 ’Hagyják először, hogy kígyó marja őket, asztán ők harapják kígyó fejét, mondják hogy ettől egyesülnek. Mindig néznek ’mit. Mondják, teszi őket különlegessé. Ők azok akik szeretik az űrt és mennek.’
A Kígyómarók ritkán maradnak egy helyben. Más Orkoknak úgy tűnik, a Kígyók mindig figylenek valamit és kíváncsiskodnak. Csak a harc idejére maradnak, aztán továbbállnak.
A klánnál a beavatáshoz tartozik egy mérges kígyóval való megmaratás, aminek ki kell tépni a méregfogait (innen a nevük). Néhány Ork belehal ebbe- a többi csak annál edzettebb lesz, minél többször marják meg. A Kígyómarók mindig visznek magukkal halálos kígyókat, ha új bolygóra mennek, arra az esetre, ha az ott élő életforma hasztalannak bizonyulna. Ilyen módon edzik életüket. A klán jele a kígyó. Kegyetlen és vad klán, akik jobb szeretnek vadon, kietlen helyeken élni, ahol művelhetik, amit szeretnének, díszíthetik magukat kedvükre. Testüket mindenhol piros cikornyák borítják, kígyóhoz hasonlatosak, míg mások a farkasok mellett döntenek- ez csak erősíti a primitív benyomást. Ruhájuk mindenféle állat irhájából, darabjából van (többek között farkuknál fogva lógatott döglött patkányokból). A fej viseletét groteszk szarvakkal ékítik. A leggyakoribb elem a kígyó, gyakran öntik fémformába őket.
 Medáljaik, ékszereik kőből vagy kerámiából készülnek, esetleg tollból, kagylóból, karomból. Ezeket akasztják egész testükre, melyek kifejezetten a díszítést szolgálják. A Fájdalmasok szeretik ezt, és megpróbálják a legfájdalmasabb pontokat megtalálni.
A nehéz ékszerek és tüskés gyűrűk csak kevesek kedvencei, akik ezt figyelmeztetésnek használják ellenségeik számára. Híresek még különös ikonjaikról, és egyéni hátvértjeikről, hátsó zászlóikról.
Leginkább a Vadskacokhoz hasonlítanak. Ez talán visszavezethető egy régebbi kor Ork háborújához, amit mpst újraélesztett a Kiborok megjelenése. Ezek a bionikusan megerősített barbár lények borzalmas hagyatékai a Mérnonrkok és a Fájdalmasok együttműködésének. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
