Puh�nyok I.

Emmarn secundus bolyg�ja nem tartozott a l�nyeges vil�gok k�z�. Vad, szikl�s vid�k volt, kem�ny, zord telekkel, �s r�vid nyarakkal. Csup�n egy jellegtelen f�nypont a Birodalom eg�n. �gy gondolta ezt az Administratorum, �gy gondolt�k a szomsz�dos csillagok n�pei, de m�g az ott �l�k is csak �gy gondoltak magukra.               Csup�n egyvalakik nem. A tiranid�k borzalmas hord�i m�gis �rt�kesnek tal�lt�k a bolyg�t valami okb�l. Egy napon sp�rabomb�k ezreit z�d�tott�k a kop�r szikl�kra. Az ott lak� n�h�ny ezer – termetes, szik�r hegyi emberr� edz�d�tt telepesek– r�gt�n fegyvert fogtak. El�ker�lt az a p�r l�zerpuska, melyet m�g a leteleped�s idej�n hagyott itt a Birodalmi G�rda, �s az eddig fav�g� eszk�zz� sil�ny�tott l�nckardok is �jra v�rt k�stolhattak. Emmarnnak nem volt r�gi t�rt�nelme- mind�ssze k�tsz�z �v telt el az�ta, hogy az els� telepesek megvetett�k a l�bukat a mogorva szikl�kon. Nem volt dics� harc az �v�k sem. Barb�r �slakosok, veszedelmes sz�rnyek helyett csup�n az er�s sz�llel, �s az embertelen viharokkal kellett megbirk�zniuk. A nagy r�sz�k az els� adand� alkalommal tov�bb is ment  – mely egyben az utols� is lett, mert egyetlen egyszer sz�llt le a bolyg�n birodalmi haj�, mikor a sz�ks�ges ell�tm�nyokat, �p�t�anyagot, �s egy birodalmi papot hoztak. Ezek k�z�l csak az ut�bbi bizonyult tart�snak, mert a kev�s plasztac�lt hamar elkoptatta a vihar, a munkag�peket gyorsan elhaszn�lta a neh�z terep. Rengeteg fegyverrel is ell�tt�k �ket, hogy meg tudj�k v�deni magukat a bolyg� sz�rnyei ellen.               Amik persze nem l�teztek. A lakoss�g a kezdeti �tezerr�l k�tsz�z �v alatt ezer�tsz�zra cs�kkent, �s lassan mindenkire jutott legal�bb egy l�zerpuska. Nem gondolt�k, hogy valaha is hasznukat veszik, de most nagyon j�l j�ttek. L�m, b�lcs az Istencs�sz�r, �s b�lcs az Administratorum is, hogy a kell� mennyis�g� felszerel�st utalta ki annak idej�n.  A sok fegyver ellen�re mindazon�ltal nem volt k�nny� dolguk a l�tsz�lag mind�ssze t�p�fogakb�l, karmokb�l �s t�bb m�zsa izomb�l �ll� sz�rnyek ellen.. Kem�nyen ellen�lltak, �s a k�rnyezet is nekik kedvezett, de nem tarthattak ki �r�kk�, �s ezt j�l tudt�k. �ri�si szerencs�j�kre a csillagrendszerhez k�zel haladt el az Ultramarinok egy csatahaj�ja, ami fogni tudta az asztropata h�v�s�t. A emmarniaknak addig ki kellett tartaniuk. Felfegyvereztek mindenkit, az �regt�l a fiatalig, csak �pp a csecsszop� apr�s�goknak nem tettek b�lcs�j�be l�nckardot.               