|
Prímarcha: Lion El'Jonson
Csatakiáltás: "Bándd meg bűneid! Holnapra véged." ("Repent! For tomorrow you die!")
Színek: Sötétzöld, Csontfehér (Halálszárny), Fekete (az eredeti szín, Hollószárny)
A Sötét Angyalok Űrgárdista rend volt az első, a húsz eredetileg alapított rendház közül, amely az ember birodalmát szolgálja.
Történelem
Lion El'Jonson
A Sötét Angyalokat érte a megtiszteltetés, hogy Császár által alapított első rendház lehettek. A prímarchájuk még gyermekkorában eltűnt, hogy később Caliban-on, egy gyönyörű, de káosz által megrontott világban tűnjön fel újra.
Prímarcha: Lion El'Jonson
Csatakiáltás: "Bándd meg bűneid! Holnapra véged." ("Repent! For tomorrow you die!")
Színek: Sötétzöld, Csontfehér (Halálszárny), Fekete (az eredeti szín, Hollószárny)
A Sötét Angyalok Űrgárdista rend volt az első, a húsz eredetileg alapított rendház közül, amely az ember birodalmát szolgálja.
Történelem
Lion El'Jonson
A Sötét Angyalokat érte a megtiszteltetés, hogy Császár által alapított első rendház lehettek. A prímarchájuk még gyermekkorában eltűnt, hogy később Caliban-on, egy gyönyörű, de káosz által megrontott világban tűnjön fel újra.
Caliban egy nyers és kegyetlen világ volt, mint bármely más a galaxisban. A bolygó egész felszínét borító barátságtalan erdőben számtalan, káosz által megfertőzött szörnyeteg élt és a mindennapi életbenmaradás folyamatos küzdelmet jelentett. Ebből
kifolyólag Caliban emberi lakossága hatalmas erődítményekbe és várakba tömörült, amelyeket erdőtől megtisztított tisztásokra építettek. A Viszály Korában, a galaxison végigpusztító hiperviharoknak (warpstorm) köszönhetően Caliban elszakadt a Földtől és fél-feudális állapotba süllyedt vissza, ahol a népesség nagy részén egy maroknyi elit harcos uralkodott.
Caliban nyers és vad nemességét gyermekkoruktól kezdve a kard törvényei szerint nevelték, hatalmas harcosok és hihetetlenül bátrak voltak. Az űrgárdisták energiapáncéljához hasonló vértben küzdöttek és - hozzájuk hasonlóan - fegyvereik
közé tartozott a lánckard és a kézi sorozatvető. Egyéb fejlett technológiával azonban nem rendelkeztek és ebből kifolyólag megtermett harci méneken, 'Destrier'-eken vetették magukat csatába. A nemesek élete folyamatos küzdelem volt a káosz söpredékével, amely rendszeresen fenyegette a kisebb településeket. Néha, egy-egy különösen veszedelmes szörnyeteg ellen a környékbeli közösség vezetője hadjáratot hirdetett, amelyre a világ minden tájáról összegyűltek válogatott harcosok, hogy megpróbálják elpusztítani.
A lény megölése fényes dicsőséget hozott a szerencsés nemesnek - gyakrabban végződött azonban véres és szörnyű halállal a pokolfajzat karmai és fogai között.
Egy ilyen bolygóba csapódott be a Prímarcha mentőkabinja. A legtöbb Prímarcha elég szerencsés volt ahhoz, hogy a helybéliek megtalálják és felneveljék. Nem ez volt azonban Jonson sorsa, mivel a hajója egy távoli és izolált területen ért földet, sok mérföldre a legközelebbi emberi településtől. A józan ész szerint a megérkezését követő első néhány percben el kellett volna pusztulnia. Azonban nem így lett.
Valahogy, a Birodalom leghalálosabb halálvilágán, a fiatal Jonson nemhogy életben maradt, de erős és magas férfivá érett.
Hogy mi történt ezekben a sötét és elkeseredett időkben senki sem tudja, mivel nem volt senki aki megörökítette volna és Jonson magától sose beszélt róla. Ami viszont bizonyos, hogy a túléléshez szükséges volt megtanulnia bízni a saját eszében és képességeiben.
Majd egy évtizeddel a megérkezését követően a Prímarcha olyat hallott, amit még eddig soha: emberi beszédet.
A bátor harcos lovagok, akikkel összetalálkozott, egy egyszerűen Rend-nek nevezett csoportosuláshoz tartoztak. A Rend egész Calibanon híres volt becsületességéről, nemességéről és a testvérlovagok csatában tanusított rettenthetetlenségéről. Egyedül álló módon a tagokat (másképpen testvéreket) nem örökletes cím, hanem érdem alapján választották ki. Bárki kérhette felvételét a Rendbe, származástól függetlenül. A Rend számtalan testvérlovagja szakadatlan járta a bolygót, hogy segítsenek az arra rászorulóknak. Épp egy jelentősebb expedíció közben történt, hogy egy kisebb csoport ráakadt a vadon élő emberre. Káoszfattynak nézvén kész voltak lemészárolni Jonsont, azonban a tagok egyike - név szerint Luther - szokatlan módon úgy érezte, hogy az előttük álló valami nem az, aminek látszik. Miután megálljt parancsolt társainak, Luther és a lovagok magukkal vitték a civilizációba az erdőben született embert.
Megjelenése és felfedezésének helye miatt a Rend a vadembernek a Lion El'Jonson nevet adta, ami annyit tesz: Az Oroszlán, az Erdő Gyermeke.
Jonson könnyedén elsajátította az emberek szokásait és meglepően gyorsan megtanult beszélni. De az erdőben töltött időkről soha nem szólt egy szót sem.
A Rend kolostorerődjében a Prímarcha beilleszkedett Caliban emberi társadalmába és Lutherrel szoros barátságot alakított ki. Úgy tűnt, hogy a két ember kitölti egymás személyiségbeli hiányosságait. Amikor Jonson lobbanékony volt és szűkszavú, Luther
karizmatikus és kellemes. Amikor Luther meggondolatlan volt és érzékeny, Jonson brilliáns stratéga és - a teendőket meghatározását követően - megállíthatatlan. Ők is felismerték ezt a helyzetet, s elválaszthatatlan csapattá váltak.
Az elkövetkezendő években Jonson és Luther együtt emelkedett fel a Rend ranglétráján. Hőstetteik legendákká váltak. A Rend hírneve ennek megfelelően gyarapodott és a csatlakozó fiatal harcosok száma miatt számos új kolostorerőd épült. Jonson és Luther elkezdett egy hadjáratot tervezni az erdőket lakó szörnyetegek kiírtására, majd mikor Luther beszéde meggyőzte a Rend Nagymestereit, a világ legtöbb nemese összegyűlt a hívó szóra. Jonson páratlan tervezési és szervezési képességének köszönhetően nem egészen egy évtized alatt tisztára söpörték a bolygót. Egy új aranykor hajnala ragyogott fel mindeddig kétségbeesett lakosok számára.
