Káosz Kiválasztottak Abaddon The Despoiler (Abaddon A Fosztogató): A Warhammer 40,000 képzelt világában, Abaddon, a Káosz bajnoka, a Fekete Légió vezetője és a szóbeszéd járta klón származéka Horus-nak és mindezek felett, legkedveltebb fia a primarchának. A Fekete Hadjárat, mikor a káosz erői összefognak Abaddon vezetése alatt és masszív támadást intéznek az Iszonyat Szeméből a Birodalom ellen. Történelem Nagy Keresztes Hadjárat: A Hadjárat alatt Ezekyle Abaddon, a Luna Farkasok első szakaszának a vezetője volt. Ő, és Tarik Torgaddon a második szakasz vezetője, tagjai voltak egy nem hivatalos tanácsnak, amit Mournival (?)-nak neveztek - négy kapitány, akik tanácsadóként szolgálták Horust. A 63-19 (?) vívott háború után, amiben a tízedik szakasz parancsnoka Garviel Loken, arra volt hivatott, hogy, Abaddon tanácsára, emeljék Mournival tagjai közé, hogy betöltse a negyedik szakasz vezetőjének a pozícióját, Hastur Sejanus-ét akit nem sokkal a háború előtt öltek meg. Az első könyvben, (Horus Rising)-ban, Abaddon jelentősen ellentétben állt Horus álláspontjával, ami a Császár vezérelvét támasztotta alá. Ez a helyzet a második könyvben (False Gods) megváltozott. Miután Horus megsérült a Davinra visszatartó úton, Abaddon azok a harcosok között volt, akik elvitték a primarchát egy misztikus gyógyítóhoz. Ez a cselekedet ellentmondásba ütközött a Birodalmi doktrínával. A novella végén, Abaddon határozottan együttműködött Horus-szal a Császár ellen irányuló jövőbeli elképezésivel. A harmadik novellában, Abaddon lényeges akciója, hogy látszólagosan megölte Lokent Istvaan III-on. Lázadás: Abaddon egy csapat Horus Fiai páncélozott terminátort vezetett Istvaan V-ön, Yaranton és Terra ostrománál, amit The Justaerin (?)-nek hívtak. Horus elbukása után, elvette a bajnok villámkarmait (Talon of Horus) és visszavonult az Iszonyat Szemébe. A Szembe várja a megfelelő pillanatot, mikor ismét megmutatja magát, és csapást mér a káosz összes erejével és elpusztítja a Császárt és a Birodalmat. Lázadás Után: Horus halála után Abaddon, átvette az irányítást a zászlóshajó felett, a Bosszúszomjas Lélek felett (Vengeful Spirit) és egy vérszomjas ellentámadást intézett, hogy visszaszerezhesse a szeretett primarchája élettelen testét, mielőtt visszavonulnak a Szembe. A visszavonulás alatt, annyi bolygót támadtak meg amennyit csak tudtak, hogy kigúnyolják a lojalistákat. Horus elvesztése miatt zűrzavar lett úrrá a légión és elkezdett csökkenni a számuk, mint a többi áruló légiónak, a warp csekély nyersanyagi javai után való csatározásokban. Nézték a primarcha testét, mint útmutatás, de elvesztették, miután a Császár Gyermekei megrohanták a zászlóshajójukat. Úgy tartja a szóbeszéd, miszerint a Gyermekek azon kísérleteznek, hogy leklónozzák Horust de Abaddon megtámadta őket, hogy visszaszerezze a testet. Miután újra egyesült a Horus Fiai légió és elpusztították Horus testét, Abaddon átnevezte a légiót Fekete Légióvá. Mindennek elébe, 13 Fekete Hadjárat indított a Birodalom ellen. a konfliktus alatt, amit Gótikus Háborúnak neveznek (Gothic War), a 41. évezred elején, Abaddon megszerzett egy csatahajót, amit Bolygó Gyilkolónak hívnak (Planet Killer), ami képes egész bolygókat