A Vérangyalokat egykoron az Adeptus Astartes legszentebbjeként tisztelték valamennyi Légió közül, a bátorság és első tisztjük, Sanguinius erejének megszállottjai voltak. De a hóruszi eretnekség eseményei közbeszóltak, angyali ősapjuk elveszett. Halála olyan borzalmas volt, hogy a Légió valamennyi tagjában mély sebet hagyott, és suttogják, hogy azóta a sötét nap óta a Vérangyalok borzasztó átkot hordoznak vérükben.
HARCI DOKTRÍNA A Vérangyalok társaságai általában úgy harcolnak, ahogy az Adeptus Astartes kitanított erőitől várni lehet. A második, harmadik, negyedik és ötödik a Háborús társulat, s ez a négy alakítja a fő csatavonalat, általában övék a harc oroszlánrésze. A különleges társulatokat tartalékolják, s csak szükség esetén küldik ki őket.
Ezektől a társulatoktól nem lehet elvárni a harcot a Birodalmi öklök vagy sötét Angyalok megszervezett, fegyelmezett útján, mivel genetikai hibájuk ereje a legnyugodtabb veteránt is vaddá változtatja, s csak az ellenség széttépését és vérét kívánja. A Fekete Düh a csata hevében bármelyik vagy minden Sötét Angyalt elkaphat, mindegy, hogy a Pusztító osztag vagy a Védelmező vezetője. Ezért kérdéses, hogy a Vérangyalok meddig tartanak egy pozíciót. Előfordulhat, hogy támadás során ordítva rohannak, hogy ízekre tépjék szét ellenségeiket puszta kézzel.
Ez a múltban számtalan esetben vezetett a Vérangyalok ellenségeinek teljes mészárlásához. Valószínűleg ezek közül a leghíresebb a Tempestora kaptár háborújában volt, ahol olyan brutálisan támadtak, hogy rohamuk széttörte az ellenség vonalát, képessé téve őket támaszpont kialakítására olyan helyzetben, amely a birodalmi taktikusok szerint reménytelen. Beszélik, hogy a fanatikus lelkesedés tette őket képessé a lehetetlen Armageddon hadjárat megnyerésére. Ez a kiszámíthatatlanság különösen népszerűtlenné teszi őket más birodalmi parancsnokokkal együtt, de a Vérangyalok nem félnek, hiszen tudják, hogy a Fekete Düh elleni folyamatos harc erősebbé, s nem gyengébbé teszi őket.