A káosz teremtményei felett aratott győzelme elismeréseképpen Lion El'Jonsont nyilvánították Caliban Rendjének Legfelsőbb Mesterévé. Habár Luther nyíltan sosem mutatta ki, nem lett volna emberi lény, ha nem érzett volna némi irigységet. Ekkor lobbant fel az első apró szikra, amely végül a Sötét Angyalok légióinak drámai szétszakadásához vezettek. De ez csak jóval később következett be - Caliban ekkortájt élvezte a béke és gyarapodás időszakát.
A Nagy Hadjárat (The Great Crusade)
Eközben a Császár Nagy Hadjáratát vívta szerte a galaxisban, egyesítve az emberiséget, megtisztítva a csillagrendszereket az idegen megszállástól. Ahogy az ember univerzumának határvonala terjedt, birodalmi felderítők rátaláltak az elszigetelt
Calibanra. Ez nem sokkal azelőtt történt, hogy a Császár találkozott a Prímarchával és az öröm, amit ekkor érzett, egy apa boldogsága volt, mikor megtalálja rég elveszett fiát. A Császár első rendelkezése értelmében Lion El'Jonson lett a Sötét Angyalok légióinak vezetője. Majd létrehozta az Űrgárdisták testét prímarchájuk génmagvaiból (gene-seed) és a sereg más birodalmi erőkkel együtt harcolt a galaxison végigtomboló Nagy Hadjáratban.
A Sötét Angyalok otthona Caliban lett és a teljes Rend a soraikba lépett. Az elég fiatal lovagok megkapták a légió génmagvait, az idősebbeket pedig implantátumokkal és egyéb sebészeti beavatkozásokkal alakították a Birodalom elit harcosaivá.
Ez utóbbiak ugyan nem lettek teljes mértékben Űrgárdisták, a módosítások következtében azonban képességeik és életkoruk is jelentősen megnőtt. Az első, akit ily módon megváltoztattak Luther volt, aki – mint eddig – másodparancsnok szerepet töltött be. Amikor azonban a Császár továbbutazott, magával vitte El’Jonsont és a Légió nagy részét, hátrahagyva Luthert, hogy helyőrségként védje a bolygót a káosz visszatérte ellen.
A Nagy Hadjáratnak természetesen nem volt még vége: számtalan emberi világ szenvedett idegenek, vagy a káosz befolyása alatt.
Luther, szerepének fontossága ellenére nem volt elégedett a reá szabott feladattal.
Lion El’Jonson és légiója nagyon jól szerepelt a hadjárat alatt, azonban a Karmazsin erődítménynél vívott emlékezetes csatában összetűzésbe került Leman Russ-al, az Űrfarkasok Prímarchájával. Ez az eset olyan viszályt szült, amely még most, a 41. évezredben is tart és a két rendház kiválaszott bajnokai közötti rituális párbajok formájában nyilvánul meg, melyek általában meglehetősen erőszakos küzdelembe torkollnak.
Ahogy Jonson bátorságáról, hősiességéről szóló legendák terjedtek a galaxisban, lassan elérték a Légió anyabolygóját. Luther úgy érezte, megfosztották a dicsőségtől. A neki kijáró hírnevet akarta, egyenlőnek érezvén magát Jonsonnal. A neki kiosztott bolygókormányzói szerepet egy jelentéktelen határvilágon egyre inkább sértésnek érezte.
A Jonson Legfőbb Mesterré avatásakor elszórt féltékenység magvai szárba szökkentek és gúzsba kötötték Luther szívét.
Luther árulása
Amikor a Hórusz eretnekség kitört a Birodalomban, a Sötét Angyalok a galaxis másik végén hajtottak végre egy pontosan nem ismert küldetést.
Feltételezhető, hogy Hórusz utasította az Éjurakat (Night Lords) hogy támadják meg és akadályozzák meg őket, hogy a Császár segítségére siethessenek.
Ahogy a földi ostrom megkezdődött, a Sötét Angyalok azonnal Terra felé vették az irányt. Ez, illetve az Ultramarine-ok és Űrfarkasok várható érkezése – akik szintén a fentihez hasonló akadályokkal szembesültek – arra kényszerítette Hóruszt, hogy minden lapját kijátssza a Császár ellen.
Mint ismert, a Császár legyőzte Hóruszt, azonban halálosan megsebesült és életfunkcióinak megőrzése érdekében az Arany Trónba került bebörtönzésre.
El’Jonson elkeseredésében és mély fájdalmában, hogy képtelen volt megmenteni a Császárt, visszatért Calibanra.
A visszatérő Sötét Angyalokat egészen meglepő módon üdvözölték, amikor hajóik pályára álltak a bolygó körül. A rájuk zúdított orbitális elhárítótűz számos hajót súlyosan megrongált. El’Jonson - miután hajóit lőtávolon kívülre vezette – megtudta a támadás okát.
El’Jonson győzelméről és dicsőségéről szóló legendák mérhetetlen keserűséget és irigységet keltettek a bolygó védelmére hagyott Lutherben és ezeket kivetítve az alá beosztott Űrgárdistákra lassan, de biztosan, mindannyiukat megfertőzte a káosz.
Ugyanis Luther önhittsége volt az egyetlen, amire a Sötét Isteneknek szükségük volt ahhoz, hogy megszerezzék.
Ezt megtudva El’Jonson éktelen haragra gerjedt és elrendelte a bolygón állomásozó megfertőzött testvéreinek teljes megsemmisítését és a bolygó orbitális bombázását. A védelmi rendszerek lerombolását követően a Prímarcha - saját vezetésével - támadást indított a Rend kolostorerődei ellen, míg a flotta folytatta a bolygó elleni csapásokat.
A Prímarcha végül egy gigászi küzdelemben összecsapott néhai testvérével, melynek során a Rend egykori erődjét porig rombolták, mivel Luther - a káosz hatalmaknak köszönhetően - olyan erőkkel rendelkezett, melyekkel egyenlőként nézhetett vele szembe.
Végül El’Jonson kerekedett felül, azonban nem volt képes végrehajtani a végső csapást. Luthernek nem voltak ilyen aggályai és egy varázslattal halálosan megsebezte. Ahogy azonban ezt megtette, rádöbbent, hogy milyen mélyre zuhant - hogy megtagadott barátot, rendházat, Császárt - és megőrült.
A sötét erők figyelemmel kísérték a harcot és amikor látták, hogy ismét kudarcot vallottak, tomboló dühükben hipervihart bocsátottak Calibanra, amely darabjaira tépte a bombázástól már amúgy is meggyötört bolygót.