elpusztítani, úgy, mint a Feketekő Erődök (Blackstone Fortresses) amiből sikerült párat megkaparintania. Abaddon Kiválasztottja: Az utolsó számon tartott bevetés, egy kivégző osztag az Officio Assassinorum-tól, akiknek a feladta Abaddon kiválasztottjának levadászása. Négy hadnagyát Abaddonnak, hitványnak nyilvánította a Birodalom, és célpontoknak tartották fent egy teljes Assassin osztagnak. Az osztag sikeresen beszivárgott Abaddon zászlóshajójának fedélzetére, de valahogyan észlelte a veszélyt a bajnok és csapdát állított nekik, végül elpusztította őket. Jellemzése: A lázadás előtt, Abaddont sűrűn festették le úgy, mint aki felnéz Horus-ra mint vezető és apai figura egyben és őt tisztelte jobban, mint a Császárt. Mint a lojális kapitánya a Luna Farkasainak, Abaddont úgy írták le, mint egy büszke, ingerlékeny, néha megmagyarázhatatlan módon sötétebb és gyorsabban feldühíthető személy volt a False Gods könyvben, a második részben. Abaddon ugyancsak volt pánikba eső és kétségbeesett, mikor Horus élete veszélybe került, és gyorsan próbálta hibáztatni a Császárt és Vaddon századorvost a történtekért. Kezdetben példának Abaddon határozott elszántsága a Birodalmi doktrínákról nagy volt és nem bízott semmi nem-emberi lényben. Abaddon megkérdőjelezhetetlenül követte Horust mindenben a felépülése után. Elkezdett hinni abban, hogy az eretnekség a legjobb a Nagy Hadjáratnak és elfogadta azt a féle elképzelést, miszerint csak a győzelem számít. Fizikálisan hatalmas harcos volt, a kopasz fejével, egyenes orrával és széles eloszlott szemével emlékeztetett Horusra. De nem eléggé hogy teljesen hasonlítson a primarchára. Termete olyan hatalmas volt, hogy nem fért bele a normális terminátor páncélba, hanem csak a Justaerin páncélba. A lázadás után a hozzáállása Horushoz megváltozott. Mélyen lenézte, megvetette a primarchát. Horus gyenge volt! Horus bolond volt! Kezében volt az egész galaxis és hagyta, hogy kicsússzon minden a markából! ("Horus was weak. Horus was a fool. He had the whole galaxy within his grasp and he let it slip away.") – Abaddon. Elmebeteg megvetést mutatott az emberi élet iránt és folyamatosan szidott bármilyen emberi lényt. A harci képességei és az erőszakossága miatt kivívta magának a tiszteletet a többi áruló légió sorai között is és ösztönözte is az árulókat. Fegyverek és Képességek: Meglehet, hogy Abaddon a legerősebb különleges karakter az összes többi közül. Abaddont úgy írják le, mint a mérhetetlen erő és szakértelem harcosa. Fel van szerelve egy démonikus erővel rendelkező kardal melynek neve Drach'nyen, amely ha eltalál, valakit annak lenyúzza a lelkét. Ez a kard olyan erős, hogy képes elpusztítani egy Űrgárdista Megszállót egyetlen csapással a régi szabályok szerint. Jobb kezén foglal helyet Horus Karmai, a páratlan Villám Karom, ikerbolterrel, amit Horustol szedett el. Abaddon az Emelkedő Káosz Jeleit is birtokában tudhatja, ami felruházza a káosz jelek összes adományával. A terepasztal játékban a terminátor páncélja „Crux Terminatus” sebezhetetlensége nagyban köszönhető Tzeentch jelének. Úgy is leírják, mint egy népámító, aki követőket tud maga mellé állítani a Birodalommal szemben. (Abaddon név egy utalás is lehet a Bibliai