Imperial Guard Lap
Menü
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Dawn of war II
 
Történetek
 
Könyv ajánló
 
Szavaz
Lezárt szavazások
 
Szavaz
Milyen az oldal?

Rossz
Tartózkodom
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
Szavaz
Szerinted benne van e az oldal a legjobb 5 magyar w40k oldalban?

Igen
Nem
Tartózkodom
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 

A Sötét Eldák lakta Commorragh katakombáinak mélyén szenved a csapdába esett Gideon, léte már csak el nem múló fájdalom a rémálmok ködén át- s mindeközben pusztán játékszer fogvatartója számára. Ám hogy ki a titokzatos börtönőr és mik lehetnek a szándékai, Gideon csak találgatni tud.

Gideon cellája sarkában kuporgott s reszketett a félelemtől; hallgatta a kintről érkező fájdalomsikolyokat, amiket a falak sem tudtak visszatartani. Egy sötét-magas sikoly hasított keresztül, majd elnémult- ezen csendet csak az időnkénti lánccsörgés és a még élők üvöltése törte meg. Gideon léptek zaját hallotta a folyosóról; egy pár vasalt csizma kopogása volt a kemény kőszerű padlón.
Gideon hosszan, reszketve szívta be a levegőt, amint a léptek elhaltak ajtaja előtt- a férfi szíve hevesen dobogott a félelemtől.

Halk nyikordulással nyílt az ajtó és a beszökő durva fény egy pillanatra felvillantotta a börtönőr alakját. Ahogy Gideon szeme hozzászokott a fényhez, ki tudta venni a sziluettet- egy vékony, összeaszott lényt, enyhén meggörbült háttal. Övéről kampók és horgokkal felszerelt láncok lógtak, karját és lábát pedig ismeretlen folyadéktól csöpögő pengék díszítették. A teremtmény szegekkel kivert korbácsot lóbált kezében, ami baljóslatúan csillogott a fényben. Ahogy a lény előrébb lépett, Gideon rájött, hogy nőnemű lénnyel van dolga- habár ezt nem volt könnyű megállapítani. Az idegen egy furcsa kis szerkezetet emelt az ajka elé, s beszélni kezdett a maga nyelvén- egy pillanattal később a ketyere gépiesen, ősi birodalmi gótikus nyelven adta vissza a szöveget.

”Az időd eljövend, áldozat. A mester vár téged” – a szerkezet tetején lévő fémkarom intett.
Gideon talpra küszködte magát, ruhája maradványa rongyokban lógott, s nyomokban sem emlékeztetett egyenruhájára- hiú erőfeszítés volt hát, hogy megpróbáljon vele némi méltóságot visszaállítani. A folyosón lesántikálva a lába felhólyagzott és megrepedezett- az előző kínzások nyomai… . Gideon megpróbálta felidézni, hogy hogyan eshetett a megromlott Sötét Eldák fogságába- ám az ismétlődő agónia és az idegen gyógyszerek mindent kitöröltek emlékezetéből. Egyetlen homályos emléke maradt, miszerint ő nem mindig élt itt, hogy ő valamikor máshol, másmilyen élettel bírt- de hogy ez mikor volt, nem tudta volna megmondani. A sötétség városában az egymásba folyó napok lehetetlenné tették az idő mérését.
Ahogy besántikált a jól ismert kínzókamrába, Gideon körbepillantott. A falakat változatos kínzóeszközök díszítették- akadtak egyszerű, bizarr formájú pengék s kifinomultabb eszközök is- ez utóbbiak ösztönözték az agy fájdalom receptorainak idegvégződéseit. Utasítást nem várva Gideon átbicegett a vérfoltos kőlapon, amely a Haemonculusok operálóasztalaként szolgált. Valami megragadta a fogoly szemét. Rájött, hogy mi: volt még valaki a kamrában rajta és a Haemonculuson kívül. Gideon leült és az ismeretlen árnyra nézett.

