Mes�k az Angyalokr�l

Az al�bb tal�lhat� h�rom, r�videbb elbesz�l�s, egyfajta kieg�sz�t�se a S�t�t Angyalok t�rt�net�t bemutat� cikknek. Szorosabban vagy laz�bban, de mindegyik itt lek�z�lt �r�s kapcsol�dik valahogyan az ott le�rtakhoz. Eredetileg nem mindegyik t�rt�netnek volt c�me, �gy k�nytelen voltam �n adni nekik. Rem�lem tetszeni fog mindenkinek.

Vadember

T�zszer sz�llt le a fagy �s a tombol� h�vihar az erd�re, amely otthon�ul szolg�lt a fiatal primarch�nak, akit k�s�bb Lion El'Jonsonk�nt ismert meg a vil�g. �m ennyi id� is el�g volt neki, hogy teljesen megn�j�n, k�sz�nhet�en a genetikailag bel�csepegtetett g�neknek, melyek rendk�v�li m�rt�kben meggyors�tott�k a fejl�d�s�t. Eddigi �lete folyam�n el volt v�gva minden emberi k�tel�kt�l, nem volt lehet�s�ge megtanulni besz�lni, d�h�t puszt�n ord�t�sokkal, el�gedetlens�g�t tombol�ssal jelezhette. Csupaszon j�rta az otthon�ul szolg�l� feny�erd�t, mikor vad�szott, vagy amikor �ppen r� vad�sztak. A haja hossz� volt �s �polatlan, t�n�d� szemei szinte izzani l�tszottak, lel�g� sz�k�s barna f�rtjeinek takar�s�ban. K�rmei hossz�ak �s mocskosak voltak a f�ldt�l �s a v�rt�l.

�s el�rkezett a nap, mikor ez a vadember, ki ink�bb volt oroszl�n, mint ember, meghallotta a furcsa idegen hangot. Egy hangot, melyet ezel�tt m�g soha nem hallott. Egy ember nevet�s�t. K�v�ncsis�gt�l hajtva, Jonson elindult, hogy felfedezze ezt az �j, furcsa zajt.

Egy tiszt�son akadt r� a vad�sz� csapatra, amely �ppen a bolyg� egyik vesz�lyes k�osz besti�j�nak teteme f�l�tt nevetg�lt �s besz�lgetett. Szemei elkerekedtek a csod�lkoz�st�l. Jonson j�l megfigyelte ezeket a vesz�lyesnek t�n� kreat�r�kat, akik b�r nagyon hasonl�tottak r�, m�gis olyannyira m�sok voltak. Teljesen megd�bbent a l�tottakt�l, olyannyira, hogy elfeledkezett a term�szetes �vatoss�gr�l, �s ez�rt majdnem az �let�vel fizetett.

Az egyik lovag felpillantott, �s megl�tta Jonsont a tiszt�s sz�l�n. Amit l�tott nem ember volt, ink�bb t�nt a vadon egyik teremtm�ny�nek. �szt�n�sen emelte fel pisztoly�t �s z�d�tott sort�zet az idegenre. Jonsont csak emberfeletti reflexei mentett�k meg a biztos hal�lt�l, mikor elvet�d�tt a goly�k �tj�b�l. Egy l�ved�k m�gis belef�r�dott a bal v�ll�ba, �s ott felrobbant, �zz� adamantium darabk�kkal t�ltve meg h�s�t. Jonson tov�bbgurult megpr�b�lva elmenek�lni, de addigra m�r mag�ra vonta az eg�sz csoport figyelm�t. H�t�t egy vastag f�nak vetette, �s onnan morgott a lovagok csoportj�ra, mely k�rbevette �t, �s elhat�rozta, hogy nem adja k�nnyen az �let�t.

