Az Űrgárdisták támadásainak vezetőit, a Dreadnoughtokat rettegi minden ellenfele a Birodalomnak. A csatamezőkön ők az elmúlás megtestesülései , erőteljes távolsági fegyvereikkel illetve halálos közelharci fegyverzetükkel, amelyek energiáktól feszülnek, pusztítják ellenségeiket. A galaxison belül kevesen állnak meg egy ilyen páncélozott vad monstrummal szemben.

A három ember magas Űrgárdista Monstrum a 41. évezred harctereinek legrébbi harci eszközei között van. Néhányuk már akkor is a csatamező kellékei közé tartozott, amikor még maga a Császár is népe között járt. Megalkotásuk művészete már régesrég nem ismert, az ősi tudás a balladák homályába veszett, és minden Káptalan minden Monstruma értékes relikvia (harctéri értékén felül is). Ők az élő megtestesítői a Gépistennek, reprezentálva a végső fúzióját biológiai lénynek és gépnek, mivel mindegyikük magában hord egy élő, érző (egykor) emberi lényt. A pilóta memóriája, aki a gép testébe van zárva, gyakran visszanyúlik akár több ezer évre, és ők képviselik a kézzelfogható kapcsolatot a Káptalan múltjával és örökségével.

A háború évszázadai

A biológiai összetevője egy Monstrumnak nem egy hétköznapi ember. Ő egyike a Régieknek, hatalmas Űrgárdista hős aki szörnyű sebeket szenvedett el egy csatában és érdemesnek találtatott rá, hogy egy Monstrum páncélozott belsejébe, egyfajta szarkofágba helyezzék. Egy Ősi összetört maradványainak rituális temetése jelentős esemény volt, amelyen jelen voltak közeli bajtársai, a Káptalan Techmarinejai, és Gyógyítói. Hatalmas megtiszteltetés egy Űrgárdistának Monstrummá átalakulni, és ezek az ősi harcosok bírják társaik komoly megbecsülését is. Amniotikus folyadékban lebegve várják, hogy sebészetileg kerüljenek beépítésre a páncélozott szarkofágba, ahol fejlett mechanikus érzékek teszik őket képessé érzékelni a külvilágot. Ily módon folytatni tudják harcukat a Császárért további évszázadokon át. Fémtestüket azonban már nem képesek többé elhagyni, csak a teljes pusztulás hoz számukra megnyugvást.

Csatában szörnyű szembesülni vele, ahogy jókora lépésekkel nyomul előre, miközben vastag páncélján végigvernek a támadók hatástalan sorozatai. Elektronikusan működtetett idegrostjai összefonódnak a nehéz végtagokat mozgató fémizmokkal, képessé téve őket arra, hogy pusztító tüzet zúdítsanak az ellenre és hogy egykori Űrgárdistákhoz méltó ügyességgel és vadsággal küzdjenek. Nemcsak félelmetes harcosok, de évszázadok alatt a csatamezőn összegyűjtött tudásuk igen hasznos, és egyúttal azt is jelenti, hogy minden körülmények közt elképzelhetetlen hatékonysággal harcolnak. Szinte semmi nem képes legyőzni egy Monstrumot támadás közben, közelharci fegyverei pedig képesek majdnem minden jármű páncélját darabokra tépni. Kivételesen nehéz őket megölni, és általában csak a teljes pusztulása a szarkofágnak okozza a pilóta halálát. Egy elesett Monstrumot bajtársai csak a legkomolyabb nyomás alatt hagynak magára, de ebben az esetben is lehet számolni csatatestvérei jogos dühével amikor megpróbálják visszaszerezni, hogy megfelelő végtisztességgel temessék el elesett pilótáját. A visszaszerzett fém harci eszközt kijavítják, aztán vár következő kezelőjére.

A Régiek/Ősiek

Amikor éppen nincsenek akcióban, a Monstrumok lezárt sztázis kriptákban, a Káptalanok erődjeinek mélyén alusszák át a következő bevetésig tartó időszakot, hogy ily módon is meghosszabbítsák életüket. Szent az a hely, ahol ezek az ősöreg harcosok nyugszanak, és a Techmarine-ok gondozzák az ősi eszközöket nagy óvatossággal, gyakran alkalmazva a szent olajokat és kenőcsöket miközben a Megőrzés Litániáit éneklik. Megbecsülések jeléül hagyják őket aludni és csak a legnagyobb szükség idején ébresztik fel a kezelőket. Amikor eljön az idő, kiemelik őket sztáziskoporsójukból és az Ébredés Rúnájával díszitik bőrüket.