- Ki maga?- kérdezte Gideon, ám hangja alig volt több nyöszörgésnél.
- Nincs kérdezés!- dörrent a Haemonculus tolmácsának hangja s a nőnemű lény pengéje egy sekély sebet hasított Gideon mellkasán a torkától a hasáig.

Ahogy Gideon összerándult a fájdalomtól, látta, hogy az idegen kilép az árnyékból a vörös fénybe, melyet egy kőlámpás szolgáltatott. A Sötét Elda kecsesen omló talárt viselt, melyet gazdagon díszített ezüstfonallal hímzett kínzó- és enyhén buja jelenet. Sápadt, ösztövér arcát csuklya szegélyezte. Ajkain kegyetlen mosoly ült, sötét pillantását Gideonra emelte.
- Érdekelsz engem, játékszer. –mondta az Elda tökéletes gótikus kiejtéssel, majd karcsú kezével intett, hogy elbocsássa a Haemonculit.

- Ki maga? – kérdezte ismét Gideon, miközben lábait csúsztatva megpróbált kényelmesebben elhelyezkedni.
- Én a mester vagyok – hangozott az alak válasza ördögi vigyorral- Ezt a helyet s a város nagyrészét én irányítom. Akaratom alatt hajlik minden, s Lordnak hívnak. Én vagyok a világok legyőzője, az álmok elpusztítója, a rémálmok megalkotója. Én vagyok a rablók királya, a hitehagyott herceg. Ez mind én vagyok, s még több is, mert én vagyok Asdrubael Vect, s a Fekete Szív valamennyi harcosa nekem engedelmeskedik.

Gideon behunyta a szemét s megpróbálta felfogni a hallottakat. Vect valóban a Fekete Szív egyetlen uralkodója volt, nevét utálattal és félelemmel ejtette ki a város valamennyi lakója. Mielőtt Gideont erre a helyre hozták volna, Gideont egy másik Kabal tartotta fogva. Vect volt az, aki a többi Kabal urának sugalmazta, hogy átadjon több rabszolgát, többek közt Gideont.
- Miért csinálja ezt?- kérdezte tétován Gideon, nem tudván, meddig élvezi még a legfőbb úr kivételes jóindulatát.
- Mire gondolsz pontosan?- érdeklődött összevont szemöldökkel Vect. Közben a Lord szájához emelte a csuklóját és mondott valamit saját nyelvén. Egy pillanattal később egy szolga jött be két míves székkel. Vect kényelembe helyezte magát az egyikben, hideg tekintetét végig Gideonon nyugtatta. A szolga folyadékkal teli kristálykancsót és egy poharat helyezett a fogoly elé, majd kisietett- egyszer sem nézett Vect vagy Gideon szemébe.
- Kínzás. Terror. Rablás, gyilkolás, csonkítás, lopás. Mindez miért?- tette fel a kérdést Gideon, ujját a mellkasán lévő sebbe mártva adott nyomatékot álláspontjának.

- Miért ne?- kérdezett vissza Vect, tekintetében zavar tükröződött – Nem vagy következetes. Ha a szolgáim nem fognak el és balsors vagy betegség nem végez veled, földed rövid idejében mérve akkor sem élnél húsz évnél tovább. Miért ne használnék hát egy ilyen céltalan lényt saját mulatságomra és fenntartásomra? Puszta áldozat vagy, semmi több.
- Embereid torzak, erkölcstelenek. Egy nép, amely gyilkosságból és félelemből táplálkozik, természet ellen való. Hogyan tudtok így létezni?- kérdezte csendesen Gideon, miközben italt töltött magának és óvatosan kortyolt belőle.
- Ez egyszer eltűröm kíváncsiskodásod, mert mint említettem volt, érdekelsz engem- szólt Vect kissé parancsoló hangon. Fejével intett a szabad szék felé. Gideon leszállt a kőlapról, és helyet foglalt – megkínzott hátának igencsak jólesett a kényelem.
- El kell mondanom a Nagyurunk történetét, mert Commorragh megalapításáról szól; ez a mi fajunk története- mondta a Lord, majdnem atyai pillantással tekintve Gideonra, s ez sokkal rémítőbb volt az eddigi kegyetlen tekintetnél. – Nagy részét nem fogod érteni, másik részét pedig elhinni. A fajtád vajmi keveset tud rólunk, az Eldákról. Ez szerencse, hiszen a tudás hatalom, mi pedig nem szeretnénk, ha túl sokat tudnál.