Snan mind�ssze tizenhat �ves volt, ami az Emmarnon m�r a feln�ttkor hat�ra. B�r nehezebben mozgott, m�gis k�t l�zerpusk�t cipelt mag�val – h�tha elromlik az egyik, magyar�zta tett�t – mik�zben a szikl�k k�z�tt ugr�lva figyelte, mikor �rik el �ket az �l� harci g�pezetek. T�bb kisebb, f�regszer� l�nyt l�tt m�r le, de tudta, ezek nem lehetnek a f�er�. Hiszen a beesett tekintet� pap hossz�, �jszak�ba ny�l� t�rt�nelem�r�in t�bbsz�r eml�tette azt az esetet, mikor Macragge v�delm�ben az Ultramarin rend teljes els� sz�zada, a leger�sebb, legk�pzettebb veter�n �rg�rdist�k odavesztek. - M�rpedig �n nem vagyok veter�n, de m�g �rg�rdista sem. – mormolta mag�nak – Sajnos.        L�zerpusk�ja sz�rke f�mje megnyugtat�an fek�dt kez�ben. Szerette a fegyvert, kitapasztalta m�r erej�t – az apr�, f�regszer�, mindent felzab�l� kis l�nyeket egy j�l ir�nyzott l�v�ssel ter�tette le.  De most nem tal�lt semmit eg�sz napos �rj�rata sor�n, �gy egykedv�en ballagott haza. Szinte sz�gyellte mag�t, hogy nem dicsekedhet t�rsainak valamif�le zs�km�nnyal. Eg�sz napos ugr�lgat�st�l f�j� l�bbal, �s sajg� v�llakkal �rkezett vissza a V�rosba. Nem illett�k k�l�n n�vvel a telep�l�st, mert nem volt t�bb a bolyg�n bel�le. Az emberek a V�ros legnagyobb �p�let�ben, a rakt�rban gy�lekeztek. K�r�lbel�l �tsz�zan lehettek itt most, de ez a plasztac�l csarnok tized�t sem t�lt�tte meg. Snan egykedv�en ballagott be a sz�lesre t�rt ajt�n. -         Mi �js�g? – k�rdezte t�le az ajt� mellett �ld�g�l� �reg pap. -         Semmi, sajnos. -         Ink�bb adj h�l�t az Istencs�sz�rnak, hogy megv�dett!     Snan ink�bb nem is v�laszolt. �gy v�lte, az �res besz�d kev�s ahhoz, hogy az Istencs�sz�r el�gedett legyen vele. A tettek t�bbet �rnek a szavakn�l.                A hatalmas, birodalmi sasokkal �kes terembe be�rve els�k�nt a hozz� hasonl� kor�ak gy�lekezet�t pillantotta meg. Mind egy magas, sz�ke haj�, izmos fi� k�r� csoportosultak. Crag. Az ut�latos Crag, akire a t�bbiek hallgatnak. Snannal nem nagyon szerett�k egym�st, mert Crag nagyk�p� volt, �s �lszent – minden alkalmat megragadott, hogy bizony�tsa, jobb a t�bbiekn�l. Snan csendesebb volt kiss�, �s rosszul esett neki, ha olyasmiben gy�zt�k le, melyhez val�j�ban jobban �rtett. Ahogy oda�rkezett a csoportosul�shoz, �dv�zl�s helyett csak egy k�rd�st v�gtak a k�p�be: -         Mit l�tt�l ma? – vakkantotta Crag f�l�nyesked� hangnemben. -         Semmit.       A fiatalok g�nyos r�h�g�sben t�rtek ki, majd p�r m�terrel arr�bb mutattak, egy majd k�t m�teres d�gre. A feje sz�t volt roncsol�dva, kitinp�nc�los oldal�t pedig l�zerpuska �t�tte lyukak tark�tott�k. -         Ezt m�ld fel�l, kisgyerek – vigyorgott egy m�sik gyerek.     Snan odasietett, �s megvizsg�lta k�zelebbr�l is a holttestet. Egy hatl�b� sz�rnyeteg volt, els� k�t l�ba f�rfikarnyi kitinkarmokk� m�dosult. Feje hely�n csak egy v�res massza volt, h�t�t pedig vastag p�nc�llemezek bor�tott�k. Egy-k�t fekete folt is l�tszott rajta.     