orkok érkeztek, vállat a vállnak vetve küzdöttek a vezér és harcosai. Üvöltve, a harci láztól teljesen megvadulva küzdötték magukat előbbre és előbbre. Odin teljes erőből- kihasználva a testében lakozó brutalitást- sújtott le egy ork harcosra, ki csodálkozva tekintett a mellén vörösen nyíló sebre, majd eltűnt a lábak tengerében. Lehajolt egy csapás elől, és mint a megfeszített rugó egyenesedett fel sisakjával állcsúcson találva az előtte álló harcost. Állcsont tört hangos reccsenéssel. A harcos fel sem ocsúdhatott kábultságából, mikor a fejsze alulról- felfelé úgy nyitotta szét, mint profi böllér a vágómarhát. Rognir közben folyamatosan tájékoztatta a csata alakulásáról, farkas fejet formázó sisakjának szenzorai teljes képet tudtak adni a pillanatnyi helyzetekről.     A csata eldőlt. Közel azonos veszteségek után az orkok elvonultak, hátrahagyva kilőtt járműveik füstölgő roncsait. A por elült, a táj érdektelenül szemlélte a maradványokat. Odin felmérve a helyzetet, megindult a veterán lépegető és a szürke vadászok irányába. Körülötte elesett társai, és halott orkok üveges szemekkel meredtek a semmibe. Feltámadt a szél, talán megpróbálta az iménti csata füstjét, a halál szagát eloszlatni, tovatűnő emlék gyanánt.     Rognir mereven állt, mozgásképtelenné vált egy hátulról érkező támadás során. Az egyik lábát mozgató hidraulika vezeték szakadt szét, a forró olaj tócsában állt a láb körül. A talaj erőlködve próbálta befogadni, nem tudván, hogy nem az éltető eső az. A közben megérkezett erősítéssel együtt Völund is jött, a rend vaspapja. Tudattalan cyborgok, szervitorok fogták körbe a sérült dreadnoughtot, és elkezdték megjavítani. - Veszteségeink olyan arányúak, hogy feltöltés nélkül nem tudunk tovább menni.- mondta a veterán. - Tudom, de már itt van két újabb osztag - mutatott a szabályos alakzatban közeledő alakokra Odin. - Elvesztettünk két osztagot, megsérült az egyik szállítójármű, a nehézmotorokat kilőtték. Megsérült Slagfid csatatestvér is. - Megsérült?- kérdezte csodálkozva Odin, kinek vértje a szürke szín helyett vörösen látszott a ráalvadt vér miatt. - Egy találat átmetszette a vértezetét, széles nyitott seb az alhason. Megsérült a preomror, több szervet cserélni kell. -adta tovább a számítógépe információit a lépegető. - Nincs túl sok időnk várakozni, amit lehet, javítsanak meg, a sérülteket, a halottakat gyűjtsék be, a többiekkel tovább kell mennünk. - Fél órán belül indulhatunk. –válaszolta a számítógép elemzései alapján Rognir       Odin visszatért a kijavított szállító járművéhez, és elkezdte a további tervezést a központi harci gép adatinak segítségével.   A falkavezér a rhino-ban a monitor előtt ült, és a letöltött adatokat elemezgette, amiket a kijutási pontról kért. Az elmúlt néhány órában újabb csatát vívtak, de a farkasok teljes arcvonalon indított rohama elsöpörte az eldákat. Odin nem tudta miért jöttek, nem ismerte motivációikat és céljaikat. Igaza volt Hreidmárnak, több faj is a bolygón tartózkodott. Ez azonban nem zavarhatta meg a feladat végrehajtását. Az ereklye már a birtokában volt, most igyekezett minél jobban, rejtve megközelíteni a kiürítési zónát. A menetoszlop elején a szállítók vonultak, középen a vadászok. A véget a tank és a lépegetők zárták. Az oldalakat a nehéz motorok biztosították. Fent csak parancsra vártak a vadászbombázó