A széthulló törmelék nagy részét beszippantotta az immatérium, mindössze néhány aszteroidát hagyva hátra. Egy ilyen darabon maradt meg a kolostorerőd romja és ez lett a Sötét Angyalok főhadiszállása, ismertebb nevén: a Szikla, amely a legnagyobb űrállomás a Birodalomban.
Caliban utóhatása
A fentebb leírt történet a Sötét Angyalok titkos szégyene. Rajtuk és az általuk alapított rendházakon kívül senki nem ismeri, kivéve talán a Császárt az Arany Trónusában. Még a renden belül is csak néhányan tudják, hogy pontosan mi is történt ezekben az időkben.
A Sötét Angyalok szervezetének felépítése elsősorban a történetükön alapul és ezért eltér minden más rendháztól.
Alapvetően szerzetesi rend, sok időt szentelnek az imádkozásnak, a könyörgésnek és számos hierarchikus szintre különül el, amelyekbe tagjai fokozatosan kapnak beavatást és ezzel új ismereteket a rend történetéről. Ezért a legtöbb Sötét Angyal nem sokat tud a rendház kialakulásáról és csak a legfelsőbb szinteken lévők ismerik a teljes igazságot.
A Sötét Angyalok élete szigorúan alkalmazkodik a Codex Astartesben leírtakhoz. Vannak azonban eltérések, főleg az Első és Második Század (First and Second Company) felépítését illetően. A Második Század – a Hollószárny – speciális kiképzést kapott motorok (Bikes) és Land Speederek használatára.
Az Első Század a híres Halálszárny, amely látszólag semmiben sem különbözik más rendházak Első Századától, valójában azonban egy különlegesen kiképzett alakulat. Amikor a Sötét Angyalok abban a megtiszteltetésben részesülnek, hogy részei lehetnek ennek a Századnak, ismerik meg a teljes igazságot Luther árulásáról és arról, hogy a követői közül többen még mindig életben vannak. Ezeknek az elátkozott harcosoknak, ismertebb nevükön Bukott Angyaloknak, vagy az „Elbukottaknak” (The Fallen), a teljes elpusztítása az egyetlen mód a rendház becsületén esett csorba kiköszörülésére és az Első Századot a mai napig ennek a feladatnak a végrehajtása foglalkoztatja.
Addig, amíg akár csak egyetlenegy Elbukott is életben van, a szégyenfolt megmarad.
A Halálszárnyon belül is különböző fokozatai vannak a beavatásnak és a tudásnak, amelyekbe az arra érdemes idővel betekintés nyerhet.
A Bukott Sötét Angyalok
A Sötét Angyalok Űrgárdistáinak szemében az összes Elbukott elpusztítása vagy bűnbánatuk elérése az egyetlen mód arra, hogy szégyenüktől megszabaduljanak, visszanyerjék a Császár bizalmát és a becsületüket.
Mivel azonban az Elbukottak a hipervihar következtében szétszóródtak térben és időben ennek elérése nem egyszerű feladat. Az Inkvizícióval és a Szürke Lovagokkal ellentétben – melyek feladata a káosz ügynökeinek kiiktatása a galaxisban – a Sötét Angyalok elsődleges célja az Elbukottak felkutatása. Bár számos birodalmi küldetésben vesznek részt, a folyamatos kereséssel soha nem hagynak fel.
A káosz nem ugyanolyan mértékben fertőzött meg minden Elbukottat. Némelyikük teljesen magáévá tette a Sötét Istenek útját és valódi Káosz Űrgárdistává vált, akik nem tartoznak külön rendházba, mint Angron Világfalói, hanem elszórtan élnek - magányosan, vagy kisebb csoportokban.
A legtöbb Elbukott azonban rájött Caliban pusztulását megelőző cselekedeteik helytelenségére. Undorodva a Káosz istenek romlott befolyásától és képtelenül a megbékélésre rendjükkel, magányos életet élnek, vagy zsoldosnak, kalóznak állva céltalanul bolyonganak a galaxisban.
Mások, meg akarván gyónni bűneiket, teljesen átlagos emberként visszailleszkedtek a társadalomba, ami még nehezebbé teszi a Sötét Angyalok dolgát, mivel őket igen nehéz megtalálni. Ettől függetlenül ez is a feladatuk közé tartozik és minden létező szóbeszédet és történetet kivizsgálnak, hogy felderítsék bukott testvéreiket.
Több év is eltelhet anélkül, hogy akár egyetlen kósza hírt is hallanának az Elbukottakról, amikor azonban a Sötét Angyalok sikeresen elfognak egyet, visszaszállítják a Kolostorerődbe, amelynek mélyén a Vallató-Káplánok (Interrogator-Chaplains) mindent megtesznek, hogy az Elbukott megbánja bűneit. Siker esetén, a vallomásért cserébe gyors és fájdalommentes halál lesz a jutalom. (innen a csatakiáltás. *ford. megj.) Az esetek túlnyomó részében az elfogott Bukott Angyal nem hajlandó megbánást tanusítani; a Káplánok ilyenkor a lelküket borzalmas fájdalommal tisztítják meg, mielőtt elérheti őket a halál agóniája.
Szervezeti felépítés
A felépítés némiképp eltér a Codex Astartesben leírtaktól, főleg a magasabb rangoknál, illetve az Első és Második Században.
Az Első Század – a Halálszárny – olyan veteránokból áll, akik csontfehér Terminátor páncélzatban vetik magukat csatába. A páncél eredetileg fekete volt, de átfestették azon 30 Terminátor hősiességének tiszteletére, akik egymagukban megállítottak egy Génorzó inváziót Síkvilágon (Plains World), amely egyike a Sötét Angyalok fő toborzási világainak.
A Sötét Angyalok taktikájának rohamozási és támadási aspektusa a Második Században – a Hollószárnyban – összpontosul. Minden egyes tagja különösen jól képzett a lerohanásszerű harcmodor, kiemelten a motorok és Land Speederek használatában.
Főhadiszállás
Caliban romjai a Cadiai szektorban találhatók meg, közel a Rémület Szeméhez. (Eye of Terror) A Nagy Hadjáratot és a Hórusz Eretnekséget megelőzően Caliban sűrű erdőkkel volt borított, amelyeket káosz által megfertőzőtt lények laktak. A lakosok büszke, harcias emberek voltak, akik kőből készült kolostorerődökben voltak kénytelenek lakni.
A Sötét Angyalok újraépítették a Kolostorerődöt azon az aszteroidán, amelyen az eredeti romjai is megmaradtak, mélyen lefúrva a kőzet belsejébe. Az új erőd hivatalos neve Angyalok Tornya, ismertebb nevén A Szikla. Egyes szóbeszédek szerint a Szikla egy teljesen működöképes hiperhajtóművel van ellátva, amely lehetővé teszi az immatériumban való fénysebességnél is gyorsabb utazást.