Számtalan évvel ezelőtt- mely tinálatok számolva többezer generáció ideje- mi uraltuk az eget. Kevés faj tudott erőinknek ellenállni, a legősibb és leggonoszabb erőink még szunnyadtak; elég bölcsek voltunk ahhoz, hogy ne zavarjuk ezt meg. Ahogy várható volt, senki nem tudott szembeszállni az akaratunkkal. Csillagok között utazva számtalan világba vittünk fényt és dicsőséget- fajod éppennyi szennyet és mocskot hoz. Nem volt, amit ne tudtunk volna valóra váltani, mert elménk és technológiánk tökéletes összhangban volt. Majd a gépeinknek köszönhetően nem kellett beszennyezni magunkat fizikai munkával. Megszületett a mesterséges lények ötlete, hogy dolgozzanak és felfedezzenek nekünk, harcoljanak értünk…
  Gondolhatod, nem ültünk tétlenül, míg a lényeink világokat hódítottak a mi nevünkben. Persze hogy nem! Magasabb kutatásnak szenteltük életünket: az irodalom, művészetek, tánc, sport és színjátszás tökéletesítése volt a cél. Törekedésünk a tökéletes szépségre megmutatkozott kultúránkban, vallásunkban és politikánkban. Ti esetlen halandók azt hiszitek, ismeritek a bánatot és örömöt, holott érzéseitek csak időszakosak a mieinkhez képest. Nem ismeritek azt a boldogságot, amit mi, sem dühünk mély sötétségét. Fajunk szenvedélyes, s a vívmányokért való küldetésünk egyre nagyobb lett. Nem volt mitől félnünk, a csillagok királyaivá váltunk- miért nem használtuk volna ki mindazt, ami az univerzumé? Ez lett népünk vezető eszméje: a vágyak kielégítése.  Miért nem fedeznénk fel valamennyi érzést éltünkben? Nem érdemes bánni a múltat, aggódni a jövő miatt. Nem… messze jobb élvezni a pillanatot s nem gondolni a következményekre.

- Hedonista társadalommá lettetek?- kérdezte Gideon. Úgy tűnt, Vect egészen máshol jár, elveszve önnön gondolatai között.
- Hogy? Hm… valóban… ti erre a hedonista szót használjátok- helyeselt Vect, s figyelmét visszairányította Gideonra – Gondolhatod, volt, akinek ez nem tetszett. Nehézkes hagyománymániások beszűkült látószöggel, akik nem osztoztak volna az általunk megalkotandó eksztatikus társadalomban. Ők az ilyenféle kultúra ellen beszéltek hát, ám néhányan már látták a tiszta önmegvalósítás hasznát. Mások sajnos nem látták meg a felvilágosult viselkedést és bölcsességet, és folytatták az ellene való beszédet. Hát… néhányan saját kardjuktól estek el, míg sokan a menekülést választották- féltek attól, hogy az égiek villáma lesújt ránk. Ők lemondtak a testi és lelki örömökről, és elmenekültek a legtávolabbi világokba- ősi pusztaföldekre, ahol fajunk még nem jelent meg.

