Az Éjszaka Gyermekei: Az Űrfarkasok XIII. Százada


Ahogy Abaddon 13. Fekete Hadjárata a vérgőzös csúcsponthoz közeledett, hirtelen új fél kapcsolódott be a háborúba. Kicsiny, elit harcosokból álló csapatokról érkeztek jelentések, kik olyan vadállati kegyetlenséggel támadtak a Káosz szolgáira, mely csak bestiális külsejükhöz volt fogható. Az ellenség által szorongatott birodalmi erők megkönnyebbülve fogadták az ismeretlenek érkezését, azonban minden kapcsolatfelvételre irányuló kísérlet csak egy újabb vérfürdő fenyegető lehetőségét hordozta...


EREDET


A legendák szerint, évszázadokkal ezelőtt, az Űrfarkasok Rendháza tizenhárom Nagy Századot számlált. S mind a mai napig a Nagy Farkas Csarnokában tartandó lakomákon fenntartanak egy helyet egy Farkasúr számára, ki Az erről a századról szóló mesék homályosak és gyakran ellentmondásosak, egy azonban bizonyos: a 13. Század tagjait elkülönítették a Rendház többi részétől; mert mindegyikük magán viselte a Wulfen Jelét.

A 13. Század gyökerei az Impérium Korának hajnaláig nyúlnak vissza, abba az időbe, mikor a Primarchák újra egyesültek a Császárral és Légióikkal. Az Űrfarkasok, a VI. Légió, Leman Russ genetikai örökségét hordozták magukban, s valami mást is: mindegyikük viselte a Canis Helix-et, a Farkas Jelét, mely elválasztotta őket a többi Légiótól. A Canis Helix felruházza őket a fenris-i farkasok ragadozó ösztöneivel és érzékeivel; ezért az ajándékért azonban néhányuknak nagy árat kell fizetniük: megjelenhet rajtuk a Wulfen Átka, s hamarosan vérszomjas szörnyetegekké, testvéreik torz paródiáivá degenerálódnak. A legtöbb esetben az Átok már a kiképzés során megmutatkozik, máskor azonban csak évekkel később, a csata hevében tör felszínre. Az Űrfarkasok kemény beavatási ceremóniái és módszerei garantálják, hogy ezek az eltorzult lények hamar elpusztuljanak; azonban a Nagy Kereszteshadjárat idején, mikor a Császár és Légiói az űr hatalmas szeletét hódították meg az Emberiség nevében, az Átok által megérintett csatatestvéreket a 13. Századba sorozták be: itt vadállati vérszomjuk kontrollálható volt, a Rendház többi tagjának biztonsága érdekében...

Bizonyos, hogy a század katonái Russ oldalán harcoltak a Hadjárat idején, a pontos részletek azonban az idő homályába vesznek. Csupán néhány, rég elfeledett akció neve maradt fenn az archívumokban: Methrix Első Ostroma, A Mo-Shan Síkságért vívott csata, a Morpheus Rés Bukása, A Hagman Ürességén való átkelés.

A 13. Század sorsáról legendák és mítoszok sokasága beszél, az Űrfarkasok pedig nem mondják el, melyik igaz közülük. Valószínüleg mindegyikben található egy kis igazság, s egyik sem teljesen pontos. Vannak legendák, melyeket egy kívülálló fülének sosem lenne szabad hallani, melyeket a Rúnapapok csak a legszentebb alkalmakkor mondanak el. Néhány legendát ugyan idegenek is halhattak, sőt rögzíthettek, és az Űrfarkasok hosszan beszéltek - avagy gátlástalanul hencegtek, ahogy néhányan mondanák - hosszú és dicső tetteikkel, van néhány rész, melyet kívülálló csak halálbüntetés terhe mellett hallhatna.

Az egyik ilyen legenda, az "Óriások Háborúja", a Prospero bukását, a Hórusz Eretnekség egyik első eseményét meséli el. Az Űrfarkasok parancsot kaptak, hogy rohamozzanak meg egy másik Astartes Légiót, az Ezer Ifjakat, és vigyék őket a törvény színe őket, s a Sötét Tanokat tanulmányozó Primarchájukat, Magnust. A történet szerint a 13. Század alkotta a támadás ékét: vérgőzös tombolásuk utat nyitott az elenség soraiban, melyen át a többi Század áttörhetett. A csata csúcspontján Magnus egy boszorkányos varázslattal kaput nyitott az ismeretlenbe, s Légiója maradványaival együtt eltűnt; a 13. Század pedig Russ parancsára az üldözésükre indult: a Wulfenek eltűntek az Emberiség Birodalmából, s a legendák ködébe vesztek hosszú, nagyon hosszú időre...

