Death Guard

Mortarion:

Mikor a húsz primarchája az űrgárdistáknak átszelte a galaxist a titokzatos „baleset” után, egynek Barbaruson kellet rostokolnia, a vírusokkal fertőzött világon. A bolygó lakossága két részre szakadt: A vezető hadvezérekre, kik félelmetes idéző (?) erővel rendelkeztek, míg a másik része, az emberek által lakott települések voltak, kik csapdába estek a fertőzött vidéken. Nem merték elfoglalni a fertőzésektől mentes völgyeket a bolygón, mert féltek a hadvezérek haragjától és teremtményeitől.

A gyerek primarchát a legerősebb hadvezér találta meg egy csata utáni hullamezőn, sírva, ordítva, hol már egy normális csecsemő rég megfulladt vagy meghalt, volna. A legfőbb hadvezér gyerekévé, örökösévé fogadta és elnevezte Mortarionnak, a halál gyermekének.

Mortariont egy erődben tartották, ami a nagyon közel volt a toxikus levegőhöz, ahol tűrőképessége még bírta, majd a hadvezér elvitette a bolygó legmagasabb csúcsán lévő saját erődjébe. A hadvezér kitanította a gyermeket, kinek mohó étvágy volt a tudás iránt. Mortarion megtanult mindent a harci doktrínákról, misztikus titkokról és vele együtt minden cselt és ravaszságot. Azonban a fiatal primarcha kérdései, kezdtek olyan területekre tévedni, amit a hadvezér már nem akart megosztani vele, tudniillik a völgyben lévő teremtmények a hadvezérek áldozatai voltak és nem szívesen beszélt erről senkinek.

Barbarus felszabadulása:

Végül, mivel Mortarion nem tudott a kérdéseire választ kapni, még örökbefogadó apjától sem, úgy döntött kitör az erődből és felkutatja a völgyeket. Áttörvén a mérgező ködön, Mortarion megtalálta a hadvezér megcsonkított áldozatait, kik meglepően hasonlítottak rá. Elhatározta, felszabadítja az embereket a zsarnokság alól. Barbarus emberei nehezen fogadták el Mortariont, mivel az elhagyatott hegyekből érkezett, de be akarta bizonyítani hogy milyen értékes és megbízható valójában, mikor az egyik hadvezér megtámadta a falut. Látta, hogy a lakók nem tudják viszonozni a támadást, ezért becsatlakozott a harcba, egy kaszával melyet mesterien forgatott, ami gyors halált hozott a hadvezér lényeire. A hadvezér mosolygott Mortarionra mikor haladt felé, de a hadvezér visszavonult a halálos ködbe. Mortarion megkezdte az emberek kiképzését a harcra. Később, a többi falu lakói is elzarándokoltak Mortarionhoz, hogy tanítsa ki őket is. A szétszórt falukból később erős városok lettek. Mortarion városról városra utazott, tanított, épített és megvédte embereit.

Megkereste és kitanította a legerősebb, legmegbízhatóbb embereket, majd kis csapatok élére állította őket a felügyelete alatt. Felkeresett kovácsokat, tudósokat, fegyvermestereket, hogy készítsenek olyan felszerelést, melyben át lehet jutni a toxikusan fertőzött területeken, ködön. Minden egyes ködben történő csata után, Mortarion és a Halálgárdája megtanulta, hogyan lehet jobb páncélzatot, felszerelést készíteni, hogy elérjék a fokozottan fertőzött területeket. Ezek után, már csak egyetlen csúcs állt meghódítatlanul, az, ahol Mortarion „apja” tartózkodott.

A császár eljövetele:

Visszatérve a faluba egy csata után, megtalálta embereit, kik nem a győzelméről beszéltek, hanem egy idegenről, ki azt ígérte felszabadítja Barbarust. Az idegen a rangidős emberekkel tárgyalt, mikor Mortarion leszögezte: Itt az embereinek nincs szüksége külső segítségre! Az idegen hozzátette, hogy Mortarionnak és a Halálgárdájának problémái akadhatnak az utolsó hadvezérrel, ezért alkut ajánlott. Ha Mortarion le tudja győzni a hadvezért, ő távozik. Ha nem, Mortarionnak vele kell mennie, és a Birodalmat kell szolgálnia.

Mortarion elutasítva a Halálgárdája tiltakozását, egyedül elhagyta a falut, hogy bebizonyítsa az idegennek, hogy igenis le tudja győzni. A szembesítés rövid volt. A hadvezér körül rendkívül mérgező levegő volt, így Mortarion páncélja kezdett olvadni. Az erőd kapujánál kimerült, elgyengült, és a kihívást ordította. Az utolsó kép, amit Mortarion látott, az volt, mikor Barbarus hadvezére jön megölni őt, mikor az idegen ott termett kettőjük között és egy kardcsapással végzett a hadvezérrel.