Ahogy a Monstrum folytatja a századokon átívelő harcát, az Ősiek kapcsolata a valós világgal meggyengül, és elkerülhetetlenül megkezdődik lassú leépülésük. Ahogy egyre több időt töltenek álomtalan álomban az egyes bevetésük közt, úgy válik elméjük egyre távolibbá. Az egyik legöregebb Monstrum Björn a Véreskezű, az Űrfarkasok Káptalanból. Björn fiatal harcos volt még a Primarchák idején, mondják még magával Leman Russal is küzdött együtt. Monstrumba történő beépítése óta részt vett az Impérium vérmosta történelmének leghíresebb csatáiban, még otthona, Fenris védelmét is vezette egy ízben.

A gyilkolás művészete

A Monstrumokat akkor hívják csatába, mikor egyértelműen látszik, hogy az véres és könyörtelen közelharc lesz. Képességeiket akkor tudják legjobban kihasználni, ha van megfelelő fedezékük elkerülendő a nagykaliberű távolsági fegyvereket. Kitűnően helytállnak beépített területeken, városok alatti csatornákban, vagy hajók elfoglalásakor, ahol megvan rá az esély, hogy hamar az ellenség közelébe kerülhetnek pusztító arzenáljukkal. A fegyvercsatlakoztatási pontok sokféle harci eszköz felszerelését teszik lehetővé, attól függően hogy éppen milyen helyzetben akarják őket bevetni. Ezek a fegyverek hasonlóak a Terminátorok nehézfegyvereihez. A Monstrumok szolgálnak tesztelőként az új fejlesztésekhez, amelyeket később a Terminátorok innovációjához használtak. Legjobb példája ennek a plazmafegyverek korai modelljeinek alkalmazása rajtuk. Mindamellett, kár összehasonlítani a Monstrumot egy „közönséges” Terminator páncélba bújt Astartessel, hiszen nemcsakhogy sokkal stabilabban áll a lábán, ráadásul fejlettebb célzórendszerei vannak és több muníciót képes cipelni annál, illetve méreténél fogva nagyobb teljesítményű hűtőrendszer képes üzemelni fegyverzetén, ezért ritkább a probléma ezekkel és tovább tud folyamatosan tüzelni.

Nemcsak távolsági fegyverekkel szerelik fel azonban őket, hanem nagyon erőteljes közelharci teljesítményre is képesek felszerelésük révén. Köszönhetően magna-spirál szervo alapú izomzatuknak, amelyek segítségével iszonyú súlyokat képesek mozgatni, vagy akár lyukat ütni a legvastagabb páncélzaton a „puszta kezükkel”. Furioso Monstrum a Véres Angyalok kötelékéből ennek legjobb példája, mondják ereje képessé teszi arra, hogy akár egy Land Raidert darabokra szedjen.

Tomboló Halál

Az Impérium feljegyzéseiben megmutatkozik, hogy a Monstrumok minden véres összecsapásban jelen voltak, kivették a részüket a gyilkos harcból. Hősies cselekedeteik legendák részeit képezik szerte az emberlakta birodalmakban, és ezek lelkesítőbbek, vagy félelmetesebbek mint látni ezeket a mechanikus gólemeket természetes környezetükben: a csatatéren. Közülük sokan a saját jogukon váltak híressé a Császár nevében tett önfeláldozó tetteikkel és bátorságukkal.

Hárman közülük: Damos testvér a porphyr-i Angyaloktól, Severus testvér az Ultramarinoktól, és a legendás véreskezű Björn az Űrfarkasoktól. Történetük legrövidebb fejezete hosszú oldalakat töltene meg oly ősiek, a Császárnak végzett szolgálatuk sokezer évre nyúlik vissza. Björn esetében ez valójában a Primarchák idejére tehető. Álljon itt három leghíresebb cselekedetük, amelyet az Impérium védelmében tettek.