A Szikla mélyén találhatóak a katakombák, ahová a Sötét Angyalok elbukott testvéreiket viszik, hogy megbánják bűneiket a Vallató-Káplánoknak. Az Inkvizíció szerint számos titok rejtezik az aszteroida mélyén. Mint ilyen, melyről csak a Belső Körnek van tudomása: Luther még mindig él, bebörtönözve a Szikla legmélyebb barlangjában és elmebajosan motyogja, hogy egy nap El’Jonson visszatér és megbocsát neki.
Azonban még ez is elhalványul a Sötét Angyalok legféltettebben őrzött titka mellett, melyet mindössze maroknyian tudnak – azok a furcsa csuklyás lények, akiket csak úgy emlegetnek, hogy a Sötét Őrizők. (Watchers in the Dark)
Mélyen a sziklaágyban létezik egy magányos kamra. Ebben a kamrában fekszik Lion El’Jonson a Sötét Őrizők felügyelete mellett és lassan gyógyulva várja, hogy Császár kilépjen az Arany Trónból és galaxisszerte meginduljon a Nagy Hadjárat a káosz ellen.
(Ez élénk vita tárgya, ugyanis sosem lett bebizonyítva, mégis elterjedt nézetnek számít.)
Toborzás
Mivel a Sötét Angyaloknak nincs saját világuk, ezért az újoncokat számos, iparilag elmaradott világról toborozzák. A Sötét Angyalok megbízottjai egyszer egy emberi életben meglátogatják ezeket a világokat és magukkal viszik a legéletképesebb fiatalokat. Minden újoncot alapos vizsgálatnak vetnek alá és attól a pillanattól kezdve, hogy felvételt nyertek a rendbe mint Űrgárdista, a múltjuk többé nem számít.
A Hórusz Eretnekséget követően a Sötét Angyalok még mindössze egy bolygóról, a Síkvilágról toboroztak, amely lakói leginkább az őslakos indiánokra emlékeztetnek. Nem sokkal a 41. évezred beköszöntése előtt egy csoport visszatérő Halálszárny rádöbbent, hogy a bolygót ötven évvel ezelőtt Génorzók fertőzték meg és már csak nagyon kevés érintetlen lakos maradt. A Terminátorok, akiknek feladata és becsülete megkövetelte, hogy elpusztítsák a Génorzókat, felkészültek a harcra. Esély a sikerre gyakorlatilag nem létezett, ezért végrehajtották magukon az őslakosok temetési szertartását. A bőrük helyett azonban páncéljukat dörzsölték be fehér hamuval.
Elképesztő módon, de megtisztították a világot, megmentve ezzel a rabul ejtett lakosságot és ezen Terminátorok tiszteletére a páncél örökre fehér maradt.
Ugyanakkor a Sötét Angyalok vezetői - a Belső Kör – felismerték, hogy micsoda könnyelműség egy bolygóra támaszkodni emberi erőforrás tekintetében, ezért megosztották a toborzási területeket. (Ezen események részletesen a Halálszárny című rövid történetben lettek lejegyezve.)
Harci doktrína
A Sötét Angyalok harci rendjüket illetően hűen követik a Codex Astartesben leírtakat, azonban makacs ellenállásuk legendás, akár elsöprő túlerővel szemben is. Soha nem hátrálnak meg és elszántan védik pozícióikat, hiába lenne taktikailag előnyös a visszavonulás.
Elsődleges céljuk az Elbukottak levadászása és/vagy kézrekerítése, amely hitük szerint az egyetlen mód becsületük visszaállítására. Ha a harctéren jelen van egy Elbukott, vagy olyasvalaki, aki esetleg ismeri egyikük hollétét, a Sötét Angyalok felhagynak az eredeti feladat végrehajtásával és minden erejükkel az elfogásukra koncentrálnak. Minden másodlagos, beleértve az emberéletet. Nem egyszer fordult elő, hogy szövetséges erőkre nyitottak tüzet annak érdekében, hogy megakadályozzák az Elbukottak titkának felfedését.
A Sötét Angyalok hírhedten intoleránsak az idegenekkel és a mutánsokkal szemben, még birodalmi léptékben mérve is. Szintén nem bíznak az Inkvizícióban – amelynek oka, hogy el akarják kerülni a rendházuk felülvizsgálatát - és csak a legszélsőségesebb helyzetben fognak olyan sereg oldalán harcolni, amelynek tagjai között akár inkvizítorok, akár nem emberi katonák találhatóak.
Megjelenés
A Sötét angyalok szimbóluma a szárnyas kard. A Halálszárny és a Hollószárny századok jelképe némiképp eltér; míg előbbiekén egy szárnyas törött kard, utóbbiakén egy kard, egy szárny és egy hollókarom található.
A Hórusz Eretnekséget megelőzően a Sötét Angyalok energiapáncélja szénfekete volt, majd azt követően a sereg nagyrésze sötétzöld páncélban jelent meg, míg az Első és Második Század színe a fekete maradt. Még később az Első Század színe a csontfehér lett.
Jelentős személyiségek
Azrael, Legfelsőbb Nagymester – A Sötét Angyalok rendházának Legfelsőbb Nagymestere és a Soha Nem Feledő (Unforgiven) Rendházak nem hivatalos parancsnoka
Cypher – A káosz által megrontott Elbukottak elöljárója
Belial – A Halálszárny jelenlegi Nagymestere (4. kiadású kódex, 2007)
Sammael – A Hollószárny jelenlegi Nagymestere (4. kiadású kódex, 2007)
Ezekiel – A Könyvtárosok Nagymestere, az Üdvösség Könyvének Őrizője. Ez egy Ősi Fóliáns, amelyben állítólag az Elbukottak nevei találhatóak.
Sapphon – A Káplánok Nagymestere. Ezt a címet kiváló és inspiráló vezetési képességei, nem pedig vallatásban szerzett jártassága vagy kora miatt szerezte meg.
Asmodai – Vallató-Káplán – A rendház legidősebb és legsikeresebb Vallató-Káplánja, az Értelem Pengéinek hordozója
Molocia – Vallató-Káplán – A Sötét Angyalok valaha élt legkiemelkedőbb Vallató-Káplánja. Haláláig több, mint 300 évet szolgált és 10 Fekete Gyöngyöt szerzett a rózsafüzérjére, amelyet a mai napig egy Vallató-Káplánnak sem sikerült elérnie.
Leszármazott Rendházak
A Hórusz Eretnekség után a Sötét Angyalok legkevesebb három rendházat alapítottak, hogy felkutassák az Elbukottakat, név szerint: a Feloldozás Angyalai (Angels of Absolution), a Megváltás Angyalai (Angels of Redemption) és a Bosszú Angyalai (Angels of Vengeance). Ezen rendek ugyanúgy ismerik az Elbukottak titkát és a Sötét Angyalokkal együtt Soha Nem Feledőknek nevezik magukat.