Egy másik história szerint azonban a tizenhármasok eltünésére egészen a Terra Ostromáig nem került sor, amikor Hórusz végre legyőzetett, az Eretnek Légiók pedig elmenekültek az Iszonyat Szemébe. Sötét időszak volt ez: a Hadmester árulása térdre kényszerítette az Impériumot, az Ultragárdisták vezetője, Roboute Guilliman pedig kétségbeesetten próbálta újjászervezni a Birodalom erőit. A büszke és keményfejú Russ azonban követelte, hogy csapjanak le a megmaradt eretnekekre, még mielőtt azok megvethetnék lábukat a Szemben. Habár Dorn és Guilliman nem támogatta őt, Russ valőszínűleg a 13. Századot bízta meg, hogy vadásszák le és öljék meg Abaddont, fejét pedig trófeaként hozzák el a Császárnak. Más, kevésbé megbízható források szerint a tizenhármasok saját elhatározásukból indúltak a vadászatra, mások pedig arról suttognak, hogy a Wulfenek a kezdetektől magukon viselték a Káosz jelét, s csak a többi eretnekhez akartak csatlakozni...

Ezek a legendák valószínüleg részben igazak lehetnek, tekintve Abaddon és a Wulfenek felbukkanásának egybeesését, a 13. Század tagjai lehetséges, hogy tényleg a Káosz Hadmesterére vadásznak.

Egy újabb legenda pedig egy Űrfarkas csoprtról beszél, kik elvesztek az Elda Hiperhálóban; a legenda "Farkastestvéreknek" nevezi őket. Személyazonosságukról semmit sem lehet tudni, néhány információtöredék azonban feltételezik, hogy ezek a "Farkastestvérek" egy Űrfarkas génanyag segítségével létrehozott Rendház, melyet aztán valamilyen genetikai anomália miatt feloszlattak. a Calerria szerint a Farkastestvérek Eldákat üldöztek egy titokzatos portálon keresztül és sosem tértek vissza. A történetek hasonlóságai miatt elképzelhető, hogy az igazság egy része ott van valahol eltemetve a sorok mélyén; a teljes történetet azonban valószínüleg sosem fogjuk megismerni.


OTTHONVILÁG


Az Űrfarkasok otthona, a fagyos Fenris jól ismert világ, azt azonban nem tudjuk, hogy a 13. Század letelepedett-e valahol az Iszonyat Szemében. A Canis Helix megvédené a Század tagjait a Szemben, mivel egyesek szerint a Wulfen Átka a Káosz elleni védekezésül jön létre. Bizonyos, hogy a Tizenhármasok jártak olyan Démonvilágokon, amelyek visszavonhatatlanul megőrjítettek volna egy "átlagos" Űrgárdistát; ragadozó, portyázó természetükből kiindulva azonban valószínűtlen, hogy véglegesen letelepedtek volna valahol.


HARCI DOKTRÍNÁK


Ezidáig csak egy maroknyi jelentés létezik az újannon felbukkant Tizenhármasokról. Az összes dokumentált csatában a Wulfenek váratlanul, figyelmeztetés nékül bukkantak fel, véres ösvényt vágva az ellenség soraiba. Megfigyelték, hogy a Wulfenek falkái többnyire éjszaka támadnak, ahol még inkább meglephetik az ellenséget; a Század kiválló felderítő és beszivárgó képességei azonban fényes nappal is jól szolgálták őket néhány, Abaddon csapatai ellen vívott csta során. A Tizenhármasok nem hordanak sok felszerelést maguknál, és habár semmiféle szállítójárművük nincs,, gyorsan képesek haladni. Lehetséges, hogy a szállítójárművek hiánya nem újkeletű dolog; a Század képességei már a Nagy Kereszteshadjárat idején is szükségtelenné és nemkívánatossá tehették a zajos, otromba csapatszállítókat.

A Század által hordozott felszerelés elmaradottnak mondható egy normális Űrfarkas felszereléséhez képest: minden Wulfen több fegyvert hord magánál, boltert, primitív pengéket; a fegyverek nagy része úgy néz ki, mintha a Káosz szolgáitól szerezték volna őket, habár ez a benyomás néhány esetben csak egy bizarr díszítési eljárásnak köszönhető. Tény és való azonban, hogy néhány Wulfen egykori Káoszgárdisták levetett páncélját hordozva vonul csatába; ezt a tényt az Ordo Malleus nem fogja figyelmen kívul hagyni a krízis lezárulta után, sok Inkvizítor már most törvény elé akarja citálni a Tizenhármasokat. Vannak köztük radikálisok, kik szerint a Század sikeresen a Kásoz ellen fordította saját fegyvereit, s puritánok, akik pont e miatt a tény miatt akarják megbüntetni a Wulfeneket.