Ghattana Bay: Csata a kilences kapuért

A harmadik Armageddoni háborúban történt meg minden idők legnagyobb Monstrum-Monstrum elleni küzdelme a Ghattana Bay Vízfeldolgozó Üzeménél vívott csatában.
A víz kulcsjelentőségű nyersanyag volt az Armageddonon a Tüzes Évszak beköszöntekor, és Ghattana Bay volt a forrása minden egyes cseppnek.
Az Ork támadás az üzemnél rosszul állt az emberek szempontjából. A lehetőségek egyre inkább szűkültek, és az Ork Hadúr, Judrog Irontoof (vasfogú) maga köré gyűjtötte minden hű Killa’ Kánját és saját építésű Monstrumát. Egy előző Ork Kommando általi támadásban meggyöngült szakaszt céloztak a fronton és közel ezer Ork hadigépezet nyomult előre sűrű arcvonalban.
A védőket már meggyötörte az ork tüzérség, a pozícióikon végigsöpört egy alapos előkészítés. Teljes Land Speeder kötelékeket tüntettek el az égről, az orkok lövegei, és bunker bunker után némult el a rakétáik becsapódása után. Judrog rohama átszakította a védők vonalait, egészen az üzemhez vezető útig jutottak az ork egységek, két hatalmas tisztítótartály közé. Az ork masinák előredübörögtek, erőkarmaikkal egymás után szakították be az üzem kapuit, és egyre mélyebben nyomultak be. Ahogy elérték a 9-es kaput, meg is lepődtek ahogy meglátták a velük szemben felfejlődő Monstrumokat, szám szerint nyolcat. Ott volt velük szemben Damos testvér is a porphyr-i angyaloktól. Ő, aki súlyosan sérült Hume megtisztítása közben, és eltemetve várt az elmúlt 3000 évben, már számtalanszor nézett szembe hasonló túlerővel és mindig diadalmaskodott. A Monstrumok Damos kíséretében elsősorban távolsági fegyverekkel voltak felszerelve, úgy mint: lézerágyúk, gépágyúk, és rakétavetők. Támadásuk első sorozata megsemmisítő erejű volt, az ork gépek frontvonala megroppant a zárótűzben, de az utánpótlásuk azonnal feltöltötte a réseket. Az Űrgárda fegyverei jobbak voltak és az Orkok drágán megfizettek minden egyes lépésért a folyamatos tűzben, ám végül elérték saját fegyverzetük hatótávját és hamarosan már mindkét oldalról komoly tűzerőt vetettek be. Az ork harci járművek, bár nem voltak olyan pontosak mint birodalmi megfelelőik, keményen állták a sarat. Csakhogy ezek a Monstrumok mindannyian Káptalanjuk hősei, évszázadok harci tapasztalatával rendelkező példaképei voltak, mindegy, hogy testük húsból, vagy fémből származott-e.
Az ork lépegetők 400 méteres előrenyomulása 17 egységükbe került. Csakhogy még mindig jöttek előre feltartóztathatlanul és üvöltöttek dühükben, amint látták, hogy a birodalmi gépek fedezékbe húzódnak egy hatalmas biztonsági kapu túloldalán, amely épp lezárulni készült. Megkettőzték erőfeszítéseiket és azonnal a kapu vastag acéltestének estek, tépve, szaggatva hidraulikus erőkarmaikkal, hogy mihamarabb a nyomába eredhessenek zsákmányuknak.
A Monstrumok persze nem szándékoztak elmenekülni, a lezárt kapu túloldalán vártak készenlétben. Ott ugyanis 9 másik testvérük várt erőkarmokkal, és más nem távolsági fegyverekből álló eszközparkkal megtámogatva: multimelták, nehéz sorozatlövők és géppuskákkal felszerelve Weylands csatatestvér vezetésével az Omega Marinestől. Mögöttük álltak Damos és megmaradt társai egy földsánc és némi vasbeton törmelék védelmében, jól belátva az előttük elterülő terepet. Mindkét csapat egyszerre nyitott tüzet és 7 hosszú percig lőtték a tőlük harminc méternyire áttörni próbáló orkokat. Egyenesen a nyílásban összetömörülő gépmasszába űrítették minden fegyverüket. Aztán az első vonal felhagyott a tüzeléssel és fehéren izzó fegyvercsövekkel belevetették magukat a közelharcba. Az orkok teljesen összetömörültek a kapuban és miután az erős tűzben előrenyomulni nem tudtak, hátulról pedig a lassabban haladó Killa’Kanok tolták előre soraikat, a teljesen összezavarodott arcvonalban olyan nyomás keletkezett, hogy néhány gép elemelkedett a földről mozdulni képtelenül, az első öt sort pedig csupán füstölgő romok alkották.
A birodalmi Monstrumok közéjük nyomultak Weyland testvér vezetésével, megmászták a roncsokat amíg el nem érték a mozdulni képtelen, de még működőképes gépeket amelyeket összetapostak. Ha egy erőfegyver valahol felmorajlott, azt azonnal elhallgattatta egy multimelta lövés.
Ez egy komoly, tömeges támadás volt Judrog részéről, de támogatás nélkül és elvesztve minden taktikai előnyüket az orkok halálra voltak ítélve. Álljon az orkok vadsága és hősiessége elismeréseként itt: egyetlen egy sem fogta menekülőre.
Minden tartalékát felélve, Judrognak nem maradt más választása mint visszavonulni. Felfegyverzett Viharsólymok zaklatták a visszavonulókat az utolsó töltényig. Bár Judrognak sokba került ez a csata, a birodalom oldaláról sem volt ok ünneplésre. A 17 ősi gépezetből 7 teljesen megsemmisült, 9000 év harci tapasztalatát rántva magával. Nekik a Csata a Kilences kapunál állít méltó emléket.

