Roboute Guilliman

Név: Roboute Guilliman Káptalan: Ultramarinok Részletek A kapszula, amely egy Primarcha kezdeti állapotát tartalmazta, a Macragge nevű világra zuhant. Ez egy sivár, de nem barátságtalan világ volt, amit sok századon át az emberiség birtokolt. A gyárai túlélték a Technika Sötét Korszakát, és az emberei folytatták az űrhajóépítést az intenzív hipertéri viharok közepette. A Macragge emberei sikeresen felvették a kapcsolatot a szomszédos rendszerekkel, sajnálatos mód elvesztve sok hajót és legénységét. A primarcha kapszuláját egy erdőben vadászó csoport nemes találta meg. Feltörték a kapszula pulzáló pecsétjét, felfedve egy meglepő gyermeket, az erő dicsfényétől ragyogva. Az érdekes gyermeket Koron, az ikeruralkodók, vagy Konzulok egyike elé vezették, aki Macragge civilizált felét uralta. Konor fiává fogadta a gyermekete, és a Roboute nevet adta neki. A fiatal Primarcha gyorsan nőtt, és vele egyedi pszi és mentális erői is nyilvánvalóvá váltak mindenkinek első látásra. Tizedik születésnapjára megtanult, és tökélyre fejlesztett mindent, amit Macragge legbölcsebb emberei tanítani tudtak neki. A történelmi, filozófiai, és tudományos dolgok átlátása meglepte tanítóit, de tehetsége leginkább a háború művészetében feküdt. Ez arra indította apját, hogy egy felderítő csapat irányítását adja a kezébe, messze Macragge északi részén. Ezt a hegyekkel tűzdelt területet Illyriumnak hívták, egy kietlen vidék, amely banditáknak, és fosztogatóknak adott otthont emberemlékezet óta. Majdnem az összes háborút ellenük vívták, senki nem teremtett békét a régióban túl sok időre. Roboute briliáns hadjáratot vezetett és nem csak a megbízatást teljesítette, de a heves Illyriai harcosok tiszteletét is kivívta. Hazatérve a fővárost felbolydulva találta. Roboute távollétében apja konzultársa, Gallan, összeesküvést vezetett Konor ellen. Gallan egyike volt a tehetős nemeseknek, akik Konor erejére és népszerűségére voltak féltékenyek. Ezek az elégedetlenkedők könnyű életet éléséhez szoktak komoly vagyonukból, leigázott rabszolgák által kiszolgálva. Konor mindezt megváltoztatta, rákényszerítve az öreg nemességet, hogy elfogadható szállást és ételt biztosítsanak a rabszolgáknak. Ezen kívül a törvényt úgy hozta, hogy hozzájáruljanak a merész városfejlesztési és –nagyobbítási tervéhez. Ezek az újítások nagy adományok voltak Macragge népének, de nemtetszést váltott ki az összes arisztokratában, kivéve néhány szélesebb látókörűnél. Ahogy Roboute és serege elérte Macraggeváros kapuit, meglátták az égő házak füstjét, és azonnal nyomozni kezdtek. Később az anarchiából menekülő polgárokkal találkoztak, és Roboute megtudta, hogyan rohanták le Gallan zsoldosai a Szenátusi Házat, benne Konorral, és hű testőrgárdájával. A lázadók körülvették a Szenátust, mialatt részeg zsoldosok rohanták meg a várost, szabadon rabolva és gyilkolva. Roboute sietett, hogy megmentse apját. Elhagyta katonáit, hogy leszámoljon a részeg katonákkal, kiharcolta útját a Szenátusi Házig. Ott megtalálta apját sebeitől haldokolva, amiket egy felbérelt orgyilkos okozott. Három teljes napig a Konzul elrendelte az épület védelmét, amíg sebészek küzdöttek az életéért. Az utolsó leheletével Konor elmondta Gallan árulását fiának: hogyan próbálta meg összeesküvő társaival őt meggyilkolni, ahogy megérkezett a Szenátusi Házba, hogy nyilvános ünnepet rendeljen el Roboute győzelmének dicsőségére. Roboute leverte a lázadókat, és gyorsan helyreállította rendet a városban, Városlakók ezrei vonultak a Szenátusi Házhoz, elindítva egy hullámot, mely hangosan köszöntötte Roboute-t Macragge egyetlen és teljhatalmú Konzuljaként. Az új uralkodó gyorsan cselekedett, hogy megtörje a régi rendet. Az apja ellen vétkezőket kivégeztette, és családi földjeiket megfosztotta a névtől. Új, hálás, és keményen dolgozó mezőgazdasági munkásoknak adta a földjeiket, és tulajdonukat. Emberfeletti erőfeszítéssel és látomással a Konzul újjászervezte a Macragge társadalmi rendjét, megjutalmazva a keményen dolgozó, becsületes embereket helyezve erős és jól ellátott pozíciókba. Macragge virágzott, mint azelőtt soha. Mialatt