Egy Káoszista Naplója:

Rettegett naplóm,

1. hét, 1. nap

• Megérkeztünk az új táborba az Ythcolgar bolygóra
• Elkezdett fájni a bal karom. Fogalmam sincs miért.
• Felragasztottunk egy fecnit Ardius testvér hátizsákjára azzal a szöveggel hogy "Tisztíts meg" és egy jót (és ördögiet) nevettünk a haverokkal.
• Behenon testvér a valaha látott legjobb szárnyas koponyát festette a vállpáncéljára ma, de brutálisan lemészárolta a főnök (Estragor, Káoszbajnok) mert Éjúr szimpatizánsnak nézte.

1.hét, 2. nap

• A fájdalom a kezemben egyre nő. Elmentem a káosz varázslóhoz, aki csak három szót mondott: "Extremis Kényelmetlenis Mutatis". Holnap meglátogatom Arzhar testvért hogy megkérdezzem a mutáció tüneteiről (Arzharnak már van strucclába és denevérorra).
• A főnöknek nem tetszett a "Tisztíts meg" vicc, és büntetésképpen három órát töltöttem azzal, hogy a "Halott vagy!" feliratot pingáltam megfordítva a Rhino elejére, ezzel is a jövő heti nagy városi harcra készülve.
• Részt vettem ma Behemon testvér temetésén. A jelenet ahogy Sargoth őrmester a véres koponyát a csontok égő halmára helyezte, tényleg érzelmes volt, de mindannyian elfeledtük bánatunkat és frusztrációnkat amikor eszméletlenre ittuk magunkat alkohollal dúsított vérrel a ceremónia után.

1. hét, 3. nap

• Borzasztó másnaposan ébredtem a múlt éjszaka miatt, és az ágyamon egy képet találtam magamról egy démonett társaságában. Ez természetesen jó pár "HOGYAN", "MIÉRT" és "MIKOR" kérdést vetett fel.
• Arzhar ( akit mellékesen még egy strucclábbal ajándékozott meg patrónusa) azt mondta, egy félelmetes mutáció várható a bal karomon. Bár még utána kell olvasnom a mutációk előnyeinek és hátrányainak, remélem hogy vagy egy ostorszerű csápot, vagy egy masszív rákollót kapok!
• Találtam egy megégett koponyát a mezőn, és az övemre akasztottam, ami után egy hosszú leckét kaptam az őrmestertől a harctéri becsületről, és arról, hogy csak olyan harci trófeákat szabadna kiaggatni amiket én magam szereztem. Valójában ennél kevésbá már nem is érdekelhetne hogy mit gondol ő meg a Vér Istene.

1. hét, 4. nap

• Ma kifosztottunk egy védtelen várost az Urnium bolygón. Találtunk egy kis boltot ahol "Korn-káosz" névre hallgató gabonapelyhet árultak ( találó név, szerintem ). A főnök azonban úgy gondolta hogy a gabonapehely az ő istenét, Khorne-t gúnyolja, és személyesen perzselte fel a boltot. Szerencsére sikerült elraknom az "Univerzum háborúban" legfrissebb példányát mielőtt az újságosstand tüzet fogott.
• Összevesztem Octavius testvérrel azon, hogy a melyik landolt előbb a két elpusztított légió közül az Istvaan V bolygón. Őszerinte a [ részlet hiányzik ] voltak, de szerintem a [ részlet hiányzik ] gigantikus leszállóhajói voltak akik először értek földet.
• Játszottunk egy kis Halálpókert a srácokkal mielőtt lefeküdtünk. Az egyetlen áldozat Magnon testvér volt, aki a negyedik körben kapta be. Én magam nyertem egy pofás kis mesterien elkészített robbanógolyós pisztolyt, és egy üveg kék folyadékot ( Megjegyzés: az volt ráírva: "Ne adj hozzá semmit")

1. hét 5. nap

• Ma a főnök lefejezte Raphaelus testvért, mert egy bizonyos rúnát tetovált a homlokára. De Raphaelus mosollyal az arcán halt meg, mivel kiválóan szórakozott miközben elhitette az egész századdal hogy megkapta Khorne Jelét.
• A fájdalom a karomban egyre nő, a varázsló azt mondta, bármikor bekövetkezhet a mutáció. Még mindig nehezen hiszem el hogy különösebben elégedett lenne velem valamelyik hatalom, kivéve persze hogy Slanny jól szórakozhatott azon amikor szimbolikusan megettem azt az Elda lélekkövet egy csatában pár hete. ( Hozzá kell tennem, az a kő sziklakemény volt, eléggé tönkretette a fogaimat. Remélem agyaraim is nőnek majd).
• Résztvettünk az osztaggal a "Pint-estén". Mivel nem volt elég alkoholos vér, megittam a kék folyadékot amit pókeren nyertem. Kiderült, hogy a folyadék erősebb és vadabb mint egy mérges démon, így futnom kellett a latrinára, sikítozva mint egy Rém. Mire elértem már kihánytam a belső szerveim felét a frissen polírozott Land Raiderre. ( Megjegyzés: a hányást gonosz arc formájára maszatoltam, és a tankparancsnoknak nagyon tetszett mikor másnap meglátta ).