Björn a Véreskezű: Az Agyarért vívott első csata

Néhány a legősibb Monstrumok közül az Űrfarkasoknál szolgál. Ezek a tiszteletreméltó harcosok évszázadokon, sőt akár évezredeken át küzdöttek a Császár ellenségeivel. A leginkább megbecsült közülük Björn a véreskezű, aki olyan elképzelhetetlenül ősi, hogy még Leman Russ alatt is szolgált. Ő volt az első Nagy Farkas Russ eltűnése után, és ő vezette az első Nagy Vadászatot, hogy megtalálják elveszett mesterüket.
Björn uralkodása mint Nagy Farkas rövidéletű volt. A véreskezű sagája említi, hogy emberként halálos sebesülését néhány társa megmentése közben szerezte a Rémnap Erődben. Az akció sikeres volt, de Björn megnyomorodott és a halál kapujában volt már. Még a Farkas Papok tudománya sem tudta megmenteni. Az utolsó szavaival azok voltak mellyel elrendelte, hogy hús és vér létezését ültessék át egy Monstrum páncélozott szarkofágjába. Az elkövetkező 500 évben Björn változatlan intenzitással folytatta harcát szeretett Káptalanja oldalán, ellenségeit villámkarmokkal tépve szét, ami már halandóként is a kedvenc fegyvere volt. Az Algol Kilencen elpusztította Thran’saba démont, és Quaran sivatagában győzedelmeskedett az ork hadúron, Makrimán is. A renegát psziker Vornalan is az ő kezétől múlt ki, és a Thranx véres felkelését is sikerült leverni közreműködésével.
De még a hús és acél házassága sem hoz örök életet. A háború hosszú évei végül benyújtották a számlát és Björn egyre több időt töltött sztázisban várva a Nagy Farkas termei alatt. Megbecsülésük jeléül a Káptalan Vas Papjai hagyták őt pihenni, szeretettel gondozva admantium burkát a gépezetnek amely életben tartotta. Ezerévenként egyszer felkelt és beszélt a Rúna Papokkal, újra meg újra felfrissítve meséivel az Űrfarkasok Káptalanjának elmékezetét, tesztelve tudásukat és ellenőrizve, hogy még mindig a Russ által kijelölt ösvényen járnak-e. Csak a legnagyobb szükség idején ébresztették őt fel soron kívül, ilyen volt például az Agyarért vívott első ütközet.