kötelékek, illetve a thunderhawkok. Szükség is volt a támogatásukra, mert információt kapott róla, hogy a közelben tartózkodik a megrontott Vas Harcosok káosz rendház egyik légiója is. A harci szimulátor megtervezett egy lehetséges útvonalat, amely kívül volt a hatásos tűztávolságukon. Szíve szerint megtámadta volna őket, pusztítva a förtelmes kreatúrákat utolsó leheletéig, de a nagytiszteletű és bölcs Rognir meggyőzte róla, nem lenne értelme. A farkasok bátor és nem egyszer őrült tetteiktől méltán elhíresült harcosok voltak. De nem voltak öngyilkosok. Amíg lehet, élve kell szolgálni a császárt. Ezért kellett a kerülő útvonal, és a marauder-ek tervezett támogató csapásai. Az ellenségnek túl sok tüzérségi eszköze, és taktikai dreadnought páncélt viselő mutálódott harcosa volt. A lánckardok, és a bolterek ilyen ellenfélnél hatástalanok. Gondolatait a monitor vörös villódzása szakított félbe. A központi parancsnoki állás elemzése alapján a káosz erői oldalba akarták kapni a menetoszlopát. Odin villámgyorsan ütötte a gépbe az újabb parancsokat, amely a másodperc tört része alatt továbbította azokat a részlegekhez. - Irány az előttünk lévő erdő! Annak a takarásában manőverezünk, hogy ne lássanak minket.     A korábbi elemzések alapján tudta, a Vas Harcosok tüzérsége közvetlen irányzású eszközöket használ. A magas fák miatt, pozícióváltásra kényszerülnek, addigra talán ideérnek a bombázók. Rognir elemezte a helyzetet, és tudta a sereg védtelen. Ezért utasította a tankot, és a másik lépegetőt, hogy a bunker, és a szikla takarásában vegyenek fel tüzelési pozíciót. Magukra vonják a tüzet, amíg az osztagok elérik az erdőt. Rohanva közeledett az erődítmény felé. A predator tank célkutató radarja által közvetített képek alapján, tőle balra egy kisebb domb takarásában helyezkedtek el a káosz undorító mocskától szennyes pókszerű lábakon közlekedő gépezetek. A hatalmas gépezeteknek tisztán látszottak a körvonalaik, torzószerű testük tele volt aggatva harci trófeákkal. A leomlott falú épület szintjein a romok között pedig ott voltak a mutálódott nehézfegyverzetű terminátorok. Közben bömbölve ismételgette a harci fohászt: - Látom apámat és atyáimat!   Fivéreimet és csatatestvéreimet!   Látom minden ősöm az idők kezdetétől!    A bunker takarásából kifordult, és célzó rendszere befogta a dombra feltörekvő feketére mázolt csapatszállítót.  - Hívnak engem, szólítanak!  Hogy kövessem Őket a Valhallába!    A rohamgépágyú stabilizálódott a célon, a rendszer jelezte, hogy tüzelésre kész. A parancs az agyából a gondolat sebességével a vezetékeken keresztül a számítógép tűz vezérlő rendszerébe került, és aktivizálódott.     - Hol a hősök örökké élnek!       A hajtást adó elektromos motor megmozdította a forgócsöves gépágyút, amely egy másodperc alatt kétszáz golyóval tudja elárasztani a célpontot.  - Russ-ért! Grimnar-ért, és minden farkasért! A Császárért! - bömbölt a harci dühtől tajtékzó lépegető.   