Mikor megtalálták, csak annyit láttak s hallottak, hogy Mortarion esküt ad az idegennek, ki az igazi apjának mondta magát, az emberiség császárának. A császár Mortarion parancsnoklása alá vonta a XIV űrgárdista légiót a Dusk Raiderst (?), mikor Mortarion gyorsan átkeresztelte őket Mortarion Halálgárdájának.

A nagy keresztes hadjárat:

Mortarion abban hitt, hogy győzelem merőben függ a rugalmasságtól és Horus, ki is használta az erősségeket és a gyengeségeket egyaránt, megalkotott egy hatékony erőt. Sűrűn hangolta össze Mortarion Halálgárdáját a saját légiójával. Mortarion a gárdájával kifüstöli az ellenséget és kifárasztja, a Hold Farkasok, pedig csapást mérhettek. Ez a harci taktika kiválóan működött, ezáltal, Mortarion közelkerült Horushoz.

Mortarion emberfeletti és hallgatag volt, a légzőkészüléke és a kasza részei voltak az aspektusának. Sápadt és kopasz primarcha volt, a többiek furcsának tartották, főleg, hogy az összes primarchával szemben távolságtartó volt, kivéve Horuszal szemben. Sok primarcha, főleg Roboute Guilliman félt attól, hogy hűségesebb Horushoz, mint a Császárhoz, azonban a Császár is megkövetelte ezt a fajta tiszteletet Horus iránt. Lehetséges, hogy a Császár súlyos hibát követett el ezzel a döntésével.



Az eretnekség:

Mikor Horust megfertőzte a káosz, nem volt szüksége sok erőfeszítésre, hogy magával rántsa Mortariont és a Halálgárdáját. Horus volt az egyik a kevés primarcha közül, aki mellet nyugodtabban érezhette magár Mortarion, és persze több tiszteletet adott a keresztes hadjárat idején Horusnak, mint a Császárnak. Mi sem kellet több, Calas Typhon, Mortarion jobb keze titkos követője volt egyéb veszedelmes erőknek és buzgón manipulálta a Halálgárda nagy részét a rothadás útjára.

Mortarion megmutatta igazi önmagát Istvaan III-on felderítés alatt, mikor kézséggel küldött áruló Halálgárdistákat a bolygóra, Horus csapdájához. A légió Császárhoz hű részét kipurgálták, a Halálgárda lojális maradéka áruló testvéreik ellen harcolt az Istvaan V-ön történt öldöklésnél.

Ez alatt a következő ostrom a Terrán folyt, mivel a Halálgárda Horus inváziós része volt. Azonban, a Halálgárda flotta csapdába esett az Immatériumban Typhus ügyködéseinek hála. Typhon lelassította a flotta navigátorait (még volt egy kis hűsége a Császárhoz), majd eldöntötte, hogy egyedül vezeti a flottát a saját pszihikus energiájával. A romboló flotta megfertőződött, míg céltalanul haladtak a warpban, s így képződött legendás ellenállásuk a mérgekkel és ragályokkal szemben. Borzalmas, hogy Mortarion jobban szerette a légióját s saját lelkét a káosz mocskában.

A warpban Typhon akciója miatt, a káoszisten, Nurgle megkövetelte saját légiójának a Halálgárdát. A Gárda merőben más lett mielőtt belépett a warpba és miután kiléptek. Most már teljesen káoszimádók lettek és a káosz szimbólumai, „ajándékai” díszelegtek rajtuk. Mortarion átváltozott Nurgle legnagyobb démonikus szolgájává, a Romlás Hercegévé.

A lázadás végén, Horust legyőzte a Császár, de a többi légió maradéka, flottája elmenekült az Iszonyat Szemébe, Mortarion légiója magukat Fertőgárdistáknak hívó katonákká lettek. Az Iszonyat Szemében, Mortarion egy új világot követelt magának, és szinte Barbarus másolatát alakította ki rajta, helyét tekintve, az örökbefogadó apja pozíciójában van. Felemelkedett Nurgle elsőszámú démonává és hiszik, hogy még a 41. évezredben is él. Typhon (új neve Typhus Az Utazó) még aktívabb lett a Birodalom elleni akciókban, mégpedig úgy, hogy „ajándékokat” ad a Császár követőinek.