A körülmények amelyek az Agyarért vívott csatához vezettek tanulságul szolgálhatnak az utókornak, mivel azt számtalan baljós jel előzte meg. Vörös Magnus,küklopsz szerű Primarchája az Ezerifjaknak, olthatatlan gyűlölettel viseltetett otthona Prospro elpusztítása miatt Russ fiai iránt, amely még régen, a Nagy Árulás idején történt meg.
Magnus követői Fenrishez közeli világokat támadtak meg, gyakran az egész népességet kiírtva, de ha mégsem akkor olyan elnyomást és terrort valósítottak meg éveken keresztül, amely párját és a népességet ritkította.
Az akkori Nagy Farkas, Vassisakos Harek hiába kereste a lehetőséget, hogy megküzdjön Magnussal, csak árnyékokat üldözött, az ellenfél mindig egy lépéssel előtte járt. Ahogy egyre több világ jutott hasonló sorsra, Harek vágya, hogy elpusztítsa Magnust, megszállottsággá vált és küldetése messze sodorta őt a Fenristől, egyenesen az Iszonyat Szemébe, Gangava világára. Azt gondolta itt találja meg az Ezerifjak titkos erődjét, és lecsap a világra acéllal és tűzzel. De Harek egy megtévesztés áldozata volt, így a Gangaván jelenlévő erők egy jól kidolgozott csel részei voltak, és ahogy a Nagy Farkas erői nagy részét a Gangaván állomásozó szövetséges káoszerők ellen fordította, az Ezerifjak megjelentek orbitális pályán a Fenris körül és totális támadást indítottak az Agyar ellen.
Az Agyart védő maradék néhány Űrfarkas veresége biztosnak tűnt. Csak a legbátrabb parancsnok volt képes ellátni az Agyar védelmét, és a választás Björnre esett, akit a körülmények hatására felébresztettek évezredes szendergéséből a szükség óráján.
Björn átvette a parancsnokságot, ami igen ritka, mármint hogy egy Monstrum vezessen Űrgárdista csapatot. Azonban tapasztalata és bölcsessége alkalmassá tette őt a feladat ellátására és Magnus erői negyven nap és negyven éjen át hiába ostromolták az Agyart, nem tudták bevenni. Björn maga is harcolt annak idején a Prosperon mint Véres Karom, és nem kegyelmezett senkinek abban a harcban, kegyetlen, forróvérű ifjúként.
Megállás nélkül és elszántan vezette a védekezést, működése jó példája a kitűnő , már-már művészi szintű katonai vezetésnek és szervezésnek. Éjjelente az Agyar alatti csatornákon át kitöréseket vezetett az Ezerifjak sorai ellen Űrfarkasok és szolgáik részvételével, hiába szorították őket egyre beljebb otthonukba. Az utánuknyomuló harcosokra ráomlasztották az alagutakat százakat ölve meg így, vagy csapdába csalva őket csalogatták maguk után az ostromlókat. Végül egy csapat felderítőnek Feketeszárny Haakon vezetésével sikerült kitörniük az ostromgyűrűből, és értesítették a Nagy Farkast a küzdelemről. Harek dühe és szégyene nem ismert határokat és azonnal visszatért a Fenrisre a teljes haderejével. Vonyító Űrfarkasok szakadtak hamarosan az Ezerifjak nyakába és messzire űzték őket az Agyartól. Nem messze innen egy lejtőn végre összemérhette erejét Magnussal, aki azonban nemcsak a Primarchák egyike volt, de immár a Káosz Démonhercege is és Harek nem bírt vele. Halála előtt utolsó erejével mégis súlyosan megsebesítette Magnust mielőtt az Ezerifjak elhagyták a bolygót. Mondják, hogy Björn volt az aki Harek testét végső nyugalomba helyezte. Ezután ismért visszatért kriptájába, ahol talán jelenleg is azt várja, hogy Káptalanjának ismét szüksége legyen rá.