A Sötét Angyalok génmagvaiból számos más rend is létrejött, mint A Szövetség Őrzői (The Guardians of the Covenant), a Megszenteltek (Consecrators) és Caliban tanítványai (Disciples of Caliban). Ez utóbbi létrejöttét Anaziel rendházmester igényelte és a történelem azon ritka esetei közé tartozik, hogy a kérést jóváhagyták. A Megszenteltek az El’Jonson idejéből való technológiák használatáról közismertek és ebből kifolyólag a legjobban hasonlítanak a Hórusz Eretnekséget megelőző Sötét Angyalokra.
Caliban egy nyers és kegyetlen világ volt, mint bármely más a galaxisban. A bolygó egész felszínét borító barátságtalan erdőben számtalan, káosz által megfertőzött szörnyeteg élt és a mindennapi életbenmaradás folyamatos küzdelmet jelentett. Ebből
kifolyólag Caliban emberi lakossága hatalmas erődítményekbe és várakba tömörült, amelyeket erdőtől megtisztított tisztásokra építettek. A Viszály Korában, a galaxison végigpusztító hiperviharoknak (warpstorm) köszönhetően Caliban elszakadt a Földtől és fél-feudális állapotba süllyedt vissza, ahol a népesség nagy részén egy maroknyi elit harcos uralkodott.
Caliban nyers és vad nemességét gyermekkoruktól kezdve a kard törvényei szerint nevelték, hatalmas harcosok és hihetetlenül bátrak voltak. Az űrgárdisták energiapáncéljához hasonló vértben küzdöttek és - hozzájuk hasonlóan - fegyvereik
közé tartozott a lánckard és a kézi sorozatvető. Egyéb fejlett technológiával azonban nem rendelkeztek és ebből kifolyólag megtermett harci méneken, 'Destrier'-eken vetették magukat csatába. A nemesek élete folyamatos küzdelem volt a káosz söpredékével, amely rendszeresen fenyegette a kisebb településeket. Néha, egy-egy különösen veszedelmes szörnyeteg ellen a környékbeli közösség vezetője hadjáratot hirdetett, amelyre a világ minden tájáról összegyűltek válogatott harcosok, hogy megpróbálják elpusztítani.
A lény megölése fényes dicsőséget hozott a szerencsés nemesnek - gyakrabban végződött azonban véres és szörnyű halállal a pokolfajzat karmai és fogai között.
Egy ilyen bolygóba csapódott be a Prímarcha mentőkabinja. A legtöbb Prímarcha elég szerencsés volt ahhoz, hogy a helybéliek megtalálják és felneveljék. Nem ez volt azonban Jonson sorsa, mivel a hajója egy távoli és izolált területen ért földet, sok mérföldre a legközelebbi emberi településtől. A józan ész szerint a megérkezését követő első néhány percben el kellett volna pusztulnia. Azonban nem így lett.
Valahogy, a Birodalom leghalálosabb halálvilágán, a fiatal Jonson nemhogy életben maradt, de erős és magas férfivá érett.
Hogy mi történt ezekben a sötét és elkeseredett időkben senki sem tudja, mivel nem volt senki aki megörökítette volna és Jonson magától sose beszélt róla. Ami viszont bizonyos, hogy a túléléshez szükséges volt megtanulnia bízni a saját eszében és képességeiben.
Majd egy évtizeddel a megérkezését követően a Prímarcha olyat hallott, amit még eddig soha: emberi beszédet.
A bátor harcos lovagok, akikkel összetalálkozott, egy egyszerűen Rend-nek nevezett csoportosuláshoz tartoztak. A Rend egész Calibanon híres volt becsületességéről, nemességéről és a testvérlovagok csatában tanusított rettenthetetlenségéről. Egyedül álló módon a tagokat (másképpen testvéreket) nem örökletes cím, hanem érdem alapján választották ki. Bárki kérhette felvételét a Rendbe, származástól függetlenül. A Rend számtalan testvérlovagja szakadatlan járta a bolygót, hogy segítsenek az arra rászorulóknak. Épp egy jelentősebb expedíció közben történt, hogy egy kisebb csoport ráakadt a vadon élő emberre. Káoszfattynak nézvén kész voltak lemészárolni Jonsont, azonban a tagok egyike - név szerint Luther - szokatlan módon úgy érezte, hogy az előttük álló valami nem az, aminek látszik. Miután megálljt parancsolt társainak, Luther és a lovagok magukkal vitték a civilizációba az erdőben született embert.
Megjelenése és felfedezésének helye miatt a Rend a vadembernek a Lion El'Jonson nevet adta, ami annyit tesz: Az Oroszlán, az Erdő Gyermeke.
Jonson könnyedén elsajátította az emberek szokásait és meglepően gyorsan megtanult beszélni. De az erdőben töltött időkről soha nem szólt egy szót sem.
A Rend kolostorerődjében a Prímarcha beilleszkedett Caliban emberi társadalmába és Lutherrel szoros barátságot alakított ki. Úgy tűnt, hogy a két ember kitölti egymás személyiségbeli hiányosságait. Amikor Jonson lobbanékony volt és szűkszavú, Luther
karizmatikus és kellemes. Amikor Luther meggondolatlan volt és érzékeny, Jonson brilliáns stratéga és - a teendőket meghatározását követően - megállíthatatlan. Ők is felismerték ezt a helyzetet, s elválaszthatatlan csapattá váltak.
Az elkövetkezendő években Jonson és Luther együtt emelkedett fel a Rend ranglétráján. Hőstetteik legendákká váltak. A Rend hírneve ennek megfelelően gyarapodott és a csatlakozó fiatal harcosok száma miatt számos új kolostorerőd épült. Jonson és Luther elkezdett egy hadjáratot tervezni az erdőket lakó szörnyetegek kiírtására, majd mikor Luther beszéde meggyőzte a Rend Nagymestereit, a világ legtöbb nemese összegyűlt a hívó szóra. Jonson páratlan tervezési és szervezési képességének köszönhetően nem egészen egy évtized alatt tisztára söpörték a bolygót. Egy új aranykor hajnala ragyogott fel mindeddig kétségbeesett lakosok számára.
A káosz teremtményei felett aratott győzelme elismeréseképpen Lion El'Jonsont nyilvánították Caliban Rendjének Legfelsőbb Mesterévé. Habár Luther nyíltan sosem mutatta ki, nem lett volna emberi lény, ha nem érzett volna némi irigységet. Ekkor lobbant fel az első apró szikra, amely végül a Sötét Angyalok légióinak drámai szétszakadásához vezettek. De ez csak jóval később következett be - Caliban ekkortájt élvezte a béke és gyarapodás időszakát.