  Jó volt, hogy elhagytak minket, hiszen így nem volt több kétkedő. A kultuszok egymással versengve próbáltak meg minél több követőt megnyerni, igyekezték túlszárnyalni a többit. Oh, azok az idők vissza már nem térnek…- Vect behunyta szemeit, a gondolat láthatóan megborzongatta.

- Nos, ideje visszatérni a különleges hősünkre- nevetett Vect, szemeiben gonosz csillogással nézett Gideonra.- Amikor az örömöket éltető kultusz megerősödött és a riválisok boldogan ontották egymás vérét, leendő urunk még csak gyermek volt. Akkoriban sokan megtörtek, mert hirtelen rossz előérzetük támadt. Látnokaink a végzetről kezdtek jósolni. A fájdalom, ami megtörte őket, lassan elterjedt és kitörőben volt a pánik. Megépítették hatalmas hajóikat, amiket ti Mestervilágnak hívtok, és elmenekültek a csillagokba. Ez előnyünkre volt, hiszen a maradék kétkedőktől is megszabadultunk, és akik elhagytak minket, csak egyszerű élvhajhászok voltak. Olyan kielégülést találtak, amit te soha nem fogsz megismerni.


  Mint mondtam, az urunk gyerek volt, az öröm egyik legerősebb templomát szolgálta. Egy nagyobb dicsőségért kívánták feláldozni egy eljövendő éjjelen. Ilyen nap azonban csak egyszer van egy évezredben, ilyenkor a csillagok megnőnek a homályban – Vect Gideon felé hajolt és ügyesen kikapta kezéből a kristálykelyhet. Kortyolt egyet a nektárízű italból, majd visszaadta.
A Lord tekintete merengővé vált, majd a jelenre fókuszált.
- Szerencsére az áldozatra nem került sor. A Nagy Ellenség azon az éjszakán született meg. Erről még ti is hallottatok. Hősünk az oltáron feküdt, teste védtelen volt a pengétől. Legfinomabb olajokkal volt bedörzsölve, elméjét magával ragadták az elixírek, melyeket a dicső esemény előkészületeként vett be.
  Amikor a penge a torkához ért… egy nőnemű megszületett-sikolya száguldott végig a galaxison, kioltotta a napokat és felmorzsolta a népemet. Rikoltása egybeolvadt embereink millióinak halálsikolyával, lelküket kiragadták testükből - aki ezt tette, nos ők a Nagy Ellenség.

Majdnem mindannyian meghaltunk azon az éjszakán – Ő, Akinek Nincs Neve áldozatai elhervasztott porhüvelyekké váltak. Néhányan megmenekültek, de nagy árat fizettek. Az ő lelkük kettészakadt - egyik fele a valóság világában, másik a káosz birodalmában. Megőrültek, hiszen elméjük fele az általunk ismert igaz világban volt, másik felét a másvilág elképzelhetetlen látomásai gyötörték. Sokan véget vetettek életüknek, míg mások elkezdtek őrülten gyilkolni, dühöngtek az utcákon s lemészároltak mindent, ami szembe jött. Épületeket égettek fel, gyönyörűen faragott szobrainkat összezúzták, kertjeinket földig rombolták.

Vect arca összerándult, ahogy felidézte népének tragikus bukását.

Egy pillanat alatt elvesztettek mindent, s fajtája arra kárhoztatott, hogy örökké a kihalás szélén álljanak, és féljék azt, amit ők hoztak létre.

- Az urunk, amilyen fiatal volt, nem merült el annyira fajtánk örömeibe. Más gyermekekkel együtt sem volt elég erős, hogy szembeálljon a nagy ellenséggel.

A rabszolgafiú született vezető volt. Kultuszának valamennyi követője közül ő reagált elsőként. Ami fegyvert lehetett, összegyűjtött, s templomába vezette a néhány túlélőt. Néhányan nem fogadták el a vezetését, az ő vérüket kiontották a követők. Mások bölcsebbek voltak, s uruk nevében fegyvert fogtak. Néhányan durvább utat választottak: lemészárolták azokat, akik nem hajtottak fejet, de kíméletesen hallgatták azokat, kik elfogadták a vezetést.