Vaskarom és Severus testvér a Tarentusról: A csata Macragge-ért

Severus testvér egyike volt annak a tizenhat jelöltnek aki a Quintarn-Tarentus-Masali versengés győzteseként került a bolygóra (Macragge). Ezek a játékok hétévente kerültek megrendezésre, hogy a három világ eldöntse: kinek az ifjai nyerik el a kegyet, hogy csatlakozzanak az Ultramarine Káptalanhoz. A vetélkedőre, ahonnan Severus bejutott, úgy emlékeznek, hogy szokatlanul komoly és kemény volt ez alkalommal: minden harmadik résztvevő meghalt, vagy súlyosan megsérült.
Az ifjú Severus végigcsinálta a kiképzést és teljes jogú tagjává vált Káptalanjának 41.358-ban. Tevékenysége mint felderítő nem igazán volt figyelemre méltó, de teljes jogú csatatestvérként hamar bizonyította rátermettségét bölcsessége és előrelátása által. Mesterlövész Kitüntetését a 6. század tagjaként szerezte Elda kalózok ellen 41.358-ban, és Birodalmi Babérkoszorút ér sebesülés a következő évben a Copul IV. megtisztítása közben. 41.362-ben már a 3. század őrmestere egy szakaszt vezetve Belios ostrománál és az Első Balur Keresztesháborúban. Amikor a Baluron embereivel sikerül kitörnie a komoly ork erők csapdájából elnyeri a dicsőséget, hogy az első századhoz csatlakozzon és Terminátor vértet viseljen 367-ben. Severus őrmester ígéretes karrierjét azonban derékba töri egy sebesülés 371-ben a Corinthi csatában. A szintén ugyanott menthetetlenül sérült Commodius testvér által irányított Vaskarom Monstrum testébe helyezik el maradványait. Severusnak sikerült minden harci jártasságát átmenteni új testébe.
Hosszan tartana felsorolni az összes ütközetet amiben az elkövetkező három évszázad alatt részt vett, beleértve amíg 698-ban a ismét visszatért a Corinthra. 745-ben részt vesz a Joran megtorlásban az idegen Tau Birodalom ellen, ahol azonban már a kezdet kezdetén nehézségekbe ütköztek, és a folytatás sem volt sokkal dicsőségesebb, ahogy azt 3. század kapitányának Ardiasnak a halála mutatja nemsokkal a visszavonulás előtt. Sürgős parancsok érkeztek ugyanis, hogy mindenki térjen vissza a Macraggere, mielőtt a tyranidák Behemót kaptárflottája eléri azt.
A nagy űrcsatáról nem ejtünk most szót, de Marneus Calgar az Ultragárdisták legfőbb urának mesteri védekezéséről még számos más helyen olvashattok. A következményektől kezdve amelyek a 3. századot sújtották, az újonnan megválasztott Kapitány kalandjain át, az északi sarki erődítmény visszafoglalásáig.
A Tyranidák elárasztották az orbitális védműveket, és lerohanták a bolyóra telepített légvédelmi lézerütegeket és azok erődítményeit. Az első földreszállás az Ultragárdisták részéről alapos kudarcba fulladt a már elfoglalt bunkerekből és lövészárkokból váratlanul elősereglő tyranidák nagy létszáma miatt, a partraszálló erőket csak Pusztító Századok és Viharsólymok védelme alatt sikerült kivonni a zónából. Fabian Kapitány válaszlépésként harcba küldte a három legjobb Monstrumot: Severus Vaskarmát, Maximus Diadalmaskodóját és Dicloetian Agrippáját, hogy segítsék a gyalogságnak megtisztítani a föld alatti alagutakat.
Az össze-vissza tekergő csatornák már magukon viselték az idegen jelenlét nyomait. A falakon nyálka, a távolból pedig szörnyű sikolyok hallatszottak. Hullák hevertek mindenhol, megkínzott és megcsonkított testek mellett vezetett útjuk. Számtalanszor elrejtőztek a tyranida harcosok a halottak közt és úgy támadták meg a csapatot. A veszteségeik egyre nőttek és kénytelenek voltak mindent felperzselni az előrenyomulás közben. A Monstrumok egyre inkább előtérbe kerültek, hogy kivédjék a váratlan támadásokat. Éppen Agrippa vezette az előrnyomulást amikor hátulról egy megkerülő támadás teljesen megtörte az arcvonalat mint egy csupa fog és karom árhullám. Másodperceken belül két teljes szakaszt rohant le és tépett szét egy tucat Tyranida. Agrippa rohamágyúja megfestette a falakat a szörnyek testnedveivel és Maximus is kivette a részét a csatából annak ellenére hogy erőöklét leszakították karjáról. Összetaposta és feltartotta őket amíg Severus meg nem érkezett, hogy a túlélőkkel leszámoljon.
Keresőlámpájának fényében, immár Severus vezetette a csapásmérő erejét a 3. századnak a 8-as számú siló felé, amely mélyen beásva egy óriási, hajók megsemmisítésére is alkalmas lézerüteg otthona volt. Ahogy az utolsó egységek is bemasíroztak a bejáraton, minden irányból rájuk támadott a rémálomba illő Tyranida erő az árnyékok mélyéről. Záporozó obszcén organikus lövedékek kasztálták le az első néhány Űrgárdistát, átmarták a húst és fémet ahova becsapódtak. Ruganyos gyilkoló lények tépték szét az Ultragárdistákat szörnyű kegyetlenséggel, kaszaszerű karmok csaptak össze csengve lánckardokkal, és páncélozott harcosokkal, a sorozatlövők pedig egyfolytában szóltak. Severus egyedül maradt a támadásban, társait elsodorták az őrjöngő bestiák, ő azonban állta a sarat acélizmaival és mindent szétzúzó erőöklével. A túlélő bajtársak csatlakoztak hozzá, ahogy az óriási harci gép szétszórta az idegeneket, és a következő hullám ereje már megtört rajtuk.
Egy félelmetes tyrannid Zsarnok zilálta szét újra a sorokat ahogy üvöltve becsapódott közéjük. Maga is akkora mint egy Monstrum, egyetlen csapással három csatatestvér halálát okozta mielőtt Severus rohamra indult. Hirtelen minden elcsöndesedett ahogy a két gigász összecsapott. Áldott szervomotorjai és ősi izomrostjai a Vaskaromnak feszültek neki az idegen szörny természettől idegen erejének és acélos izomzatának. A Zsarnok egyetlen hatalmas ütéssel majdnem felborította Severust, de az öreg Monstrum összeszedte magát és egy ragyogó mozdulattal összezúzta ellenfele páncélzatát az öklével. A bestia ocsmány belsősége ömlött a sebeiből, ezzel szinte megvakítva Severus érzékelőit. Helyzeti előnyét kihasználva iszonyú csapást mért ellenfelére az idegen kreatúra, letépve annak lábait. A Monstrum a földre zuhant és nem is volt képes onnan felállni. Ebben a pillanatban Fabian Kapitány a küzdőkhöz ugrott éppen elkerülve a halált hozó karmokat, majd a visszakezes csapás elől is kitérve plazma pisztolyával fejbelőtte a lényt, aminek ekkor már csak egy végső halálhörgésre futotta erejéből.
A Zsarnok és az irányító bolytudat halálával a tyranidák teljesen összezavarodtak. A maradékot a sorozatlövők könyörtelenül lemészárolták menekülés közben. A 3. század megmenekült és tovább indult teljesen megtisztítani a sarki erődöt . A csata után a Vaskarmot kijavították és Severus tovább harcolhatott. Sikereinek hosszú listájában, talán erre az ütközetre a legbüszkébb, főleg mivel ez volt az első dokumentált győzelem egy Tyranida Zsarnok felett közelharcban.