Snan letette maga mell� l�zerpusk�j�t, �s leguggolt, hogy alaposabban szem�gyre vehesse a sebeket. Meg�llap�totta, hogy a s�r�l�seket val�ban l�zerpuska okozta, mert a sebsz�lek szab�lyosak voltak, �s a kitin egy fajta roncsol�d�sa sem hagyott k�ts�get e fel�l. Valamif�le k�sztet�s folyt�n beledugta az ujj�t a sebbe, �s meglep�d�tt. Alig egy ujjperce f�rt bele, holott a kitinp�nc�l sokkal vastagabb volt, �s azt �t kellett volna �tnie, hogy k�rt okozzon.                Felfedez�s�t egyenl�re megtartotta mag�nak, mert tudta, csak vereked�s lenne bel�le, melyben biztosan alulmaradna. Vagy ha nem, akkor ut�na kapn�k el vagy �ten, az egyenl� k�zdelem �rdek�ben.                B�r semmi kedve nem volt, visszat�rt az ut�latos t�rsas�ghoz. Crag �ppen nagy hangon adta el�, hogy hogyan ter�tette le a sz�rnyet, majd amikor �sszeesett, egy k�vel hogyan verte sz�t a fej�t. Nagyon belefeledkezett az el�ad�sba, mert meg sem hallotta els�re Snan k�rd�s�t.  Feltette h�t m�sodszor is. -         M�gis, hol t�rt�nt ez? -         Mi van kisgyerek, te is l�ni akarsz magadnak? Ahhoz az�rt t�bb k�ne. Mellesleg a Sz�rke-szakad�k t�v�ben, ha m�r meg akarsz d�gleni. -         Taelus atya mit sz�lt ehhez? -         Taelus? Az a v�n senkih�zi csak valami olyat motyogott, hogy ezer ilyen van m�g, �s im�dkozzunk, hogy az �rg�rdist�k id�ben ide�rjenek.               Snan ism�t cs�ndben maradt, b�r legsz�vesebben lel�tte volna a fennh�j�z� idi�t�t. M�rg�ben kisietett az ajt�n, �s nem is v�laszolt az ut�na ki�lt� t�rs�nak, akit am�gy is csak Crag talpnyal�j�nak tartott. -         H� hova m�sz? Mi lesz az esti im�val? Elkezdett futni, m�g miel�tt a fi� valakit ut�na k�ldhetett volna. Egyenesen oda ment, ahol Crag �ll�t�lag elejtette azt a l�nyt.               A Sz�rke-szakad�k nem volt t�l k�zel. F�l �ra temp�s gyalogl�sba is beletelt, mire Snan v�gre el�rte. A szakad�k igen fant�zi�tlan nev�t egy benne l�v� nagy, tiszta sz�rke sz�n� k�r�l kapta. Valamelyik telepes nevezte el m�g r�ges-r�gen, �s a helyiek nem �rezt�k sz�ks�g�t, hogy �j nevet adjanak neki. A szakad�k el�g m�ly volt, de nem t�l meredek. Snan �vatosan lecs�szott a hasad�k oldal�n, l�zerpusk�it �l�ben tartva, nehogy felhorzsolja a h�t�t, ahol egy�bk�nt hordani szokta. Kis keresg�l�s ut�n megtal�lta, amit keresett: egy nagyobb foltot, ahol a barn�ssz�rke f�ldet v�r mocskolta be. A v�rt�csa egy k�r�lbel�l f�lembernyi szikla t�v�ben sz�radt ragacsos homokk�. Snan el�vette zsebl�mp�j�t – m�r er�sen esteledett – �s t�zetesen megvizsg�lta a szikla t�v�t. A bord�-fekete f�ld�n apr� kitin- �s csontdarabk�kat tal�lt.               