Ahogy telt az idő a végtelen valós félálomban – ebben az időben alkották meg az örvényt, amit te Terror Szemeként ismersz, s elborította legrégebbi világunkat – a hősünk számára nyilvánvalóvá vált, hogy Ő, Aki Szomjúzik, még nem végzett velünk, étvágyát soha nem lehet kielégíteni. Bár lelkeinkkel csillapította szomjúságát, még szüksége volt italra. A leendő urunk érezte szomjúságát, miközben megmaradt embereink lényét lassan kiszívta az éhes rémálom.

 

Vect ismét kortyolt egyet, majd kurtán felnevetett, ajka száraz mosolyra húzódott. Könnyedén megrázta a fejét, mintha el akarná űzni a gondolatot – tekintetét visszafordította Gideonra, szemének sötét írisze visszatükrözte a lámpás vörös fényét.
- Úgy tűnt, van egy út a menekülésre: ha elhagyják otthonaikat és maguk mögött hagyják a fizikai világot mindörökre. Idejöttünk, a világok közötti birodalomba, amelyet azért készítettünk, hogy a galaxison át sértetlen utazhassunk. Ide nem ér el a Nagy Ellenség ereje, ám a Lordunk rémülete nem tört meg teljesen. Időt nyert embereinek, rövid időt, semmi többet. Sokan követték őt, helyet választottak magunknak, új oltárt emeltek és köré nagyszerű palotákat. Itt, ahol most te ülsz, a Fekete Szív eredeti templomának egyik eredeti kamrája van.

Tudod, nagyon kiváltságos vagy. Nem sokan jutnak el idáig. Legtöbbjük megtörik, mielőtt elérné a kettes szintet. Talán ez az, amiért érdekelsz engem.
- Emlékeztess majd, hogy megköszönjem a megtiszteltetést – mondta keserűen Gideon, s elgondolkodva tekintett az italba.
- Foglak – mondta Vect, tekintete megkeményedett, s Gideon fájó gerincébe hirtelen félelem állt .
- Már biztos tudod, – szólt Vect a fogolynak, feledve iménti bosszúságát – ahogy egyre többen jöttek templomokat, házakat és palotákat építeni, a városba nyúló települést néhányan a mieink közül commorraghnak hívták. Még épp csak felállították uraik és mestereik számára a szobrokat, a nagy vezetőnk kezdte átlátni ezt a világot. Látta, hogy birodalmán hozzátok hasonlatos ronda mon-keik terpeszkednek, kegyetlen orkok, tűrhetetlen Krootok és mások. Most az undorító szörnyetegek pusztítják földjeinket és szánalmas ennek a gyenge fiatal fajnak a kísérlete, hogy megállítsa őket.
Megérdemled a megsemmisítést, de addig nem, amíg saját célodat szolgálod.
- Milyen cél az? – kérdezte Gideon, kinyújtóztatva lábát, s megnézte a számtalan heget a húsán, amit marások és állandó csonttörések okoztak.