a primarchákat tartalmazó kapszulák hányódtak a hiperűrben, a Császár és hadseregei átverekedték maguk a galaxison. A Nagy KH rengeteg világot felszabadított az idegen uralom alól, és visszaállította a kapcsolatot több ezer éve elszigetelődött és veszélyben lévő világokkal. Ahogy a fiatal Roboute Guilliman a háborút viselt az Illiriaiak ellen, a Császár és egy csapat Űrgárdista elérte a szomszédos rendszer Espandon bolygóját. A Császár hallott az Espandoriaiaktól Macragge-ről, és Konor Konzul meglepő fiáról. Ekkor jött rá, hogy megtalálta rég elveszett Primarchák egyikét. A Császár felszállt a Macragge-re tartó hajóra. A hajója belerohant egy hirtelen és kiszámíthatatlan hiperviharba, egy apró, de igen erős szakadásába a hiperűrnek, ami eltérítette a gépet céljától. Mire a Császár elérte a Macragge-t, Roboute Guilliman már majdnem öt éve uralkodott. Ezalatt az idő alatt a világ változáson ment keresztül. Emberei jól ellátottak, és tehetősek voltak, seregei erősek és jól felszereltek, és a városait csillogó márványból és ragyogó acélból építették újjá. Rendszeresen jártak Macragge-i űrhajók megszokott útjukon, nyersanyagokat és még több embert hozva a virágzó bolygóra. A Császárt meglepte, hogy ilyen rendezett, és sikeres világot talált, és megállapította, hogy Roboute Guilliman egy nagy képességű és előrelátó Primarcha. Roboute Guilliman irányítása alá az Ultramarin Űrgárdista légiót rendelték, és további bázisát a Macragge-re helyezték. A Primarchát hamar elbűvölte a Birodalom rengeteg csodája, és lelkesedéssel és tehetséggel állította fel az új rendet. Főnöki képességei, ahogy mindig, a háborúzásban mutatkoztak meg, és később az Ultramarinokat hódító hadjáratba vezette a galaxis déli részébe. Az összes többi Primarchánál több világot sikerült felszabadítania a Nagy Keresztes Háború alatt, és a világoknak, melyeket a Birodalomhoz csatolt, előnyére vált szervezői képessége és a hatékony kormány iránti szenvedélye. Amikor Roboute Guilliman felszabadított egy világot az Orkok, a Káosz, vagy más idegenek kezéből, az első dolga egy önellátó védelmi rendszer felállítása volt. Amint egy világ biztonságossá vált, tovább indulhatott, elegendő tanácsadót hátrahagyva, biztosítva a gyárak alapítását, és kereskedelmi utak kialakítását a Birodalommal, és egy kormányét, mely az emberek boldogulásáért felel. Így az Ultramarinok gyorsabban voltak képesek világokat foglalni bármely más Űrgárdista Légiónál. Eközben az Ultramarinok erődje megtelepedett a Macraggen. Néhány ultramarin visszamaradt, hogy ellenőrizze a munkát, ami gyorsan haladt a készenlétben lévő kereskedelmi hálózat felé, és fejlesztette a bolygó iparát. Egy éven belül kiképzőközpontot alapítottak, és megindult a toborzás a Macraggeről és a környező világokról. Ez nem sokkal azelőtt volt, hogy az Ultramarinok megkapták a Maccragge-n született és nevelkedett harcosok első hulámát. A szokásos erős szervezettségnek köszönhetően az Ultramarinok állandó újoncokat tudtak felvenni a Nagy Keresztes Háború alatt. Az erős toborzóbázis, és Roboute Guilliman taktikai kiválóságának köszönhetően, az Ultramarinok a legnagyobb Űrgárdista légió lett, bármely más rendháznál több újonccal, és kevesebb veszteséget elszenvedve. Míg Hórusz eretnekség a Birodalmat öldöklésbe és polgárháborúba taszította, az Ultramarinok a galaxis déli peremét rohanták le. Hatalmas sikerük messzire vitte őket a Földtől, elkülönítve Hórusz északkeleti seregeitől. A Hórusz árulásának híre nem is jutott el hozzájuk, egészen amíg a Föld elleni támadásig. Hórusz támadása gyorsaságának köszönhetően Roboute Guilliman keveset tudott tenni. Egy Ultramarinok által felszabadított bolygó sem volt komoly veszélyben a Káosz erőitől. Következésképpen, az Ultramarinok keveset tudtak tenni a Hórusz eretnekség korai szakaszában. A legnagyobb sikerük egy nagyobb Káoszgárdista sereg megsemmisítése volt, mely erősíteni igyekezett Hórusz állásait. Utána az Ultramarinok részt vettek néhány fontos csatában, hogy a Káosz uralma alól visszafoglaljanak emberi világokat. A sors úgy hozta, hogy az Ultramarinok nagyjából azért érintetlenek