Tenyer�be k�p�tt, majd ruhaujj�t felgy�rve nekiveselkedett a szikl�nak. Majd egy percig er�lk�d�tt, mire arr�bb tudta g�rgetni. Kicsit le�lt, hogy kif�jja mag�t, majd visszat�rt a szikla alatti ter�let vizsg�lat�hoz. Sejt�se beigazol�dott: alatta is voltak b�ven csontdarabok, �s h�scafatok. Snan egy pillanatra grimaszt v�gott, mert a h�s m�r elkezdett rothadni, �s kellemetlen szagot �rasztott.               Crag teh�t megint hazudott. A l�nyt a k� v�gta agyon, � csak kir�ncig�lta al�la, �s hazahurcolta. P�rat az oldal�ba is l�tt, hogy hitelesebb legyen. H�t fantasztikus, ennyit a nagy vad�szr�l.                Snan kedvetlen�l felkapaszkodott a szakad�k oldal�n. Most a hosszabb utat v�lasztotta, mert r��rt tal�lkozni az �reg pap, �s apja d�h�vel, b�r csak az el�bbit�l tartott igaz�n. A sz�l s�v�tett, zizeg� hangokat adott, de az �ramlatot a v�lgyben nem lehetett �rezni. Snan �gy �t perc m�lva fel is �rt a hegy tetej�re. Le�lt megpihenni, k�r�ln�zni egy nagyobb szikl�ra. A zizeg�s egyre er�s�d�tt, de a hideg �ramlat m�g v�ratott mag�ra. -         Biztos csak a v�lgyben f�j – gondolta Snan mintegy mell�kesen. Gondolatait ink�bb az k�t�tte le, hogyan mondja el az esetet an�lk�l, hogy baja esne.  Lepillantott, �s val�ban: sz�rk�n hull�mzott a f�k lombj�nak sokas�ga. �ssze-vissza fodroz�dtak, a s�t�tben nem lehetett elk�l�n�teni egym�st�l �ket.                A szikl�n, amelyen Snan �lt, ek�zben egy apr� kis rovar m�szott fel. S�rga, sokl�b� teremtm�ny volt, �s l�that�an nem ijedt meg az embert�l. Apr� kis v�jaton haladt, amit sok ideig v�jhatott a puha szikl�ba. Snan elm�ly�lve szeml�lte, de valami nem stimmelt. Megr�zta a fej�t, majd a sz�v�n egy pillanatig er�s szor�t�st �rzett.  De h�t �sz van! – rezzent �ssze. A f�knak nincsen lombja! Meger�ltette a szem�t, �s most m�r l�tta, mit n�zett f�nak az el�bb.       T�bb sz�z sz�rnyeteget. Kitinp�nc�ljuk, mely napf�nyn�l s�rg�sbarna lehetett, messzir�l egybef�gg� sz�rkes�get alkotott. Sokl�b�, n�hol k�gy�test�, vagy denev�rsz�rny� sz�rnyetegek alkott�k a hord�t, mely egyenesen a V�ros fel� tartott. Snan bele sem mert gondolni, mi t�rt�nhet, ha egyszer el is �rik azt. Gondolataiba belefeledkezve felvette a kis bogarat, hogy elj�tszadozzon vele.                �s felord�tott a f�jdalomt�l, majd elhaj�totta. A kez�re pillantott, mik�zben folyamatosan �v�lt�tt: savmar�s nyomai l�tszottak rajta. A l�ny teste savas ny�lk�t v�lasztott ki, a szikl�ban is most marta ki mag�nak az apr� v�jatot.                Snan t�dej�b�l kifogyott a leveg�. Lihegett egy sort, majd r�d�bbent, hogy �v�lt�se messze visszhangzott, �s akkor valaki biztosan felfigyelt r�.                