1. hét, 6. nap

• Múlt éjjel hosszan vizionáltam Tzeenchről, aki elmesélte mennyire haragszik rám. Egész éjjel a szolgái elől futottam a pszichikus világban. Hogy hogyan érdemeltem ki Tzeenchi-fiú, az öreg trükkmester haragját, azt nem tudom.
• A kantinban megtudtam, hogy a kék ital amit megittam múlt éjjel valójában Nurgle Rothadása elleni szer volt, és egy csapat dögvész-gárdista a vállára vett és áthurcolt az udvaron, éltetve és tisztelegve. Eddég még sosem ittam meg és semmisítettem meg ezzel egy egész káoszgárdista osztag ősellenségét. ( Megjegyzés: úgy tűnik az új becenevem "Végzet-ivó").

1. hét, 7. nap

• Arra ébredtem hogy az egész bal karom mutálódott! Egy gyönyörű csáp-izé, nyálkás és vaskos. Jól szórakoztam mikor Xarnon testvér nyaka köré tekertem és majdnem megfojtottam. Meglátogattam Arzhar sátrát pár megszállottal, és rendeztünk egy "Kinek van ijesztőbb testrésze" versenyt. (Igmarius testvér nyert, akinek az egyik lábujja egy légy feje volt, a saját pici lábaival).

2. hét, 1. nap

• Egész nap a táborban bolondoztam. A vicc kedvéért hülyének tettettem magam, és beálltam a megszállott osztagba. Megtudtam mindent a megszállottak életéről, és lejegyeztem a legemlékezetesebb mondataikat: "A végén a Császár győz","A gazdatestemnek rossz a lehellete?" és "A gazdatestem csökkenti az esélyét hogy lefekhetek valakivel".
• Este elmentünk a Császár Gyermekei koncertre a Harthras IV-re. Bementem a színpad mögé, és kaptam egy Eidolon autogrammot, és egy képet kettőnkről, amint mellette állok, a gitárját fogva. A koncert után majdnem minden csapattag arról beszélt hogy jó lenne csatlakozni a Slaanesh kultuszhoz. ( Megjegyzés: a csordaszellem rossz dolog).
• A holnapi városi harcra készülve az esti órákat azzal töltöttem, hogy félelmetes jeleket és kontrasztos színeket mázoltam a páncélomra, a csapattársakkal együtt. Csak egyetlen társunk ajánlotta fel lelkét Slanny-nak a koncert után, és segítettünk neki hogy elviselhetetlen színmintákat és pajkos képeket fessen a vértjére.

2. hét, 2. nap

• Volt egy jó kis városi csatánk Yarnusban, a Kravus bolygó fővárosában. Kipróbáltam a pisztolyt amit a pókerjátszmában nyertem, de nem öltem meg senkit vele ( kivéve véletlenül Elmius testvért. Ő amúgy is meghalt volna, oké?). Végül a pisztoly felrobbant a kezemben, így képtelen voltam fegyvert használni (próbáltál már fegyvert tartani egy csáppal?). A fájdalom és a "fizikai kihívások" ellenére végül mégis elégedetté tettem az őrmestert azzal, hogy két védekezni képtelen civilt fojtottam meg a csápommal kevesebb mint 10 másodperc alatt.
• A bázis felé visszaúton összebarátkoztam egy Arturion nevű Khorne berzerkerrel, és miután élből megpróbálta levágni a fejem, beszélgettünk egy jót a társadalmi gondokról és a koponyagyűjtésről.

2. hét, 3. nap

• Arra ébredtem hogy Arturion a sérült kezemből csorgó vért nyalogatja ( amit elfelejtettem megnézetni ). Elmentem Arturionnal a techgárdistához, aki kicserélte a karom egy robotkarra. A szomorú a dologban az, hogy ha rögtön elláttam volna, akkor csak a 96,7 %-át kellett volna lecserélni, nem az egészet. Arturion pedig felíratkozott még egy kis psycho-sebészeti beavatkozásra. Mondtam neki hogy a természetes haragot én jobban szeretem, de nem hallgatott rám, és csak azt mondogatta, hogy ettől javul az önbizalma és még szebb is lesz tőle.
• Az esti program keretében kimentünk a csatamezőre a szakasszal, hogy megküzdjünk egy csapat káosz-bestiával. Sok mindent csináltam amit Arturion tanított nekem, de arra jutottam, hogy a "Dupla-Nyakazó" mozdulatomat még tökéletesíteni kell. (Megjegyzés: ne felejtsek küldeni egy "Sajnálom!"-levelet Lurg testvérnek).