lényre, aki a pusztítás démonja, ami állítólag a Pokolban van leláncolva, várja, hogy kiengedjék és elpusztíthassa a Földet. Referenciák: Abnett, Dan (2006). Horus Rising. Nottingham: Black Library. ISBN 1-84416-294-X. McNeill, Graham (2006). False Gods. Nottingham: Black Library. ISBN 1-84416-370-9. Counter, Ben (2006). Galaxy in Flames. Nottingham: Games Workshop. ISBN 1-84416-393-8. Rennie (2001). Execution Hour. Nottingham: Black Library. ISBN 1-84154-142-7. Ahriman Ahriman, a Vörös Küklopsz varázslója, fő könyvtárosa az Ezer Ifjak légiónak, legerősebb káoszvarázsló mind közül, Magnus, a primarchája után persze. Hát ez ő, aki egy csoport cselszövő varázslót vezet, aki egy rosszul elsült varázslattal elátkozta a légiót (Rubric Of Ahriman), melynek eredményeképp a gárdisták lelke örökre a páncéljukba lett börtönözve, s testük nem több mint hamu, csont és por. Eredetileg a terve az volt, hogy megmentse a légiót Tzeentch okozta mutációitól, de visszafele sült el a nagy erejű varázslat és kijelenthetjük, hogy elpusztította a légiót. Száműzték a Mágusok Bolygójáról, ami az új anyabolygójuk az Ezer Ifjaknak. Ahriman tudás utáni sóvárgása nem ismer határokat, de nem fogadja el a Káoszt, mint mesterét. Ehelyett, folyamatosan keresi az elfeledett tudást, vagy erőteljes eszközök után kutat, hogy mestere legyen a mágiának. Ahriman legfőbb célja a 41. évezredben, hogy megtalálja a hatalmas tudást rejtő Fekete Könyvtárat (Black Library), ami valahol az elda hiperhálóban rejtőzik. Az Iszonyat Szeme kampány alatt, Ahriman egy lépéssel közelebb került a Fekete Könyvtárhoz, mikor kiderítette hogyan lehet bejutni az elda hiperhálóba, de a csekély erő, ami rendelkezésére állt, egy kombinált elda aspect warrior és harlequin csapat megállította az előrenyomulását. Bár bárhonnan is nézzük, az Ezer Ifjak még mindig képesek kis létszámban használni a hiperhálót. Ez lehet az oka annak, hogy Ahriman Kiválasztottja megkaparintotta a teleportálás képességét, ami engedi neki, hogy gárdistákat teleportáljon a csatamező körül. Referenciák: Ahriman miniature page TheGameshop.ca: Ahriman The Sorcerer Fabius Bile Fabius Bile egyszer még orvosa volt a Császár Gyermekei légiónak, célja az űrgárdisták teremtésének a kifürkészése volt. Saját testvérein kísérletezett mindenféle stimuláló szerek használatával és meg akarta acélozni a harci képességeiket. Akárhogyan is történt, nem követte testvéreit Slaanesh igájába, hanem elhagyta a légiót. Bile genetikai kísérleteket folytat és segít a többi áruló légiónak harcosokat toborozni nekik, cserébe csupán védelmet kér. Az eretnekség után az űrgárdisták alkotásának titkait nyomozta. Egy szűkös menekülés után a Szalamander légió markából Arden világán, letelepedett egy Crone World (?)