Nem t�vedett. A hegyoldalban lejjebb, k�r�lbel�l �tven l�p�snyir�l k�t v�r�s szemp�r izzott fel, �s a hozz� tartoz� l�ny elindult a hang ir�ny�ba. Snan azonnal lekapta h�t�r�l mindk�t l�zerpusk�j�t, �s eszeveszetten t�zelt, nem t�r�dve f�j� ujjaival. A sz�rnyeteg k�t hatalmas oszlopl�ba m�ly nyomokat hagyott a szikl�s talajon, ahogy felfele igyekezett. K�t fels� karj�val seg�tette mag�t feljebb, melyek majd’ embernyi pengekarmokk� m�dosultak. M�sik k�t karj�ban egy csontbor�t�s� fegyverszer�s�get tartott, amelyb�l az el�bbihez hasonl� rovarokat l�tt ki Snan fel�. Szerencs�re el�g rosszul c�lzott, mert a fi�nak m�g a k�zel�be sem �rtek. Snan l�zerpusk�i ravasz�t vadul nyomkodta, �s k�zben fogait �sszeszor�tva, sziszegve im�dkozott, hogy a savas bogarak nehogy eltal�lj�k.                A v�r�s sugarak cseppet sem zavart�k az egyre k�zelebb ker�l� tank m�ret� borzalmat. Sz�j�ban sz�z meg sz�z borotva�les fog sorakozott, de azok n�lk�l is b�ven el�g puszt�t� er�vel rendelkezett. Egy teljesen harcra alkotott l�ny, undor�t� t�k�letess�ggel kivitelezve.                Snanban is hasonl� gondolatok j�tsz�dhattak le, mert egyre ink�bb p�nikba esett. Akkor adta fel v�gleg, mikor az egyik l�zerpuska t�ra ki�r�lt. A m�sikat f�lkapta, �s rohanni kezdett, a sz�rnyeteg pedig ut�na. A fi� �rezte, v�ge van, a l�ny gyorsabb, �s er�sebb n�la, l�zerpusk�ja pedig nem okozhat olyan sebet, amellyel ak�rcsak megzavarhatn�.    Megfordult h�t, �s csak annyit mondott halkan: -         �m legyen.               K�l�n�s nyugalom �radt sz�t a test�ben, mely megac�lozta kez�t, �s ki�les�tette �rz�keit. Megc�lozta a l�ny szem�t, majd megh�zta a ravaszt. Eltal�lta. De ekkor m�r csak p�r l�p�snyire volt, �s a tiranida ezt egy ugr�ssal megtette. Pengekarm�t Snan fel� lend�tette, aki el tudott ugrani, de a visszakezes �t�s m�r a f�ldre ter�tette. Hihetetlen gyorsan a m�sik karom is a feje f�l� emelkedett. Megemelkedett, �s egy pillanat k�rd�se volt, hogy lecsapjon. Snan feltartotta l�zerpusk�j�t, holott j�l tudta, semmit sem fog v�deni a tonn�s csap�sb�l, majd a hegyes karom megkezdte hal�los �v�t.               De a fi�t nem tal�lta el. Snan az utols� pillanatban egy er�s f�mk�z szor�t�s�t �rezte a v�ll�n, majd azt, hogy felr�ntja valaki. Beverte a fej�t, �s egy pillanatra csak k�ks�get l�tott maga k�r�l, majd egy �ri�si kopasz fejet, melynek homlok�ba f�m rudakat illesztettek. Az alak energiap�nc�lt viselt, �s Snan az �l�ben fek�dt. -         Megvagy, fi�? – k�rdezte az �rg�rdista. Snan csak b�lintani tudott.  -         Akkor kapaszkodj. – ezzel be is fejezte a besz�lget�st. T�rsa fel� fordult – K�szen �llsz, Hardius testv�r? -         K�szen – v�laszolta a mellette �l�.               