A Nagy Hadjárat (The Great Crusade)
Eközben a Császár Nagy Hadjáratát vívta szerte a galaxisban, egyesítve az emberiséget, megtisztítva a csillagrendszereket az idegen megszállástól. Ahogy az ember univerzumának határvonala terjedt, birodalmi felderítők rátaláltak az elszigetelt
Calibanra. Ez nem sokkal azelőtt történt, hogy a Császár találkozott a Prímarchával és az öröm, amit ekkor érzett, egy apa boldogsága volt, mikor megtalálja rég elveszett fiát. A Császár első rendelkezése értelmében Lion El'Jonson lett a Sötét Angyalok légióinak vezetője. Majd létrehozta az Űrgárdisták testét prímarchájuk génmagvaiból (gene-seed) és a sereg más birodalmi erőkkel együtt harcolt a galaxison végigtomboló Nagy Hadjáratban.
A Sötét Angyalok otthona Caliban lett és a teljes Rend a soraikba lépett. Az elég fiatal lovagok megkapták a légió génmagvait, az idősebbeket pedig implantátumokkal és egyéb sebészeti beavatkozásokkal alakították a Birodalom elit harcosaivá.
Ez utóbbiak ugyan nem lettek teljes mértékben Űrgárdisták, a módosítások következtében azonban képességeik és életkoruk is jelentősen megnőtt. Az első, akit ily módon megváltoztattak Luther volt, aki – mint eddig – másodparancsnok szerepet töltött be. Amikor azonban a Császár továbbutazott, magával vitte El’Jonsont és a Légió nagy részét, hátrahagyva Luthert, hogy helyőrségként védje a bolygót a káosz visszatérte ellen.
A Nagy Hadjáratnak természetesen nem volt még vége: számtalan emberi világ szenvedett idegenek, vagy a káosz befolyása alatt.
Luther, szerepének fontossága ellenére nem volt elégedett a reá szabott feladattal.
Lion El’Jonson és légiója nagyon jól szerepelt a hadjárat alatt, azonban a Karmazsin erődítménynél vívott emlékezetes csatában összetűzésbe került Leman Russ-al, az Űrfarkasok Prímarchájával. Ez az eset olyan viszályt szült, amely még most, a 41. évezredben is tart és a két rendház kiválaszott bajnokai közötti rituális párbajok formájában nyilvánul meg, melyek általában meglehetősen erőszakos küzdelembe torkollnak.
Ahogy Jonson bátorságáról, hősiességéről szóló legendák terjedtek a galaxisban, lassan elérték a Légió anyabolygóját. Luther úgy érezte, megfosztották a dicsőségtől. A neki kijáró hírnevet akarta, egyenlőnek érezvén magát Jonsonnal. A neki kiosztott bolygókormányzói szerepet egy jelentéktelen határvilágon egyre inkább sértésnek érezte.
A Jonson Legfőbb Mesterré avatásakor elszórt féltékenység magvai szárba szökkentek és gúzsba kötötték Luther szívét.
Luther árulása
Amikor a Hórusz eretnekség kitört a Birodalomban, a Sötét Angyalok a galaxis másik végén hajtottak végre egy pontosan nem ismert küldetést.
Feltételezhető, hogy Hórusz utasította az Éjurakat (Night Lords) hogy támadják meg és akadályozzák meg őket, hogy a Császár segítségére siethessenek.
Ahogy a földi ostrom megkezdődött, a Sötét Angyalok azonnal Terra felé vették az irányt. Ez, illetve az Ultramarine-ok és Űrfarkasok várható érkezése – akik szintén a fentihez hasonló akadályokkal szembesültek – arra kényszerítette Hóruszt, hogy minden lapját kijátssza a Császár ellen.
Mint ismert, a Császár legyőzte Hóruszt, azonban halálosan megsebesült és életfunkcióinak megőrzése érdekében az Arany Trónba került bebörtönzésre.
El’Jonson elkeseredésében és mély fájdalmában, hogy képtelen volt megmenteni a Császárt, visszatért Calibanra.
A visszatérő Sötét Angyalokat egészen meglepő módon üdvözölték, amikor hajóik pályára álltak a bolygó körül. A rájuk zúdított orbitális elhárítótűz számos hajót súlyosan megrongált. El’Jonson - miután hajóit lőtávolon kívülre vezette – megtudta a támadás okát.
El’Jonson győzelméről és dicsőségéről szóló legendák mérhetetlen keserűséget és irigységet keltettek a bolygó védelmére hagyott Lutherben és ezeket kivetítve az alá beosztott Űrgárdistákra lassan, de biztosan, mindannyiukat megfertőzte a káosz.
Ugyanis Luther önhittsége volt az egyetlen, amire a Sötét Isteneknek szükségük volt ahhoz, hogy megszerezzék.
Ezt megtudva El’Jonson éktelen haragra gerjedt és elrendelte a bolygón állomásozó megfertőzött testvéreinek teljes megsemmisítését és a bolygó orbitális bombázását. A védelmi rendszerek lerombolását követően a Prímarcha - saját vezetésével - támadást indított a Rend kolostorerődei ellen, míg a flotta folytatta a bolygó elleni csapásokat.
A Prímarcha végül egy gigászi küzdelemben összecsapott néhai testvérével, melynek során a Rend egykori erődjét porig rombolták, mivel Luther - a káosz hatalmaknak köszönhetően - olyan erőkkel rendelkezett, melyekkel egyenlőként nézhetett vele szembe.
Végül El’Jonson kerekedett felül, azonban nem volt képes végrehajtani a végső csapást. Luthernek nem voltak ilyen aggályai és egy varázslattal halálosan megsebezte. Ahogy azonban ezt megtette, rádöbbent, hogy milyen mélyre zuhant - hogy megtagadott barátot, rendházat, Császárt - és megőrült.
A sötét erők figyelemmel kísérték a harcot és amikor látták, hogy ismét kudarcot vallottak, tomboló dühükben hipervihart bocsátottak Calibanra, amely darabjaira tépte a bombázástól már amúgy is meggyötört bolygót.
A széthulló törmelék nagy részét beszippantotta az immatérium, mindössze néhány aszteroidát hagyva hátra. Egy ilyen darabon maradt meg a kolostorerőd romja és ez lett a Sötét Angyalok főhadiszállása, ismertebb nevén: a Szikla, amely a legnagyobb űrállomás a Birodalomban.
Caliban utóhatása
A fentebb leírt történet a Sötét Angyalok titkos szégyene. Rajtuk és az általuk alapított rendházakon kívül senki nem ismeri, kivéve talán a Császárt az Arany Trónusában. Még a renden belül is csak néhányan tudják, hogy pontosan mi is történt ezekben az időkben.
A Sötét Angyalok szervezetének felépítése elsősorban a történetükön alapul és ezért eltér minden más rendháztól.