SZERVEZET


Egy normális Űrfarkas Nagy Század gerincét a Szürke Vadászok alkotják: tapasztalt harcosok, kik a csatatér bármely pontján bevethetők. Őket a Hosszú Agyarak támogatják masszív tűzerejükkel. Mellettük harcolnak a Véres Karmok - fiatal Űrfarkasok, kik habozás nélkül a csatába vetik magukat, hogy lenyűgözzék feletteseiket. A Nagy Századot egy Farkasúr vezeti, körülötte legjobb harcosokból álló személyes testőrsége: a Farkasgárda. A csapatokat tankok, siklók, csapatszállítók támogatják.

A 13. Század jónéhány ponton eltér a fentiektől, ezek közül sok a Század eltűnésére vezethető vissza. Az egység magját a Szürke Gyilkosok alkotják, kik a Szürke Vadászokhoz hasonló szerepet töltenek be a Századon belül,, azonban mindegyikük magasan felülmúl egy átlagos Űrfarkast.

A 13. Században nincsenek Véres Karmok. Azok a Karmok, akik a Századdal együtt tűntek el, azóta vagy meghaltak, vagy magasabb rangra emelkedtek, az Iszonyat Szemében pedig nyílvánvalóan nem volt belőlük utánpótlás.

Néhány magasrangú tiszt szintén hiányzik a Tizenhármasok soraiból. A Farkasúron kívül a magasabb vezetői szinteken csak Rúna és Farkaspapok találhatók. Ez felvet egy kérdést: a Század nem tudja pótolni veszteségeit, azonban különös módon sosem szenved hiányt pszíkerekből. Ez nyilvánvalóan az Immatérium hatása, mely eddig lappangó pszihikus energiákat ébresztett fel a Wulfenekben.

A legdrasztikusabb különbséget az Űrfarkasok szerkezeti felépítésétől azonban a Wulfenek falkái jelentik: harcosok csoportjai, kik miután szagot fogtak, vadállati hevességgel vetik magukat az ellenségre. Egyenlőre nem ismert, hogy a Wulfen falkák stabil csoportokat alkotnak-e, vagy csak ideiglenesen formálták őket, ahogy tagjaikon teljes erővel kitör az Átok.

Az első rögzített kontaktusra az Impérium és a Tizenhármasok között az Ormantepi Rajtaütés alkalmával került sor. A maroknyi túlélők egyike, egy pszíker, aki a Kasrkin helyőrség tagjaként állomásozott a bolygón, elmondta, hogy amikor megkísérelt kapcsolatba lépni az egyik Wulfennel, az kis híján letépte a fejét; a pszíker életét csak a Tizenhármasok egyik vezetőjének közbeavatkozása mentette meg. Nyilvánvaló, hogy a Wulfenek páratlan közelharci képességekkel rendelkeznek, mint ahogy az is, hogy valószínüleg ugyanakkora veszélyt jelentenek a Birodalom katonáira, mint az ellenséges harcosokra. Asmorales Inkvizítor azt is feljegyezte, hogy a 10.000 évvel ezekőtt eltűnt Wulfenek létszámukban jóval felülmúlnak egy mai Űrgárdista Rendházat, köszönhetően az Első Alapítású Légiók nagyobb létszámának. Ezidáig azonban csupán egy maroknyi Wulfent láttak együtt, egy helyen: Az Inkvizíció szerint a Század nagy része, az Iszonyat Szemében maradt, vagy megölték őket, esetleg olyan küldetést teljesítenek, melynek célját csak a Tizenhármasok ismerik. Az is valószínű lehet, hogy több Wulfen csapat is tevákenykedik egymástól függetlenül. Mindegyik csapatot egy Farkasúr vezeti, akik feltehetően egy olyan személyt szolgálnak, aki még nem fedte fel kilétét és céljait...


HIT


A 13. Század a legjobbkor bukkant fel újra: az Impériumot szorította a szükség, a Tizenhármasok pedig ravasz rácsapások sorozatát hajtották végre Abaddon erői ellen. Nyílvánvalóvá vált, hogy a Század katonái mindig is Abaddon nyomában jártak, ami megerősíti a régi legendát, miszerint a Wulfenek küldetése a Káosz Hadmesterének elpusztítása volt. Az, hogy immár tíz évezrede vadásznak rá, újabb fényes pldája a Wulfenek rendkívli képességeinek, habár azt senki sem tudja, hogy a Század tagjai számára hány év telt el a Szem eltorzult világában élve.