Snan ekkor vette �szre, hogy egy lebeg� j�rm�ben �lnek. Hamarosan r�j�tt, hogy egy �rg�rdista terepsikl�ban. A sikl� lehetetlen �vet v�ve megfordult, majd egyenesen a tiranida fel� rep�lt. -         Ezt v�dd ki – suttogta az �rg�rdista Snan feje felett, majd a terepsikl�ra szerelt h�vet�b�l t�zet nyitott. A forr� l�gsugarak vajk�nt olvasztott�k sz�t a h�st, �s pap�rk�nt �gett�k a kitint a l�ny b�r�r�l. F�ls�rt� sikoltoz�s k�zepette �gett�k porr� p�r m�sodperc alatt azt, amiben Snan m�g k�rt sem tudott tenni.               Ezut�n a fi� sz�m�ra �sszefolytak az esem�nyek. M�g �r�kig r�pk�dtek erre-arra, bele-belemarva a t�mad� seregbe, �r�kon kereszt�l. A fi� er�sen kapaszkodott, �s biztons�gban �rezte mag�t a k�t m�teres, csupa izom harcosok k�z�tt. Azok csak n�ha m�ltatt�k egy-egy pillant�sra, szinte kiz�r�lag a harcra koncentr�ltak. A h�vet� m�g rengeteg k�rt okozott a hord�nak, a gyorsan sz�guldoz� sikl�ban pedig nem tudtak k�rt tenni a lassabb rovarsz�rnyek. B�r egy-egy biol�ved�k eltal�lta �ket – a sikl� elej�ben cs�nya s�r�l�st okozott egy nagyobb adag sav – komoly s�r�l�st nem szenvedtek.               Majd f�l nap csat�roz�s ut�n t�rtek vissza a V�rosba. A sikl�r�l lesz�ll� �rg�rdista a f�l�jult Snant a karjaiban vitte az az�ta m�r megt�p�zott rakt�rhoz. -         Lentius kapit�ny! – ki�ltott a terepsikl� vezet�je parancsnok�hoz.     Lentius kapit�ny m�g goly�nyomokkal tark�tott, megperzsel�d�tt p�nc�lj�val is tekint�lyes l�tv�nyt ny�jtott, ahogy viharkalap�cs�t �l�ben nyugtatta. -         Igen? -         Komoly vesztes�geket okoztunk. Kil�tt�k az ir�ny�t� l�nyeket, �gy a marad�kot k�nnyen lem�sz�rolhatta a gyalogs�g. Hanyagolhat� vesztes�geink vannak. A sikl� jav�t�sra szorul. -         Helyes. Majd sz�lok Grendal technikus testv�rnek. Ez a fi�? -         Egy hegytet�n tal�ltuk, amint egy sz�l l�zerpusk�val harcol egy carnifex ellen. �pp hogy meg tudtuk menteni. A l�nyt meg�lt�k. -         J�l teljes�tett�l, Hardius testv�r. A fi�t majd vidd be a rakt�r�p�letbe. -         Parancsnok, megk�rdezhetem, itt mi a helyzet? -         Most van id�m, �gyhogy igen. A tiranidavad�sz osztagok komoly sikert �rtek el, �s �gy vett�k ki, nem landolt a bolyg�n t�ls�gosan nagy sereg. K�t felder�t� osztagot vesztett�nk, �s j� p�r g�p�nk megrong�l�dott. De mindent �sszevetve sikeres volt az �tk�zet. -         K�sz�n�m, kapit�ny.                Snan halv�ny foszl�nyokban hallotta a besz�lget�st, �s csod�lta azt a fels�bbrend�s�get, amely ezekb�l a harcosokb�l �radt. Hardius bevitte a rakt�rba v�g�l, onnant�l pedig Snanra r�borult a s�t�ts�g.               Egy nap m�lt�n t�rt mag�hoz egy f�ldre dobott matracon. K�r�l�tte jajgat� sebes�ltek, �s a V�ros apraja-nagyja. Mindenkinek akadt valami munk�ja. Ki az elromlott szerkezeteket jav�totta, ki a sebes�ltek k�r�l tev�kenykedett, m�sok pedig csak bolyongtak c�ltalanul.               