Alapvetően szerzetesi rend, sok időt szentelnek az imádkozásnak, a könyörgésnek és számos hierarchikus szintre különül el, amelyekbe tagjai fokozatosan kapnak beavatást és ezzel új ismereteket a rend történetéről. Ezért a legtöbb Sötét Angyal nem sokat tud a rendház kialakulásáról és csak a legfelsőbb szinteken lévők ismerik a teljes igazságot.
A Sötét Angyalok élete szigorúan alkalmazkodik a Codex Astartesben leírtakhoz. Vannak azonban eltérések, főleg az Első és Második Század (First and Second Company) felépítését illetően. A Második Század – a Hollószárny – speciális kiképzést kapott motorok (Bikes) és Land Speederek használatára.
Az Első Század a híres Halálszárny, amely látszólag semmiben sem különbözik más rendházak Első Századától, valójában azonban egy különlegesen kiképzett alakulat. Amikor a Sötét Angyalok abban a megtiszteltetésben részesülnek, hogy részei lehetnek ennek a Századnak, ismerik meg a teljes igazságot Luther árulásáról és arról, hogy a követői közül többen még mindig életben vannak. Ezeknek az elátkozott harcosoknak, ismertebb nevükön Bukott Angyaloknak, vagy az „Elbukottaknak” (The Fallen), a teljes elpusztítása az egyetlen mód a rendház becsületén esett csorba kiköszörülésére és az Első Századot a mai napig ennek a feladatnak a végrehajtása foglalkoztatja.
Addig, amíg akár csak egyetlenegy Elbukott is életben van, a szégyenfolt megmarad.
A Halálszárnyon belül is különböző fokozatai vannak a beavatásnak és a tudásnak, amelyekbe az arra érdemes idővel betekintés nyerhet.
A Bukott Sötét Angyalok
A Sötét Angyalok Űrgárdistáinak szemében az összes Elbukott elpusztítása vagy bűnbánatuk elérése az egyetlen mód arra, hogy szégyenüktől megszabaduljanak, visszanyerjék a Császár bizalmát és a becsületüket.
Mivel azonban az Elbukottak a hipervihar következtében szétszóródtak térben és időben ennek elérése nem egyszerű feladat. Az Inkvizícióval és a Szürke Lovagokkal ellentétben – melyek feladata a káosz ügynökeinek kiiktatása a galaxisban – a Sötét Angyalok elsődleges célja az Elbukottak felkutatása. Bár számos birodalmi küldetésben vesznek részt, a folyamatos kereséssel soha nem hagynak fel.
A káosz nem ugyanolyan mértékben fertőzött meg minden Elbukottat. Némelyikük teljesen magáévá tette a Sötét Istenek útját és valódi Káosz Űrgárdistává vált, akik nem tartoznak külön rendházba, mint Angron Világfalói, hanem elszórtan élnek - magányosan, vagy kisebb csoportokban.
A legtöbb Elbukott azonban rájött Caliban pusztulását megelőző cselekedeteik helytelenségére. Undorodva a Káosz istenek romlott befolyásától és képtelenül a megbékélésre rendjükkel, magányos életet élnek, vagy zsoldosnak, kalóznak állva céltalanul bolyonganak a galaxisban.
Mások, meg akarván gyónni bűneiket, teljesen átlagos emberként visszailleszkedtek a társadalomba, ami még nehezebbé teszi a Sötét Angyalok dolgát, mivel őket igen nehéz megtalálni. Ettől függetlenül ez is a feladatuk közé tartozik és minden létező szóbeszédet és történetet kivizsgálnak, hogy felderítsék bukott testvéreiket.
Több év is eltelhet anélkül, hogy akár egyetlen kósza hírt is hallanának az Elbukottakról, amikor azonban a Sötét Angyalok sikeresen elfognak egyet, visszaszállítják a Kolostorerődbe, amelynek mélyén a Vallató-Káplánok (Interrogator-Chaplains) mindent megtesznek, hogy az Elbukott megbánja bűneit. Siker esetén, a vallomásért cserébe gyors és fájdalommentes halál lesz a jutalom. (innen a csatakiáltás. *ford. megj.) Az esetek túlnyomó részében az elfogott Bukott Angyal nem hajlandó megbánást tanusítani; a Káplánok ilyenkor a lelküket borzalmas fájdalommal tisztítják meg, mielőtt elérheti őket a halál agóniája.
Szervezeti felépítés
A felépítés némiképp eltér a Codex Astartesben leírtaktól, főleg a magasabb rangoknál, illetve az Első és Második Században.
Az Első Század – a Halálszárny – olyan veteránokból áll, akik csontfehér Terminátor páncélzatban vetik magukat csatába. A páncél eredetileg fekete volt, de átfestették azon 30 Terminátor hősiességének tiszteletére, akik egymagukban megállítottak egy Génorzó inváziót Síkvilágon (Plains World), amely egyike a Sötét Angyalok fő toborzási világainak.
A Sötét Angyalok taktikájának rohamozási és támadási aspektusa a Második Században – a Hollószárnyban – összpontosul. Minden egyes tagja különösen jól képzett a lerohanásszerű harcmodor, kiemelten a motorok és Land Speederek használatában.
Főhadiszállás
Caliban romjai a Cadiai szektorban találhatók meg, közel a Rémület Szeméhez. (Eye of Terror) A Nagy Hadjáratot és a Hórusz Eretnekséget megelőzően Caliban sűrű erdőkkel volt borított, amelyeket káosz által megfertőzőtt lények laktak. A lakosok büszke, harcias emberek voltak, akik kőből készült kolostorerődökben voltak kénytelenek lakni.
A Sötét Angyalok újraépítették a Kolostorerődöt azon az aszteroidán, amelyen az eredeti romjai is megmaradtak, mélyen lefúrva a kőzet belsejébe. Az új erőd hivatalos neve Angyalok Tornya, ismertebb nevén A Szikla. Egyes szóbeszédek szerint a Szikla egy teljesen működöképes hiperhajtóművel van ellátva, amely lehetővé teszi az immatériumban való fénysebességnél is gyorsabb utazást.
A Szikla mélyén találhatóak a katakombák, ahová a Sötét Angyalok elbukott testvéreiket viszik, hogy megbánják bűneiket a Vallató-Káplánoknak. Az Inkvizíció szerint számos titok rejtezik az aszteroida mélyén. Mint ilyen, melyről csak a Belső Körnek van tudomása: Luther még mindig él, bebörtönözve a Szikla legmélyebb barlangjában és elmebajosan motyogja, hogy egy nap El’Jonson visszatér és megbocsát neki.