maradtak a Hórusz Eretnekségtől. Más hűséges Űrgárdista légiók harcosok ezreit vesztették el, és az eredeti légiók fele Hórusz mellé állt. Végeredményben az Űrgárdisták nagyon kevesen maradtak, amikor pedig a legnagyobb szükség volt rájuk. A Hórusz Eretnekség utáni zavar és fejvesztettség a Birdalmat gyengévé és sebezhetővé tette. Az emberiség ellenségei mindenhol támadásra készülődtek. Rengeteg világ a Káosz markában maradt. Mindig a legnagyobb légióként, az Ultramarinok kapkodva és megosztva találták maguk szerte a Birodalomban egy elszánt küldetésben, hogy megakadályozzák a invázió továbbterjedését és a rendbontást. Az Ultramarinok sikeresen tartották a Birodalmat a komoly veszély idején. Macragge képes volt újabb katonákat ellátni olyan mértékben, hogy később egyedül az Ultramarinok több mint a felét tették ki az Űrgárdistáknak. Egy évtizeden belül a rend helyreállt a Birodalomban. Ahogy az Ultramarinok felfedezték, egy új haditechnológia kezdett elterjedni. Az Ultramarin Primarcha útmutatása alatt a Codex Astartes alakot öltött. Doktrínái meghatározták az összes Űrgárdista jövőjét, és lerakták a Birodalom hadi erejének alapját. Az Űrgárdisták Második Alapítása hetven évvel Horus halála után történt. A meglévő Űrgárdista légió szétoszlottak és újjáalakultak egy-egy kisebb, rugalmasabb egységekre. Míg a régi Légióknak nem volt korlátozva a számuk, az újak névleg ezer csatázó harcost számláltak. Ez egy a Légióban létező egységre vezethető vissza, a Káptalanra, és a jövőben a Káptalan a hagyományos önálló űrgárdista formációként lett emlegetve. A létező Űrgárdista Légiók új Káptalanokra oszlottak. Egy Káptalan viselte az eredeti Légió színeit, míg a többi Káptalan új színeket és címeket kapott. A legtöbb régi Légió nem oszlott ötnél több részre, az Űrfarkasok csak kettőre, de az Ultramarinok számtalanszor megoszlottak. A pontos száma az új Ultramarinok által alkotott Káptalanoknak ismeretlen: a legöregebb ismert Codex Astartes másolat (amit Skaros Apochryphájának is hívnak) huszonhármat említ, de nem nevezi meg őket. Az ismert, ebben az időben alapított Káptalanok az Ultramarin Kódexben találhatók. A Második Alapítás eredményeképp az Ultramarinok génállománya lett az alaptípus. Az új Második Alapítású Ultramarin Káptalanokat gyakran Primogenitorként, vagy „elsőszülött”-ként emlegetik. Mindegyik Primogenitor Káptalan Roboute Guillimant tiszteli, az Ultramarinok Primarcháját, és saját alapító atyjukat és patrónusukat. A Primarcha Szentélye Roboute Guilliman Szentélye egyike a Birodalom legszentebb helyeinek, és egy ami zarándokok millióit fogadja évente. A Igaz Cselekedetek Templomában fekszik, részét képezve az Ultramarinok erődjének a Macragge északi részén. A Templom az építészet egyik csodája, és tipikus példája a részletekre figyelésnek, ami az Ultramarinok sajátja. Alakzatai ellenszegülnek az elmének, ha valaki látja, és nagyszerűek a kivitelezései. A többszínű üveg dóm, ami a tetőt alkotja, a legnagyobb ami létezik. Még az Adeptus Mechanicus techno-mágusai is eljöttek megcsodálni az épületet, amit azt mondják, maga Roboute Guilliman tervezett. Az Ultramariokra jellemzően elég márvány van itt egy egész hegyhez, és annyi adamantium és plasztacél, amiből egy hadiflottát lehetne építeni. Az épületen belül van Roboute Guilliman hatalmas márványtrónja, és ezen a trónon ül a Primarcha uralkodó holtteste. Bár tízezer év telt el halála óta, a Primarcha teste tökéletesen megőrződött. Még a nyakán lévő halálos sebei is láthatók, és a vér még mindig folyik a nyakán. A halandó maradványok megőrződtek az idő pusztításától, ami egy sztázismezőt jelent, ami elkülöníti a Primarchát az idő folyásától. Bármi a mezőn belül csapdába esik az időben, és nem változik, vagy lesz az enyészeté. Vannak páran, akik azt állítják, a Primarcha sebei változnak. Ők azt mondják, a Primarcha teste lassan újjáéled, és sebei a gyógyulás misztikus jeleit mutatják. Mások elvetik a feltételezést, és a sztázismező megváltozásának lehetetlenségére mutatnak. Mégis elég ember hisz a történetekben, hogy eljöjjön, és saját szemével lássa a Primarcha csodáját.