Szervezet:

A Halálgárda tartja magát Mortarion alapelvéhez. A fegyelem hosszantartó minden rangban, s híres a harcban felvett taktikájáról, mikor is az egész osztag, csapat úgy mozog, mint egy nagy test. A Halálgárda katonái nagyobb osztagokba van rendezve, mint a többi légió katonái. Minden egyes szakasz specializálódott a légióval megegyező felszerelésre és fegyverekre.

Miután Mortarion felemelkedett a démonhercegi rangra, a légió katonái kisebb csapatokba tömörültek, mint előtte. A fertőgárdisták igyekeztek úgy szervezni a szakaszokat, hogy az Nurgle kedvelt számának, a 7-esnek feleljen meg. A kevés jármű, ami megmaradt a légiónak, azt vagy démonikus erők, vagy Nurglinisták vezették győzelemre.


Otthonvilág:

Az eredeti otthonvilágukat a halálgárdának állítólag elpusztította az inkvizíció, mint a többi áruló légió eredeti otthonvilágát. Mortarion ügyesen elfoglalt egy világot, az Iszonyat Szemébe, ami sok ponton megegyezett Barbarussal. Az emberi rabszolgák egy faluban éltek valamivel a mérgező levegő s köd alatt, míg a fertőgárdisták és Nurgle szolgálói beásták magukat a hegyekben, egy erődbe.

Harci doktrínák:

A Halálgárda abban hitt, hogy győzelmet csak könyörtelenséggel lehet elérni. Fegyvereik nem voltak díszesek, de hiba nélkül működtek. A légió nem olyan séma szerint mozgott, mint hogy összezavarni az ellenfelet, hanem egy helyben álltak, s várták az ellenség ostromát. Ezzel zavarba hozták az ellenséget, majd később halálos erővel csapott vissza a légió. Semmilyen környezet vagy szituáció nem befolyásolhatta a Halálgárda akaratosságát és rugalmasságát. Mortarion ugyan úgy képezte ki a Halálgárdát, mint Barbaruson, legyen erős, mozgékony, fegyelmezett és minden szituációban állj meg a helyét.

Fertőgárdisták:

A Halálgárda katonái csak úgy hívják magukat: Fertőgárdisták. A következménye annak, hogy Nurgle-t szolgálják, az lett, hogy magukban hordoznak mindenféle halálos betegséget, így nem érzik a fájdalmat. A játékban ezt úgy tüntetik fel, hogy nehezebb megsebezni illetve megölni őket más gárdistáknál. Míg az összes tagja a Halálgárdának Fertőgárdista, vannak olyan gárdisták is, amelyek nem a Halálgárda tagjai, más légiók is használnak ilyen katonákat, mint ha a seregük része lenne.
A Fertőgárdisták Mortarion ellenőrzése alatt vannak, így tudja, hogyan nyerjen meg egy háborút, jelentősebb veszteségek nélkül. Mortarion úgy képezte ki őket, hogy erősek legyenek a gyalogos hadviselésben, mivel híján vannak a gyors, támadó gépeknek és a nehézfegyvereknek. Ebből következik, hogy a Halálgárda tagjai a Rhinot választják, mint gyors támadóegységet, hogy nagyjából pótolják a hiányát az ilyen egységeknek. A gárda terminátor páncél nélkül, inkább nehézfegyvereket használ, mint a meltafegyverek, plazmafegyverek, hogy helyettesítsék az olyat, mint a lézerágyú és a gépágyú. Mivel a gárda gyalogos harca van felkészítve, ezért ők használják a leghatékonyabban a sorozatvetőket. A játékban a katonák rendelkeznek True Grit (?) képességgel és a gárda kizárólag gyalogos ezredeket tud sorba állítani, gépek és démonok nélkül, de ezek az egységek jobbak, mint más sereg katonái. Az átlagos gárdista lehúzódik a nehéz sorozatvetők golyózápora előtt, mert ha állna, valószínűleg elszámolta volna a helyzetet.

Különleges fegyverek és felszerelések:

Fekélyek kardja (The Plague Sword): E különleges fegyvert a magas rangú gárdisták használhatják. A megrontott kard, melyet rozsda és szenny borít. Az áldozat kit megvágnak vele, szétrohad, és rögtön belehal a vágásba. A kisebb változata a fertő tőr, mely szinte összes tulajdonságában megegyezik a nagyobbik „testvérével”.

Áldozataprító (The Manreaper): Erőteljes démonfegyver, mely megfizeti a belévetett tiszteletet. A kasza gyakran néz ki úgy, mint egy sarló, melyet még Mortarion használt, hogy megszerezze az emberek bizalmát Barbaruson. A kasza képes a tömeges gyilkolásra is, de jobban használható egyszemélyes ellenségek ellen.