2. hét, 4. nap

• Megtudtam hogy Lurd testvér az éjjel belehalt a csatamezőn tegnap szerzett sebeibe. Sajnos senki nem tudja hogyan is sérült meg. Bár Lurg valószínűleg tudta, nehéz lett volna elmondania állkapocs nélkül. (Megjegyzés: el ne felejtsem elégetni a "Sajnálom!"-levelet).
• Halálpókert játszottunk este. Nem nyertem semmit, sőt, elveszítettem a fél figura-gyűjteményemet, benne a "Rambo" spaciális karakterrel (a figurákkal a Warhammer 2000 játékban játszunk).

2. hét, 5. nap

• Az őrmester megtalálta a "Sajnálom!"-levelet mielőtt elégethettem volna. Meglepő módon nem érdekelte hogy én okoztam a halálos sebet Lurgnak (véletlenül, természetesen...). Ehelyett azt mondta hogy Khorne láthatóan a kegyeibe fogadja azokat akik a társaikat és szövetségeseiket ölik meg, és nekem adta Lurg levált állkapcsát hogy hordjam mint trófeát.
• Részt vettem az új Rémkarom deszantkapszulák tesztelésében. A kapszula amiben én voltam csődöt mondott, és villámsebességgel csapódott a földbe. A bolygó sivatagos részén értünk földet, a földetérés ereje mindenkit megölt rajtam kívül a kapszulában. Órákkal később a keresőcsapat eszméletlenül talált rám, harmadfokú csáp-égéssel és hiányzó állkapoccsal.

2. hét, 6. nap

• Elhagytam a kórház / génkezelő épületét kora reggel, bekötözött csáppal és egy teljesen működőképes állkapoccsal. Úgy tűnik az eredetit nem találták meg, így fogták azt amelyik egy láncon függött a nyakamban és inkább azt ültették vissza.
• Meglátogattam Arzhar sátrát hogy megkérdezzem, hogyan kell kezelni a sérült csápokat. Arzhar, a szegény ördög, most teknőcpáncélt kapott és disznófejet (bár a denevérorr megmaradt), és nem volt olyan hangulatban hogy mutációkról beszélgessünk. Ehelyett a karrier-lehetőségekről beszélgettünk a Légióban, és a magasabb rangokról. Szerintem a lehetséges karrierek: csatlakozni egy kultuszhoz, motoros vagy nehézfegyveres specialistává válni, túlélni elég sokáig hogy veterán státuszhoz, megszállottá válni, kis híján meghalni és dreadnought-tá válni, illetve sofőrnek tanulni. Nehéz választás, mi?
• Este visszatértünk a csatamezőre az osztaggal, ezúttal egy csapat birodalmi fogoly ellen. Épp csak megúsztuk élve, már ezúttal tökéletesen végrehajtottam a Dupla-Nyakazót.

2. hét, 7. nap

• Komolyan elgondolkodtam arról amiről Arzharral beszélgettünk tegnap este. Körbejártam a táborban, kifaggatva a gárdistákat a karrierről amit ŐK választottak. A kultuszok valószínűtlenek (bár a dögvészgárdisták bármikor szívesen látnák a Végzet-ivót a köreikben), és a megszállottság kicsi esélyt ad a további karrier-fejlődésnek. Ráadásul nem tartozik életem legnagyobb vágyai közé hogy egy arc nőjön a mellkasomra és egész nap zagyva filozófiai hülyeségeket pusmogjon.
• Később a tábort meglátogatta egy kis csapat Világbíró egy káplán vezetésével, akik azért jöttek hogy rávegyenek: csatlakozzunk inkább az ő légiójukhoz. A végtelen prédikációjuk hamar félbeszakadt, mikor a főnök közbelépett, mindannyiukat lemészárolva. Az egyetlen túlélőt lefogtuk amíg leszedtük róla a páncélt. Ezután a főnök rátetovált egy Hórusz jelet a fickó homlokára, meg "Fekete Légió a király!" feliratokat a testére mindenütt. Végül felraktuk egy űrjáróra, és kilöktük az űrbe egy szarkofágban, "Lorgarnak!" felirattal.