Damos testvér a porphyr-i Angyaloktól

A Káptalan 9. századának vezetője volt, egy tapasztalt veterán három évszázad küzdelemmel a háta mögött. Pusztító szakaszai jó példái voltak a pontos tűztámogatásnak és ahol küzdöttek, ott az ellenfél páncélozott egységei jobban tették, ha óvatosan viselkedtek. Hume megtisztításakor, amikor a 236-os Hegy védelmét vezette, egy hirtelen támadás a lázadók Martalóc bombázió által a nyílt terepen kapta el őket, miközben két bunkerük közt a nyílt terepen mozogtak. Mikor a csapás befejeződött, bár minden ellene szólt, társai mégis még életben találták Damost, bár csak lélegző, véres testrészek léteztek belőle. Követelte magának a jogot, hogy tovább harcolhasson, így aztán sztázisba helyezték és a Káptalan erődjébe szállították, ahol végül egy Monsrum páncélozott belsejébe került. Háromezer éven keresztül volt oda bebörtönözve és ahogy éltében, úgy újjászületése után is kiválóan végezte régi feladatait: tűztámogatást nyújtott csatatestvéreinek és vezette a Káptalan Pusztító egységeit.
Moriar a kiválasztott
Clamorga hullák borította mezein Moriar Kapitány a Véres Angyaloktól elesett a csatában súlyos sérüléseket szenvedve, hiába tettek meg mindent a Káptalan Sanguinary papjai. Hogy csökkentsék a halála okozta veszteséget, maradványait egy Monstrum belsejébe helyezték el, amelyet a kiváló mesterember Morleo testvér készített. Moriar nem az első kezelője volt a gépnek és biztosra vette, hogy nem is az utolsó. Ahogy visszanyerte érzékelését, biztossá vált, hogy a csata sorában rátelepedett őrjöngés nem múlt el maradéktalanul, sőt inkább megtörte pszichéjét és végül a Fekete Harag elragadta őt. Moriar azonban kordában tartotta haragját, bár minden ütközetben a támadóék élén haladt és a Vérszomj is kitört rajta. A Káptalan mesteremberei azonban átalakították a Monstrumot, hogy lehetővé tegyék azt, ami példa nélkül volt e gépek történetében: rendszeresen igyon vért.