Járványkaró (Pandemic Staff): Egy fegyver, mely a leghitványabb Nurglinisták készítettek. A karó áldozatát fertőző mérgekkel, vírusokkal gyilkolja meg, mielőtt rájött volna, hogy mi is történt a testével.

A pusztító kaptár (The Destroyer Hive): A kaptár csak Typhus használhatja. Ez egy iszonyatos tömege a vírusokkal fertőzött óriási dögöknek, melyek, elárasztják a légteret Typhus körül. Ez volt az „ajándéka”, mikor átadta a Halálgárdát Nurgle-nak. Most már számtalan ilyen hordával rendelkezik Typhus.

Üszkös gránátok (Blight grenades): A Halálgárda áldozatainak az elvesztett fejei, melyek mikor földet érnek, mérges gázokat árasztanak magukból.


Csatakiáltás:

A Halálgárdának nincs csatakiáltása, mert abban a tényállásban hisznek, hogy a dögvész csendben érkezik. A lázadás előtt a „A Szent Terráért és Mortarionért!”, a hetedik ezredé, pedig a „Számolj el hétig!”

Színséma:

Lázadás előtti: márványfehér páncél, különféle zöld díszítésekkel és dekorációkkal. A légió szimbóluma egy koponya volt, hegyes gyűrűben, mint egy csillag.
Miután átvette őket Nurgle, émelyítő zöld látszatuk lett. Szimbólumnak Nurgle jelét vették fel.
A Fertőgárdisták, mint tudjuk, hólyagokat, fekélyeket és nyílt sebeket hordoznak testükön. a nagyobb mértékben mutálódott gárdistákon csápok és rendszerint egy szarv, mely gyakori, sőt, elterjedt Nurgle kegyenceinél. A sisakjuk a gárdistáknak hasonlít a régi kivitelezésű világháborús német vagy orosz gázmaszkokhoz, mely célzás Mortarion otthonvilágára.
Mortarion, a maga sápadt arcával, hatalmas kaszájával, kámzsás palástjával, nagy a hasonlóság a megszokott ábrázolása a megtestesült halálnak.

Jelentősebb személyek:

Typhus Az Utazó (régebbi nevén Első Kapitány Calas Typhon): Az első tag ki engedett a káosz csábításának. Most Nurgle hírnöke, gazdája a kaptárnak. Még mindig vezeti a Végcélt. (?)

Nathaniel Garro Kapitány: Kapitánya volt a 7. ezrednek. Vezetője a 70 túlélő lojalistának kik el tudtak menekülni Istvaan III-ról az Eisenstein hajó fedélzetén. Megtartotta a légió eredeti tanait, míg más gárdisták Horus, Mortarion vagy Typhon taktikáit illetve stratégiáit használta. Miután sikerült szerencsésen újraszerveződniük a Birodalmi Öklök Falanx nevezetű erődjében, jelentést tett Horus árulásáról a Császárnak.

Ignatius Grulgor Parancsnok: A 2. ezred kapitánya volt. Míg az Istvaan II vérfürdő volt, ő az Eisenstein-en posztolt, mert azt a parancsot kapta, hogy ölje meg Garrot és a pár száz lojális katonáját. Az első alkalommal azonban, mikor tűzharc alakult ki az Eisenstein rakodóterében, egy eltévedt golyó eltalálta, mely fertőzve volt az Élet Zabáló vírussal. Miután a hajó kijutott a halálos zónából és a rákövetkező utazása a warp-ban, újraélesztette Grulgor-t valamiféle puszító erő. Lehetséges, hogy ő volt az első Fertőgárdista. Viszont életét vesztette a sürgősségi Eisenstein kiürítés alatt. Akárhogyan is Grulgor túlélte az eseményeket valamiféle démonikus energia segítségével, mivel Nurgle Démonhercege a White Dwarf szerint a legújabb Medusa V kampányban Grulgor nevet viselte. Ráadásul Ignatius Grulgor neve megjelenik a Medusa V kampányfüzetben.



Referenciák:

(January 2002) "Index Astartes – The Death Guard". White Dwarf: Australian Edition (265). ISSN 0265-8712.
(June 2003) "Heroes and Villains of the 41st Millennium – Typhus, Herald of Nurgle". White Dwarf: Australian Edition (282). ISSN 0265-8712.
Swallow, James (2007). The Flight Of The Eisenstein. Nottingham: Black Library. ISBN 1-84416-459-4.