-on, ahol folytatja kutatásait, őrült kísérleteit és szuper mutáns katonák gyártását. Saját magán végzett kísérleteket és birtokol egy Chirurgeon-ont (?), egy elavult egységet, amely tele van töltve warpból idézett folyadékokkal, melynek eredményeként végtelen variációjú változásokat képes kiváltani az erejében és a képességeiben. Néha a kísérletek sikeresek, elmebeteg szuper humán gyilkosokat eredményezve, a Káosz rontásával karöltve, viszont előfordul, hogy az érintette személy (ek) anyagcsere rendszere szétbomlik, és azonnali halált okoz. Fabius jelleme leginkább az őrült tudóséhoz hasonlítható, amely magába foglalja a valóságot és a fikciót is, mint például Josef Mengele vagy Victor Frankenstein. Referenciák: Games Workshop Design Staff (2002). Warhammer 40,000 Codex: Chaos Space Marines, 1st Edition, Nottingham: Games Workshop. ISBN 1-84154-322-5. Counter, Ben (2006). Galaxy In Flames. Black Library. ISBN 1844163938. McNeil, Graham (2007). Fulgrim: Visions of Treachery. Black Library. ISBN 1844164764. Cypher Cypher egy elképzelt karakter a Warhammer 40,000 világában. Ő egy igen rejtélyes karakter és szinte a Birodalom minden világán legendák szólnak róla. Ő a leggyűlöltebb az összes Bukott és Sötét Angyal közül az eretnekség hatása miatt. Angyalok vadásznak rá. Háttér: A szörnyű titka a Sötét Angyaloknak, mely az eretnekség ideje alatt keletkezett, mikor is jó néhány testvérük állt a Káosz oldalára, Luther alparancsnok vezetésével. A hitehagyottakat megölték a csatában, amely elpusztította az Angyalok otthonvilágát, Calibant, de így is szétszóródtak térben és időben a megmaradt árulók a Káosz istenek kezei által. Luther árulásáról csak kevesen tudnak az Angyalok közül. A legyőzött túlélőket A Bukottaknak hívják, kiket irgalmatlanul levadásznak, és vallató káplánok bírnak bűneik megbánására. Cypher, a bukottak egyike folyamatos figyelmet vívott ki az Angyalok között. Rengetek bűnért ő a felelős Birodalom szerte, s ezét az Angyalok oly buzgósággal akarják elfogni, amiről egy „normál” Bukott álmodni sem merne. Noha egyszer elkapták, de korán eltűnt az őt segítő különös védelmező által. A hirtelen megjelenéseivel és a „Birodalomért” folytatott harcai során felmerül egy állítás, miszerint Cypher törekvései mögött az a cél áll, hogy a Birodalom erősebb legyen az akciói által. (Ez az elv egy radikális Inkvizíciós párt felfogásához hasonlítható, az Istvaanism-hoz) Mint a legtöbb Bukott ő is fekete erővértet visel fehér köpennyel, ami passzol az eretnekség előtti viselethez. Egy bolter pisztolyt és egy plazma pisztolyt hord magánál, melyek igazi mestermunkák és annyira járatos bennük, hogy mindkettővel egyszerre tud tüzelni. Az Angyalok abban hisznek, hogy csak akkor kaphatnak megbocsájtást hogyha „begyűjtik” az összes Bukottat, mások viszont abban hisznek, hogy Cyphernek van más válasza erre a felfogásra. Ezek az emberek abban hisznek, hogy Cypher látszólag véletlenszerű felbukkanásai feltárnak egy ösvényt, ami lassan a Szent Terra földjére vezet. Egy másik opció szerint magánál hord egy kardot, amit még sosem rántott elő. Ez lehet Lion El'Jonson kardja, ami kettétört a Luther elleni párbaj során. Egy harmadik elképzelés szerint, ha Cypher képes lenne a Császár színe elé jutni, akkor a kard megjavítaná saját magát és a Bukott Angyalok vétke meg lenne bocsájtva. Egy negyedik elképzelés viszont azt mondja, hogy Cypher ezzel a kardal akarja megölni a Császár haldokló testét, ezáltal teljesítené a Égi Gyermek (Star Child) kört. A Császár hangja (Voice Of The Emperor): Erősen hitt elképzelés a rajongók által, hogy Cypher „A Császár Hangja” álnevet használta a világméretű Iszonyat Szeme kampány