Azonban még ez is elhalványul a Sötét Angyalok legféltettebben őrzött titka mellett, melyet mindössze maroknyian tudnak – azok a furcsa csuklyás lények, akiket csak úgy emlegetnek, hogy a Sötét Őrizők. (Watchers in the Dark)
Mélyen a sziklaágyban létezik egy magányos kamra. Ebben a kamrában fekszik Lion El’Jonson a Sötét Őrizők felügyelete mellett és lassan gyógyulva várja, hogy Császár kilépjen az Arany Trónból és galaxisszerte meginduljon a Nagy Hadjárat a káosz ellen.
(Ez élénk vita tárgya, ugyanis sosem lett bebizonyítva, mégis elterjedt nézetnek számít.)
Toborzás
Mivel a Sötét Angyaloknak nincs saját világuk, ezért az újoncokat számos, iparilag elmaradott világról toborozzák. A Sötét Angyalok megbízottjai egyszer egy emberi életben meglátogatják ezeket a világokat és magukkal viszik a legéletképesebb fiatalokat. Minden újoncot alapos vizsgálatnak vetnek alá és attól a pillanattól kezdve, hogy felvételt nyertek a rendbe mint Űrgárdista, a múltjuk többé nem számít.
A Hórusz Eretnekséget követően a Sötét Angyalok még mindössze egy bolygóról, a Síkvilágról toboroztak, amely lakói leginkább az őslakos indiánokra emlékeztetnek. Nem sokkal a 41. évezred beköszöntése előtt egy csoport visszatérő Halálszárny rádöbbent, hogy a bolygót ötven évvel ezelőtt Génorzók fertőzték meg és már csak nagyon kevés érintetlen lakos maradt. A Terminátorok, akiknek feladata és becsülete megkövetelte, hogy elpusztítsák a Génorzókat, felkészültek a harcra. Esély a sikerre gyakorlatilag nem létezett, ezért végrehajtották magukon az őslakosok temetési szertartását. A bőrük helyett azonban páncéljukat dörzsölték be fehér hamuval.
Elképesztő módon, de megtisztították a világot, megmentve ezzel a rabul ejtett lakosságot és ezen Terminátorok tiszteletére a páncél örökre fehér maradt.
Ugyanakkor a Sötét Angyalok vezetői - a Belső Kör – felismerték, hogy micsoda könnyelműség egy bolygóra támaszkodni emberi erőforrás tekintetében, ezért megosztották a toborzási területeket. (Ezen események részletesen a Halálszárny című rövid történetben lettek lejegyezve.)
Harci doktrína
A Sötét Angyalok harci rendjüket illetően hűen követik a Codex Astartesben leírtakat, azonban makacs ellenállásuk legendás, akár elsöprő túlerővel szemben is. Soha nem hátrálnak meg és elszántan védik pozícióikat, hiába lenne taktikailag előnyös a visszavonulás.
Elsődleges céljuk az Elbukottak levadászása és/vagy kézrekerítése, amely hitük szerint az egyetlen mód becsületük visszaállítására. Ha a harctéren jelen van egy Elbukott, vagy olyasvalaki, aki esetleg ismeri egyikük hollétét, a Sötét Angyalok felhagynak az eredeti feladat végrehajtásával és minden erejükkel az elfogásukra koncentrálnak. Minden másodlagos, beleértve az emberéletet. Nem egyszer fordult elő, hogy szövetséges erőkre nyitottak tüzet annak érdekében, hogy megakadályozzák az Elbukottak titkának felfedését.
A Sötét Angyalok hírhedten intoleránsak az idegenekkel és a mutánsokkal szemben, még birodalmi léptékben mérve is. Szintén nem bíznak az Inkvizícióban – amelynek oka, hogy el akarják kerülni a rendházuk felülvizsgálatát - és csak a legszélsőségesebb helyzetben fognak olyan sereg oldalán harcolni, amelynek tagjai között akár inkvizítorok, akár nem emberi katonák találhatóak.
Megjelenés
A Sötét angyalok szimbóluma a szárnyas kard. A Halálszárny és a Hollószárny századok jelképe némiképp eltér; míg előbbiekén egy szárnyas törött kard, utóbbiakén egy kard, egy szárny és egy hollókarom található.
A Hórusz Eretnekséget megelőzően a Sötét Angyalok energiapáncélja szénfekete volt, majd azt követően a sereg nagyrésze sötétzöld páncélban jelent meg, míg az Első és Második Század színe a fekete maradt. Még később az Első Század színe a csontfehér lett.
Jelentős személyiségek
Azrael, Legfelsőbb Nagymester – A Sötét Angyalok rendházának Legfelsőbb Nagymestere és a Soha Nem Feledő (Unforgiven) Rendházak nem hivatalos parancsnoka
Cypher – A káosz által megrontott Elbukottak elöljárója
Belial – A Halálszárny jelenlegi Nagymestere (4. kiadású kódex, 2007)
Sammael – A Hollószárny jelenlegi Nagymestere (4. kiadású kódex, 2007)
Ezekiel – A Könyvtárosok Nagymestere, az Üdvösség Könyvének Őrizője. Ez egy Ősi Fóliáns, amelyben állítólag az Elbukottak nevei találhatóak.
Sapphon – A Káplánok Nagymestere. Ezt a címet kiváló és inspiráló vezetési képességei, nem pedig vallatásban szerzett jártassága vagy kora miatt szerezte meg.
Asmodai – Vallató-Káplán – A rendház legidősebb és legsikeresebb Vallató-Káplánja, az Értelem Pengéinek hordozója
Molocia – Vallató-Káplán – A Sötét Angyalok valaha élt legkiemelkedőbb Vallató-Káplánja. Haláláig több, mint 300 évet szolgált és 10 Fekete Gyöngyöt szerzett a rózsafüzérjére, amelyet a mai napig egy Vallató-Káplánnak sem sikerült elérnie.
Leszármazott Rendházak
A Hórusz Eretnekség után a Sötét Angyalok legkevesebb három rendházat alapítottak, hogy felkutassák az Elbukottakat, név szerint: a Feloldozás Angyalai (Angels of Absolution), a Megváltás Angyalai (Angels of Redemption) és a Bosszú Angyalai (Angels of Vengeance). Ezen rendek ugyanúgy ismerik az Elbukottak titkát és a Sötét Angyalokkal együtt Soha Nem Feledőknek nevezik magukat.
A Sötét Angyalok génmagvaiból számos más rend is létrejött, mint A Szövetség Őrzői (The Guardians of the Covenant), a Megszenteltek (Consecrators) és Caliban tanítványai (Disciples of Caliban). Ez utóbbi létrejöttét Anaziel rendházmester igényelte és a történelem azon ritka esetei közé tartozik, hogy a kérést jóváhagyták. A Megszenteltek az El’Jonson idejéből való technológiák használatáról közismertek és ebből kifolyólag a legjobban hasonlítanak a Hórusz Eretnekséget megelőző Sötét Angyalokra. |
|
|
|
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
