Abaddon története

Abaddon, a főgonosz. Abaddon, aki számtalan Fekete Hadjáratot vezetett az emberiség rémült és törékeny világai ellen. Egy embertelen szörny, akinek a neve a terror 10000 évén keresztül szörnyű átokká vált, ahogy rázúdult a galaxisra, melynek meghódításában egyszer már segítkezetti a Császár nevében.     Abaddon valaha nagy hős volt, hatalmas harcos, ki az egyre terjeszkedő emberiség háborúiban csatázott. Ő volt a kapitánya a Holdfarkasok első századának a nagy keresztes hadjárat idején, és követte Horust az ősi földről, hogy meghósítsa a távoli csillagokat. A Holdfarkasok számtalan világon küzdöttek, hogy felszabadítsák azokat az idegen uralom vagy a káosz befolyása alól, és ezekben a csatákban Abaddon mindvégig legelől harcolt. Istenként tisztelte a Hadurat, Horus pedig legkedvesebb fiaként kezelte őt, még ha a rossz nyelvek azt is suttogták, hogy csak a klónozott fia a primarhának, a korai génkísérletek terméke. Senki sem volt büszkébb nála, mikor a Császár az Ullanori hadjárat dicsőséges befejeztét követően a légió nevét Horus Fiaira keresztelte. A Horus Eretnekség     Amikor az eretnekség bekövetkezett, természetes volt, hogy Abaddon hűsége a primarhához, és nem a távolban uralkodó Császárhoz köti. Ő vezette a terminátor páncélos Horus Fiait az Istvaan és Yarant hadjáratokban illetve a földi birodalmi palota ostrománál. Ő harcolt a Birodalmi Öklök terminátoraival Horus csatahajójának fedélzetén, az utolsó csapdában, amit a Császár állított, hogy elpusztítsa Horust. A gyötrelem, melyet Horus veresége keltet benne, az őrület és a gyűlölet oly mélységeibe vetette őt, amilyen mélyre más halandó még sosem süllyedt.     Abaddon vezette Horus Fiait a vérszomjas ellentámadásban, hogy visszaszerezzék imádott haduruk holttestét, és kiűzzék a birodalmi erőket a csatahajóról. Saját magának megszerezte Horus Villámkarmait, egy gyűlöletteljes üvöltéssel tépve le azokat a hadúr páncéljáról, mely üvöltésbe még ez a hatalmas hajó is beleremegett. Amikor a lázadó flotta szétszóródott, a nagy zűrzavarban Horus hajója az Iszonyat Szeme felé vette útirányát, és eltűnt a hipertérben. Abaddon belépett a halálos űrbe és legendává lett.     Amikor Abaddon visszatért, ő volt a vezetője annak a hadjáratnak, mely egész rendszereket perzselt fel az Iszonyat Szeme körül, mielőtt az emberiség elégséges mértékű haderővel tudott volna előállni, hogy megállítsa öt. Bolygó bolygó után hullott bele a tűz és acél apokalipszisába az ő áruló légiói által. A Titán légiók és űrgárdista rendházak egyesített erőfeszítései által okozott veszteségek következtében vonultak csak vissza Abaddon hordái, és ez csak az első Fekete Hadjárat volt, melyet a birodalom erői ellen vezetett. Abaddon arról álmodott, hogy a szétzúzott birodalom égő romjain egy új és ördögi birodalmat hoz majd létre. Minden felperzselt világ és elpusztított város egy lépéssel közelebb vitte ködös álmainak véghezviteléhez, és bélyegét rányomta az egész galaxisra.     Az első Fekete Hadjárat alatt jónéhány véres szövetséget kötött a démoni erőkkel. Uralanon, a Csend Tornyának kriptáiban Abaddon megszerezte az óriási hatalmak démonkardját, Drach’nyent. Átküzdötte magát a kísértetjárta labirintuson, a hatalmas belső szentélybe, ahol a penge évezredek óta sztázisban feküdt. Az üvöltő démonpengével a kezében Abaddon megállíthatatlan lett. Egész városokat gyújtottak fel a mégéhesebb káoszdémonok kedvében járva, és egész hadseregek váltak a hipertér teremtményeinek áldozatává. Abaddon ereje kiterjedt a nem emberi dolgok befolyásolására, amiért a káoszistenek bőkezűen jutalmazták őt, és ő elvállalta a gonosz szerepét, amivel megrémítette mindazokat, akik ellenálltak neki. A győztes Abaddon     El’Phanornál ő vezette a rohamot a Kromarch citadella kapui ellen. Kromarch jól megépítette az erődítményt, csak egyetlen kapu volt, az is tömör, 3 méter vastag adamntiumból. Azok közül, kik a tüzérségi ellenálláson át követték Abaddont, hogy a kaput elérhessék, sokan a jobb és bal oldali nehéz sorozatvetők áldozataivá váltak, tízből csupán egy élte túl az ellenük felállított csapdát. Abaddon haragosan sújtott le kezében a karddal, aminek pengéjét fekete tűz ölelte körbe, és bár a kapu keményebb volt gyémántnál, és erősebb az acélnál, mégis mint korhadt fa, úgy hasadt szét a rettentő csapás súlya alatt. Még aznap éjszaka démonok özönlötték el Kromarchot.     Amikor Véres Angyalok csatlakoztak a hadúr ellen Mackannál, Abaddon hideg és kiengesztelhetetlen dühvel szemelte ki Sanguinius fiait. Khorne Berzerkerek csapatát vezette a Vérangyal Pusztítók állásai ellen. Csak maroknyi berzerker érte el a hegytetőt, de a Vérangyalok rohamosztagai nem tudták elűzni a dühöngő csapatot, és elesett bajtársaik testét sem tudták visszaszerezni.     Abaddon tizenkét Fekete Hadjáratot vezetett a birodalom ellen. Ezek olykor az Elveszettek és Elkárhozottak teljes légióit mozgósító hatalmas inváziók voltak, máskor pedig kegyetlen rablótámadások a leghalálosabb káoszűrgárdisták néhány századát irányítva. Minden támadás, melyet a birodalom ellen indított, felőrölte és kifosztotta az Iszonyat Szeméhez közel eső világokat.     A Föld nagyurai félnek a naptól, amikor Abaddon az áruló légiók mindegyikét egyetlen megállíthatatlan hordában egyesíti, és visszatér, hogy eljátssza az árulás utolsó felvonását, amit még Horus indított 10000 évvel ezelőtt.