alatt. Noha ez nincs megerősítve, de a leírása a „Hangnak”, egy csuklyás figura, aki egy kardot és egy pár hibátlan pisztolyt hordoz. A körülírás ráillik Cypherre és ráadásul Andy Chambers megemlíti a kapcsolatot az egyik cikkben, mely a kampány végeredményeit vitatja (White Dwarf 287). Cypher Fekete Hadjáratot is segített, a befolyása mágnesként vonzotta maga köré a Birodalom hitű és Anti-Birodalom hitű fanatikusokat. Cypher megpróbálja „belekeverni” a Sötét Angyalokat olyan konfliktusokba, ahol az Angyalok asszisztálásával a birodalom nagy előnyhöz jut. „A Hang” a Fekete Templomosok kódexében (McNeil, Thorpe, and Haines, 2005) is meg lett említve, mint a karakter, aki ősi fekete erővértet visel álruha nélkül. A Fekete Templomosok cirkálója, az Ophidium Gulf (?) segítette a Sötét Angyalok erőit „A Hang” elkapásában. Noha a Fekete Templomosok elfogták „A Hang”-ot, de annak a tudatában, hogy az Angyalok tüzet nyithatnak ha nem adják át a foglyot, inkább átengedték. Mindezek után a High Marshallal folytatott kommunikáció végeztével "A Hang" nyom nélkül eltünt. Az eltűnések gyanús természetének ítélve, néhány rajongó szerint az Angyalok elpusztították a Gulfot a szégyenük titokban tartásáért. Miután visszatértek a Sziklára, a cella melyben a "A Hang" volt fogvatartva, üres volt. Descent Of Angels (?): A Descent Angels című novellában ami a Horus Heresy sorozat része, felfedik hogy Lord Cypher egy cím, amit a Rend használt, a lovagi rend melyet Lion El'Jonson irányítTüott kezdeti éveiben Calibanon. E cím viselője felelős a Rend tradícióinak, rituáléinak és ceremóniáinak ápolásáért és befolyással bír a Rend vezetői közt. Ezen kívül Lord Cypher feladja a születési nevét, mely tiltott mindenkinek hogy viselje, egyáltalán ismerje azt. Lord Cypher két formában jelenik meg a novellában, először, mint egy idősebb, ismeretlen lovagja a Rendnek, másodízben pedig áthelyezezéskor, mikor a Rend tagjai csatlakoznak az Első Légióhoz, hogy Sötét Angyalokká váljanak Lion El'Jonson irányítása alatt. Noha úgy hiszik ő volt az utolsó aki viselte ezt a címet. Ezekután Cypher jelenlegi háttere miatt, néhány rajongó úgy gondolja, őt helyettesíti az egyik fő karakter a Descent Of Angelsben. Kharn Az Áruló Kharn a Világfalók rendház tagja és Khorne bajnoka. Történelem A Nagy Keresztes Hadjárat: A Horus Heresy könyvekre hivatkozva Kharn a Nyolcadik Rohamszakasz kapitánya és a primarcha, Angron jobbkeze volt. Ebben az időben lebarnult, hosszúkás nemes arca volt és nagylelkű harcosként emlegették. Az első leírása, mint a Káosz követője, az Istvaan III-on történt incidens alatt volt, ahol a Világfalók elmondása szerint Kharnt elöntötte a "sötét örület" Garviel Lokennel vívott harca folyamán (Garviel egy lojális Hold Farkas Kapitány volt). A romlás folyamata nem részletes - "Én vagyok a nyolcszoros ösvény" - ez volt az egyetlen magyarázata a hirtelen változásnak (A nyolcas szám Khorne szent száma). Lokennel vívott csetepatéja alatt egy Megszálló felöklelte őt az elülső tüskéivel, pontot téve Loken és Kharn közti harcnak. A Kharn név egy arab szóból (Karn) ered, amely árulást árulót jelent. Terra ostroma: Kharn sztorija a Horus Heresy csúcspontánál folytatódik, a Birodalmi Palota ostrománál, ahol minden rohamnál az első sorokban küzdött. Kharnt a harcok alatt a Császár Bajnoka ölte meg, Sigismund, aki később az első High Marshala lett a Fekete Templomosoknak. Hórusz halálával és az áruló légiók visszavonulásával, a megmaradt Világfalók megmentették Kharn testét és a hajójukra vitték ahol reinkarnálódott. Ezt a rendkívüli eseményt a Vér Istenének, Khorne akaratának mondják, ki megmentette a bajnok életét. A hátralévő véres történetében, Kharnt úgy ábrázolják, akihez sosem jön elég közel a halál még egyszer. Eretnekség után: A Világfalók otthon utáni keresgélése az Iszonyat Szemében, kiemelkedő fontosságú esemény Kharn történetében. A Légió harcba keveredett a Császár Gyermekeivel egy Skalathrax nevű bolygón. Mikor beállt a halálos Skalathraxi tél, mindkét félnek menedéket kellett keresnie. Kharn felbőszült a menedékbe vonulás ötletétől, ezért úgy döntött felgyújtja a saját és ellenfeleik búvóhelyét, kiérdelemve Az Áruló címet. Ez az akció összezúzta, majd szétszórta a Világfalókat. A Légióból csak fosztogató bandák maradtak, kik az Iszonyat Szemében kószálnak. Jellemzése: Eretnekség előtt: Kharn egy lojális szolgája volt a Császárnak, ki hitt abban, hogy a Világfalók mértéktelensége szükséges a Kereszteshadjárat sikeréhez. Eretnekség után: Kharnból berzerker lett (megőrült gyilkos), ki könnyen feldühödik a gyengeség láttán, és mindenkit megöl (szövetséges vagy nem) Khorne nevében. Fegyverek és Felszerelések: Kharn az egyik legjobb harcos a Warhammer 40,000 univerzumában, ami legendás karakterré emeli őt fel. Elmebeteg viselkedése gondoskodik arról hogy minden sikerrel végződjön. Érdekes, hogy Kharn nem volt sebezhetetlen, a kiegyenlített harc végett a 3. kiadású kódexben. Kharn most egy 5+-os sebezhetelen mentővel rendelkezik, amivel szinte mindent túlél. Gorechild (Vérgyermek): A Gorechild egy masszív és ősi láncbalta a Nagy Hadjárat idejéből. Fűrészfogú forgó fogai a csillámsárkány szájából származnak, Luther Mcintyrenről, nyelét és fejét pedig adamantimból kovácsolták. Képzetlen kezekben a balta kettévág egy teljes felszerelésben feszítő Űrgárdistát. Az Áruló kezeiben elsöprő csapásokat tud véghezvinni halálos pontossággal. További olvasmányok: Az Áruló megjelenik még egy rövid történetben. (Wrath Of Kharn - William King, 2001) Lucius The Eternal (Lucius Az Örökkévaló): Lucius a káoszisten, Slaanesh bajnoka, a Császár Gyermekei Légió Kapitánya, Fulgrim bajnoka, másnéven Lélekrabló (Soulthief) és Chemos Ivadéka (?). Történelem Nagy Kereszteshadjárat: Lucius egy lojális Űrgárdistája volt a Birodalomnak. Úgy mint a barátja, Saul Tarvitz, ő is a Császár Gyermekeinek egyik Kapitánya volt. Míg Tarvitz megalapozott és érett volt, addig Lucius gyerekes és egoista volt, de csodálatos kardforgató. Lucius karaktere nagyban megváltozik a Horus Heresy novellákban. Drasztikus változások történtek a külsején, mikor is rituális sebeket vésett az arcába. Egy tökéletes Űrgárdista helyett egy groteszk, őrült ember lett belőle. A változásoknak különféle okuk és variációjuk van. Van akik szerint felgyorsult az "odaadás és áhítat" hozzáállása, mások szerint meg akarta törni azt az állítást, miszerint inkább úgy néz