A Birodalom t�rt�nelme tal�n teljesen m�sk�nt alakul, ha Jonsont akkor �s ott lel�vik, de nem �gy t�rt�nt. Mikor a lovagok l�v�sre emelt�k pisztolyaikat, egyik�k elki�ltotta mag�t: "�llj!". Gyilkos tekintetek keresztt�z�t�l kis�rve a fiatal lovag lesz�llt h�tas�r�l, �s odas�t�lt Jonsonhoz. Pisztoly�t elrakta, l�nckardj�t a f�ldre ejtette, Jonson pedig nem t�madta meg a fel� k�zel�t� ifj� lovagot. A lovag kiny�jtotta kez�t �s h�tras�p�rte Jonson tincseit az arc�b�l, megmutatva a primarcha t�k�letesen emberi von�sait, �s a szem�ben csillog� �rtelmet.

"N�zz�tek." - mondta a lovag - "� ember, nem bestia.". �s ezzel visszavezette Jonsont a h�tramaradt lovagokhoz, akik csod�lkozva �s megillet�dve �lltak. A fiatal lovagot Luthernek h�vt�k, �s ezen tett�vel az �, Jonson �s a S�t�t Angyalok sorsa kibogozhatatlanul �sszefon�dott.

Mivel k�t�d�se a hipert�rhez szakadatlanul fenn �ll, seg�ts�g�vel a S�t�t Angyalok, n�h�ny kiv�teles esetben k�pesek megl�tni a j�v�t. Minden nagymester a maga idej�ben megpr�b�lkozik a lehetetlennel, hogy megb�n�s�ra k�sztesse az eretnekek legnagyobbik�t. �m eddig erre egyik�k sem volt k�pes: Luther csak szakadatlanul ism�tli zavart monol�gj�t, �s hiszi, hogy nem szorul r� a megb�n�sra, hiszen egyszer majd Lion El’Jonson visszat�r �s megbocs�t neki.

Maga a Szikla soha nem marad egy helyen huzamosabb ideig, leggyakrabban mind�ssze n�h�ny gener�ci�t. �ppen ez�rt a S�t�t Angyalok sosem toboroznak ugyanarr�l a bolyg�r�l. Ez az oka annak, hogy a rendh�znak szigor� beavat�si szertart�sokra �s k�ny�rtelen pr�bat�telekre van sz�ks�ge ahhoz, hogy megbizonyosodhasson �joncainak lojalit�s�r�l. A rend mestereinek tudnia kell, hogy azok, akik a rendh�zba felv�telt nyernek, igazhit� S�t�t Angyalokk� v�lnak. Mivel a rend tagjai mind elt�r� h�tt�rrel rendelkeznek, a S�t�t Angyalok nagyban f�ggnek k�z�s �r�ks�g�kt�l, amely �sszetartja �ket. Minden j�vend�beli �rg�rdist�nak t�l kell jutnia az �sszes sz�ks�ges beavat�si szinten, csak ezut�n v�lhat bel�le igazi S�t�t Angyal. Onnant�l kezdve viszont �t is ugyanaz a sz�gyen fogja vezetni, ugyanaz a titkos c�l, amely minden S�t�t Angyal saj�tja Caliban pusztul�sa �ta: hogy levad�sszanak minden �rul�t, �s vissza�ll�ts�k a rendh�z becs�let�t.

Azrael parancsnok besz�det mond egy frissen sorozott felder�t� osztagnak

Vallat�s

- B�nd meg b�neid, b�nd meg! Visszhangoztak m�g sok�ig a mesterk�pl�n szavai a barlangszer�, durva fal� cell�ban. A visszhangnak k�sz�nhet�en hangja egy hadsereg�nek hangzott, egy k�pl�nokb�l �ll� hadsereg hangj�nak, amely az �rg�rdist�t vallatja. De a bukott S�t�t Angyal nem v�laszolt. A k�pl�n �tv�gott a k�padl�n a magatehetetlen �rg�rdista fel�. A halog�n l�mp�k f�nye visszaver�d�tt p�nc�lj�nak f�nyes, fekete fel�let�r�l, mik�zben egyik kez�vel a nyak�ban f�gg� r�zsaf�z�rrel j�tszadozott. Asmodai t�bb, mint egy �vsz�zada szolg�lta m�r a Rendh�zat, �s ezen id� alatt mind�ssze k�t bukott S�t�t Angyal b�nta meg v�tkeit kezei k�zt.