- A cél… a szórakoztatás természetesen – mondta a Kabal Lord gonosz mosollyal.
- Alapítónk ránézett a kinti világra, s megrémült a féktelen szörnyetegektől, amelyek területeinken szaporodtak. Aztán támadt egy gondolata. Talán Ő, Aki Szomjúzik, más áldozattal is megelégszik, nem csak velünk. Számtalan harcosa közül elküldött néhányat, hogy fogjanak el pár embert, akik másik világról származnak. Legjobb bizalmasai és szakemberei vizsgálták a foglyokat és kiderült: ezek a lények minden durvaságuk ellenére még tartalmazták az élet fő anyagát, ami a szellem fénye , s ami élő dologban edénnyé válik.
- A lélekre gondolsz? – kérdezte Gideon, s több figyelmet fordított az ősi Eldák zavaros meséjére.
- Lélek? Lélek! Lélek. Lélek…- úgy tűnt, Vect próbálgatja a szót. Ízlelte más és más akcentussal és hangsúllyal, mint ahogy egy jó borral tenné. A szó a szája körül játszadozott. –Milyen lenyűgöző vagy a magad barbár módján… A nyelved olyan egyszerű, azt hiszed, mindent az életről belesűríthetsz egyetlen szóba. Hihetetlen…
  A Sötét Elda visszanyerte figyelmét és ismét a csuklóján lévő kommunikátorba szólt. Pár pillanattal később megcsikordult az ajtó és a nő Haemonculus belépett.
- É-én nem értem- hebegett Gideon, szeme vadul cikázott a két Sötét Elda között.
- Nem?- kérdezte Vect gúnyosan- Borzasztó lehet ez neked…

A Sötét Elda vezető felállt és kivette a serleget Gideon dermedt ujjai közül. Élvezettel szagolta az italt.
- Jóízű nektár- szólt Vect, s elkortyolta az említett tartalmat, majd hagyta a kelyhet földre hullani, ahol az az ezernyi darabra tört.
- Rossz hír számodra, hogy e párlat némely összetevője nem reagál jól az emberi emésztőrendszerre. Hallottam hasgörcsről, ami a végig tartott…
- Nem fejezted be a története- mondta Gideon gyorsan, s kétségbeesetten remélte, hogy Vect közlése csupán egy rossz tréfa.
- Nem, valóban nem mondtam el a végét- felelte Vect ártatlan arccal- Gondolom tudni szeretnéd, hogyan végződött.
- Szeretném…- suttogta Gideon lehajtott fejjel.
- Ez kár- mondta Vect s megindult az ajtó felé – Ha nem tudod a történet végét, beleőrülsz, nem? Ezen utolsó pillanatokban, míg még tudsz tisztán gondolkodni, a történet végét próbálod kitalálni. Marni fog téged, mint ahogy rágcsáló teszi a táplálékával. Micsoda szégyen, tényleg érdekeltél engem.
- Kell más oka legyen, amiért elmondtad nekem- követelődzött a fogoly, s ahogy talpra lökte magát, koppant a felborított szék. A Lordhoz fordult.

- Oh, igen- értett egyet a Lord egy lassú bólintással – Élveztem, hogy történetet mondhatok. A szolgálóknak nem lehet, mert ők már ismerik. A történet célja az, hogy elmondják, ezért létezik. Mint ahogy te csak azért vagy, hogy engem elégedetté tegyél.
A Sötét Elda már csaknem kint volt a szobából, mikor Gideon utánakiáltott:
- Szóval mégsem volt minden igaz! Hazugság!
- Nem- fordult sarkon Vect, miközben talárját maga köré kanyarította. Torkán ujjnyi heg látszódott.
- Miért én?- sírta Gideon, s térdre esett.
Könyörögve nézett a Haemonculira, aki őt őrizte torz mosollyal. Fogvatartója szótlanul mutatott a tábla felé. Ahogy az ajtó döngve becsukódott, hallotta Vect nevetését, amint a hang visszacsapódott a folyosó faláról. S hallotta a Sötét Elda Lord mondatát, mely bekúszott a kínzókamrába.

- Miért ne?

Stats
Indulás: 2006-11-01
 
Fórum
 
Fajok
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
egyéb szervezet
 
 
Szavaz
Szavaz a legjobb Ordo intézményre

Ordo Hereticus
Ordo Xenos
Ordo Malleus
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
Szavaz
Szerinted kik a Birodalmom legnagyobb ellenségei?

Káosz Kultisták
Tauk
Eldák
Nekronok
Tiranidák
Sötét Eldák
Káoszhű Űrgárdisták
Káosz Démonok
Egyéb idegen lények
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre