Prospero Ostroma: Lord Terror

Az időpont 30224. Január. 25. A Prospero bolygón átlagos nap zajlik a főváros teljes pompájában díszeleg a kora esti óráknak megfelelően már az épületvilágítások, és utcai lámpák is mind be vannak kapcsolva, a pompás épületek arról tanúskodnak, hogy ez egy rendkívül fejlett és nagy múltú város lehet.

Ebben a városban lakik az Ezerifjak űrgárdista rendház az emberiség császárának 20 elit rendházának egyike, vezetőjük Vörös Magnus a rendház nagymestere. Ezen légió már sok csatában bizonyította mind az emberiség mind pedig a császár iránti hűségét, azonban most baljóslatú dolgot észleltek bázis bolygólyuk közelében a császár megbízott szektorbéli helytartója és elsőszülött fia Horus, aki szintén a 20 elit légió közül egynek nagymestere valamiért megpróbálja a császár ellen hangolni a környéken lévő űrgárdista rendházakat és ez a hullám elérte a prospero-t is. Horus egyik látogatásán gúnyos megjegyzéseket tett a császárra majd megkérdezte Magnust, hogy őt nem zavarja-e a császár közömbössége az Ezerifjak mágiatudásának el nem ismerése kapcsán ekkor Magnus egy pillanatra megingott ugyan de amint Horus eltávozott elhatározta, hogy valamit tenni kell, mert amit Horus művel ez bizony már árulás.
Magnus nehéz helyzetbe került ezzel a döntésével ugyanis Horus ekkorra már másik két rendházat az Igehirdetőket és Világfalókat is maga mellé állította, ezért cselhez folyamodott mivel a Prospero a galaxis elszigetelt részén volt nem tudta értesíteni a földet. A hatalmas távolság és az állandó mágneses viharok miatt az odautazás is sokáig tartott volna ezért úgy határozott a mágiát hívja segítségül amit, ugyan a császár megtiltott neki de egy ilyen ügy érdekében biztosan elnézi majd neki.
Ezért összehívta rendháza legtapasztaltabb mágiahasználóit és január huszonötödikén egy hatalmas varázslatba kezdtek, amelynek célja egy üzenet eljuttatása volt a császárhoz az üzenetben mindössze annyit tudattak, hogy Horus különösen viselkedik és ezért a császár küldjön ide egy egységet akiknek az Ezerifjak majd felvázolják a pontos helyzetet.
Ám a varázslat elhatalmasodott és kicsúszott irányításuk alól majd érezték ,hogy sikerült eljuttatniuk a földre a mágiát de, hogy az üzenetet megkapták-e az kétséges volt. Magnus és társai eléggé kimerültek az akció során egyikük el is ájult ezért nem próbálkoztak újra remélték ,hogy hamarosan megoldódik az árulás és ha így lesz visszatérhetnek nyugodtan a mágia és az ősi tudás tanulmányozásához amivel eddig is foglalkoztak.

Innen többszázezer fényévnyire a Földön….
Egy futár rohan a végeláthatatlan trónteremi fő folyosón egyenesen a császári trónterembe. Két oldalon a fal mellett végig talpig páncélba öltözött Adeptus Custodes Légionáriusok állnak a császár személyes testőrei.
A futár odaér a trónterem ajtajához ahol letérdel meghajtja fejét és közli az előtte álló Adeptus Custodes kapitánnyal:
- Nagyságos Aries kapitány az Elda Web Way ügyében sürgős üzenetet hoztam a császárnak.
Aries intett és a két őr kitárta a trónterem ajtaját majd így szólt:
- Gyere velem

Bent a császár éppen egy új Titán osztályú harci lépegető terveit szemlélte az Adeptus Mechanikus több rangos tisztjével egyetemben. Aries belépésekor máris felé fordult aki rögtön feltárta érkezése okát:
- Ez a futár fontos üzenetet hozott neked császárom azért bátorkodtam beengedni.

A császár megkérte tárgyaló partnereit, hogy távozzanak majd trónszékére ült aztán a fiúhoz fordult:
- Mond gyermekem, mi az üzenet?

A fiú már örült, hogy mondhatja mert amíg ideért attól tartott ,hogy összekeveri vagy elfelejti egyes részeit az üzenetnek:
- Az Elda Web Way aminek megszilárdításán oly régóta dolgoztak mestereim az imént megtört és használhatatlanná vált egy kívülről érkező mágikus erő hatására.

A császár öklével hatalmas csapást mért a trónszéke karjára és rögvest felpattant róla.
Aries is oldalra kapta fejét a hír hallatára és összeszorította ajkait.
Majd 2 perc kínos csönd után a császár így szólt:
- Azonnal beszélni akarok a mestereiddel ezt az ügyet ki kell vizsgálni.

A császár és küldöttsége tehát átvonult a Pszi papok szentélyébe, hogy ott kiderülhessen mi is történt.
A Pszi főpap rögtön jelentett a császárnak amint belépett:
- Fenséges császárom a mágikus erő a Prospero bolygóról érkezett nem tudjuk milyen céllal ugyan de az eredmény amit elért az a Web Way-ünk pusztulása lett.
A császár teljesen megdöbbenve állt a jelentés hallatán majd végül megszólalt:
- Az bizony Magnus bolygólya, mindenki tudja számunkra milyen fontos ez a Web Way még Magnus is hiszen ezzel kiküszöbölhettük volna a Warp mező használatát amely a Káosz erőinek jelenléte és az állandó mágneses viharok miatt rettentő kockázatos.
Aztán mintegy önmagának megjegyezte halkan:
- Pedig megtiltottam Magnusnak, hogy nagy erejű varázslatokat használjon.
A császár azután a kísérethez fordult és így szólt kommunikációs tisztjéhez:
- Leeman Russ-t kéretem holnap reggel 6-ra a palotába
- Igenis császárom
bólintott a tiszt.

Másnap reggel 5:54
Leeman Russ méltóságteljesen lépked a császári trónterem felé ő az űrfarkasok nagymestere tettei csaknem, legendai magasságokba emelik ő is egy a császár 20 fia közül akárcsak Magnus vagy Horus de ő pont az ellentéte Magnusnak hiszen míg Magnus a mágia és misztika nagymestere ő a nyers erő megtestesítője, neki valószínűleg a császár azon génállományából jutott amely a harcosságát örökítette át.
Russ odaérve az ajtóhoz találkozott Aries-el akárcsak a futár de ezúttal nem az érkező hanem a kapuőr hajtott fejet és bevezette a nagymestert a császár színe elé.
Russ kezdte a párbeszédet:
- Köszöntelek apám
- Üdvözöllek fiam
Aztán a császár felvázolta a helyzetet:
- Valószínűsítjük, hogy Magnus egyik alkalmazott mágiája tönkretette az eldáktól zsákmányolt Web Way technológiánkat ezért megbízlak, hogy menj el a prospero-ra és hozd ide Magnust, hogy számon kérhessem rajta a dolgot.
- Erőszakot alkalmazhatok?
- Nem szeretném ha ez a misszió egy közted és Magnus közti nézeteltérés tisztázássá válna. Viszont az sem kizárt, hogy káosz erők fertőzték meg Magnust és a rendházát a mágia ezért veszélyes dolog nagyon közel áll a káoszhoz. Éppen ezért elküldöm veled a Csend Nővérek egy századát mivel ők kifejezetten mágia és pszi elleni harcra vannak specializálódva.
- Igenis apám
Ebben a pillanatban Aries kapitány is közbeszólt:
- Császárom örülnék ha én is elkísérhetném Russ nagymestert erre az akcióra egy század Adeptus Custodes-el
A császár elmosolyodott és bólintott:
- Rendben van most úgyis egy elszigetelt körzetbe mentek, ott szükség van minél több tapasztalt emberre, amint átértek a mágnes vihar zónán vegyétek fel a kapcsolatot Horus-al és tájékozódjatok a pontos helyzetről semmi esetre se bocsátkozzatok kilátástalan harcba ha szükséges kérjetek Horus-tól erősítést.
Russ elfogadta apja kéréseit de azért titkon remélte ,hogy alkalma lesz Magnus-al végezni mert ő első találkozásuk óta veszélyesnek tartotta az ilyen erős mágiát és árulónak azt aki alkalmazza.

Így hát 26.-án éjjel a missziós flotta elhagyta a földet 4 Űrfarkas Csillaghajó és egy a Csend Nővérek flottájából (ezen utaztak az Adeptus Custodes légiósok is Az Adeptus Custodes parancsnoka, jóváhagyta Aries utazási kérelmét).
Bizony régen látott ilyet a világ az Adeptus Custodes legalább 17 éve nem hagyta el a földet úgy, hogy ütközetre lehetett számítani utoljára a nagy keresztes hadjáratban került sor harccselekményre részükről.

30224.Február.19
Horus Éppen egy Ork betörés letörésével volt elfoglalva ugyanis 17-én éjjel behatoltak a szektorába, és segítségül kellett hívnia bizony nemcsak a Világfalókat de az Igehirdetőket is mert igen komoly erőkkel találta magát szemben, és nem akart kockáztatni már az Ezerifjakat is értesíteni akarta, de aztán pontos képet kapott az Orkok erejéről egy jelentésben és elégségesnek ítélte meg ezen 3 rendház erejét a feladathoz.
15:25-kor Horus zászlóshajójára (Vengeful Spirit) videó üzenet érkezett, Híradós parancsnoka volt a hívó fél:
- Horus nagymester! Bázisbolygónk radarjai 5 Csillaghajót észleltek a mágneses viharzóna határán!
Horus szeme elkerekedett a meglepetéstől „ekkora erő az ő szektorában ez nem lehet véletlen” gondolta, majd viharzott a parancs:
- Azonnal összeköttetést teremteni velük!
Az összeköttetés létre is jött mintegy 20 percen belül, és Horus parancsnoki hídján a videó kivetítőn teljes életnagyságban megjelent Leeman Russ.
Horus pulzusa kezdett feljebb és feljebb emelkedni minden pillanatban az járt a fejében „lelepleztek, biztosan lelepleztek”.
Aztán Russ megtörte a csendet:
- Üdvözöllek bátyám
Horus erőt vett magán és válaszolt:
- Köszöntelek testvérem
- Mit kerestek erre ily nagy erőkkel?
Russ:
- Apánk küldött minket mégpedig azért mert Január 25-én este egy nagy erejű mágikus csapás megsemmisítette az eldáktól zsákmányolt Web Way technológiánkat a földön.
- És ez a csapás a Prospero bolygóról érkezett.
- Feladatunk kideríteni mi történt, amennyiben Magnus és légiója a felelős ezért akkor Magnust a császár színe elé kell vinnem kihallgatásra.
- Viszont ha káosz erők megfertőzték Magnust akkor végeznem kell vele.

Horus agyában cikáztak a gondolatok, először arra gondolt „majdnem leleplezte őt Magnus” majd hirtelen megszületett ördögi terve. Kijátssza egymás ellen a két torzsalkodó testvért és ezzel rákényszeríti Magnust, hogy kénytelen legyen behódolni a káosznak tiszta szívéből különben elpusztul az egész légiójával együtt.
Horus válasza mint a mennydörgés hangzott:
- Igen Magnus testvérünk bizony káosz hívő lett magam is gyanakodtam egy ideje, de sajnos ez az összecsapás az Orkokkal megkötötte a kezem amint viszont itt végeztem volna rögvest hozzá fogtam volna az Ezerifjak purgálásához.
- De most, hogy itt vagytok e döntés nem tűr halasztást vonuljatok a Prosperora és végezzetek a káosz támogatóival!

Lemman Russ pontosan ezt akarta hallani és már nyugtázta is a parancsot:
- Úgy lesz Testvérem!

Ezerifjú Űrgárdisták

30224.Február.20 16:10

A Prospero bolygó fővárosában Vörös Magnus éppen délutáni meditációjához készül a mágia szentélyének épületében rendháza nagyhatalmú főtisztjeivel egyetemben, éppen már ki akarja kapcsolni Comm-link-jét amikor üzenet érkezik:
- Magnus nagymester 5 Csillaghajó közeledik a Prospero felé nagy sebességgel, a mágneses viharzóna felől.
Magnus válaszolt:
- Úgy hiszem a varázslatunk sikeres volt és ez az egység melyet császárunk küldött, hogy tájékoztassuk a helyzetről. Nincs ok az aggodalomra, mi most megkezdjük a meditációnkat ha addig ideérnének készüljetek fel a fogadásukra a fő kikötőnél biztosan ott szállnak le.

Comm-link kikapcs…..

Leeman Russ parancsnoki hídján áll immár teljes páncélzatban kardja oldalán pihen és fürkészi az űrt maga előtt ahol bármelyik pillanatban feltűnhet a Prospero. Amikor is üzenet érkezik a Csend Nővérek hajójáról Aries Kapitány az:
- Leeman Russ nagymester nem gondolod, hogy kapcsolatot kellene létesítenünk a Prosperoval?
Russ:
- Valószínűleg azért nem hívnak mert nem sejtik, hogy rájöttünk tőlük jött a támadás
különben már régen próbálkoztak volna, hogy mit csinálunk errefelé?
Aries:
- Igaz, bocsáss meg, hogy kétségbe vontam parancsodat.

És ekkor felhangzott a rég várt mondtat a navigátortól:
- Prospero a látómezőben

Russ parancsa pedig kegyetlenül követte a bejelentést:
- Minden hajónak! Orbitális bombázáshoz készülj!


Lhorger Parancsnok Magnus parancsa szerint a fő kikötőben készült az érkező hajók fogadására éppen díszszemlére felsorakozott katonáiban gyönyörködött amikor sugárhajtóművek hangjára lett figyelmes rögtön az égre emelte szemét és figyelni kezdett. 2 másodperc múlva felderítő repülőgépek száguldottak át a kikötő felett és aztán eltűntek a horizont túl oldalán.
Lhorgerben rögtön felszínre bukkantak a sok háború alatt beidegződött ösztönök és hamar összeállt fejében a kép az 5 csillaghajó nem eligazításért jön hanem kiirtani a bolygóról mindenkit és ezek voltak a tűzcsapás irányzó gépei! Azonnal elüvöltötte magát:
- MINDENKI FEDEZÉKBE!!!

Magnus Meditációja közben egy hatalmas erőt kezdett érezni testében valami isteni eredetű erőt és ez az erő egyszer csak megszólította:
- Magnus ébredj a világodat megsemmisítik!
Magnus felriadt akárcsak társai is és mindannyian egyként kirohantak a szentélyből a látvány mely fogadta őket szívszorító volt hőn szertett bolygójúk ostrom alatt állt az egykor oly pompás épületek most romokban hevertek és egymás után szálltak le az újabb és újabb katonai egységeket szállító hajók a város körül.
Magnus mellett ált az ezerifjak első századának kapitánya Cleave aki máris visszakapcsolta Comm-link-jét és csapataival beszélt a kialakult helyzetről.
Magnus is bekapcsolta sajátját és máris képet kapott az ellenség támadásáról odafordult a főtisztekhez és ismertette a helyzetet:
- Mint egy 1500-1600 Űrfarkasról van szó becslések szerint de a városban harcoló egységeink elszigeteltek egymástól valamint az orbitális bombázás is megtizedelte őket
A főtisztek fölhördültek:
- Ez árulás a császár elárult minket!
Magnus intett, hogy csend legyen majd így szólt:
- Testvéreim ez most nem fontos, hogy ki árult el kit. A lényeg itt vannak az űrfarkasok és mindannyian tudjuk nekik mi a véleményük a mágiahasználókról. Most azonnal össze kell szednünk a még megmaradt erőinket, ha nem akarunk itt pusztulni és el kell jutnunk a Vortex űrkikötőbe azt még nem sikerült elfoglalniuk innen 6 kilométer északkeletnek.
Cleave kapitány közbeszólt:
- A 1. század már vár minket a szentélytől két utcányira északnak.
Így Magnus és a parancsnoki különítmény elhagyta a szentélyt talán utolsó alkalommal
Mind a 15-en sokat tettek ezért a városért és a bolygóért egyaránt, most pedig fékevesztett vadállatok dúlták munkájuk gyümölcsét. Őszinte tűz égett szemükben és elhatározták nem adják olcsón bőrüket, megismertetik az űrfarkasokkal a mágia hatalmát.

Az első század járművei mellett sorakozott: 30 felderítő, 70 űrgárdista, 1 Land Raider roham harckocsi, 1 Predátor harckocsi, 2 Rhino csapatszállító, 2 Land Speeder támogató harcjármű.
Cleave kapitány máris ismertette a helyzetet embereivel:
- A Vortex kikötőt még tartják egységeink oda kell eljutnunk és aztán számba véve az ellenséges és saját erőinket eldöntjük mit tegyünk.
- Akkor hát előre induljunk!
Hangzott egyöntetűen a válasz.
Az egység kicsit széthúzódva haladt előre a szűk utcákon. Északi északnyugati irányból hallani lehetett az állandó csatazajt, a bolterek és heavy bolterek dörgését rakéták robbanását a város ezen részén az épületek viszonylag egyben voltak nyílván itt nem találtak katonai célpontokat ezért nem támadták gondolta magában magnus, ám amint ezt végig gondolta Cleave a Comm-Link-jéhez kapott és máris közölte a beérkezett üzenetet:
- 20 űrfarkas egyenesen előttünk!
Majd leugrott a Rhino tetejéről előrántotta pisztolyát és beállt előre nyomuló gárdista társai közé.
Az űrfarkasok behúzódtak az egyik épületbe hallván a közeledőket de ez sem menthette meg őket a feldühödött Ezerifjaktól. Land Raiderük fedezetében megközelítették az épületet ahonnan az űrfarkasok veszettül tüzeltek de a Land raider tökéletesen takarta az egységet ráadásul fegyvereivel brutális tüzet zúdított ráadásul az eddig megbúvó felderítők is tüzelni kezdtek a szerencsétlen csapdába esett harcosokra. Aztán amikor már csak 15 méter volt hátra az időközben rommá lőtt épületig rohamra indultak az Ezerifjak és behatolva az épületbe ádáz közelharcot vívtak a még életben maradtakkal Cleave maga két űrfarkast is megölt ám az egyik ellenséges őrmester még eltudta küldeni taktikailag fontos üzenetét…..

Az üzenet egyenesen Leeman Russ-hoz szólt:
- Leeman Russ nagymester nagyszámú jól felszerelt ellenséges erőkkel találkoztunk a város délkeleti részén valószínűleg a 4. még el nem foglalt kikötő felé tartanak.
Russ éppen egy bunker körül irányította csapatait a város közepétől kicsit északra mint egy 12 kiló méterre a Vortex kikötőtől. ”Ez Magnus lesz” gondolta Berohant parancsnoki Rhinojába és szemrevételezte a helyzetet a Vortex kikötő körül volt zárva 610 űrgárdista által és éppen oda tartott az Adeptus Custodes erősítésnek Russ azonnal hívta Ariest:
- Aries Kapitány itt Leeman Russ beszél hall engem?
Aries:
- Igen, hallom.
Russ:
- Csatlakozzanak a Vortex kikötő körüli védelmi gyűrűhöz a 097794-es koordinátánál és készüljenek fel egy délkeleti irányból érkező ellenséges áttörési kísérlet visszaverésére.
- Én is sietek oda amilyen gyorsan csak tudok csak értesítem a Csend Nővéreket és indulunk oda.
Aries:
- Rendben, Végrehajtjuk a feladatot.

Magnus és csapata töretlenül tartott a kikötő felé megüzenték a kikötő védőinek, hogy 23:00-kor támadjanak 097794-es koordinátánál ,hogy könnyedén átjuthassanak a gyűrűn. A kikötő körül minden romokban hevert már egy-két ház kivételével látszott, hogy kemény harcok folytak erre. Két utcán indították meg a támadást az egyiken a Predátor vezette a csapatokat a másikon a Land Raider mögöttük pedig a gyalogság.
22:55-kor megindították a támadást, ahogy haladtak az ellenséges állások felé egyszer csak egy vörös és arany színű Land Raider gurult ki az útra eléjük mint egy 150 méterre előttük. (Sosem láttak még vörös és arany színű Land Raidert) De Magnus nem habozott és máris kiadta a tűzparancsot így az ezerifjak mérhették az első csapást az idegenre amelyet amaz hamarosan viszonzott is közben viszont az oldalsó utcákból és romossá lőtt házakból hasonlóra festett űrgárdisták indultak rohamra a támadásban lévő Ezerifjak felé. Magnus ránézett az üvöltve támadó katonákra és halkan szinte remegő hangon megjegyezte:
- Adeptus Custodes csak ezt ne.
Aztán erőt vett magán és kirántva kardját vetette bele magát az összecsapásba.
Egymás után csapott össze a császári testőrség gárdistáival és igyekezett minél többet levágni közülük mivel tudta ezek közelharcra felkészített egységek, és ha közel jutnak csapataihoz nagyobb károkat okozhatnak mint messziről. Cleave kapitány felkapaszkodott az egyik Rhinora miútán látta, hogy az Iker Heavy Bolter kezelőjét kilövik róla és maga ült a tüzelőállásba majd meglehetősen jól kezelte azt vagy két tucat Custodes lelövése után, azonban egy rúgás kirepítette székéből és egyenesen a szemközt lévő házban ért földet. Alig hogy feltápászkodott egy hatalmas alak lépett be az épületbe azon a lyukon keresztül melyet az előbb ő szakított a falon…..

Adeptus Custodes gárdista

Odakint a helyzet kezdett az Adeptus Custodesnek kedvezni mivel sikerült közel férkőzniük az Ezerifjakhoz így nehézfegyvereiket nem tudták hatékonyan alkalmazni. Ám ekkor a Vortex kikötő védői megindították kitörésüket és viszonylag hamar átjutottak az űrfarkasokon aztán visszaszorították a Custodeseket majd az akció sikerén felbuzdulva támadásba mentek át Ahriman az Ezerifjak nagyhatalmú mágusa Pszionikus vihart szórt a Custodesekre és elkezdték visszaszorítani őket.

Cleave kapitány megrázta fejét kihúzta kardját hüvelyéből és felkészült az összecsapásra az ismeretlennel, de legnagyobb megdöbbenésére az nem támadott hanem előre lépett és bemutatkozott:
- Aries kapitány vagyok az Adeptus Custodes I. századának parancsnoka.
Cleave úgy gondolta nyugodtan megmondhatja nevét hiszen valószínűleg semmi hasznát nem veszi az idegen:
- Én pedig Cleave kapitány vagyok az Ezerifjak I. századának parancsnoka
Aries:
- Nocsak két első századbéli parancsnok összetalálkozása ez bizony érdekes küzdelemnek ígérkezik.



Majd felemelte alabárdját és támadáshoz helyezkedett. Aztán teljes erejéből rohamozni kezdte Cleavet aki rendívül dinamikusan hárította első csapás sorozatát. Ezután Cleave támadott de Aries kipördült vágása elől és újra magához ragadta a kezdeményezést 2-3 percnyi ütésváltás után, kicsit hátrébb léptek újabb lendületet venni.
Cleave csak legendákat hallott a Custodesek harcairól és most le kellett győznie egyet közülük ráadásul nem is akármelyiket. De ahogy e gondolatsor végére ért máris védenie kellett magát Aries ismét támadott először fejére súlytott fölülről ezt még könnyedén hárította de aztán alabárdja nyelével mellkason ütötte Cleavet és el is rúgta a megtántorodott űrgárdistát Cleave nekirepült a falnak és alaposan beverte fejét.
De tudta nem pihenhet máris érkezhet a következő támadás ezért felugrott és újra várta a támadást de mivel az késett megint elgondolkodott, hogyan győzhetné le ezt a kolosszust és egyszerre eszébe jutott ”Hiszen ő is rendelkezik mágikus hatalommal” ugyan nem olyan sokkal mint Ahriman vagy Magnus de talán ennek a csatának megnyeréséhez elég lesz. És már koncentrált is, hogy a megfelelő pillanatban alkalmazhassa. Nem is kellett sokáig várnia a magabiztos Aries ismét támadott ezuttal alulról indította első csapását felfelé majd csapott oldalról felülről bődületes erővel a két fegyver szabályos szikra esőt vert az épületben, Cleave elérkezettnek látta az időt ,hogy támadjon és Aries felé szúrt kardjával ezt Aries hárította de közben elég közel kerültek egymáshoz, hogy Cleave elengedhesse ball kezével fegyverét és az oda koncentrált telekinetikus erővel csapást mérjen a Custodesre. A csapás hatására Aries volt aki most elrepült, de Cleave nem hagyta felismerni az előállt helyzetet máris rohant utána és a földön kezdte el ütlegelni Aries éppen, hogy csak hárítani tudta Cleave ütéseit de végül újra felül kerekedett kisöpörte az Ezerifju lábait alabárdja nyelével majd felpattant a földről de ahogy végső csapást mért volna Cleave-re újra telekinézis hatása alá került és nekicsapódott a plafonnak majd leesett a díszkőre. Cleave felpattant, hogy végezzen támadójával, de ebben a pillanatban két női alak rontott be az épületbe és látván a földön fekvő Custodest rögvest nekitámadtak Cleavnek aki annyira megrészegült mágiája hatalmától, hogy újonnan érkezett két támadóját is ennek segítségével akarta legyőzni. Csak hát nem sejthette, hogy új ellenfelei pontosan ez ellen voltak felvértezve és amint kinyújtotta kezét, hogy villámokat szórjon rájuk egyre nagyobb fájdalmat érzett fejében majd összecsuklott és fél kábult állapotba került. Közben Aries feltápászkodott és odaállt Cleave fölé, hogy megadja neki a kegyelem döfést de úgy döntött kikérdezi a kapitányt ha már így a kezére jutott:
- Miért árultátok el a császárt?
Cleave:
- Nem mi árultuk el ő árult el minket, ti jöttetek ide megtámadni minket és nem fordítva.
Aries:
- Azért jöttünk el mert káosz hívők lettetek és egy mágiátok elpusztította a Web Way-t a földön
Cleave:
- Hol láttál te káosz hívőket a városban vagy bármit ami a káoszra utalna? A varázslatunk pedig egy üzenet lett volna a földnek csak elszabadult.

Aries ebben a pillanatban akarta megkérdezni az üzenet szövegét de Cleave elájult és mély álomba szenderült.
Ekkor megkérte a két nővért, hogy segítsenek elvinni Cleavet a hajóra és az itt látottakról hallottakról ne szóljanak senkinek.


A csatamezőn e közben….
Leeman Russ beérkezett csapatai is összecsaptak az Ezerifjakkal és a Csend Nővérek hamar megtanították Magnus katonáit, hogy ne használják mágikus erejüket mert rosszul járnak. És így varázserejüktől elvágva bizony nem lehettek ellenfelei a felsorakozott ellenséges erőknek. Félő volt, hogy vissza sem jutnak a kikötőbe mert a kikötőn kívül bekerítették őket így két ellenállási góc jött létre egy a kikötőben egy pedig kicsit keletre tőle ekkor érkezett a nem várt segítség Hírtelen leszállóegységek landoltak Leeman Russ űrfarkasai közé és Ezerifjú terminátorok rohantak elő belőlük felöklelve mindent és mindenkit aki az útjukba állt. (Magnus már el is felejtette, hogy a terminátorokkal ellátott Csillaghajójuk a fővároson kívül volt a támadás ideje alatt).
Az Űrfarkasok soraiban ez az akció valamint Magnus erőinek gyors reagálású támadása képes volt elegendő utat nyitni, hogy az ellenségen keresztül, hogy visszavonulhassanak a kikötőbe. A kikötő nehézfegyvereit használva sikerült megfutamítani a nyomukban özönlő támadókat és visszavetni őket a kiinduló állásaikba. Mostanra nyílván valóvá vált Magnus számára, hogy a kikötőben lévő 600 katonájával nem fogja tudni legyőzni az idő közben körülbelül 1100-1300 főre feltöltött ostromló állásokat ráadásul úgy, hogy soraik között Adeptus Custodesek és Csend Nővérek is vannak.
Az egyetlen megoldás a menekülés volt. A kikötő lézerágyúinak fedezete alatt volt esélye 3 Csillaghajójával kijuttatni embereit az ostromzárból, de amíg a bevagonírozás zajlik fel kellett tartani a támadókat és ez az egyre csökkenő erőkkel komoly kihívásnak látszott, ráadásul Cleave kapitány is eltűnt pedig ő kiváló harcos és vezető volt elkellett volna a segítsége.
Magnus kiadta a parancsot „Hajókat felkészíteni az indulásra”

Leeman Russ összehangolt támadást tervezett a kikötő ellen déli irányból ezért igyekezett oda csoportosítani csapásmérő erőit de előbb kiadta parancsba csatahajóinak, hogy kergessék el az imént támogatást nyújtó terminátoros hajót nehogy csapást mérhessen a felvonuló egységeire.
A támadást Whirlwind rakétavetők vezették be amikkel Russ a nyugati részeit lövette a kikötőnek, hogy onnan várják támadását. Majd Február.22.-én 04:00-perckor Megindította a támadást Land Raiderek és Predatorok haladtak a támadás ékében, de csakhamar megfogyatkoztak amikor a kikötő lézerágyúi és a jól beásott gyalogság tüzet nyitottak a roham kegyetlenül haladt előre amíg a vezér harcjármű aknára nem futott két mindenféle törmelékekből és romokból felhalmozott domb között és elzárta a többi a jármű elől az előrehaladás lehetőségét. Az ék parancsnoka Led Wulf idegesen kiparancsolt mindenkit a járműből és saját Land Raiderével mögé állva tolta maga előtt a roncsot, mint egy aknaszedőként. Az ötlet kiválóan bevált a védők aknazárát hamar felszámolták és folytatódhatott a támadás. Elérték az utolsó állásokat is amelyek túloldalán már a Csillaghajó hangárok voltak az Ezerifjak mindent bevetettek, hogy távol tartsák a gyűlölt ellenséget a menekülési terveiktől és sikerült is megrekeszteni a támadást de ez sem tarthatott sokáig a két beérkező Dreadnought(Harci lépegető) hamar tovább lendítette az űrfarkas támadást és már el is érték az első hangárt Amit két sorozat lézer pergőtűzzel használhatatlanná is tettek. Majd megállt a támadóék veszteségeit pótolni valamint bevárni a lemaradt erősítéseket.
Magnus hallva a jelentést elkomorodott és Ahrimanhoz fordult:
- Mit tegyünk most?
Ahriman:
- Nem tudom Mesterem.
Magnus:
- Kihívhatnám párbajra Leeman Russ-t olyan büszke és magabiztos, hogy biztosan belemenne. Ha én nyerek kiszabom feltételnek, hogy szabadon elmehetünk ha viszont ő nyer akkor így is úgy is végünk.
Ahriman:
-Ez kockázatos terv Mesterem de ez maradt az utolsó reményünk.

Így hát Magnus Üzenetet intézett Leeman Russ-hoz, hogy álljon ki vele párbajra amit természetesen Russ el is fogadott az összecsapásra a megrongált hangár felszállópályája mellett került sor egy kráterekkel és romokkal tarkított kis téren.
Magnus ismerte testvére erejét és tudta nem sok esélye van de úgy határozott azért megtesz mindent és ha kell mágiát is fog alkalmazni mivel olyan messze álltak a Csend Nővérek, hogy gyanította nem fognak beleavatkozni.
A seregek helyszínen lévő tagjai nagy kört formáltak a két félisten köré és úgy várták a párbajt.

Magnus kezdte a támadást szakavatottan vágott kardjával de testvére minden csapását hárította, majd Russ támadott és Magnus is elég jónak bizonyult a vívásban. Russ úgy gondolta itt az ideje kicsit több erőt és lendületet vinni támadásaiba és máris hozzáfogott Magnus már csak alig tudott odaérni pengéjével a csapások hárításhoz és érezte, hogy itt bizony ő fog hamarabb elfáradni. Ezért máris azon gondolkozott miféle varázslattal próbálkozzon meg végül egy Pszionikus villám mellett döntött. Amikor Russ következő támadását elkezdte Magnus elhajította kardját Russ felé amikor már csak 6 méterre volt és mindkét kezéből kékszínű villámok csaptak ki Russ felé aki még pont elért Magnusig de már karjait nem bírta mozgásra bírni így nekifutott Magnusnak és lefejelte teljes erejéből. Magnus koncentrációja ezáltal megszűnt a varázslat el erőtlenedett, Russ felkapta Magnust és kettétörte gerincét a térdén majd levetette a földre. Ekkor Magnus újra elkezdte érezni azt a belső isteni jelenlétet amelyet korábban a mágia szentélyben érzett és a hang megint megszólalt:

- Tzeentch káosz isten vagyok ha hajlandó vagy odadó szolgámmá válni kimenekítelek onnan teljes megmaradt erőiddel együtt. Csak annyit kell mondanod „igen Tzeentch mester”

És ekkor a megtört és elgyötört Magnus belekapaszkodott az utolsó menekülési lehetőségbe és esküt tett a káosznak:
- Igen Tzeentch Mester

E szavak hallatán Russ visszafordult áldozatához, hogy végezzen a hűtlen testvérrel. De ekkor újabb káosz szavak hagyták el Magnus száját és a tér azon része, amely eddig az Ezerifjaktól hemzsegett egy csapásra kiürült mintha eltűntek volna majd Magnus is eltűnt Russ kardja alól.

A Dac Gyermeke: Baron Harkonnen

Meg se próbáld nagyfiú-hangzott el sziszegve a hűvös, érzelemmentes felszólítás.
A nagydarab, torz űrkalóz, szuszogva húzódott hátrébb, ahogy a csonkpisztoly torkolata az állába nyomódott. Néhány pillanattal ezelőtt, egy – kalózok között közkedvelt – kártyajáték során vesztette el annyira a fejét, hogy fiatalabb, egészségesebb és főleg esztétikusabb külsejű társára támadjon. Az ifjú, de legalábbis ifjabb kalózpalánta észvesztő reflexxel kapott az oldalán lógó pisztolya után. És jól tette, mert semmilyen más eszközzel nem tudta volna visszatartani útitársát attól, hogy darabokra tépje őt. Rau’nnul jóideje kalózkodott a SZEM közelében, így nem csoda hogy szert tett néhány elváltozásra ami a testét illeti. Sőt, ezek az elváltozások mentálisan sem hagyták érintetlenül. Mindez azonban inkább ügyük előnyére vált, hiszen nem sokan kereskedtek a káosz gyermekeivel, a megrontott űrgárdistákkal. Rau’nnul egyre inkább hasonlított rájuk ráncos, eltorzult arcával, két méter feletti termetével, fura tartásával és púpjával amit vagy egyszerű sugárzásnak, vagy az immatérium hatásának köszönhet. Társai mindenesetre biztosak voltak benne, hogy ezek a sötét istenek adományai, végülis Rau’nnul igencsak jól szót értett vevőivel, testi ereje is számottevő volt, ráadásul gondolatvilágához is közelebb álltak azok a bizonyos tanítások.

Ronnel nem régóta gazdagította a kalózvezér kompániáját, de igencsak hasznosnak bizonyult a jelenléte már jópár szituációban. Gyorsasága, szeme élessége, riasztó sebességű reflexei és gyors gondolkozása számtalanszor húzták ki őket a slamasztikából, amit többnyire a SZEM innenső oldalán található vevőik kerekítettek. Ronit többen inkább csak Gyíknak nevezték hüllőszerű nyugalma és rezzenetlen pillantása okán. Továbbá, mivel karja olyan váratlanul tudott mozdulni, mint ahogy egyes gyíkok nyelve prédájukra lecsap.
Gyíkot ezúttal is renkívüli reflexei mentették meg a csúf végtől. Főnöke nagy levegőket fújva elhátrált tőle, majd bocsánatkérő pillantással a helyére ült.
-Úúúú, Roni fiam, meggyőződésem hogy csaltál-tette még hozzá a méreten felüli agresszor.
Csak ő szólította Ronnelt, ezen az általa oly kevéssé kedvelt becenéven. Számtalanszor átbeszélték már, hogy ő inkább a Gyík használatát támogatja. Mármint ő maga számtalanszor gondolta azt, hogy ezt már átbeszélték. Rau’nnul pedig bólintott, és az ügy ezzel el volt intézve.
-Így van Gyík, mutasd az ingujjad és zsebeid-nyilvánult meg ezúttal Gödröcske a csapat kabalája és a lángszórók nagy szerelmese. Lángmarta arca feszült kifejezéssel meredt a legfrissebb csapattagra.
-Hagyd Gödröcske, csak az előttünk álló üzlet miatt vagyok ideges. Úúúú, pedig Roni amúgy sem szokott csalni. Sose. Kész csoda, hogy hozzánkverődött.
-Aztán meg kell hagyni elég gyors a mozgásod fiú-szólalt meg egy távolabb ülő férfiú. Akire már csak azért is érdemes kitérni kissé, mert nem tartozik a bandához. Ő a felhajtó. Ő az egyetlen aki ismeri a kívánt koordinátákat, ahol „ügyfeleikkel” a Éjhalász legénysége találkozni kívánt, hogy az árút átvegye. Neve nem volt, tulajdonképpen a levegővételen kívül ezidáig nem sokat csinált. Nemigen beszélgetett és enni, inni sem látták. Meg aztán kártyázni sem szállt be, ami meg végképp furcsa volt egy ilyen társaságban.
-Igeeen, a Gyíknak meg kell hagyni, jól olajozottak az ízületei-fejezte ki pozitív értékítéletét imigyen Dr. Gyógy aki a nehézfegyvereket kezelte, úgy a földön, mint a hajón. Ezen kívül szanitécnek is képzelte magát. Jobb híjján a többiek néha valóban ráfanyalodtak, de ha tehették inkább megpróbáltak távol maradni tőle, amikor valamelyik gyógyítással kapcsolatos tevékenységét végezte. Annyi érzéke volt hozzá, mint egy ork doktornak. Rau’nnul tudott volna mesélni, mert régóta együtt dolgoztak, de helyette inkább beszéltek sebhelyei: a csúnyán összekapcsolt arca, az összefércelt combja és hiányzó fogai. Ami azt illeti a legénység tagjai senki más élő embert nem ismertek, akit a doki kezelt.
A csapat további tagjai pihenőjüket töltötték, a navigátor kivételével persze. A navigátor azonban külsős volt. A szó legszorosabb értelmében. A létfenntartó berendezések szorosan a hajóhoz kapcsolták, és a többiek ugyan csak sejtették, hogy mely szerveit tartalmazza a lezárt kapszula, ahonnan a vezetékek és csövek szabadon futottak az energiát, hűtést és tápoldatot biztosító fő rendszerhez, abban biztosak voltak, hogy a hiperűr utazáshoz szükséges harmadik szemet tartalmazza. Kevesen léphettek és kevesen is léptek be a lesötétített kamrába, ahol a berendezés üzemelt. Ami azt illeti a Navigátornak ritkán akadt társasága. Nem mintha szája lett volna, de füle mindenesetre bizonyosan, hiszen minden kért irányt meg tudott határozni és oda elnavigálni.
Szemes Lepke, becsületes nevén Medve Hrojlgar az ágyat nyomta és hangosan horkolt. Szerencsére nem ebben a helységben, különben a többség szívesebben töltötte volna idejét a motortérben mint itt. A magas és kifejezetten vékony férfi sosem mondta el, hogyan ragadt rá a név. Kitűnő zsebtolvajként és a zárak, biztosítékok, riasztóberendezések avatott szakértőjeként működött. Meg minden más elektromos kütyüvel is hozzá fordultak, ha problémájuk akadt. Többek között a közös fegyverek karbantartásával is ő volt megbízva. Nem szívesen tette, de mivel medvének elég kicsi volt, nem igazán állt módjában Rau’nnulnak ellent mondani, amikor az szép szavak kíséretében felkérte erre. Vagyis inkább hozzávágta rozsdás, idejétmúlt kését hogy élezze meg, és ha már arra jár hozza rendbe Gyík számára a sosem használt mesterlövész lézerpuskát. Hrojlgar nem először adott hálát a sorsnak, hogy annyira vékony amilyen, ellenkező esetben, a főnöke által használt halef lemetszette volna egynémely – általa igenis sokra értékelt – testrészét. Eme visszautasíthatatlan ajánlat elhangzása után mindenki hozzá hordta fegyvereit, kivéve a személyes holmikat. Azokat senki nem hagyta volna másra. A felelősség, hogy egy rossz pillanatban bekrepál a csúzli, legyen csak mindenkinek a sajátja. Ezzel a többség egyetértett, úgyhogy Gödröcske maga szerelte dédelgetett lángszóróját, mely valahol a katonai és a kézi között alkotott új típust a rengeteg gányolás után. Mondjuk úgy, hogy kompakt fegyver volt. Gyík is maga fényezgette, törölgette pisztolyát, sőt az első alkalomtól eltekintve személyes ügyének tekintette a puska karbantartását is. Már csak azért is, mert a rengeteg kosz és egyéb anyag alatt a fegyver egy igazi NIHIL AR21-es volt, háromezer éve készült a Marson. Kitűnő darab, igaz, hogy két lövés lefogyasztotta a telepét, viszont például sosem kellett rajta csövet cserélni. Két lövés pedig elég kell, hogy legyen a szituációk többségében. Rau’nnul fegyverei pedig nemigen szorultak karbantartásra. A jókora – általa tőrnek becézett – handzsáron kívül, még egy otromba, talán a Hórusz eretnekség előttről származó sorozatlövőt használt. És ha az a fegyver kibírt tízezer évet, akkor most már kibírja azt a párat, amíg a mutánsnál szolgál.
Hrojlgar maga szintén használt pengét, leginkább dobófegyvereket. Lőfegyverként pedig egy szintén antikvitásnak nevezhető acélmagvas géppuskát kezelt. Az igazi ütőkártyát a céhben (így nevezték magukat), Dr. Gyógy birtokolta, aki – Medve hosszas munkaóráinak köszönhetően – jelenleg egy többnyire dzsippen használt gépágyút applikált magára, ha küldetésbe mentek.
A szedett-vedett társaság borzasztó fegyverarzenálja ellenére ütőképes egységet alkotott fegyveres konfliktusban. Az egyik első és legnagyobb előnyük, hogy elég összeszokott kompániaként tudtak funkcionálni. A második pedig maguk a tagok. Mindannyiuknak volt már harci tapasztalata, tudtak élni és szükség esetén tudtak meghalni is. Amiből éltek, az igazán veszélyes üzem volt, a halandóság mégsem volt magas. Pedig eretnekekkel üzletelni nem az a kimondott életbiztosítás. Mégis sokkal több atrocitás érte őket a másik oldalon, ahol a saját hatalmukkal eltelő megrendelők sokszor érezték úgy, hogy nekik nem éri meg kifizetni a kért vételárat a különböző drogokért, hallucinogénekért és afrodiziákumokért. Mert a birodalomban igenis fizetőképes kereslet létezett egy illetve több más világban/dimenzióban létrehozott anyag(ok)hoz. Ki más lett volna képes kikeverni (vagy kiválasztani; ki tudja?) a leginkább gyönyört kiváltó szereket , ha nem maguk a kéj istenének kegyeltjei/felkentjei? Törvényszerű, hogy aminek van ára, arra előbb-utóbb mindig kerül vevő. Márpedig amikor a szokásos havi orgia már nem elégítette ki néhány befolyásos és gazdag kereskedő, vagy hivatalnok igényeit, akkor új utakat kerestek. Ezek az új utak pedig a SZEM-be vezettek. Na persze nem ők mentek, még csak nem is testőrségüket küldték oda. Nem bolondultak meg. Akik véletlenül visszatérnének onnan, azok soha többé nem láthatnának el testőri feladatot. Először is a rontás amit bizonnyal magukban hordoznának. Másodszor a tapasztalat amire szert tettek. Harmadszor pedig, nos..ezeknek az információknak a birtokában igazán nem esne nehezére megzsarolni bárkit, akinek köze van ehhez a fajta kereskedéshez. Cserébe azzal szolgáltak amire azoknak ott a túloldalon a legnagyobb szükségük volt. Friss, ’ártatlan’ rabszolgára, netán kísérleti anyagra. Korszerű fegyverekre, vagy akár csak tiszta admantiumra. Azok, akik ezt a kereskedést végezték nem igazán voltak normálisak. Ennél könnyebb halál is megadatna nekik, ha vennék a fáradtságot, de ezek a kiégett, mindenre elszánt bűnözők a maguk módján tovább hajszolják az izgalmakat mint bárki más. Találkozni, lepaktálni, sőt kereskedni a megrontott űrgárdistákkal és talpnyalóikkal. Mégis ezek az időtlen idők óta elátkozott életet élő teremtmények sok esetben korrektebbek voltak mint az emberi faj képviselői. Persze az is igaz, hogyha az üzleteket intéző csempészeket megszereznék maguknak, akkor előbb-utóbb senki nem lenne aki ezt a feladatot ellássa. Az a fajta tevékenység volt ez, mint amit egyes halfajok csinálnak a cápák szájában étkezés után. Szükséges. Míg emberi megbízóik gyakran estek abba a hibába, hogy úgy gondolják: a céh és a hozzájuk hasonló társaságok pótolhatóak. Pedig nem mindenki alkalmas a feladatra. A többség az első úton rajta veszt. Rossz koordinátáktól kezdve, a hiperűr teremtményein keresztül, a járőrőző császári űrhajókon át rengeteg veszély leselkedett rájuk. Első alkalommal a vevő és eladó ugyanolyan potenciális gyilkosuk lehetett. Kalóz és csempészkörökben ismert volt az a megállapodás, amit a Szó Hordozók kötöttek egy ork kalózflottával egy kommunikációs cirkáló leszállítására. Nos, a hajó felrobbanását követő lökéshullámot két lakott rendszerben is érzékelték. Az orkok ugyanis telepakolták robbanóanyaggal, arra az esetre, ha az átadás nem lenne zökkenőmentes. Nem volt az. Az ork vezér elvétett egy szót a megállapodás szövegében, mikor citálta azt és ezt a renkívül vallásos Szó Hordozók halállal kívánták büntetni. Legyen elég annyi, hogy az a kisebb ork törzs, amely a flottát kiállította már nem létezik. Ennyire óvatosnak kellett lenni ha valaki az ördöggel üzletelt.
A kalózkodás, amit az üresjáratban töltött időben, amikor nem volt megbízásuk, űztek a céh tagjai ehhez képest békés tevékenységnek tűnt. Csupán el kellett rejteni a hajót egy aszteroida övezet közelében, hogy az ugrást végző űrjárműre azonmód lecsapjanak, amint az a hiperűrből történő vészkitörés mellett dönt látva a valós térben szétszóródott számos akadályt.

A kártyaparti ezek után zavartalanul folyt tovább.
-Úgy bizony, ez a Roni gyerek titkol valamit előlünk, a nyakamat teszem rá. Netán elda vér folyik az ereiben, ha értitek mire gondolok. Efféle szép mozdulatokat még ez a rugóláb népség is megirigyelhetne tőle-deklarálta a tényt Dr. Gyógy, miközben lapos pillantások kíséretében újabb két lapot igyekezett elhelyezni az ölében. Az akciót Rau’nnul fejcsóváló hümmögése hiúsította meg, bár ő maga még csak arra sem nézett. A doki csak főnöke jelenlétében hívta Ronnelt az általa oly kevésre értékelt második becenevén.
-Én mondom, manapság az emberek és egyéb népségek nem röstellik meglopni sajátjaikat. De a fiúra visszatérve: abban igazad lehet hogy titkol valamit előlünk. Csalni nem szok, hazudni sem szok, de igazat mondani sem akaródzik neki.
Gödröcske terelte vissza az idő múlását eredeti medrébe.
-Most akkor játszunk? Vagy mi van?!-háborodott fel. Ő volt tán az egyetlen, aki tanúsított érdemei ellenére sem kedvelte a Gyíkot. Meg mondjuk senki mást sem. Talán kivéve a lángszóróját. Igaza is van, hiszen ha valakinek az a munkája, hogy (harci) járműveket vezessen és szénné perzseljen másokat, az jobban is teszi, ha nem mélyed bele faramuci ember..vagy legalábbis nagyjából humanoid kapcsolatokba.
-Én kiszállok-szólalt meg halkan Gyík. Ezzel ledobta kártyáit és elballagott a személyzeti szállások irányába.
-Nagyszerű, hogy ez...-kezdte volna mondani a magáét Gödröcske.
-Én beszállnék, ha lehet-vágta közbe gyorsan a felhajtó.
-Naccerű-göcögött az iromba főnök.
-A csapat ki van, úgyhogy ossz-csattant fel Gödröcske rosszindulatúan, szigorú tekintetét Dr. Gyógy mindenféle anyagtól zavaros szemeibe fúrva. A doki nem sokáig állhatta az elszánt kártyapartner tekintetét és dobálni kezdte a lapokat.
-Veszélyes üzletbe vágták a láncbárdjukat jó emberek...öö khmm-igyekezett oldani a hangulatot a frissen beszállt és megnyílt felhajtó.
-Nem ez lesz az első-szakította félbe a még mindig agresszív lángszórós.
-Nem általánosságban beszélek, hanem a konkrét ügyről. Sok kisebb szekta és kultusz van, amely nyíltan kereskedik a császárhűnek mondott rendszerekkel, vagy személyekkel. Mindig van némi érdeklődés. Olyan is előfordult már, hogy egyenesen valamely démonherceg felkérésére folytattak le bizonyos ügyleteket. Híresen gyakori megrendelő Fabius Bile, és híresen rossz ügyfél teszem azt akármelyik Berserker klán. No, de most egyenesen a Fekete Légió képviselőivel kerültök össze, és szerintem nem tudjátok ez mit jelent. Ez nem szimpla üzletkötés. Csak azért, mert Slaanesh néhány kegyeltje megosztotta veletek a ki tudja honnan, miből és hogyan kinyert kemikáliákat?! Ez még nem jogosít fel titeket nagy reményekre. A játszma most nem az életetekről, hanem a lelketekről szól. Jelenlegi megbízóm patrónusának a..hogy is mondjam, legmagasabb körökben akadnak pártfogói. Kudarc kizárva és még sikeres küldetés esetén is szinte biztos az elkárhozás.
-A nevem egyébként Oleg. Nem azért mondom, mintha le akarnálak beszélni titeket.
Hosszan nyúló csend telepedett az egyébként zajos társaságra. Előbb-utóbb minden szem az örökös döntéshozó, Rau’nnul felé fordult, aki értetlen tekintettel viszonozta a pillantásokat.
-Most meg mi van? Már rég döntöttünk. Már el is kárhoztunk többé-kevésbé, én legalábbis biztos. Ezzel a kezemmel érintettem meg Mortarion személyes küldöttét, aki elhihetitek, nem akárki még az eltévelyedettek között sem. Akkor még csak Dr. Gyógyot ismertem, de ő sem tartozott a csapathoz. Furcsa ügylet volt-magyarázta tovább a fejét vakargatva és lapjait rendezgetve.
-No, nem mesedélután ez-méltatlankodott, majd folytatta a történetet midőn a mereven álldogáló, és szúrós tekintettel a társaságot méregető Gyík ismét feltűnt a közös helység bejáratában.
-Akkoriban még nem az Éjhalásszal űztem a mesterséget. Egy nagyobb céh tagja voltam a SZEM környékén. Igazi Imperial Navy rombolóval jártuk az űrt. Minden kisebb hajót megtámadtunk, aki utunkba került. Így esett, hogy egy – akkor még nem tudtuk, de a Szemből kilépő – naszádot is megtámadtunk. Tulajdonképpen véletlen volt, a saját álcázásának köszönhette. Különben messzire kerültük volna. Elég az hozzá, hogy talán bírtunk volna velük, mármint menekülés közben, de nem lehetett mert gyorsabbak voltak. Nem lőtték szét a hajót, bár megtehették volna, hanem átszálltak, vagyis jobban mondva teleportáltak. Mi akkor már egy ideje bizonyos ellenálást élveztünk különböző káros behatásokkal szemben. Mégsem mondanám, hogy nem ért minket meglepetésként ami akkor történt velünk. Úúúú, bizony. Nehéz idők voltak azok. Az ijedtség hamar elmúlt, a folyamatos adrenalingazdag állapot kiszívott minket. Órákig manőverezgettünk, hogy az átszállást megakadályozzuk. Aztán az egyre közelebb érő hajó néhány óvatosnak nehezen nevezhető figyelmeztető lövéssel ráébresztett minket, hogy jobb ha abbahagyjuk. Alighogy lelassultunk rendszerek közti szabvány sebességre az egyik hajtóműteremből tűzjelzést kaptunk. Gondolhatjátok, rohantunk mint az őrültek, fegyver mindenkinél...
-Te Raun. Néha egész furcsa szavakat használsz. Már legalábbis akkor ha nyugodt vagy-tette hozzá a magáét Gödröcske.
Raun félperces csönddel jutalmazta beosztottja közbeszólását. A vége felé Gödröcske arcán egész verítékpatak csorgott.

A kártyaparti pedig ebben a stílusban folytatódott. Mindeközben valahol máshol (na nem olyan messze) a történet egy másik szála bonyolódott. Mondjuk inkább gubancolódott. Olyan történések adtak neki keretet, melyek a legvégén egy közös hatalmas cselekményfolyamban egyesülve a végkifejletnél komoly tisztáldozat segítségével a fekete bábúk közül néhánynak igen erős fejfájást fog okozni. Ha megtörténnek. És ha úgy történnek meg.

KÉT NAPPAL A TÖRTÉNTEK ELŐTT

Ymm Űrálomása eredetileg a Birodalom fennhatósága alá tartozott, közel a Cadian rendszerhez, de viszonylag kis mérete, és a tranzitútvonalaktól mért nagy távolsága miatt hamar lemondtak róla, amikor kalózok harmadszor is elfoglalták.

Ne gondoljátok, hogy azok a népek, amelyek a történelmi leírások során folyamatosan harcban állnak, sosem keverednek egymással. Ymmen megfért egymással az Istencsászár feltétlen híve és a Káosz elkötelezettje, ember és ork, elda és ember, ember és ember, vagy bármely más faj képviselője a közös érdekek mentén ugyebár. Ettől még nem kell úgy elképzelni az állomást, hogy minden sarkon egy-egy eltévelyedett Űrgárdista álldogált és vigyázta a rendet. Sőt, az eldák példának okán sokkalta alulreprezentáltabbak voltak egykori testvéreikkel, a sötét eldákkal szemben. Ennek oka nyilvánvaló: az eldák végső kétségbeesésükben léptek erre az útra, míg a sötét eldák esetében ugyanez a lépés hivatástudatnak, esetleg tradíciónak nevezhető. Na nem mintha nagyon közösködtek volna bármely más fajjal.
A leggyakoribb jelenség persze az ember kisebb-nagyobb torzulásoktól megvert, vagy megáldott alakja volt. A népesség nem elhanyagolható részét viszont ork űrkalózok alkották.

Ide csöppentünk hát, amikor a népes tömegen keresztülvágva pár fős társaság vág át az egykor volt piactéren. Az élen egy megtermett, jó kétmázsás alak töri az utat, enyhén hajlott termetével is a beleér a két méterbe; nem sokan veszik zokon ha megtaszítja őket. Aki mégis, az jobb ha nem egyedül keveredik a bajba, mert a monstrum követői feszült pillantásokkal méregetnek minden olyan egyént, ki köreiket megzavarhatná.
-Azt mondták kopasz, sápadt, fekete felöltőben, szürke övsállal-dünnyögi Raun’nnul, - uúú,én nem látok itt ilyet.
A társaság megtorpan, a fejüket tekergetik, majd Gyík – persze, ki más – a keleti kijárat felé mutat egy őszes hajú figura felé.
-Az lesz a mi emberünk.
Raun erős kétségei lerínak arcáról, ahogy a jelzett irányban tébláboló fickót fixírozza. Egyrészt azért mert apró malacszemei, bár kiváló lehetőséget biztosítanak neki a sötétben történő tájékozódásra, ekkora távolságra szinte használhatatlanok. Másrészt orra sem tudja szétválogatni a különböző szagnyomokat. Azt viszont ő is látja, hogy az illetőnek van haja, ha nem is sok.
-Dejszen ez nem kopter-erősíti meg főnöke elképzeléseit Gödröcske, aki nevét gribedlis arcáról kaphatta. Vagy pedig nem.
-Alig van haja-közli velük Gyík. Majd magában hozzáteszi: És az is kihullik, amikor bemutatkozunk neki.
A termetes gengszter a jelzett irányba indul, hogy alaposabban szemügyre vegye kiszemeltjüket. Valóban, néhány lépés távolságból már látszik: hosszú, ősz szálak fedik a fejét, azoban közel sem olyan számosan, ahogy az messzebbről tűnt. ’Ennek a srácnak mán megint igaza lesz.’
Majdan aprót bólintott, mintegy véletlen, a társaságot alaposan szemügyre vevő reménybeli felhajtó felé, mire az rögvest minden kérdést nélkülözve a nyomukba szegődött. Volna.

Fajtájának büszkesége, irdatlan termetű ork zárta el az utat előtte. Nem volt még teljesen kifejlett példány, de már így is Raun’nnul ligájában játszott, vagy még afölött eggyel, annyira széles törzse volt.
-Mondjad csak humie, fizetté’ a zátkelésé’?!-ropogtatta a szavakat.
Nos, hogy a szituációt alaposabban kiértékeljük, ahhoz ismerni kell a hozzá hasonlók lélektanát. Ő, aki koránál fogva bizonyítani akart, méregzöld színe alapján sokra volt hivatott fajtársai közt, nyilván sosem különbözött volna össze a kalózzal és bandájával. Ellenben egyetlen magányos emberi lény számíthatott kitüntető figyelmére. Nem mintha gyáva lett volna, csupáncsak a hasonló szocializációjú sub-társadalmaknak megvoltak az íratlan szabályai. Hasonló helyzetben egy igazi nehézsúlyú űrveterán tulajdonképpen anélkül lőtte volna keresztül, hogy egyáltalán ránéz. ’Fogyóeszköz’ mormolta volna magának esetleg megjegyzésképp. Nem csak az együttélésnek voltak azonban szabályai, hanem ezeknek a helyzeteknek is. Hogy érzékeltesse mennyire költőinek szánta saját kérdését, bal ökle máris meglendült, hogy mázsás ütését követően hamar és lehetőleg komolyabb feltűnés nélkül zsebelje ki áldozatát. A kifröccsent agyvelő miatt a ruháknak úgysem venné hasznát. A meglendülő kart, azonban egy barna, rücskös bőrű és fekete karmú kéz állította meg félúton.
-Az emberfajzat velem van-nézett a szemébe mélyen a mutáns az orknak. Az pedig hol a nála 2 fejjel alacsonyabb, hol a vele majdnem egymagas űrbandita képébe bámult értelmezendő a szituációt. Csakhogy amíg gondolkozott, teste közben teljesítette agya utolsó parancsát és bal karján kidagadtak az erek, megfeszültek az izmok. Olajoszöld bőrén hullámokat vetett az erőlködés, ahogy a satuszerű szorítás ellen küzdött. Raun’nnul teste hasonlóan remegett, de társai tudták, hogy főnökük nem vár segítséget. Egyrészt minden alkalmat kihasznált, hogy testi erejét fitogtassa előttük, másrészt igazi profik voltak: nem kockáztattak felesleges összecsapást az önjelölt rendfenntartókkal, vagy az ork egyívású társaival egy komoly meló kellős közepén. Persze az erőpróba a hozzáértők számára bizonyára kellően figyelemfelkeltő lehetett, de amíg fegyver nem kerül elő, addig zavarni senkit sem fog, ha móresre tanítják ezt az ifjú titánt. Már persze, ha a dolog tényleg szájuk íze szerint alakul. Mert – elsősorban testi ereje és agresszivitása miatt – nagyrabecsült főnökük nehéz fába vágta a fejszéjét és vesztésre állt. Remegő tagokkal tartott ellen, a nyilvánvalóan legalább 40-50 kilógrammal nehezebb zöldbőrűnek, akinek szemei mostanra teljesen bevéreztek, orrából vékony vérpatak indult agyarai irányába, majd minden átmenet nélkül ernyedt el a szorításban és roskadt a padlóra. Esetleg akiknek különösen jó fülük volt, mint a közelben jónéhánynak a nézők közül, hallhattak egy apró pukkanást. Mire a földre ért, az ork vitéz arca elszíneződött, sötét vére a bőre alatt csomókban gyűlt össze a megerőltetés hatására.

A mutáns egyetlen szó nélkül fordított hátat, és kissé rogyadozó léptekkel indult tovább. Utolsónak Ronnel maradt, aki jelentőségteljes pillantással csapkodta meg csonkpisztolyát a csípőjén, csírájában fojtva el az elfáradt izmok miatt remek lehetőséget szimatoló nevető harmadikok vízióit egy hirtelen rajtaütésről. Úgy tűnt teljes sikerrel. Már a hajó dokkjának rámpáján jártak, amikor szeme sarkából egy hirtelen fel, majd eltűnő arcot vélt felfedezni az utolsó sarok irányából. Rántott egyet vállán, mint aki meggyőzte magát, hogy képzelődik, a keze egy milliméterre sem közelítette meg oldalfegyverét. Természetesen tudta, hogy észrevették lapos pillantását a figyelő irányába, de remélte hogy beveszik színjátékát a fáradt szem által becsapott, az otthon menedékére vágyó óvatlan utóvédről. Számítása bejött, mert a következő pillanatban három gyors mozgású alak lépett ki a forduló árnyékából. Azaz lépett volna. Valahogy egyikük lába összeakadhatott a sajátjával, mert szinte rögtön orra bukott. A másiknak éppen volt ideje visszavetődni a fedezékbe, a harmadik arcára a totális meglepetés vésett immár letörölhetetlen grimaszt, majd félig szétszakadt testtel dőlt oldalra. A meglepetés a Gyíknak és fegyverének szólt, mert nem mindennapi, hogy valaki kilencven fokkal a támadónak elfordulva, a tokjából úgy rántsa elő a pisztolyját és lője agyon az őt inzultálni kívánó személyt, hogy az közben fegyverét a kezében tartva meglepetésből üt rajta. Mindezt a célra tartás néhány századmásodpercnyi ideje alatt. A másik pályázó Lepke elegáns és precíz lövésének áldozata lett egy tűpisztolyból.

A Ronnel által használt csonkfegyver előnye ebből a távolságból remekül kirajzolódott. Pár méterrel nagyobb távon, valószínűleg elő sem veszi, mert úgy 10-12 méter felett nincs értelme. Ha nagyon közel áll valaki, megint csak erősen csökken a hatásfoka. De 3-5 méter között bármilyen páncélozatlan, vagy csak könnyű páncélt viselő lénnyel elbánhat egy sikeres lövés, amely a rendkívül rövid, huzagolás nélküli csőböl jön. A dupla töltet miatt rendkívüli kinetikus energiával távozik belőle a dermedt higanyötvözet magú lövedék, ami a torkolat 4 apró karmának segítségével nyílik szét különböző alakzatokra, távolságtól függően egészen vékony szálakra, vagy közelről az általa ütött seb hasonlíthat egy shotgunéra. Ebből a távolságból (5-10 méter között) azonban a mag kellően szétnyílt, a sérülések a törzs szinte teljes felületén jelentkeznek (így hiába van valakinek több szíve vagy más szerve, mind sérül), még nem túlontúl vékony, huzalszerű ágakra bomlik, hanem vízipisztolyhoz hasonló mintákat alkotva kisebb-nagyobb gócokban csapódik a testbe. A második adag lőpor közvetlenül a csőelhagyás pillanatában robban be, ezáltal tompítva a felnyitó karmok által okozott lassulást és döbbenetes sebességre gyorsítja a csomagot. Az áldozat felsőtestén helyenként öklömnyi, helyenként körömnyi lyukakat ütve, amelyeket spárga vastagságú higanyötvözetszálak kötnek össze. Még egy fél méterrel közelebb és a lőszer tenyérnyi lyukat üt rajta, körülötte néhány pontszerű sebződéssel. Egyszóval: ideális volt a felállás. Mármint legalábbis Gyík számára. Dehát ki mint veti lőszerét, úgy aratja diadalát ugyebár.

Raun’nnul megpördülését a sorozatvetőjével kezében viszont nem lehetett volna gyorsnak nevezni. Ahogy a célra tartott fegyver csövének ugrálását sem célzásnak. Ugyan még magától támolygott be a zsilipkapun, de odabent már csak támaszkodva bírt a folyosón továbbhaladni.
-Uuúú, ez a hirig majdnem kicsiná’t, úgy látszik öregszem vagy mi-botorkált kabinja felé. Felemás hosszúságú karjai közül a hosszabb majdhogynem a padlót súrolta eme görnyedt állapotában, míg a rövidebb összeszorított ökléből a fegyver markolata kicsúszófélben, nyilván nem csak az izzadtságnak köszönhetően, mivel Raun szinte sosem verejtékezett, de az erőkifejtés hatására.
-Beindítja végre valaki azt a kurva hajtóművet? Uuúú, vagy esetleg én röffentsem be?-imádott főnökük hangja úgy kerregett mint egy olajozatlan csónakmotor.
-És valaki hozzon a kabinomba valami itókát mielőtt felfordulok-mordult még végül rájuk mielőtt betámolygott a helyére, ott elzuhant és azon nyomban elaludt.

Ahol aludt nagyjából addig a pillanatig amíg a legnagyobb méretű kajütben, amit némi túlzással nappalinak neveztek a csapattagok, verni nem kezdte a blattot.
-Nyilván sejtitek, nem tűz lobogott a hajtóművek közelében, hanem a generátor kamrába érkezett néhány „érdekes” figura-újabb nyomatékos pillantás a zsebkendőjével törölköző pipacspiros beosztottja felé. Gödröcske biztos lehetett benne, hogy komoly fenyítést úszott meg. Magában hálát adhatott az ifjú orknak, aki biztosította számára ezt a lehetőséget a saját élete árán.
-Na szóval, a teleport mező miatt adott le tűzjelet az a nyavalyás automatika. Mivel hasonlóra számítottunk, nagyjából mind fegyverrel a kézben érkeztünk. Akkoriban még fess legény voltam-a beszélgetés eme pontján halk, nagyon halk köhintés hallatszott valahonnan a lapjaiba temetkező doktor felől-nem ilyen szélütötte marha mint most. Úúúú, azok voltak ám a szép idők...de szóval amit a kamrában találtunk..nem csinyátak azok semmit sem. Álltak és vártak, mi meg nem mertünk lőni. Akkor az egyik előrelépett, olyan köpenye volt mint a Doki valamelyik tamponáló gézlapja (amely köztudottan más célokat is ellátott ’vészhelyzetekben’), színre, szagra minden stimmelt. Hát ezeket megette a rozsda gondoltam magamba, csak úgy magamnak értitek?!

Kihívó tekintettel nézett körbe, de csak kíváncsi pillantásokkal találkozott. Talán az egy kivétel Oleg volt, akit nem nyűgözött le túlságosan az előadás, de őt meg még nem ismerte annyira, hogy tudja hányadán áll vele.
-Egyszóval egyszerre voltak félelmetesek és röhejesek a sok kopott, rozsdás, koszlott cuccukba. Az egyik hajadonfőtt volt, úgy festett mint akit most támasztottak fel mert elvitte a nátha néhány hete, csak épp a náthától nem szabadult. Olyan mezőgazdasági szerszám jelük volt mindegyiknek, az amelyikkel a régi holofilmeken mindig a halált ábrázolják..
-Kasza-szólt csöndesen közbe Gyík.
-Az. Kinek a sisakján, kinek a köpenyén vagy épp a páncélján. Iszonyú nagy darabok voltak és még annál is büdösebbek. Beszélni viszont nem beszéltek. Aztán az egyik előrelépett, lenézett rám és megértettem, hogy előtte le kell térdelnem. Mert muszály. Persze nem csak nekem, de én álltam legelől, így elém állt. Biztos azt hitte én vagyok a főnök. Olyan közel állt, hogy már kezdtem magam kényelmetlenül érezni. Ahogy a falak remegtek a generátor működése miatt, és az ocsmány szagukat egyből beitta a ruhám. Aztán megváltozott minden: ahogy a köpeny szegélye a bal kezemhez ért amin támaszkodtam, hirtelen máshol voltam.

Egy bolygón, ahol sűrű dzsungel volt szinte mindenhol; ahol