A k�pl�n meg�llt foglya el�tt �s szembefordult az �sszet�rt harcossal. S�t�t, hideg szemek tekintettek ki Asmodai koponya-maszkja m�g�l.
- Gy�nj! – sziszegte.
A bukott szorosan �sszez�rta szem�t, hogy elker�lje vallat�j�nak tekintet�t.

- B�nd meg b�neid, �s hal�lod gyors �s viszonylag f�jdalommentes lesz. – mondta hidegen. – �m, ha tov�bbra is tagadod b�neid, pusztul�sod borzalmas lesz. Borzalmasabb, mint a legsz�rny�bb r�m�lmaid. A hipert�r d�monainak vads�ga elt�rp�l a Cs�sz�r haragj�hoz k�pest!

A katakomba falair�l al�hull� v�z �temes csepeg�se bet�lt�tte az �rg�rdista tudat�t. Becsukta szemeit, �gy pr�b�lv�n meg kiz�rni a v�z monoton hangjait. �m a csepeg�sb�l kopog�s lett, a kopog�s pedig d�b�rg�ss� er�s�d�tt, m�g m�r csak sz�v�nek �temes, p�nikszer� dobog�sa l�ktetett a fej�ben.

Az �rny�kok remegtek, szinte vonaglani l�tszottak a t�redezett k�veken, �s a legs�t�tebbek, mintha k�zelebb h�z�dtak volna.
- Ki a te urad? – k�vetelte Asmodai.
- Nincs se uram, se mesterem.
- A Cs�sz�r a te urad!
- A Cs�sz�r megtagadott minket, a K�osz �tkozza el a lelk�t. – ny�sz�r�gte a bukott, mik�zben elm�je a megt�r�s hat�r�ra sodr�dott – Lion El’Jonson el�rult minket.
- A Primarcha a mi megv�lt�nk. – �v�lt�tte a k�pl�n – Az Oroszl�n fel�ldozta mag�t a rend�rt. Neki k�sz�nhet�nk mindent: a rendh�zat, az er�nket, a megv�lt�sunkat, a l�tez�s�nk! �s m�g azt mered mondani, hogy nincs urad? – Asmodai hangja suttog�ss� halkult, tele volt megvet�ssel.

A bukott S�t�t Angyal nem tudta mi�ta tart m�r fogs�ga a Szikl�n, sem azt, hogy h�ny napja m�r, hogy a vallat�sa kezdet�t vette. Csak azt tudta, hogy min�l t�volabb akar lenni a k�pl�n v�g n�lk�li k�rd�seit�l �s a k�nszenved�st�l. De plasztac�l b�kly�inak fogs�g�ban csak annyira tellett t�le, hogy elford�totta fej�t vallat�j�t�l.

Mikor �jra megsz�lalt, Asmodai hangja �rzelmekt�l mentesnek, szinte g�piesnek hatott:
- Amennyiben nem ismered el sz�gyenteljes tetteid, �s nem gy�nod meg b�neid, r�m h�rul a feladat, hogy megszabad�tsalak t�l�k. B�rmilyen �ron.

Ekkor a bukott �szrevette a szerkezetet, amit a k�pl�n a m�sik kez�ben tartott. Annak sz�mtalan f�nyl� peng�je v�r�sen villant a cella gyenge megvil�g�t�s�ban.
- Ez az �n szent feladatom, megszabad�tom a lelked a K�osz s�t�t isteneinek befoly�sa al�l - k�nt�lta Asmodai – �s megmentem a lelked, m�g ha ebbe bele is kell pusztulnod.