ki, mint egy gyerek, nem mint egy harcos. A Fulgrim nevű novella ezek forrását világossá teszi. Lucius találkozott egy Slaanesh fertőzött személlyel, ki megmutatta neki förtelmesen sebhelyes alkarját. A nő elmegyarázta, hogy minden egyes sebhely egy emlék minden egyes áldozatáról. Luciusnak nem is kellett több, hiszen most lett betörve az orra Garviel Loken által, rádöbent, hogy soha sem lesz olyan tökéletes a megjelenése, mint régen volt. Elkezdte sebhelyesíteni az arcát. Minden egyes méltó ellenfele után, sebhelyet vágott az arcába, mint korábbi társa után, Saul Tarvitz. Lucius további változása Káosz felé a Galaxy In Flames című novellában van megemlítve. Az hogy a lojalisták oldalán harcolt, nagyban köszönhető kapcsolata Tarvitzal. Lucius neheztelt Tarvitzra, az ellenség felett aratott győzelmei és amiatt, hogy emberei tisztelettel néztek fel rá. Lucius informálja Eidolon Főparancsnokot, hogy a légió még mindig Császár hű és megígéri Horusznak, hogy elviszi Tarvitzt neki, cserébe újracsatlakozhat a légióhoz. Lucius kihívja Tarvitzt egy párbajra. Lucius nyers ügyessége nem elég a győzelemhez, hisz Tarvitz idősebb, tapasztaltabb ember, mint ő. Tarvitz győzedelmeskedik, Lucius pedig elmenekül a helyszínről. Eretnekség után: A következő időrendi esemény, mikor Lucius Főparancsnok lesz, a légiót megfertőzi a Káosz, és Slaanesh szolgái lesznek. Luciust megöli Cyrius, a légió gladiátori játékain. Lucius halálát "páratlan örömként" írják le. Slaanesh reinkarnálta Luciust Cyrius testében, csapdába ejtve a gyilkos lelkét, majd sikoltó arcát domborműként kiültette Lucius páncéljára. Jellemzése: Eretnekség előtt: Luciust kiváló kardforgatóként írják le, jobbnak, mint bárki mást a légióban, és olyan embernek, ki büszke is rá. Kezdetben Lucius személyisége éretlen, egoista és lobbanékony. Noha, ezek kezdetben értékesek voltak, míg le nem győzték. A Horus Heresy novellák megemlítik vak odaadását a primarchájának, Fulgrimnak. Lucius a légió egyik aspektusa volt, aki harciasan törekedett a tökéletességre: a becsvágyra. Eretnekség után: Mint Káoszhívő, elsődlegesen a kihívások motiválják, egy szintre akarja hozni a fájdalmat és sikert és élvezetet akar találni a harcban. Lucius egoizmusának köszönhetően, csak akkor harcol teljes bedobással, ha egy méltó ellenfél van a színen. Fegyverek és Felszerelések: Lucius képes reinkarnálódni annak a személynek a testében, akinek sikerül legyőzni őt. Ez teszi halhatatlanná. Az, aki megöli, és mutat egy szemernyi elégedettséget is a tette iránt, annak teste és lelke csapdába esik Lucius páncéljában. A páncélban ezernyi lélek van csapdában, így Lucius, a Káosz segítségével fel van vértezve minden támadással szemben, amivel találkozik. Luciusnak van egy démonikus korbácsa és egy díszes szablyája, amit egy Laer (?) Templomból, majd később magától Fulgrimtól kapta ajándékba. Medusa V bukása: Luciust modellként is megcsinálták a Medusa V kampány miatt. Luciust több helyenis megemlítették, beleértve Hive Edethort és Hive Hydrat [hiányzó idézet]. Luciusnak van egy táskája a hátán, amiből három csőszerű szerkezet áll ki, ami táplálja a páncélját. A korbácsa beleolvad a karjába és kardja leengedve mindig készen áll a támadásra.