Egye kérdés azonban továbbra is megválaszolatlan maradt: hogyan fogadja majd a Legfőbb Farkasúr, Logan Grimnar a Tizenhármasok felbukkanását. Vajon a Wulfenek ismét eltűnnek majd, miután elérték ismeretlne, rövidtávú céljaikat, vagy csatlakozni akarnak majd egykori testvéreikhez? Egyesek szerint a 13. Század túl sok időt töltött már a Káosz Birodalmában; ez a tény önmagában is legendő lenne, hogy az Inkvizíció megakadályozza visszatérésüket a Birodalomba. Az Űrfarkasok azonban - kik hírhedtek függetlenségükről és a birodalmi törvények lazábban vételéről - esetleg radikális eszközökkel is szembeszállnának a Wulfenek védelme érdekében; s minthogy Abaddon háborúja teljes erővel tombol, a Birodalomnak egy belső viszályra lenne a legkevésbé szüksége...


GÉNANYAG


Ismeretes, hogy a Canis Helix felelős a Wulfenek jelenlegi állapotáért, és valószínű, hogy ez védte meg őket a Káosz mocskától a Szemben eltöltött évezredek során. Egyenlőre ismeretlen, hogy az Immatérium okozott-e további torzulást a Tizenhármasok génanyagában. Sokak szerint a válasz teljesen nyilvánvaló: a Wulfenek démoni külseje és a tény, hogy a Káosz eszközeit használják egyértelművé teszi a dolgokat; mások azonban védik őket, mondván, ezek csak szükségszerű dolgok a túlélésükhöz.

A Wulfen-falkákat gyakran Farkaspapok vezetik csatába; egyes elméletek szerint ezek a személyek kulcsszerepet játszanak az Átok kordában tartásában. Az Űrfarkasok Farkaspapjai a Russtól származó genetikai kincs őrzpi, s úgy tűnik, az egyetlen olyan emberek akik képesek kordában tartani egy Csatatestvért, ha megjelenik rajta a Wulfen Átka. A Farkaspapok elfajzott testvéreik őrzői, ők vezetik csatába a 13: Század katonáit, és vigyáznak rájuk a harcok közötti időszakokban.

Az Adeptus Mechanicus kétségkívül szívesen tanulmányozná egy elesett Wulfen génanyagát, ezidáig azonban nem jártak sikerrel. Amennyiben az Adeptus Mechanicus mégiscsak megkaparintaná egy halott Tizenhármas testét, és génmintájában további torzulásokat fedeznének fel, csak elképzelni tudjuk az Impérium és különösen az Űrfarkasok reakcióját...


CSATAKIÁLTÁS


A legendák beszélnek a Wulfenek Üvöltéséről; ezt a hangot 10.000 év óta most hallja először halandó fül. Szemtanúk szerint az Üvöltés pánikot kelt az ellenség soraiban, azonban sokszor a szövetségeseiket is hasonló mértékben elbizonytalanítja...



AZ ORMANTEPI RAJTAÜTÉS


Secondus tizenharmadik napján, a Birodalom 999.M41-ik évében, a cadiai Legfelsőbb Parancsnokság hirtelen elvesztette a kapcsolatot az Ormanteppel, egy gyéren lakott bányászkolóniával a Cadiai Szektor szélén. A világ elhelyezkedése a Cadiai Kapunál ideállissá tette az Ormantepet egy őrposzt felállítására,

Az őrposztot megbénító támadás figyelmeztetés nékül érkezett, és csak egy maroknyi túlélőt hagyott maga után; egyetlen, haldokló Asztropata azonban még képes volt segítséget kérni egy közeli birodalmi cirkálóról. Mint kiderült, a támadók a Fekete Légió egyik elit századából kerültek ki. A kis csapatnyi Káoszgárdista brutális erővel csapott le az őrposztra, szisztematikusan elpusztítva mindenkit, aki csak az útjukba állt. Legfőbb célpontjuk a bázis mélyén rejtőző Asztropata Kórus volt, s a helyőrség hősies erőfeszítései ellenére is úgy tűnt, sikerrel járnak, amikor hirtelen a legváratlanabb helyről érkezett segítség.

Ahogyan az Ertnekek közeledtek célpontjukhoz, az éjszakai levegőt hirtelen gyászos üvöltés remegtette meg. Válaszkiáltások hangzottak fel az őrposzt körül minden irányból, forrásukat azonban nem lehetett látni. A Fekete Légiósok felhagytak a támadással s zavartan keresték a hang forrását, mikor hirtelen a leghátul álló Káoszgárdistát valami az árnyékok közé rántotta. Az őrposzt környéke hamarosan megtelt kétségbeesetten tüzelő Légiósokkal, kik egymás után ürítették boltereiket az árnyékok közé, olyan ellenséggel harcolva, akiket a helyőrségi Kasrkin csapatok meg sem bírtak pillantani.

Hiába.

Néhány perccel később Abaddon elit rajtaütő egysége az utolsó szálig halott volt.