Snan felkelt, �s mivel senki nem t�r�d�tt vele, elindult kifele, a friss – legal�bbis frissebb – leveg�re. T�rsai k�z�l nem tal�lta meg mindet – nem k�rdezte, mi t�rt�nt vel�k, volt sejt�se r�la. A tiranid�k nem v�geztek olyan nagy puszt�t�st – h�la az Ultramarinoknak – de az�rt j� p�ran meghaltak, �s jav�tanival� is akadt b�ven.     L�tta a v�rosi �rnokot is, ahogy sz�m�t�g�p�be egyre csak g�pel, n�ha kopasz homlok�t r�ncolva. Amikor Snan k�zelebb �rt, az �rnok odasz�lt neki: -         Nem tudsz halottakr�l?               A fi� �sszerezzent. Nem tudott egyr�l sem. Elmes�lte az �rnoknak a t�rt�netet, �s megk�rdezte, kik haltak meg. Az elmondta a vesztes�geket, �s egy�ltal�n, az eg�sz t�mad�s t�rt�net�t. Sok kort�rsa meghalt – t�bbnyire Crag talpnyal�i, de az�rt sajn�lta �ket – m�gis csak emberek voltak �k is. Elhat�rozta, most v�gre Crag k�p�be v�gja az igazs�got. El is kezdte keresg�lni, de sehol nem tal�lta. A halottak k�zt sem volt. Lehet, hogy m�g nem ker�lt el� a holtteste? Vagy csak m�shol van?               Kiment a rakt�r�p�let el�, ahol az �reg pap bek�t�tt k�zzel �ld�g�lt szok�sos sz�k�ben, a t�volabbi hegyeket n�zve. A b�gyadt nap �pp lemen�ben volt, narancs dereng�sbe vonva a t�jat. Sz�p l�tv�ny lett volna, de most senki nem ezzel foglalkozott. Snan tudta az �rnokt�l, hogy Taelus atya kivette a r�sz�t a harcb�l – l�nckardj�val el�g sok tiranid�t lekaszabolt, �s l�zerpisztolya is osztotta a hal�lt.  Odal�pett mell�, �s f�l�nken megsz�l�totta. Kicsit szorongott, h�tha a pap leszidja, hogy elk�borolt, de nem ez t�rt�nt. -         Taelus atya? -         Igen, Snan. Mondd, mi b�nt.               Snan elcsod�lkozott egy pillanatra Taelus nyugodts�g�n, hogy k�pes olyan lenni, mint m�skor, mik�zben a puszt�t�s veszi k�r�l. -         Azt akarom mondani, hogy Crag… -         Ne folytasd. Tudom, mire gondolsz. -         Igen? �s most hol van?   Taelus a nap fel� mutatott r�ncos kez�vel, ahol egy k�kre festett Viharmad�r rep�l�g�p sziluettje feket�llett.  Snan kikerekedett szemmel n�zett a papra. Nem �rtett semmit, csak annyit volt k�pes kiny�gni: -         De… hogy? -         Lentius parancsnok amint meghallotta, hogy Crag egyed�l legy�z�tt egy hormagantot, abban a kegyben r�szes�tette, hogy elvitte Macraggera, kik�pezni. Nagy dics�s�g ez Emmarn bolyg�j�nak! Egy �rg�rdista emelkedik ki k�z�l�nk!               Snan el�sz�r sz�lni sem b�rt a d�bbenett�l. Majd elvigyorodott, �s t�rdre esett. Teljes sz�v�b�l kacagni kezdett, �s nem b�rta abbahagyni. A k�nnyei folytak, �s a f�ldet verte �kl�vel.           Nevet�s�re csak a hegyek n�ma visszhangja felelt.