234345.M33:

    Ma este lesz az �vsz�zad legs�t�tebb szakasza, amikor a holdak teljesen elfedik a csillagunk f�ny�t: az �rd�g-�j. Ahogyan ap�ink �s az � ap�ik tan�tott�k, akiket meg az � el�deik, mi�ta nyolcvan gener�ci�val ezel�tt megalap�tottuk a kol�ni�t, bedeszk�ztuk az ablakokat, eltorlaszoltuk a kapukat, �r�ket �ll�tottunk �s el�k�sz�tett�k a v�delm�nket. Eddig m�g senki sem v�laszolt a seg�lyh�v�sunkra, �s m�r csak p�r �ra van h�tra �jf�lig. A l�lek-fal�k elj�nnek, ebben biztos vagyok. N�h�nyan csak g�nyol�dnak, hogy ezek csak mes�k, amit r�szeg �regek mondanak, hogy b�lcsnek t�njenek, illetve amivel az any�k ijesztgetik gyermekeiket, hogy ne legyenek engedetlenek. De �n tudom az igazs�got. Besz�ltem Jeremiahval miel�tt meghalt. � ott volt, amikor legut�bb j�ttek, �s a teste m�g mindig remegett a sz�v�ben l�v� f�lelemt�l.

    Pontosan eml�kszem szavaira, belev�ste mag�t az eml�kezetembe a meredt tekintete �s a rekedt hangja. Tudom, hogy n�h�nyan bolondnak gondolt�k, hogy elment az esze �regkor�ra, de �k nem voltak ott, nem �rezt�k ahogy a karjai oly er�vel markolt�k a karom, hogy val�s�ggal elszor�totta a v�rkering�sem.

    „F�lj a S�t�ts�gt�l! Ne higgy a F�ny szents�g�ben. Semmi sem �ll�thatja meg �ket, se bedeszk�zott ablak, se z�rt ajt�, se kard, se puskagoly�. Semmi sem �ll�thatja meg �ket �s egyetlen haland� sem sz�llhat szembe vel�k �s �lhet. Az �rd�g-�j est�j�n b�k�lj meg az Istencs�sz�rral, mert m�r nem fogod megl�tni a Mindenszentek Napj�t. Hagyd el a v�rost �s ne t�rj vissza, ha kedves az �leted.” Eml�kszem az ezt k�vet� hars�ny, k�nz� r�h�g�s�re, ami heveny k�h�g�sbe torkollott. Felakadt a szeme �s k�zelebb h�zott mag�hoz �s zih�lva a f�lembe suttogott: „�k nem csak meg�lnek. N�h�nyunkat lev�gnak, de a t�bbieket elviszik. Elvitt�k Mi�t, Faraht, Jeboht, Garretet, Felixt, Belstat �s a t�bbieket. L�ncok, korb�csok, sz�gek �s karmok… A sikolyaik k�s�rtenek �lmaimban. M�rt hagytak engem �letben? Nem seg�tettem �ket, esk�sz�m!”

    Egyre buzg�bb lett, sziklaszil�rdan tagadva minden kapcsolatot k�zte �s Az �rd�g�k, Akik Emberekre Lesnek k�z�tt. Ezut�n aludt egy keveset, de naplemente el�tt nem sokkal fel�bredt. M�g mindig ott voltam. Tudtam, hogy nem �ri meg a holnapot. A l�z, a tombol� k�r, ami valahogy �letben tartotta sz�zhuszonh�rom �ves kor�ig kezdte bev�gezni dolg�t, bel�lr�l falva fel a test�t. �sszef�gg�stelen�l hadart egy darabig �s �n let�r�ltem homlok�t juhtejjel, ahogy Fammi nagyany�m tan�totta. Lecsendes�lt �s �jra �rthet�v� v�lt.

    „Ne l�gy itt holnap este! Menj! Menj innen, min�l messzebre! Rejt�zz el, b�jj, k�ssz a hasadon az erd�k s�r�j�ben ha sz�ks�ges, de ne legy�l itt, amikor Az �rd�g�k Akik Emberekre Lesnek meg�rkeznek. A lelked nem l�thatja meg Hatalmas Cs�sz�runkat, elorozz�k az � f�ny�t�l �s felfalj�k! A lelked f�jdalma a tested gy�trelmeit fogja t�kr�zni. �k a f�lelmedet eszik, issz�k a retteg�sed, �s �lvezik, hogy k�ptelen vagy ellen�llni. �k elj�nnek �s mindenkit meg�lnek, vagy elvisznek. Ez az ilyen dolgok rendje. �k nem �lnek meg! Nem csak meg�lnek…” Ezek ut�n �r�kre lehunyta szem�t, utols� szava csak halk suttog�s volt, ahogy a lelke megt�rt az Istencs�sz�rhoz.

    Nemsok�ra felj�nnek az �rd�g-�j csillagai, �s a holdak egyre n�nek. Most m�r �rtem, hogy Jeremiah mi�rt maradhatott �letben, ahogy a jeges sz�l a csontomig hatol, �s l�tom a retteg� arcokat, amint a s�t�ts�gbe merednek. Neki t�nyleg megkegyelmeztek, m�g hossz� �letet is kapott aj�nd�kba, hogy eddig a napig �lhessen, egy perccel se tov�bb. � volt a h�rn�k�k. Az �rd�g�k, Akik Emberekre Lesnek azt akarj�k hogy tudjuk. Azt akarj�k, hogy f�lj�nk t�l�k. �s �k el fognak j�nni �s meg fognak �lni minket. De �k nem csak meg�lnek…

Utols� bejegyz�s, Marenza Balthus napl�j�b�l