A lézerágyúk felvillanó torkolattüze jelezte a válaszcsapást. Villanó dárdaként szelték a levegőt, ózonszagot hagyva maguk után. A becsapódások nyomán a lépegető frontpáncélja kettérepedt. A szarkofág mögött elhelyezett rendszerek az elemi energia áldozataivá váltak, ahogy a lézernyalábok behatoltak a lépegető testébe. A gépágyú zümmögő hangon, teljes fordulaton forgott. Rognir nem vette észre a számítógép jelzését, mely szerint a lőszer kifogyott. Őrjöngő dühében az automatikus tűzmegszakító és a lőszerfogyás ellenőrző rendszereit kiiktatta. A rendszerei túlterhelődtek, és a vörös vészvillogók szemet bántó színe tudatán kívül került. A meghajtó generátorok, az üzemanyag tartályok, hidraulikus rendszerek és szervomotorok egy hatalmas robbanás erejétől fröccsentek széjjel a bunker mellett, beterítve több méteres területet. A megmaradt roncs lángolva, sűrű fekete füstöt okádva feküdt a selymes réti fűben. A fű óvó takaróként ölelte körül, békét és nyugalmat akarván adni neki. Régi emlékek rohanták meg, mikor még űrgárdista társai mellett véres csatákban küzdött ő is. Kitűnt társai közül a harcban bizonyított bátorságával és hősiességével, ezért ölthetett lépegető páncélzatot. Most talán újabb ének születik róla, mert önmagát és a ritka gépet- mely élete is volt egyben- sem kímélve óvta társait egy reménytelen helyzetben. Tudata, melyet több régen halott társa emlékei is birtokoltak már, ember által fel nem fogható fájdalom közepette is tiszta maradt, és látta a felhőket áttörő bombázók és vadászok kötelékeit, ahogy éhes ragadozóként csaptak le az ellenséges földi célpontokra. Megérkezett a segítség, még épp időben.      A hatalmas terem beszédtől és röhögéstől volt hangos. A falakat fegyverek, lándzsák, kardok, egyéb harci ereklyék díszítették. T alakban hosszú asztalok voltak elhelyezve, melyek tömve voltak ízletes húsokkal, vadakkal, és mindenféle jóval. Tekintélyes méretű korsókból megállás nélkül itták a sört a résztvevők. A harcosok ünnepeltek, az elesett testvérek és saját tetteik előtt tisztelegve. A csatát megvívták, a feladatot végrehajtották. Hősi énekek születtek, melyek majd megörökítik a jelent, s legyőzve az időt zengik a farkasok dicsőségét.  Az egyik fiatal harcos, aki kellően kábult volt már a elfogyasztott italtól, tétován állt fel, hogy botor módon szóra bírja akadozó nyelvét, a többiek azonban lerángatták vissza a padra, mielőtt még a vezér ököllel utasítaná rendre. Odin emlékezett rá, végig  küzdötte az ifjonc vele a harcot, és bizonyította helye van a falkában. Így aztán nem utasította rendre a fiatal harcost. Ehelyett felállt, hogy szóljon a harcosokhoz, kik vele küzdöttek az elmúlt napon. A terem egy pillanat alatt elhallgatott, mindenki a falkavezér felé fordult.     - Tisztelegjünk a hősök előtt! Tisztelegjünk a nagy Rognir előtt, ki óvott bennünket a harcban, és testvérként kezelt minket! - zengte a vezér.       "Sok csatában bizonyítottad bátorságodat! Legendák zengik zabolátlan harci vágyadat! Dühöd, mint tomboló hurrikán pusztított! Az ellenséget megtörte az akaratod! Nevedet suttogva említi ki fél és gyenge! Méltó helyed lesz egyszer a márványterembe! Legyél még sokáig erős és vad! Engedd, hogy dalaink hirdessék halhatatlanságodat!”       Az ének hatására a harcosok torkából üvöltve tört elő az áhítat, mely viharként söpört végig a termen. Söröskorsók törtek szilánkokra, sör áztatta a vértől gondosan megtisztított vérteket, ahogy egymás előtt állva koccintottak. Szemeikben újra fellobbant a harci vágy, mely évszázadok óta biztosította a Császár és a Birodalom akaratának érvényesülését az univerzumban. Ők az űrfarkas űrgárdisták, a emberi civilizáció pajzsa, erő és büszkeség, mellyel nem dacolhat senki, és semmi!